Connect with us

Szabadügynök

FA-értékelő – Egy lépéssel távolabb az 1/1-től

Ha a csapatod 1/1-esként választ az aktuális Drafton, akkor az általában azzal is egyenlő, hogy számos hiányos pozíciót kellene megoldania a szabadügynök piacon keresztül. Nincs ez nagyon másképp a Tennessee Titans csapatával sem, akiknél akadnak bőven fiatal és tehetséges játékosok, azonban nem kis lyukak tátognak az egyes posztokon, amit sürgősen meg kellene oldani. Minderre a műveletre nem sokkal több, mint 30 millió dollárja volt a vezetésnek, és ha nem is igazoltak valami csodásan, azért néhány lyukat ideig-óráig sikerült betömniük. Lássuk hát, hogyan alakultak a személyzeti és játékos mozgások.

 

A holtszezon-tevékenység a csapatnál már januárban megkezdődött, amikor John Robinsont nevezték ki general managernek, valamint a korábban megbízott főedzőt, Mike Mularkeyt léptették elő, aki a kegyvesztett és igen sikertelen Ken Whisenhunt helyét vette át a HC szerepkörben. Furcsa dolog, mikor egy megbukott stáb tagja mégis bizalmat kap, de úgy tűnik ez ebben az offseasonben eléggé divatba jött.  Személy szerint attól tartok, hogy ez Marcus Mariota fejlődésének nem a feltétlenül a legmegfelelőbb, de bízom benne, hogy tévedek és hasítani fog a jelenlegi rendszerben.

 

A távozó játékosok táborát nézve nem találunk sok nevet, de mindenesetre érdekes emberektől vált meg a déli együttes. Két relatíve fontos defensive backet kell itt megemlíteni: Coty Sensabaugh-t és Michael Griffint. Érdekes lépés ez, hiszen a két játékos töltötte a legtöbb snapet a pályán a tavalyi szezonban a DB-k közül, Sensabaugh 1005-öt, míg Griffin 940-et, tehát két alappillére esett ki a védelem hátsó sorának. CB poszton maradt Perrish Cox és Jason McCourty mint kezdő, viszont ők minden bizonnyal nem fogják megváltani a világot (főleg McCourty nem), így ezen a poszton bőven lesz mit javítania a vezetőségnek. Sensabaugh egyébként a St. Louis LA Rams csapatát választotta, ahol a hároméves fizetése 14 millió dollárra is rúghat, de mindenképp zsebre fog vágni 6,5M zöldhasút. Griffin, akit a csapat a Super Bowl másnapján menesztett, Minnesotába helyezte át a székhelyét a következő évre 750 000 garantáltért. Véleményem szerint egyikőjük sem pótolhatatlan, főleg nem akkor, ha tiéd a legértékesebb cédula az elkövetkezendő játékosbörzén.

 

A távozók listájával ellentétben számos friss igazolás vagy éppen csere érkezett Tennessee-be, jobbára mindegyikük hiányposztra. Mind közül a legfontosabb az Eaglestől elcserélt DeMarco Murray személye lehet. Nem egy próbálkozás irányult a futó poszt megoldására az elmúlt években, de olyan hatalmasan nagyot se neki se tudott dobni, és a Philapelphiából elvágyódó futó kapóra is jött. Az biztos, hogy szép kis dolgokra képes ez az ember, ha egy ésszerű szisztémában dolgozik, és egy jó fal blokkol előtte. Hogy mi nincs meg ebből a kettőből biztosan? A jó fal. Ez sajnos akár az egészségébe is kerülhet, hiszen tudjuk, hogy ő se az a vasbeton, aminek nem segít a folytonos darálóba rohangálás. A fizetése se túl alacsony az évi több mint 6 millióval, de ha védeni akarod az irányítódat, az egyik legegyszerűbb módja ennek a gyors handoff. Minden leírttól függetlenül nehéz eldönteni, hogy ez mennyire jó igazolás, viszont semmiképpen se gondolom rossznak, hiszen nem rossz minőséget szereztek.

 

DMurray

 

Másik igen fontos érkező a 26 éves Ben Jones, akit a csoportrivális Texanstól sikerült elcsaklizni, hogy a center posztot erősítse a következő 4 évben. Jones mindenképpen top 10-es játékos a maga posztján, és a 17,5 milliós fizetése se vállalhatatlan, főleg nem a 7,5 M dolláros garantált tartalommal. Ezt egy kifejezetten jó igazolásnak gondolom, hiszen jó áron kezdték el foltozni a Mariota előtt tátongó lyukat. A következő jó igazolásnak Rishard Matthews megszerzését tartom, aki szintén nem nagy pénzért érkezett, hiszen évi átlagban 5 milliót fog keresni három évig, melynek az egyharmada a garantált csupán. Én kicsit lesajnált és „alulhasznált” elkapónak tartom őt, aki remek munkát tud végezni a pálya közepén, és szépen lehet osztani neki a disznóbőrt, mert elég megbízható célpont. Kíváncsian várom, hogy a többi tehetséges WR között mennyire tud majd játékidőt nyerni, amire korábban nem volt lehetősége. Mindenesetre jó célpontot kapott Mariota, bár ebből korábban se volt olyan nagyon égető hiánya. A támadó oldalon maradva, egy rutinos rókát is sikerült szerződtetnie az idei 1/1-es alakulatnak, Matt Cassel került ugyanis a csapat kötelékébe. Casselt már korábban leírták, amire Dallasban se cáfolt rá, de mentornak, segítőnek mindenképpen hasznos lehet, hiszen ha valaki, akkor ő már látott elég playbookot meg támadó-szisztémát. Kontraktusa azonban csupán egy évre szól, mely 750 000-es garantált tartalmat foglal magába. Ez az igazolás valahol a jó és a kevésbé rossz között van félúton, de semmiképpen se haladja meg az átlagos szintet.

 

Kell a jó teljesítmény tőle, hogy Mariotát ne üssék agyon.

Kell a jó teljesítmény tőle, hogy Mariotát ne üssék agyon.

 

Védelmi oldalon, érkezett két pittsburghi játékos, Sean Spence ILB pozícióba, valamint Antwon Blake CB posztra. Nehezen tudnám ezt erősítésnek hívni, hiszen Blake a meccsei nagy részén katasztrofálisan rosszul játszott, semmiképpen nem kezdő cornerback kaliber ebben a ligában, szóval érdekes, miért is került ide. A választ valószínűleg Dick LeBaeu személyében kell kutatni. Szerződésében annyi pozitívum viszont van, hogy csupán 200 ezer dollár ütheti biztosan a markát, így akkora kockázatot nem vállaltak vele, viszont akkor se tartom jó húzásnak, sőt. Spence is egy amolyan utolsó lehetőséget kapott, hiszen nem kirívó tehetségű LB, ebből fakadóan pályát se sokat látott 2015-ben (hiába volt két vállalható szezonja korábban) de kapott még egy esélyt, ami mellé garantált 500 000 $ is párosult.

 

Az újonnan igazoltak között is találunk olyan játékosokat, akikről érdemes említést tenni. Az egyik ilyen Byron Bell, az előző szezonban kezdő RT. Ha van ordító hiányposzt, akkor ez az, és Bell is valószínűleg azért került vissza, hogy darabra meglegyenek, és ha baj van, be lehessen akár dobni. Ehhez mérten pénzből sokat nem fog látni, legrosszabb esetben is 650 000 dollárral kell majd beérnie, de gyanítom, hogy ezt is majd a padról fogja számolgatni, hiszen akár már a Cleveland választása alatt a Drafton elkezdhet felkészülni a csere right tackle szerepkörre. A másik ilyen játékos Al Woods (NT), aki szintén további három esztendőt fog (jó esetben) a csapatnál eltölteni. A szerződését nézve szemben állunk 10,5 millió dollárral (5M a garantált) és elgondolkozunk, hogy miért. Amellett, hogy nem töltött sok időt a pályán, egy teljesen egysíkú védő, aki csak a futás ellen dolgozik elfogadhatóan. Ha nem is kidobott pénz, amit rá szántak, de erre a posztra is érdemes gondolni, ha eljön a Draft ideje. Csakúgy, mint a korábban már emlegetett CB posztra, ami közel sem acélos (habár került oda egy ex-Steeler). A pozíció mélyítéseként, visszaigazolták 2 évre Brice McCaint, aki szintén inkább epizódszereplő, csakúgy, mint ahogy Antonio Andrews lesz a következő szezonban, hiába sikerült beverekednie magát a kezdőbe a múlt szezon végén.

 

Mindent egybe vetve, a Titans is „csak” egy átlagoshoz közelítő, nem túl kirívó szabadügynök tevékenységet folytatott le az elmúlt hetekben. Ha Murrayt nem tekintjük elitnek, akkor különösebb, nagynevű játékost nem tudtak fogni sem támadó, sem védő oldalon. A secondary maradt lyukas, hasonlóan a falhoz – ahova egy korrekt LG és RT is kellene – és a LB-sorhoz. A feladat azonban továbbra is adott: védd meg a franchise (?) irányítódat és rázd gatyába a védelmed!

 

Értékelés: C+

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások