Ez a hétvége nem úgy alakult, mint ahogy azt vártuk: a legtöbb szurkoló és szakíró (velünk egyetemben) egyoldalú AFC-döntőt és kiélezett NFC-döntőt várt, de ennek pontosan az ellenkezője valósult meg, aminek a Panthers szurkolók mellett talán a magyar idő szerint meccset nézők örülhettek a legjobban. Összefoglalónkban tehát arra keressük a választ, hogy mi is vezetett ahhoz, hogy ennyire sikerült félreelemeznie a világnak a meccseket!
Hogyan lett a lefutottból izgalmas?
New England Patriots @ Denver Broncos 18 – 20
A Manning-Brady 17 megkapta a neki megfelelő hype-ot, de a párharc örökmérlegének egyes aspektusain kívül nem a Broncos mellett szóló érvekkel volt tele a sajtó a felemásan sikerült konferencia elődöntők alapján.
A Patriots a Chiefs elleni fölényes győzelemmel bizonyította, hogy:
– a kulcselkapók visszatérése rengeteget segít a támadójátékban
– a szedett-vedett támadófal képes hatékony védelmet nyújtani egy viszonylag jó védelemmel szemben is
– a Patriots védelme egy jó formában lévő csapatot is képes megállítani.
Ezzel szemben a Broncos éppen hogy csak be tudta darálni a száz sebből vérző Steelerst, ami arra engedett következtetni, hogy:
– Manning már gyakorlatilag használhatatlan, a Broncos nem szerzett passzolt TD-t
– stabil futójáték nélkül nem lehet esélye a csapatnak, hiszen máshogy nem jutnak előre
– az alapszakaszban rettegett védelem nem tudja megállítani a Steelers cseréit, és a 3. számú futón szerzett fumble-ön kívül nem tudtak érdemi eredményt felmutatni.
Ehhez képest már rögtön az első drive-ban kiderült, hogy a Denver védelme ezen a meccsen egészen más szinten játszik, és rögtön sikerült is three-and-outra kényszeríteni Bradyéket, amit a továbbiakban még háromszor megismételtek. Bár 3&outból a Broncosnak is jutott bőségesen, a hazai csapat első támadásában felül tudott kerekedni a negatív futásokon és a hosszú 3. kísérleteken, és az Owen Danielsnek adott passzal Manning meg tudta törni az október óta tartó hazai TD-csendjét. Véleményem szerint az első drive sikeressége rengeteget dobott a Broncos lelkiállapotán, hiszen ahhoz ez az offense kevés volt, hogy fordítani tudjon a Pats ellen, de az előny megtartásához pont volt elég a tarsolyban.
Persze a meccs szerencsés alakulásához inkább a Denver defense-nek volt köze, akik a Patriots gyenge támadófalával gyakorlatilag azt csináltak, amit akartak. Ez a dominancia nem is feltétlenül a 4 sackben (ebből az önkívületi állapotban játszó Von Miller PO franchise csúcsot jelentő 2,5-et jegyzett) tárgyiasult igazán, hanem sokkal inkább Brady 50% alatti dobáspontosságában – bármennyire is elit irányító Tom, minimális pass protection nélkül nem volt egyéb lehetősége, mint a földhöz csapni a labdákat. (Az első félidőben összerakott 18,1-es passer ratingje még Hoyer kansasi ámokfutásánál is rosszabb mutató és egyébként a legrosszabb 2009 óta a rájátszásban.) A másik oldal támadójátéka sem volt sokkal sikeresebb, hiszen a Pats defensenek köszönhetően Manning passzai nem voltak pontosak, a futójáték (leginkább Hillman részéről) egyáltalán nem működött, és mivel Thomas sem tudott játékba kerülni, összesen 9-szer is puntig jutott a denveri támadósor.
/cdn0.vox-cdn.com/uploads/chorus_asset/file/5930121/manningface.0.gif)
Az első félidőben azonban mégis esett még két touchdown, de mindkét esetben a védelmeket lehet emiatt dicsérni: előbb Hillman hülyéskedett el egy fumble-lé alakuló lateral passzt, majd Brady dobott egy nagyon csúnya interceptiont Von Miller kezébe (ezzel ő vált az első játékossá, aki egy meccsen szerzett interceptiont és sacket Brady ellen). A támadósorok a redzone környékén megkapott ajándék labdákkal jól gazdálkodtak, a Patriots oldalán Steven Jackson szerezte meg első (és utolsó) playoff touchdownját, míg a másik oldalon újra Daniels szerzett meg egy hatpontost – a TD-váltással azonban tovább nőtt a Denver előnye, miután Gostkowski 2006 óta először hibázott az extra pontnál.
A második félidő első drive-jában a Broncos még egyszer eljutott a mezőnygólig (ez leginkább Anderson 30 yardos futásának és Sanders hősies elkapásainak volt köszönhető), de ezután a támadóoldal megköszönte a részvételt, és a továbbiakban csak puntokkal járult hozzá a mérkőzéshez. (A játékhívás olyan szinten konzervatívvá vált, hogy 3&10-eknél már inkább csak biztonsági futásokat vállalt a Broncos.) Bár ez a taktika nem tűnik különösebben kifizetődőnek, a Broncos kiváló special teams munkájának köszönhetően a mezőnypozícióért folytatott csatát így is meg tudta nyerni, és rendre a gólvonalhoz szorították a Patset, akik a brutális pass rush-sal szemben nem igazán tudtak előrehaladni.
A Broncos védelmét érő folyamatos sérülések (Harris, Wolfe és Ware is egyaránt pályán kívülre kényszerültek) azonban nem tették lehetővé a dominancia fenntartását, és az utolsó negyedben többször is megiramodott a Patriots, Brady pedig végül egészen 300 yard felé tudott jutni. Ezen a meccsen azonban talán arra is fény derült, hogy Belichick sem mindenható, és többször is hibás döntést hozott (a leginkább hibás döntése ebben a szezonban amúgy a pályaelőny önként és dalolva történő feladása volt a Miami ellen), és előbb 4&1-nél vállalt be borzasztó játékot csapata, majd 4&6-nál triple coverage-be repült a labda a Broncos end zone-jában. Jellemző, hogy a hosszú 4&1-nél a Broncos D egy pillanatig sem hitt a futásban – a Pats futásmentessége ahhoz vezetett, hogy a csapat legjobb futója Brady lett 13 yarddal.
/cdn0.vox-cdn.com/uploads/chorus_asset/file/5930073/slowtom.0.gif)
A Denver kilátástalan támadójátéka azonban adott még egy lehetőséget Bradynek, aki utolsó drive-jában megint megcsillogtatta zsenialitását, előbb 4. kísérletre találta meg Gronkot 40 yardért, majd 4&goalnál újra a tight end kezébe juttatta a labdát, ezúttal azonban a célterületen. A Pats az első TD-nél kihagyott XP miatt kétpontos kísérletre kényszerült az egyenlítésért, de a kísérletnél valami belenyúlt az Edelmannak szánt passzba (a videók szerint az egykori csapattárs Talib keze, de véleményem szerint inkább az NFL-szurkolók 95%-ának kollektív tudata), és így Roby húzta le a két pontos interceptiont.
A Broncos tehát megcsinálta a csodát, és hazai underdogként győzni tudott a Patriots ellen. Manning ezúttal is tudta hozni a tőle elvárható minimumot, de semmiféle kétség nem férhet ahhoz, hogy ez a siker teljes mértékben a védelemé. A támadósor teljes kifulladása és a védelemben történt sérülések alapján szerintem teljesen egyértelmű lett volna, hogy a Patriots húzta volna be a hosszabbítást, de a gólvonalon szerzett interception ezúttal a Pats szezonjának eredményezett keserű véget. Peyton ezzel az első irányítóvá vált, aki két csapattal is többször bejutott a Super Bowlba, de bármennyire is hollywoodi sztori lehetne Peyton győzedelmes visszavonulása, nem a Broncos lesz a SB50 esélyese. Igaz, ezen a meccsen sem a Broncos volt az esélyes…
Hogyan lett az izgalmasból lefutott?
Arizona Cardinals @ Carolina Panthers 15 – 49
Az NFC két idei topcsapata egyaránt ellentmondást nem tűrő szezonokon volt túl, és bár mindkét csapatnak voltak megingásai, összességében mind a támadóoldalon, mind a védőoldalon kiemelkedő felek léptek pályára Charlotte-ban, így arra számíthattunk, hogy rendkívül szoros mérkőzésen dől el az NFC bajnoki cím sorsa. Ezzel szemben azt láthattuk, hogy amíg vasárnap este minden működött a Panthersnél, addig ami a Cardinals oldalán elromolhatott, az el is romlott.
A Pantherst nem zavarta meg különösebben Jared Allen kiesése, és a front seven kiváló futás elleni munkájával és a sikeres blitzekkel rendre hamar le tudták parancsolni Palmeréket. Ezzel szemben a Panthers ismét elő tudta venni a szezon során jópárszor sikerrel alkalmazott „szerezzünk egy csomó pontot az első negyedben”, és ezúttal 17 pontot rámoltak be a Cardinalsnak. Előbb Ginn csillogtatta meg tehetségét egy sikeres reverse futással, melynek során kb. 80 yard lefutásával haladt előre 22 yardot, majd Newton Corey Brownt találta meg egy szolid 86 yardos passzal – ennél a playnél hiányzott igazán a szezon legjobb safetyje a Cardinals backfieldjéről.
Azt már a múlt heti podcastunkban is megénekeltük, hogy Palmer igazából nem játszott jól a Packers ellen, így az ő előrelépésére mindenképp szükség lett volna a Panthers ellen – erre azonban nem került sor, sőt a félelmetes Panthers defense nyomásával szemben csak az első félidőben háromszor eladta labdát az irányító (2 fumble, 1 interception). Mivel az offense gyengeségét sem a védelem (24 engedett pont az első félidőben), sem a special team (Peterson elejtett punt returnje TD-t ért a Carolinanak) nem tudta kompenzálni, így hamarosan a frusztráció lett úrrá a kispadon, ahol az edzőkkel és egymással ordibáló játékosok látványa nem arra engedett következtetni, hogy a pintyek képesek lesznek a 17 pontos hátrány ledolgozására a második félidőben. Itt emlékezzünk meg egy pillanatra David Johnsonról, aki a Cardinals egyetlen épkézláb játékosa tudott lenni, volt 60 futott yardja (1 TD) és további 68 yardot gyűjtött a levegőben, így legalább valamennyire játékban tartotta csapatát.
A Panthers azonban ezúttal a második félidőben sem kegyelmezett, és talán a Seahawks ellen megtanult lecke hatására továbbra is folytatta a rohamozást. Amíg a Carolina tovább gyűjtögette a pontokat (Newton 1 yardos Superman-repülését követően 12 yardról is begyalogolt az endzone-ba), és sikeresen égette az órát, addig a Cardinals játéka talán még inkább leengedett. Palmer sikeresen bizonyította azt, hogy nem a comeback képességei a legerősebbek, és a továbbiakban még három interceptionnel járult hozzá a mérkőzéshez, amelyek közül egyet Kuechly vissza is hordott a biztonság kedvéért (Kuechly idén mindkét PO meccsén szerzett picksixet!). A találkozó végén már Derek Anderson is bővíthette playoff szerepléseinek számán, hiszen a mérkőzés végi térdelések már neki jutottak – elképesztő fölénnyel győzött tehát a Panthers!
/cdn0.vox-cdn.com/uploads/chorus_asset/file/5930615/fandown.0.gif)
Ezzel a védelmi teljesítménnyel a hazaiak egyébként megbosszulták egykori irányítójukat, Jake Delhomme-ot is, aki anno a 2009-es playoffban 6 labdaeladással tűnt fel a Cardinals ellen, csak úgy mint Palmer tegnap este. A Panthers az NFC West két elitcsapatának legázolásával egyértelmű favoritként érkezik a Super Bowlba, és amennyiben sikerül fenntartani a támadók és a védők lendületét (Thomas Davis például törött kézzel tervez játszani, úgyhogy én a motiváció miatt nem aggódnék), úgy nagyon nehéz lesz elvenni az Arany Super Bowlt Cam Newtontól.
egyetértek, ez a vereség most belichické (avagy mcdanielsé), túl sok volt a rossz hívás ahhoz, hogy ne lehessen ezt kimondani. bosszantó a vereség, persze, de elnézve a pantherst, lehet, hogy csúnya maflást sikerült kikerülni a super bowlban
sajnos azt kell mondani, hogy megérdemelte a Broncos. Miller állat volt, és azzal, hogy középről is folyamatosan jött a nyomás, meg volt ölve a Pats offense. utólag lehet azt mondani, hogy hibázott BB azzal, hogy kétszer nekiment 4.-re, de azért Manningben még most is benne van, hogy megvillan és 4-5 percet lepörget az órából. Gost-ra sem lehet ráhúzni, más összetenné a két kezét, ha 500+ berúgná az extrát egyhuzamban. nekem a támadófal fáj rettentően, az év elején ódákat zengtek róluk, hogy milyen jól működött a rotálással, azóta jöttek sérülések is, de a tegnapi vicc kategória volt. Cannon gyakorlatilag mire megfordult Brady már a földön volt. ennek ellenére büszke vagyok, mert év elején bőven aláírtam volna az AFC döntőt, és nem volt ez rossz szezon, de ezek után fájni fog az az 1. körös cetli. a Panthersre nehéz szavakat találni, valami brutál, bárki ellen toronymagas esélyesek lennének, nagyon kellett nekik a Falcons meccs. nem szeretem a Denvert de nagyon szurkolok Peytonnak, nagyon megérdemelné, viszont biztos nem lesz elég a game manager QB szerepkör. tőle is extra kell, ha meg akarják fogni a Carolina-t
Hát nem is tudom mit mondjak. A folyamatos 3 and out-októl már az agyvérzés kerülgetett. A Broncos védelme brutál volt. De nem hiszem el, hogy Edelman és Gronk csak alig alig tudtak elszakadni. Ennyire durván őrizték volna őket? Valami vicc volt, hogy White-nak kellett volna dobálni a hosszú passzokat? Nem igaz… A falról inkább nem is írok, azt már úgyis 100x elküldeni mindenki az anyjába. Gostkowski egy aranylábú rúgó, egész biztosan nem lehet hibáztatni. 523 extrapontot berúgott, hát istenem az 524.-et éppen kihagyta és pont a Broncos ellen. Mindenki hibázik néha.
Ami érdekesebb az az, hogy a 4. negyed környékén, amikor már éreztük, hogy forró a dolog (de már hamarabb is érezhettük) és ott voltunk a Broncos térfelén, akkor miért nem mertünk meghúzni egyetlen trükkös játékot sem? Könyörgöm ez már az elődöntő volt. Mikor kell trükkös játék, ha nem akkor, amikor 8 pont vagy 5 pont hátrányunk van, pörög az óra és az ellenfél térfelén vagyunk 2nd and 10-re vagy éppen 3rd és 5-re??? Ezt mindenképpen hibának tartom, mert ha tavaly a Ravens ellen -14 pontról feljöttünk hipp-hopp, akkor itt is biztosan meg lett volna 1 TD.
Na mindegy. Természetesen az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy hatalmas gratula jár a D-nek és tegyük össze a két kezünket, hogy ennyi sérülttel ilyen szezont zárhattunk. Találkozunk szeptemberben, remélhetőleg egészséges fallal és futójátékkal együtt, aztán jöhet az #ontoSB51
a trükkös játékot alapból nehezebb kivitelezni, többet kell gyakorolni, és így, hogy mindig sérült volt valaki, biztos nagyobb rizikó lett volna bevállalni,
na, visszanéztem megint a sport2-n.
Hát amikor még 6:40 volt hátra, akkor szerintem nyugodtan meg lehetett volna próbálni. Vagy pedig field goalt lőni.
Mindegy, próbálok nem rágódni rajta többet, nyilván Belichick és McDaniels jobban tudja, mint én :D
Más oldalon sírtak a Patriots szurkolók a bíráskodás miatt, így egy nap távlatából a Patriots és főleg a semleges szurkolóknak mi a véleménye?
Én igaz Denver szurkolóként, de nem láttam hogy durva módon lejtett volna a hazai pálya. Én két esetet láttam:
– a “Hillman hülyéskedett el egy fumble-lé alakuló lateral passzt” (azaz hogy nem volt esélye elkezdeni visszahordani a védőnek): bíró legyen a talpán, aki a +/- 2 fokos szögelfordulást élőben jól látja abban a dobásban. Másrészt ebből így is TD-t szerzett a Patriots, így nem befolyásolta a pontszerű eredményt. Persze ettől még bírói szempontból valóban hiba volt.
– a másik az a két pass interference az első negyedben, ahol a másodikat illett volna a Patriotsnak ítélni.
De én ez alapján nem érzem, hogy “elcsalták” volna a meccset, ez nálam a bírói tévedések kategória, és nem is extra sok.
Pats szurkolóként írom, szerintem nem a bíráskodáson múlt. voltak tévedések, de minden meccsen vannak, nem ezen múlt.
Első negyedben azt hiszem volt egy két gyanús eset. Meg egyszer Gronkot tépték az end zone-ban, azt nem tudom, hogy be kellett volna fújni vagy sem.
De egyébként ez a meccs nagyon nem a bírókon múlt szerintem.
szerintem egyedül az volt kifogásolható, hogy az első negyedben két ugyanolyan helyzetben a Patsre bedobták, a Broncosra nem, de szerintem ennyi bőven benne van egy mérkőzésben
En is Pats szurkolokent mondom, hogy semmi gaz nem volt a biraskodassal. En meg a sec utkozeseket sem itelem sargasnak. Ez a foci, ami kemeny. Talibot sem. Kicsit megfogta a mezet es huzott rajta egy kicsit. Azert azt ne kepzelje senki hogy egy 110 kilos gronkot ez vissza kellene hogy tartson. Siman harman voltak rajta magas is volt a labdat, ennyi…
Ez a meccs a kokemeny Broncos front-7-nek volt koszonheto szerintem es a hozzajuk kepest nagyon-nagyon messze levo Pats Offense falnak. Mindent elarul az a szituacio mikor Cannon csak akkor vette eszre hogy blokkolni kene mikor Wolfe mar elszaladt mellette->sack. Annyira egyertelmu volt hogy siman meg kellett volna blokkolni hogy Brady nem is nezett arra.
Viszont a defense-re benne Hightowerre, Collinsra, es Ninko-ra nagyon buszke voltam.
Ja es persze a secondary-re sem lehetett panasz, Ahogy Thomast kivettek a jatekbol es Sandersnek is csak pillanatai voltak. Persze a ket bekapott TD-n kivetelevel. Azokat talan ki lehetett volna vedeni.
Annál a lateralnál én azon csodálkoztam, hogy megkaptuk a labdát :)
Az volt a zseniális a Denver védekezésében, hogy nagyon kemény emberezést
nyomtak a sec-ben, folyamatosan a szabálytalanság határát súrolva, a
bírók pedig teret hagytak ennek. Ezért tűnt az O fal sokkal rosszabbnak,
mint a KC ellen, pedig csak a Denver sec szétütközte az elkapókat, Von
Millerék pedig egy jobbak voltak mint a KC sora. Ahogy borult a gyors
passz játék, vége volt a dalnak. Jelenleg a Pats támadójátékát egy ilyen
kemény emberezős védekezéssel lehet megfogni. A bírók pedig hagyták ezt
a játékot, bár a második félidőben azért több zászló repült a Denver sec-re. De ez a
meccs nem a bírókon ment el, hanem a falon. Értékelhető futójáték is
azért nem volt hetek óta, mert ez a fal alkalmatlan rá! Egyetlen bírói
hibát emelnék ki, ami szerintem befolyásolhatta valamennyire a meccset,az pedig a Talib DPI Gronkon az endzone-ban. Azt azért illet volna bedobni, de ismét mondom, nem a bírókon múlt!
Mondjuk az azért megérne egy misét, hogy az utóbbi idők NFL (Goodell) intézkedései deklaráltan a támadó focit hivatottak támogatni, a védekezővel szemben! Na Pats-Broncos ennek a tökéletes ellenpéldája volt, szerintem :)