Névtelen Superherok: A támadófal – Zónablokkolás

Az irányítók és az elkapók után, foglalkozzunk kicsit azokkal, akik nélkül a másik két poszt életképtelen lenne. Ez pedig a támadófal. A támadófal tagjainak sose könnyű. Ha jó volt az irányító és dob 5 TD passzt, akkor ő a csapat királya, ha a futó fut 160 yardot, 2 TD-vel, akkor ő van a hírekben. A támadófalról mikor esik szó? Úgy bizony, ha hatszor sackelték az irányítód vagy 10 negatív yardos futást hozott össze az RB. Ilyenkor pedig mindig ők vannak elővéve.

Minden csapat egyik első számú építőkövének az kellene lennie, hogy egy jó támadófalat húz fel. Nélkülük ugyanis hiába van kiváló futód vagy van egy tehetséges irányítód, ha nem hagynak levegőt nekik a védők, nem képesek meccset nyerni. Ellenben ha van egy jó falad, akkor akár közepes játékosokkal is eredményes lehetsz. Csak hogy a közelmúltból hozzak példát, a tavalyi Dallas Cowboys a jó támadófalának kis híján NFC döntőt köszönhetett és Murray is csúcs szezont.

Posztok

A támadófal 5 főből áll. Középén helyezkedik el a center, mellette a két guard és a fal két szélét a két tackle védi. Nem tartozik ugyan a falhoz, de rendszerint a jobb oldali tackle mellett egy tight end szokott segédkezni. Persze nem ritka, hogy a bal oldalon is van egy másik TE, de a legtöbbet használt formációknál a bal tackle húzza meg a fal szélét.

Center

Kezdjünk mindent a közepén. Az öt tagú fal közepén helyezkedik el a center. Ő a támadófal agya, ő irányítja a felállást, ő mondja be a hívást és ő olvassa a védelmet is. Nem utolsósorban ő adja fel a labdát is a QB-nak. Nem véletlen, hogy általában a center a fal legokosabb tagja (talán a bal tackle vetekedhet vele), kevés olyan hírt hallani, hogy egy center került balhéba vagy csinált valami nevetséges dolgot. Esze mellett a fontos a kiváló kondíció is. Nem feltétlenül neki kell lennie a legnagyobb darabnak, mert bár általában a nose tackle-lel néz farkasszemet, ritkán hagyják egyedül, de a kiváló fizikum mindenképpen előírás, a rengeteg, fáradhatatlan birkózás miatt.

Guardok

A center mellett a két guard helyezkedik el. A guardok kiemelkedő szerepe elsősorban a futásoknál jön elő. A sokat passzoló csapatoknál általában hasonlítanak fizikumra a tackle-ökre, de a futásra épülő csapatoknál inkább robosztus, testes izomerők jellemzőek. Fontos, hogy gyorsan tudjanak mozogni és mindkét irányba gyors legyen az első pár lépésük. Általában a bal guard az, akinek többet kell tolnia és ezáltal robbanékonyabbnak és erősebbnek lennie, mert a jobb oldalon sokat segít a tight end extra blokkolóként. A guardok egyik legnagyobb erénye, hogy kis területen is gyorsan mozognak és bele tudnak állni a blokkolásba, forgatni a lábukat és a testüket, amivel területeket nyitnak meg a futók számára.

Tackle-ök

A két tackle alapvetően jobban különbözik, mint a két guard. Ez azért fordulhat elő, mert a bal tackle védi az irányító vakoldalát (nyilván balkezes irányítóknál fordítva), ami az egyik legkényesebb feladat. A tackle-ök általában magasak, gyors az első pár lépésük és hosszú kezekkel rendelkeznek. Ezek mind szükségesek ahhoz, hogy maximálisan tudják a feladatukat elvégezni. A hosszú karok azért kellenek, hogy ők tudják először megragadni védőjüket, ezzel rájuk erőltetni akaratukat, a gyors lábak pedig a fürge pass rusherek ellen kellenek. Két tackle közül az lesz a bal, aki jobb passzblokkolásban, hosszabbak a karjai és jobban olvassa a védőket.

Most, hogy láttuk kik alkotják a falat és elsősorban mi a feladatuk lássunk is egy sémát, amit előszeretettel használnak a mai NFL-ben is. A futás és a passzblokkolás ezer-színűsége miatt én most először a Zónablokkolással szeretnék foglalkozni, aztán majd későbbi írások során sor kerül több séma feldolgozására is.

Zónablokkolás

A zónablokkolás, ahogy a neve is mutatja, azt fejezi ki, hogy a támadófal tagjai egy megadott területet (zónát) blokkolnak, nem pedig kiválasztott embereket. Ez azért jó, mert a modern NFL-ben a védők rengeteget variálják, változtatják a helyüket, így nem kell másodpercenként újraprogramozni, hogy akkor most ki is az én emberem és merre jár, hanem egy megadott terület felé mindent megblokkolni ami szembe jön. Valamint ha több ember van, mint alapfelállásoknál, akkor is ki lehet kapcsolni mindet ezzel a sémával.

Persze vannak hátrányai is. Például ha egy falember rosszul mérte fel, hogy pontosan merre blokkoljon, akkor könnyen kialakulhatnak lyukak, ahol a szemfüles védők átsurrannak. Ehhez a sémához fürgébb falemberek szükségesek, akiket viszont nagyobb testű védők könnyebben mozgathatnak ki.

Lábmunka

A Zone-Bloking Scheme egyik legfontosabb eleme a kitűnő lábmunka. Ennek a tökéletes kivitelezése a ZBS alapfeltétele. Egy falember alapvetően 5 különböző irányba képes forgatni a lábát és elvégezni a megfelelő mozdulatsort. Ezt a következő ábra mutatja:

Ezek közül a Zone blokkinkghoz a B és a C a legfontosabb. A „B” lépés a vezérlépés, amivel a támadófal tagja 45 fokban jobbra kilépve próbálja megragadni ellenfelét, hogy helyet nyisson a futónak. Ez elsősorban az inside zone futásoknál használható.

A „C” lépés ezzel szemben egy 90 fokos kiforgatást jelent, ahol párhuzamosan a line of scrimmage-dzsel mozogsz, hogy kiérj a helyedre. Ezt pedig elsősorban az Outside zone futásoknál alkalmazzák.

Mire figyeljünk snap előtt

Minden támadófallal foglalkozó portál és edző szerint a Zone-blocking scheme elkezdésénél egy támadófal embernek három kérdést kell feltennie mielőtt elindul a játék. Ezek a következők (kicsit lebutítva és magyarosítva):

1. „A játék irányának oldalán állok vagy a másik oldalon?”
2. „Van szemben velem védő vagy nincs?”
3. „A mellettem lévő blokkolóval van-e szemben valaki?”

A Zone-blocking scheme egyik nagy előnye, hogy ha például te a bal oldali tackle vagy és a futás a jobb oldalra megy, akkor a te külső vállad mellett helyezkedő passzsiettetővel nem kell foglalkoznod, mert nem fog odaérni a futásra.

Inside Zone

Az inside zone-nál elsődlegesen a guard és a tackle közt próbálnak utat nyitni a futónak, de a tackle és a tight end közt is megpróbálhat bebújni a lyukba. Az elsődleges pont, amit a futó támad, az a guard külső válla, mivel a guard 45 fokban kilép a blokkhoz, így a futó is 45 fokos szögben támadja a lyukat, így a blokkolók vállával párhuzamosan próbál meglépni. A running backnek azt kell nézni-e hogy a guard külső válla mellett látja-e a védőt, mert ha nem akkor szabad az út oda kell bevágni, ha látja akkor viszont ki kell vágnia szélre vagy másik lyukba.

Outside Zone

Az Outside Zone-nál a futó egyértelműen a tackle külső válla mellett próbál elfutni, ezért olyan fontos, hogy ennél a sémánál az OL tagjai kicsit a line of srcimmage-dzsel párhuzamosan mozogjanak, hogy elérjék a szélső védő külső vállát, hogy ott tartsák meg őket. Természetesen itt is sok múlik a futó olvasásán. Ha látja a védőt a tackle mellett, akkor vissza kell vágnia, ha nem, akkor pedig berobbannia.

Végül pedig egy példa, ahol talán jól látszik, miért is működő dolog ez a Zone blocking.

A snap után az egész fal elkezd jobbra mozogni, szinte párhuzamosan a line of scrimmage-dzsel.

A 68-as számú játékos (Giacomini) elkezdte felmondani magának a ZBS mondókát és a 2. kérdésnél arra jutott, hogy az ő jobb oldali vállánál senki sincs.

Így elhatározza, hogy miután besegít a balra álló társának, fellép a második szintre és megblokkolja a szembe jövő linebackert.

Ez így is történik, de a blokk közben észlelik, hogy a linebacker befele vág és ő (68-as) már nem fog odaérni kívülről.

Nem marad más hátra, mint az eredeti blokkoló (64-es) lép be a linebackerre és blokkolja meg.

Az más kérdés, hogy a védelem ezúttal jól tömte be a réseket, ezért a futónak vissza kell vágni, de hát, ezért fizetik meg őket és kapnak majd egy posztot tőlem is.

A végeredmény még egyszer:

(Képekért és gifekért köszönet a fieldgulls.com oldalnak)