Manning, Woodson, Lynch és a többiek árnyékában önmagához méltón, szépen csendben, különösebb felhajtás nélkül jelentette be visszavonulását idén márciusban, 40 éves korában Matt Hasselbeck. Egy város hőse, akire amikor igazán kellett, mindig lehetett számítani. Karrierje egyáltalán nem indult könnyedén, sőt, de a mentalitása és a munkamorálja eljuttatta a Super Bowlba, végül 18 szezont húzott le az NFL-ben.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A kilencvenes években a seattle-i football romokban hevert. Teljes reménytelenség és középszer, a 8-8-as szezon már ünnepnek számított, de becsúszott egy 2-14 is. Megjegyzendő, hogy abban az évben (1992) a Seahawks offense annyira szörnyű volt, hogy a teljes szezonban szerzett 140 pontjuk, még ma is negatív NFL rekord 16 meccses alapszakaszban. A franchise-nak nem volt arca, irányítók jöttek, majd gyorsan tovább is álltak, a futók is nagyjából hasonló ütemben cserélődtek, a csapat elköltöztetése pedig komolyan felmerült. A Paul Allent megelőző tulajdonos Ken Behring 1996-ban odáig jutott, hogy be is jelentette, hogy a franchise-t elköltözteti Los Angelesbe, sőt az operatív feladatokat gyorsan át is zsuppolta Anaheimbe. A teljes költözést sikerült megakadályozni, emiatt viszont Behring el akarta adni a csapatot.
Vevőnek Paul Allen, a Microsoft társalapítója jelentkezett, és irányításával új időszak köszöntött be Seattle-be. Először is kikötötte, hogy csak úgy hajlandó megvenni a csapatot, ha az új stadiont is kap, ezt el is érte, majd 1999-ben szerződtette a Packerstől Mike Holmgrent, aki Favre-ékkal elért sikerei miatt a vezetőedzőség mellett general manageri jogokat is kapott. Vele rögtön meg is nyerte a csapat az AFC Westet. 2000-ben az új stadion építése miatt átmenetileg költözni kellett, ekkor még Jon Kitna irányított, de csak a csalódást keltő 6-10-zel zárt a Seahawks, és itt el is érkeztünk Matt Hasselbeckhez. Vele pedig két évvel visszalépve az 1998-as drafthoz.
1998-ban minden Peyton Manningről és Ryan Leafről szólt. Kellett is a hype, mert mögöttük hatalmas űr tátongott az irányítók között, Charlie Batch, Johnathan Quinn, Brian Griese, John Dutton, Matt Hasselbeck és Moses Moreno keltek még el a drafton (ebben a sorrendben), de Hasselbeckről nem vett tudomást szinte senki. A Combine-ra sem hívták meg.
Ilyen statisztikával ez egyáltalán nem csoda, de a kulcsszó az előző mondatban a “szinte”, ugyanis Andy Reid, aki akkor a Packers QB edzője volt, valamit észrevett, amit más nem. Ehhez persze kellett az is, hogy mivel a Combine-ra nem mehetett, így privát workoutot szerveztek Hasselbecknek, amire mind a 32 csapatot meghívták, de csak Reid jelzett vissza, és el is ment rá. Reidnek tetszett, amit látott, de az ezek után biztos volt, hogy vagy a Green Bay draftolja Hasselbecket vagy senki. A Packers végül egy 6. körös kompenzációs pickkel választotta ki a 187. helyen.
A holtszezon során túlélte a keretszűkítéseket, 3. számú irányítóként bekerült a rosterre, de néhány órával később ki is került onnan, mert a Packs leigazolta a Bearstől frissen kivágott Rick Mirert, így az 1998-as évet a gyakorló csapatban töltötte. 1999-re viszont már második számú irányítóvá küzdötte fel magát, de Reid ekkor már az Eagles, Holmgren pedig a Seahawks vezetőedzője volt. A 2000-es szezont is jobbára a cserepadon töltötte, a 2001-es draft előtt viszont napról-napra valószínűbbnek tűnt, hogy a következő idényt már nem Favre-t nézve vesztegeti el. Eleinte úgy nézett ki, hogy a Dolphins próbálja megszerezni, de a draft napján Holmgren ellenállhatatlan ajánlatot tett a Green Baynek. Hasselbeck + 1/17-es pick + egy 7. körös pick a Seahawks 1/10-es és a 3/72-es választásáért cserébe. Ha rápillantunk a draft pickek értékét meghatározó táblázatra, láthatjuk, hogy ez hatalmas áldozat volt Holmgrenéktől egy addig gyakorlatilag csak az előszezonokban játszó irányítóért.
A Seahawksos pályafutás nem indult a legfényesebben. A 2001-es idény nagyobb részében ő volt a kezdő, de a 13. héten 5-7-es mérlegnél Holmgren megelégelte a szenvedést, és Trent Dilferre váltott (igen, a Ravensszel Super Bowl győztes Dilferre), akivel négyet nyert zsinórban a Seattle, de 9-7-tel pont lemaradtak a rájátszásról. 2002-ben kész lett a Seahawks Stadium (2004-től Qwest Field, 2011-től CenturyLink Field) és a liga átszervezése miatt a Seahawks átkerült az AFC Westből az NFC Westbe, de szeptemberben még természetesen Dilfer volt a kezdő QB. Aztán Dilfer sérülése után újra megkapta a lehetőséget, és ugyan 7-9-cel a Hawks újabb közepes szezont zárt, de a 2003-as idényt Hasselbeck már fix elsőszámú irányítóként kezdte.
És itt végre valahára minden a helyére került, és elindult a karrierje. Teljes szezonban kezdő, 3841 passzolt yard (akkor franchise rekord), 25 TD, 15 INT, 10-6-os mérleggel Wild Card hely és természetesen Pro Bowl. A rájátszás első körében stílszerűen a Packershöz utazott a Seahawks, és a rendes játékidő végén 27-27 után következhetett a hosszabbítás, és minden idők egyik legnagyobb facepalmja:
Ez egyébként nagyon nem volt jellemző Hasselbeckre, de itt a feszültség az ismert múlttal kombinálva kihozta belőle a nagyszájút. 2004-ben 9-7-tel újabb Wild Card hely, és újabb vereség, ezúttal a Ramstől, de az igazi áttörés éve Hasselbeck és a Seahawks számára a következő szezon volt. 8-0-s mérleg otthon 5-3 idegenben, a 13-3 pedig NFC 1. kiemelést ért. Holmgren kezei alatt zseniális keret állt össze. 7 Pro Bowlert adott a csapat, amelyben a legnagyobb név Hasselbeck mellett a futó Shaun Alexander volt, aki 28 futott TD-vel NFL-rekordot állított fel. Ilyen futó mellett persze az irányítónak is könnyebb (3459 yd, 24 TD, 9 INT), de a támadófalból hárman is Pro Bowlerek lettek abban az évben (Walter Jones OT, Steve Hutchinson OG és Robbie Topeck C). Következett a Divisional hétvége a Redskins ellen, és Hasselbeck újabb szintet lépett. Egy esős napon Alexander hamar megsérült, de mielőtt még a hazaiak elkezdhettek volna pánikolni, Hasselbeck megragadta az esélyét, és különösebb gond nélkül (16/26, 215yd, TD + futott TD) a védelemmel együtt levezényelte a meccset, a 20-10-es győzelem pedig azt jelentette, hogy 1984 után újra meccset nyert a playoffban a csapat. Az NFC döntőben már vitte a lendület a hazaiakat, így a Panthers sem volt ellenfél (34-14), a Super Bowlban viszont a Steelers már túl erősnek bizonyult.
A Super Bowl vereséget nem követte jelentős összeomlás, hisz 2006-ban és 2007-ben is megnyerte a csoportját a Seattle, Hasselbeck pedig 2007-ben újra franchise rekordokat (3966 passzolt yard, 28 TD) döntött, de a Wild Cardon aratott győzelmek után mindkétszer kikaptak a Divisional körben. Szükség is volt rá, hogy a csapat nyolcasa előre lépjen, mert Alexandernek ezekben az években már egyre gyengébben ment a játék, 2008 elején távozott is. 2008 januárjában Holmgren bejelentette, hogy a következő lesz az utolsó éve, Hasselbeck a szezon elején megsérült, így egy kaotikus szezon végén 4-12 állt a táblán, és ez 2009-ben Jim Morával sem sokat változott (5-11), a csapat franchise irányítója egyértelműen szenvedett (3029 yd, 17 TD, 17 INT).
2010-ben érkezett Pete Carroll a vezetőedzői, és John Schneider a GM székbe, és elkezdődött a Seattle újkori sikertörténete. Ebből az elején mondjuk nem sok látszott, de abban az évben annyira gyenge volt az NFC West, hogy 7-9 is elég volt a csoportgyőzelemhez. Hasselbecknek továbbra sem ment igazán (3000 yd, 12 TD, 17 INT), mondhatni egyáltalán, még úgy se, hogy október elején a csapat két hátsó körös draft pickért megszerezte Marshawn Lynchet a Billstől. Jellemző a formájára, hogy a 14. körben a Falcons ellen 2 INT után inkább lecserélték Charlie Whitehurstre, aki aztán az utolsó 2 meccset is megkapta. A kétes értékű „Első negatív mérlegű csapat a rájátszásban” cím birtokosaként senki egy fikarcnyi esélyt nem adott a Wild Cardon a Seahawksnak a bajnok New Orleans Saints ellen, 11-pontos favorit volt a Saints, aztán… Aztán Hasselbeck visszakerült a kezdőbe, és ugyan a rájátszások történetének egyik leghihetetlenebb és legelképesztőbb mérkőzése végül a Beast Mode-ról marad emlékezetes és a 41-36-os végeredményről, de jelen poszt szempontjából most az a fontos, hogy az akkor már 35 éves, sérülésektől sújtott, a korábbi időszakban inkább gyengén, mint közepesen játszó Hasselbeck 272 yarddal, 4 TD-vel és 1 INT-nal járult hozzá a győzelemhez. A Bears ellen viszont véget ért az egyhetes csoda (24-35), 3-28 után a Seattle nyolcasa még megszórta magát (3 TD, 0 INT), de ez mint utóbb kiderült, már csak a szép búcsúra volt elég. A szezon végén ugyanis lejárt a szerződése, Schneiderék 1 éves szerződést kínáltak neki, Hasselbeck 2 évest akart, nem tudtak megegyezni, így amikor a Titans hároméves szerződéssel és kezdő pozícióval szállt be a licitbe, el is dőlt a kérdés.
A Titansnél 2011-ben 9-7-es szezonnal kezdett, amivel éppenhogy (egymás elleni eredménnyel) lemaradtak a rájátszásról. A 2012-es drafton viszont a Titans irányítót draftolt Jake Locker személyében, így Hasselbeck a cserepadon illetve mentor szerepben találta magát. 2013 elején a Titans konkrétan kivágta, mialatt ő a családjával a Bahamákon nyaralt, így örömmel elfogadta a Colts kétéves szerződésajánlatát, és az újabb mentor szerepet, ezúttal Andrew Luck mögött. 2015-ben még egy évre meghosszabbították a szerződését, és ez végül életmentőnek bizonyult sok embernek a csapat háza táján. Luck ugyanis előbb októberben sérült meg (Hasselbeckkel a csapat mérlege 2-0), majd november közepén újra, de ezúttal már végleg egész szezonra kidőlt, a veterán irányító pedig újabb 2 meccset nyert. A 40 évesen elért 4-0-s mérleg természetesen NFL rekord. A szezont végül a Colts 8-8-cal zárta, a 8 győzelemből 5-t Hasselbeckkel értek el. Februárban még úgy nyilatkozott, hogy szeretne még egy évet maradni, de végül 2016. március 9-én bejelentette visszavonulását, így az idei szezonban már az ESPN szakértőjeként fog dolgozni. Március 10-én még egy egynapos szerződést aláírt a Seattle Seahawksnál, hogy tőlük vonuljon vissza.
Szerepe a Seahawks és Seattle történetében elvitathatatlan. Egy NFL szinten közepes franchise-ban lett kezdő irányító, hogy aztán hatszor rájátszásba, ötször csoportgyőzelemre és egyszer Super Bowlba vezesse csapatát. Távozásakor szabályosan tüntettek az emberek a városban, hogy maradjon a Seahawksnál. Hosszú idő után vele nyert először playoff meccset a franchise, és ezekhez az évekhez köthető Seattle város felemelkedése is, így a neve a helyiek szemében összeforrt a Seattle-lel, rengeteg franchise rekordot tart jelenleg is. Peyton Manning már a poszt elején is előkerült, nem véletlenül, számos közös van bennük. Családi háttere Manninghez hasonló. Apja neki is korábbi NFL játékos (Don Hasselbeck, TE, New England Patriots 1977-83), testvére Tim szintén NFL irányító volt (igaz Eli Manninghez képest sokkal sikertelenebb). Ugyanarról az 1998-as draftról kerültek az NFL-be, hogy 18 évvel később, néhány hét különbséggel vonuljanak vissza. Az idei névsor miatt szinte biztosan nem kerül be rögtön a Hírességek Csarnokába, sőt valószínűleg több évet kell majd rá várnia, de előbb vagy utóbb helye lesz ott, ez egészen biztos. Andy Reid tudott valamit.
[/ppp_patron_only]
