Beindult a HFL is!

A tavalyi magyar bajnok Budapest Wolves és a Divízió I címvédő Eger Heroes összecsapásával kezdődött meg az út a 2016-os HFL-szezon június 19-ei döntője felé.

Épp egy osztálynyi különbség volt eddig a csapatok között, azonban ekkora fölénye nem volt a Wolvesnak, még ha magabiztosan is húzták be a találkozót (38-18). A hazaiaknál szokás szerint Bencsics Márk irányított, aki három TD-passzt osztott ki és e mellé futott is egyet. A Wolves új futóval vágott neki a szezonnak, a légiós Aaron Osbourne pedig remekül mutatkozott be, egy hatpontosa mellett több hosszú futása is volt és nagyon jól mozgott a védők között.

A vendégeknél Taylor Palmer irányított és sokszor nem állt bele rendesen a dobásba és ezáltal voltak aluldobott labdái, egy interceptiont szerencséjére vissza is fújtak későbbi sportszerűtlen viselkedés miatt. A Wolves egyébként is elég fegyelmezetlen volt az első félidőben, ha jól számoltam 3 unsportsmanlike conduct büntetést kaptak, de volt egy játék, ahol e mellé kaptak egy defensive pass interference és egy roughing the passer zászlót is és 30 yardot mehetett előre a Heroes ezért. Az egrieknél Dagnir DePinát emelném ki, aki az első félidő végén húzott le egy körülbelül 55 yardos TD-t és volt még legalább egy nagy elkapása, ahol a levegőben úszva szerezte meg a labdát a védő felett, habár sajnálatos módon ebbe a produkcióba kissé bele is sérült. Rajta kívül az irányító Palmer kiszabadulásai és ebből következő hosszabb futásai voltak veszélyesek, 3 nagy megiramodásra emlékszem és egy TD is összejött így neki.

A két csapat közti különbség főleg a speciális egységben volt szembetűnő, hiszen a Wolves minden extra pontja jó volt és egy hosszabb mezőnygólt is értékesítettek és a kirúgásaik is jók voltak, a Heroesnál viszont egy extra pont sem sikerült, kihagytak a meccs elején két mezőnygólt is és láthattunk 3 yardos puntot is.

Nagyon jó kis műfüves pálya van egyébként a Rozsnyai utcában – ahol a mérkőzést rendezték – a lelátó pedig csak az egyik oldalon és azon belül is csak az egyik térfélen van, de becslésem szerint 250-300-an lehettünk a nézőtéren és előtte a korlátnál. A pályának van egy hátránya egyébként, mégpedig hogy nem fér ki a 100 yard és a két endzone, így a két 40 yardos vonal között csupán 10 yardnyi távolság volt, a felénél az 50 yardos táblával, ami azért néha furcsaságokat szült a fejemben, mikor azt számolgattam, hány yardos játék volt vagy hány yardot kell még megtenni a TD-ig.

Az időjárás egyébként kellemes, napos volt, habár a végére már kissé fáztunk a szélben. Volt a mérkőzésen kommentár is, Buday Zoli hangját élvezhettük és szerintem jól megtalálta az egyensúlyt, hogy mennyit is kell beszélnie. A szurkolás változó intenzitású volt, fontosabb helyzetekben elég rendesen zúgott a “Defense, go!” rigmus a Wolves “ultráitól”, de nagyrészt azért csendes szurkolás folyt. Mellettem ült talán a közönség legaranyosabb tagja is, egy idős néni, aki nagyon örült a rúgó (és elkapó, de rúgó szerepben több figyelem hárult rá), Madarassy Kristóf mindegyik megmozdulásának és biztatta unokáját (“Szép volt kisfiam!”), egy-két nagyobb ütésnél vagy szabálytalanságkor pedig nagyon aranyosan bosszankodott magában. Nagyon jó volt nézni, hogy egyedül is kijön egy ilyen sportmérkőzésre és láthatóan bele is élte magát a történésekbe, nem csak szemlélő volt, hanem igazi szurkoló.

Fotók: Radó Norbert / in-visible.hu