Draft-értékelő – Egyedül a Browns érti a draft lényegét

Egy draftot igazából nagyon nehéz értékelni egyből az esemény után. Nem tudjuk, hogy melyik játékosból ki lesz, sztár, bust vagy egy átlagos srác. Azt sem tudjuk sok esetben, hogy a csapatok hogyan értékelik a prospecteket, inkább a média és a saját megítélésünkre hagyatkozunk. Jó példa erre idén Andrew Billings, akit sokan első körbe vártak, mégis a negyedik körben kelt el, mivel a csapatok döntéshozói nem tartották akkora tehetségnek.

Egy tanulmány szerint akkor sikeres egy pick, ha az első négy szezonjából kettőben teljes értékű kezdő. Ha megnézzük az utóbbi évek draftjait, a top10 választások kicsivel több, mint 50%-ára igaz ez. Az első kör utolsó harmadában kicsivel kevesebb, mint 50% a találati arány, de nagyon kicsi a különbség. Az egész draft egy hatalmas lottó csupán, vagy egy darts tábla, ahová kis túlzással vakon dobálnak a csapatok. Ebből pedig az következik, hogy minél több szelvényed vagy nyilad van, annál nagyon eséllyel találsz célba. 2006 és 2015 között a Patriots és a Packers húzott legtöbbször a drafton, szám szerint 93-szor, elég sikeres franchise-okról beszélünk. Korábban, 1989-ben Jim Johnson egy 3-13-as mérleggel rendelkező Cowboyst vett át, majd 5 év alatt 51 trade-et hozott össze, többet, mint az összes többi csapat az NFL-ben. A draftról építkezett és össze is hozott egy legendásan sikeres csapatot, amivel 3 Super Bowlt nyert.

A Browns pontosan erre épített, az eredeti 10 cetlijéből csinált 14-et idén, plusz egy extra jövő évi első- és második köröst és egy extra 2018-as második körös választási jogot is. Ez legalább két draft játékosállományának felel meg, a csapatnak pedig égető szüksége van a segítségre. Mindenki be fog válni? Dehogy. Több olyan játékost szereztek az átlagnál, aki be fog válni? Nagy valószínűséggel.

Rengeteg hiányposztja van/volt a Brownsnak, azonban a legnagyobb probléma egy playmaker hiánya volt. Corey Colemannél jobbat nem nagyon tudtak volna választani, ráadásul a dupla hátratrade után a kör közepén még jó értéket is képvisel. Nálam “csak” a második legjobb elkapó volt a classban Josh Doctson után, azonban a Brownsba most jobban kell egy ilyen játékos, akinek ha a labda a kezébe kerül, csodákat várhatunk.

Érkezett még négy célpont a csapatba, közülük Higgins tetszik a legjobban, nagy steal az ötödik kör vége felé, remekül futja meg a route-jait és jó keze van. Rajta kívül is mindegyik fegyvernek lehetősége lesz a bizonyításra, hiszen nem rendelkezik a csapat potens elkapókkal.

1/15: Corey Coleman, WR, Baylor
2/32: Emmanuel Ogbah, DE, Oklahoma State
3/65: Carl Nassib, DE, Penn State
3/76: Shon Coleman, OT, Auburn
3/93: Cody Kessler, QB, USC
4/99: Joe Schobert, OLB, Wisconsin
4/114: Ricardo Louis, WR, Auburn
4/129: Derrick Kindred, S, TCU
4/138: Seth Devalve, WR/TE, Princeton
5/154: Jordan Payton, WR, UCLA
5/168: Spencer Drango, OT, Baylor
5/172: Rashard Higgins, WR, Colorado State
5/173: Trey Caldwell, CB, Louisiana-Monroe
7/250: Scooby Wright III, ILB, Arizona

A Browns nagyon ráment az egyetemi produktivitásra, könnyen lehet, hogy erősen használták a PFF rendszerét is az analitikájukban, mert ott magasan rangsorolt játékosokat választottak sok esetben. Ilyen Ogbah is, aki egy parádés pass rusher, de futás ellen kis túlzással használhatatlan. Nem is erre fogják használni a csapatnál, hanem küldik majd folyamatosan az irányítóra. Nassib szintén nagyon produktív volt és ezt a Senior Bowlon is megmutatta, de atletikusságban nem tartozik a prospectek élmezőnyébe. Joe Schobert is a passzsiettetést erősítheti, az egyetemen ő is jól teljesített, de kicsit alulméretezett a poszthoz, félő, hogy sokszor el fogják tudni nyomni futójátéknál.

A legnagyobb meglepetést az irányító Cody Kessler kihúzásával produkálták, akinek gyenge a karja és nem sok USC QB vált be az utóbbi időben. Hue Jackson azonban az mondta, hogy ebben bízzunk az ítéletében és én úgy vagyok vele, hogy az irányítósuttogó szavát elhiszem ilyen esetekben és nagy figyelemmel várom, hogy mikor dobja be a mély vízbe és mit tud kihozni belőle. Engem a tavalyi évben Andy Daltonnal és a szinte mindenki által lesajnált AJ McCarronnal végzett munkája teljes mértékben meggyőzött.

Shon Coleman is stealnek tűnik számomra a harmadik kör közepén, egyből beilleszthető Mitchell Schwartz helyére a támadófal jobb oldalára. Ebbe az egységbe érkezett még Spencer Drango is, aki rendkívül erős, de irányváltásokban és kézhasználatban problémás, így guardban érdemes őt játszatni, futás segítésére remekül használható.

A hetedik körben Scooby Wright hatalmas fogás, ő egy igazi old school linebacker, aki erős és futás ellen kiváló, azonban passzjátéknál teljesen elveszett, ettől függetlenül ha a snapek 30-40%-ára (ami base formation és nem nickel) van egy nagyon jól használható LB-d a hetedik körből, akkor elég jó fogást csináltál. A két defensive backről már nem tudok ilyen pozitívakat írni, ráadásul Kindred még nagy reach is, a hetedik körre jósolták leginkább, így ez a pick az, ami igazán nem tetszik.

A Browns stratégiája egyértelmű: a draftról építkezni. Ehhez össze kell szedni egy rahedli picket és lövöldözni a darts táblára remélve, hogy minél többször találnak bele a tripla húszasba. Jelen esetben a legtöbb nyílnak 3-4-5 évre van szüksége, hogy elérjen a tábláig, azonban első megítélésre több olyan dobás is van, ami jó irányba halad. Meg persze van rossznak tűnő dobás is, de könnyen lehet, hogy a szél azt is jó irányba sodorja.

Egy biztos, a Brownsnak több nyila van, mint bárki másnak. És ez nem csak az idei draftra igaz, hanem az összes eddigire, a jelenlegi rendszer bevezetése óta ez a 14 pick a legtöbb, amit egy csapat felmutathat egyetlen évből. Egyértelműen látszik az új vezetés hozzáállása és ugyan sokszor mondtuk már, de ez jó iránynak tűnik. Természetesen messze van a Browns jelenleg bármilyen versenyhelyzettől, hacsak az 1/1-ért folyó harcot annak nem nevezzük, de kezdésnek ez a draft tökéletes.  Értékelés: A+