Egy legenda. Egy ünnepelt és imádott hős. Egy megállíthatatlan futózseni, aki annyira nehezen viselte a vereséget, a detroiti vesztes-kultúrát, hogy inkább abbahagyta a futballt. Döntése miatt pedig bíróság elé kellett állnia. Egy nagyszerű ember, aki ennél többre volt hivatott. Ő Barry Sanders, minden idők talán legjobb futója.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Úgy néz ki, ez a vesztes jelző máig érvényes a Lionsra. Bár hivatalosan nem ez az indok, nyilván Calvin Jonhson, minden idők egyik legjobb elkapója se hagyná abba 30 évesen és mondana le több tízmillió dollárról, ha a csapat folyamatosan a Super Bowlért küzdene. És ő még csak nem is olyan All Time Great, mint Sanders.
„Ha jót akarsz magadnak, nem nyúlsz hozzá Thurman Thomashoz”
Thurman Thomas volt az Oklahoma State University kezdő futója, amikor Sanders oda került. Kétszeres All American, kétszer választották a Big Eight konferencia legjobb támadójának, később az NFL Hírességek Csarnokába is bekerült. Azt gondolhatnánk tehát, hogy a fenti idézet egy dühös csapattárstól vagy edzőtől származik egy aljas szerelés után. Pedig nem. Ezt Barry Switzer, az Oklahoma Sooners mestere mondta, mégpedig színtiszta jó szándékból:
„Hidd el, nem akarsz Barry Sanders ellen játszani”.
Lehet, hogy 1987-ben ezt még nem hitte el senki, mert Sanders csak alkalmanként kapott akkor szerepet. 1988-ban viszont a Sooners minden ellenfele visszasírta Thomast.
Sanders egész egyetemi karrierje során egy szezonban volt kezdő, 1988-ban. Nem írta át a rekord- és történelemkönyveket – miszlikbe aprította és felgyújtotta őket. 34 NCAA rekordot döntött meg, megnyerte a Heisman kupát, 13 meccsen 2850 yardot futott 42 (!!!) touchdown mellett, mindezt 7,6-os átlaggal. Ebből a Holiday Bowl egymaga ad hozzá 222 yardot és 5 TD-t. Soha, senki nem tudta ezt a teljesítményt még csak megközelíteni sem. Csak az összehasonlítás kedvéért, az idei top10-es prospect, Ezekiel Elliott legjobb évében 1821 yardra és 23 TD-re volt képes.
Minden idők legjobbja
Sanders mindössze 173 centiméter és 91 kiló volt, tehát nem egy tipikus prototípus futó. De olyan fürge és olyan robbanékony volt, olyan utánozhatatlan és egyedi mozgáskultúrával rendelkezett, hogy köpni-nyelni nem tudott mellette senki az egyetemen. De mint tudjuk például Trent Richardson kapcsán, az egyetem az egyetem. Detroitban sem voltak benne biztosak, a vezetés inkább a későbbi Hall of Famer Deion Sanders iránt érdeklődött. Ironikus, hogy a defensive back edzőből főedzőnek kinevezett Wayne Fontes vétózta meg a dolgot és kardoskodott Sanders mellett. Kijelenthetjük, a Lions szempontjából igaza volt.
Az, hogy a Detroit ötször is rájátszásba jutott 1989 és 98 között, főleg Barry Sandersnek köszönhető. Mint kiderült, egyáltalán nem zavarta, hogy az NFL védelmei sokkal keményebbek, mint az egyetemeken. Újonc évében 1470 yarddal és 14 TD-vel nyitott, mint az év újonc támadója. Rögtön be is hívták a Pro Bowl keretbe és első csapatos All Pronak is megválasztották, mint ahogy karrierje összes szezonja után. Kétszer lett az év támadója, négyszer volt a liga legtöbb yardját szerző futója. 1997-ben 2053 yardot és 11 TD-t futott, majd Brett Favre-ral megosztva MVP-nek is megszavazták. De a címek számára semmit nem értek.
„Nem az elismerések és a díjak tesznek boldoggá. Borzalmas összekötni a boldogságot a futballal. Attól vagy boldog, ha jól végzed a munkát és etetni tudod a családodat. Nem a focira, hanem az amerikai álomra vágyok – két kocsira a garázsban, hogy boldog legyek, mint apa.”
Egy évvel az MVP cím után, egy 1400 yardos szezont követően visszavonult. Öt évre rá Hall of Famer lett.
Sok volt a detroiti vesztes-kultúra
30 éves volt, egészséges, karrierje csúcsán állt, amikor úgy döntött: elég. 10 év alatt 15 269 yardot futott, azaz több mint 1500 yardot átlagolt évente. Természetesen ez rekordnak számít. Mindössze 1457 yardra volt, hogy lekörözze az akkori csúcstartó Walter Paytont. Ha kitölti szerződése hátralévő négy évét, ma jó eséllyel nem Emitt Smith lenne minden idők legtöbb yardját szerzett futója. Ráadásul körülötte soha nem volt elit csapat. 10 éve alatt mindössze 11 Lions játékost választottak Pro Bowlba, és ők sem voltak elit játékosok. Egyedül vitte hátán a csapatot és egy ponton ez már túl sok volt.
Sok segítséget nem kapott
1997-ben 6 éves, 35,4 millió dolláros szerződést kötött a csapattal. MVP lett, 2000 yardot ért el, rájátszásba vitte a csapatot. Zsinórban az ötödik vereségét szenvedte el. Három hónapig zokogott utána – mondta. A rákövetkező évben 1400 yardot termelt, de a csapat 5-11-re volt csak elég, ráadásul pénzügyi okokból elküldték a Pro Bowler center Kevin Glovert. Hiába edzett, hiába hagyta kint a szívét és a lelkét a pályán, nem vezetett eredményre. Nem látott kiutat, nem bírta elviselni azt a vesztes-kultúrát, ami Detroitban volt. Elhatározta, hogy visszavonul. Csakhogy ott volt az a hatalmas szerződés.
A dicstelen búcsú
Sanders szerződésében volt 11 millió aláírási bónusz. Amikor visszavonult, 5,5 millió dollár veszteség maradt utána a sapkában, amit a Lions szeretett volna visszakapni. Sanders ezt elutasította. A dolog végül odáig fajult, hogy legközelebb a bíróságon találkoztak a felek. Ebben egyébként semmi meglepő nincs, a Lionsnek minden joga megvolt rá, hogy visszakövetelje azt a pénzt, amiért Sanders papíron még nem dolgozott meg. A szomorú az, hogy ez az egész ügy mind a Lionsra, mind Sandersre nézve sokkal jobban is alakulhatott volna.
Sanders nem sokkal a bírósági ítélet előtt felajánlotta a franchise-nak, hogy maradéktalanul visszafizeti az 5,5 millió dollárt, ha elengedik vagy elcserélik. A Lions szívesen látta volna a játékost újra a keretben, de a cut vagy a trade szóba sem jöhetett. A futó így nem gondolta meg magát, a bíró pedig végül Sanders ellen ítélt: előbb 1,8 milliót, majd a következő három évben a maradék 3,7 milliónyi bónuszt kellett visszafizetnie. A bírósági ügy ráadásul precedenst teremtett, azóta a visszavonult játékosoktól az aláírási pénzek egy része visszaigényelhető.
Megértem, hogy a Lions szempontjából ez presztízsveszteség lett volna, hisz nem vet jó fényt a csapatra, ha a legnagyobb sztárod inkább visszavonul, mintsem hogy nálad játsszon. Ugyanakkor Sanders akkoriban bőven megért volna pár első és második kört egy contender csapatnak, ráadásul mindezt halott pénz nélkül. Mindkét fél jól járt volna. Így viszont Lions klasszis futó és kompenzáció nélkül maradt, egy legendás játékos pedig soha nem tudta elérni a maximumát, ami még így is Jom Brownéval és Walter Paytonéval vetekszik:
„Amikor Emitt Smith lett minden idők legtöbb yardját szerző futója, sokan csak annyit mondtak: ‘Azért sikerült neked, mert Barry Sanders nem akart többet játszani’ ” – Herman Moore, négyszeres All Pro elkapó.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások