FA-értékelő – Rájátszásra hajt a Raiders

Az Oakland Raiders néhány éve remekül építkezik és látszik a folyamatos fejlődés, a pár évvel ezelőtti kilátástalan helyzet után jó draftokkal és szabadügynök-piaci tevékenységgel odáig jutottunk, hogy eljött az ideje annak, hogy a Raidersről playoff-contenderként beszélhessünk. Persze messze van még a szezon, de a tavaly mutatott játék és az idei erősítések erről árulkodnak. A szurkolóknak van okuk az örömre.

Kezdjük azonban a távozókkal, mert nincs belőlük sok. Justin Tuck visszavonult, Aldon Smith pedig eltiltását tölti, így nem igazolta újra a Raiders, illetve eddig senki sem és ez nem is várható őszig szerintem. Tuck nem játszott rosszul egyébként idén, de lefelé áldozott már egykori csillaga. Curtis Loftont vágta még ki a csapat, nem kár a linebackerért. Kisebb távozó nevek között említhetjük még J’Marcus Webb támadófalembert, aki a Seahawkst választotta vagy Rod Streater elkapót, aki a csoportrivális Chiefshez írt alá. Egyáltalán nem érték nagy veszteségek tehát a csapatot, egy kivétellel, aki nem más, mint Charles Woodson. Ő már szezon közben bejelentette visszavonulását és rendkívül nehéz lesz őt pótolni a csapatnál, jelenleg a safety a legnagyobb hiányposzt.

Ezzel szemben viszont remek játékosokat tudtak igazolni a labda mindkét oldalára. Kezdjük a támadókkal, ahol először leszerződtették a Ravenstől távozó guardot, Kelechi Osemelét tackle fizetésért (5 év, $58,5 millió) és ekkor azért meg voltam kicsit ijedve, hogy a fal szélén fog játszani, ahol szintén egy jó játékos, de nem olyan elit, mint guardban. Ezután viszont sikerült újraigazolni Donald Pennt, a csapat bal oldali tackle-jét 2 évre $14 millióért, ami nagyon is jutányos ár. Ezzel pedig összeállt a liga legjobb támadófala, ők a “Carr Insurance”:

A támadóoldalra ennyi az erősítés, de nem is kellett sokkal több. Irányító van, elkapók vannak, futó is van és ugyan persze lehet még fejleszteni itt is, elsősorban a védelem volt fókuszban a csapatnál. A front7-be és a secondarybe is 1-1 nagy név érkezett, jelesül Bruce Irvin és Sean Smith. Irvin szituációs pass rushernek volt titulálva, mikor kijött az egyetemről és nagy meglepetésre a Seahawks az első körben lecsapott rá. Ma azonban ott tartunk, hogy igazából mindenben jó, de semmiben sem kiemelkedő. Tehát a futást is jól fogja, coverage-ben is megállja a helyét és az irányító siettetésében is. Nincs kimondott gyenge pontja, azonban semmiben sem mondható elitnek. Kíváncsi vagyok, hogy fogják őt használni a Raiders hibrid védelmében, de az nem kérdés, hogy remek párost fognak alkotni Khalil Mackkel. Irvin egyébként 4 évre $37 millióért érkezett, kicsit talán sok az összeg, de egyáltalán nem vészes.

A Raidersnek évek óta gondja van a secondaryvel, tavaly azonban David Amerson – a 2013-as második körös pick, akit a CB-ből szarul álló Redskins vágott ki – lefoglalta és bebiztosította magának remek játékával az egyik corner posztot. Most érkezett a túloldalra a csoportriválistól egy remek fizikális CB, így ez a poszt kvázi meg van oldva a csapatnál. Smith 4 évre $38 milliót kap, ami teljesen jó ár/értékben, főleg Janoris Jenkinshez viszonyítva, akinél olcsóbban érkezett és jobb játékerőt képvisel. Végül említsük még meg erősítésként az újraigazolt Marquette Kinget, a liga egyetlen fekete punterét, aki a legjobbak közt van posztján.

Összességében remekül teljesített a Raiders a piacon, ahogy kivehető volt az eddigiekből. Renningannél épp nem fért be a top3 nyertes közé a csapat, habár akkor még Penn helyzete a levegőben lógott. Nálam simán bent van a Raiders a legnagyobb nyertesek között a szabadügynök-piacon, hiszen a labda mindkét oldalán jól erősítettek és több figyelmet fordítottak a gyengébb védelemre. Osemele kicsit többet kapott a kelleténél, de valószínűleg máshol is ennyit ért volna, ezt azonban ellensúlyozták Donald Penn és Sean Smith szerződéseivel. A három nagy érkező közül az Irvin-igazolás a legkevésbé tetszetős, de még ez is jobb az átlagnál.

Értékelés: A