Korábbi playbookos írásaink során már bemutattuk nektek a manapság népszerűbb blokkolási sémát, a zónablokkolást. Most a másik fontos és sok csapat által használt variációt, a man-blockingot avagy power blockingot vesszük górcső alá. Nem olyan rég már megismerkedtünk az egyik al-fajtájával, a Power O-val, de most általánosságban is ejtünk pár szót a man-blocking scheme-ről majd további két érdekes játékot mutatunk be nektek ezen belül.
A man-blocking scheme, ahogy a neve is mutatja arra épül, hogy a támadófal tagjai az ellenfél védőit blokkolják, azaz adott embereket. A zónablokkolással ellentétben itt nem egy adott területet, zónát blokkol mindenki, hanem jól behatárolt feladatai vannak minden egyes játékosnak. A snap előtt a védelem felállásától függően mindenki beazonosítja az emberét, akit a játék során blokkolnia kell. A zónablokkolásnál ez azért egyszerűbb, mert aránylag kevesebb dologra kell figyelnie minden játékosnak és a futó is előre tudja, hogy merre kíván neki lyukat nyitni a fal. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezt a sémát olyan könnyű lenne alkalmazni. A man-blocking sémákat szokás power blockingnak is nevezni. Ez nem véletlen. Általában azok a csapatok, amelyek ilyen játékokat hívnak, nagyobb testű, erősebb, ám kevésbé mozgékony falemberekkel operálnak. A játék neve azonban nem csak ezért power, mert az O-line tagok nagydarab erős játékosok.
A man-blocking játékok során a támadófalemberek nem egy oldalazó mozgással nyitnak, hanem erővel nekimennek a védőnek, hogy ők vihessék be az első ütést és rögtön megszerezzék a befolyást a blokkolási ponton. A játékok nagy részében van egy játékos, aki „húz”, ezzel teremti meg a támadóoldal, hogy túltelítsék a területet a támadási ponton. A játékok nehézségeit az adja, hogy a húzó játékos (vagy aki utána ér a támadási pontra) általában már olyan védővel találkozik, aki nem a falból, hanem a második vonalból (linebacker sor vagy secondary) érkezik, ezért nehezebb beazonosítani a mozgását, valamint a lendület miatt nehezebb is kivenni a játékból. Persze a húzás lényege az is, hogy a támadójátékosnak is meglegyen a lendülete az ütközéshez. Fontos kulcsszó a man-blocking sémánál az előny megteremtése. A védők felállhatnak 3-4-es vagy 4-3-as felállásban, de még ezen belül is ezernyi variációjuk van. A támadófal tagok abból merítik az előnyt, hogy tudják merre fog tartani a játék és úgy szervezik meg a blokkolást, hogy a védők mindig felállásbeli hátrányban legyenek az offensive line tagokkal szemben. Ehhez sokszor nem az éppen velük szemben álló játékost kell megblokkolniuk, de így olyan szögből tudnak blokkolni, ami nekik kedvez.
Az egyik leglátványosabb power blocking séma az úgynevezett Power-O, amiről már korábban írtunk is cikket, de álljon itt pár mondat a felelevenítés kedvéért. A Power O játékok során a tight end a játék irányának oldalán helyezkedik el, a feladata a defensive end megblokkolása, a mellette lévő tackle az egyik defensive tackle-t blokkolja, melybe a játék oldalán lévő guard gyakran besegít, majd utána a Will linebacker megállítása lesz a feladata. A center a másik defensive tackle-t próbálja kordában tartani.
Az érdekesség a másik guard (játék irányának ellentétes oldali guard) szerepében van. Ő ugyanis először nem blokkol meg senkit, hanem oldalazó mozgással áthúz a játék irányának oldalára (innen a húzó guard kifejezés), majd általában a tackle és a tight end közti lyukba berobban és felveszi az érkező ellenfelet (általában Mike linebackert). A futó az ő nyomát követi és ha a fal jól végezte a feladatát, akkor már csak egy safety állhatja útját.
Kevésbé látványos, de talán könnyebben kivitelezhető power-blocking séma az úgynevezett ISO play.
A tight end oldalán nagyon egyszerű a képlet (ez a futással ellentétes oldal ennél a játéknál). A TE blokkolja a szélső linebackert, a mellette lévő tackle a defensive endet. Az ezen az oldalon lévő guard a defensive tackle-t vagy nose tackle-t igyekszik kivenni a játékból, de ha a védő 1 technique (a technikákat a 3-4 vs 4-3 cikkünkben magyaráztuk el) felállásból indul, akkor ehhez szüksége van a center segítségére is, ugyanis a felállásból következően nem nála van az előny. A center miután besegített, feljebb lép és megblokkolja az érkező középső linebackert. A játék irányának megfelelő oldalon pedig egy kisebb, de nem túl bonyolult variálás történik. A futás iránya miatt a guard és a tackle is hátrányból indulna az embere ellen, de ezt könnyen kijátsszák, méghozzá úgy, hogy a guard blokkolja a szélen felálló defensive endet, a tackle pedig a beljebb elhelyezkedő defensive tackle-t. Mivel a futás iránya általában köztük zajlik, így a két védő máris hátrányban van a támadókkal szemben, azok ugyanis pont úgy blokkolnak, hogy a futóhoz ne lehessen könnyen hozzáférni. A játék során gyakran egy fullback is a pályán van, aki az utolsó veszélyes védőt, a Will linebackert veheti ki a játékból. A futónak „csupán” annyi a dolga, hogy az előre megbeszélt lyukba berobbanjon és a secondary esetleg odatévedő tagjait próbálja meg kijátszani. Persze ha ez nem történik meg, akkor is jókora előrehaladást lehet elérni a játékkal.
A power running sémák egyik leglátványosabb és legérdekesebb nevű tagja az úgynevezett Wham play.
Itt az eddigiektől eltérően a játék általában a center valamelyik oldalán zajlik, méghozzá arra, amelyik oldalon a tight end feláll. Tehát ez a blokkolási séma igényli a legkevesebb oldalmozgást mind a futó, mind a támadófal tagjaitól. A játék oldalán általában egy fullback is feláll, aki szintén segít a blokkolásban. A játék irányának oldalán a tight end feladata a defensive end megblokkolása, de ahogy az ISO playnél a guard besegített a tackle-nek, úgy itt a tackle segít be a TE-nek és csak utána megy felvenni az érkező linebackert, a felállások adta előny miatt. A guard blokkolja az egyik defensive tackle-t, a másikat pedig a center, hogy aztán átadja a fullbacknek, ő pedig a linebacker sorból érkező másik védőt blokkolja. A játék oldalától eltérő oldalon a tackle feladata az utolsó blokkolatlan linebacker semlegesítése, az ugyanezen oldalon felálló guardé pedig az utolsó kimaradt játékos a front7-ből, a defensive end blokkolása.
A man-blocking sémát tehát rengeteg variációból lehet futtatni, ez a három csak töredéke annak a hatalmas tárháznak, ami a csapatok rendelkezésére áll. Lényege, hogy a támadófal tagoknak jól letisztult feladata van, hogy kit kell blokkolni, nem pedig egy adott területet. Általában a szögek, felállások nyújtotta lehetőségekből igyekeznek a támadókoordinátorok előnyt kovácsolni és eredményessé tenni a játékot. Persze hogy egy játék sikeres legyen, sok minden más tényezőtől is függ. A futóknak például jól kell olvasnia a védelmet, hogy az adott lyuk, amit megnyitnak előtte mennyire járható, az elkapóknak ki kell venni a részüket a secondary megblokkolásában, az irányítónak adott esetben megtéveszteni a védelmet és így tovább. Napjainkban a zónablokkolás egyre nagyobb teret nyer magának, de a jól teljesítő power sémák is életképesek rengeteg csapatnál.
(képekért és videókért köszönet a barkingcarneval.com, bleacherreport.com és youtube.com oldalaknak)
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások