5 legjobb irányítószerződés

Nemrég megnéztük, melyek a liga legrosszabbul összerakott irányítószerződései, így nem maradhat el a legjobb öt kontraktus sem. Fontos, nem az egész szerződést értékeljük, hanem annak a hátralévő éveit és struktúráját.

5. Russell Wilson, Seattle Seahawks

Wilson a liga jelenlegi talán legértékesebb irányítója. Véleményem szerint a Seahawks sehol nem lenne az ő végtelenül higgadt, okos döntéshozatalai, kreativitása és vezetői képességei nélkül. A tavalyi szezon második felében MVP formában játszott, sőt egész évben zseniális volt (pedig támadófalat legfeljebb az ellenfélnél látott): 4024 passzolt yard, 34 TD és mindössze 8 interception,  68%-os passzpontosság 110-es QB rating, e mellé még 553 futott yard. Remek formában van, szerződése maradék négy évében pedig 20,6 millió dollárt fog keresni.

[ppp_patron_only level=”4″ silent=”no”]

Az, hogy Wilson megérdemli ezt a pénzt, nem lehet kérdés. A következő két évben ráadásul csak 18-19 millió dollárt fog foglalni a sapkából, ami elég csapatbarát, még ha a szerződése utolsó két éve 21 és 23 milliót tartalmaz. De igazából ennyi a szerződése, egy négy éves hosszabbítás és ez adja a kontraktus értékét. Ugyanis elnézve a Seahawks támadófalát, hogy mennyi ütést kap Wilson, valamint a tényt, hogy ezt a játékstílust nem nagyon lehet a végtelenségig tolni (4 év múlva már 31 éves lesz). Ez a négy év pont arra jó, hogy Wilson karrierje vélhetően legjobb éveit biztos a Seahawksnál töltse. Ha 30 évesen már nem megy úgy a szekér, akkor legfeljebb 17 millió dolláros spórolásért kivágják (szinte biztos, hogy nem fogják). Ez a szerződés minden tekintetben sokkal jobb a csapatra nézve, mint a sérülékenyebb és jóval kevesebbet mutató Andrew Luck kontraktusa.

4. Aaron Rodgers, Green Bay Packers

A kétszeres MVP Rodgers a következő négy évben csak 20,4 millió dollárt fog keresni évente, ami kvalitásait tekintve nagyon hízelgő a csapat fizetési sapkájára nézve. Igaz, tavaly nem volt épp MVP formában, de összességében mindig egy top3-as irányítóról beszélünk. Ráadásul a szerződése igazából csak két évre szól, a maradék két évben neki járó 42 millióból egy cent sem garantált. Nem mintha lenne rá bármi esély, de ha a 32 éves Rodgers két év múlva produkál egy borzalmas formahanyatlást, akkor a Packers nyugodt szívvel elküldheti, bárminemű anyagi kár nélkül.

3. Kirk Cousins, Washington Redskins

Igen, tudom, hogy Cousins egy évre kap 20 millió dollárt, amit nyilván egy jó szezon alapján (4000+ passzolt yard, 69,8%-os pontosság, 29/11 – TD/INT, 5 futott TD és 101,6-os passer rating) nem érdemelne meg. Főleg, hogy nyerni csak a negatív mérlegű csapatok ellen sikerült, viszont most mindenképp felhoznám a Brock Osweiler szerződést.

Sokan azt nehezményezik Osweiler leigazolásával kapcsolatban, hogy a Texans baromira túlfizette az eddig szinte semmit nem mutató irányítót. Ezzel én is egyetértek, ugyanakkor azon a véleményen vagyok, hogy ezt be kellett vállalni, ha előre akarnak lépni. Lehet nem jön be és hatalmas bukás, de az esély miatt érdemes volt megkockáztatni. Tehát maga a lépés jó volt, csakhogy cserébe 4 évre elég sok pénzt áldoztak rá. Cousinsra ennél jó 3 millióval többet áldoztak éves átlagban, csakhogy az a nagy különbség, hogy a Redskins mindezt egy franchise taggel oldotta meg, egy egyéves kontraktussal. Igen, sok pénz, viszont így Kirk kapitány kap még egy évet, hogy bizonyítson. Ha nem jön be, akkor ezt fel kell fogni tanulópénznek és keresni mást. Ez százszor jobb, mint megajánlani Cousinsnak egy 5-6 éves, 18-22 milliós szerződést. Nick Foles az élő példa, hogy egy jó félszezon után nem kell túlzásokba esni, a Redskins pedig biztosra ment. Máskülönben  a franchise tag értéke még mindig csak a 12. legnagyobb irányító fizetésnek felel meg, a tavalyi szezonja alapján pedig nincs nagyon messze tőle.

2. Tyrod Taylor, Buffalo Bills

Taylort a 2011-es draft 6. körében választotta ki a Ravens, de négy év alatt egyszer sem kezdett Flacco mögött, mindössze 19 sikeres passzkísérlete volt egy interceptionért. Tavaly igazolta le a Bills három évre 3,3 millióért, ami tök jól nézne ki, hisz Taylor rögtön Pro Bowlba jutott (igaz csak azért, mert mindenki más visszamondta). 14 meccsen kezdett, 3000 yardot passzolt és 586 yardot futott, összesen 24 TD-ért és 7 turnoverért. A 99,4 es passer ratingje is remek, Rex Ryan megtalálta a kezdő irányítóját, és épp itt a pont.

Mivel Taylor megnyerte a kezdő pozíciót és rengeteget játszott, vagyis több, mint a snapek 50%-án a pályán volt, így a szerződésének harmadik éve automatikusan érvénytelen lett. Tehát jövőre kénytelen lesz a Bills rendesen megfizetni. A jelenlegi szerződése értelmében az idei évre 3,3 millió dollárt kap, ami még mindig jócskán alul fizetés, mindössze a 34. legjobban kereső irányító. Hatalmas mákja van vele a Billsnek.

1. Andy Dalton, Cincinnati Bengals

Dalton szerződése valami csodálatosan bejött a Bengalsnak. A tavalyi év megmutatta, hogy egy normális támadókoordinátorral Dalton mire lenne képes, minden téren fejlődött és top irányító játékot mutatott. De ha ez nem lenne elég, az övé a 22. legmagasabb irányító fizetés: nála kevesebbet gyakorlatilag csak az újoncok és a cserék keresnek. Az elkövetkező öt évben átlagosan mindössze 15,8 millió dollárt fog elfoglalni a fizetési sapkából, miközben az utóbbi négy évben rájátszásba vezette a csapatot, a tavalyi mérlege pedig 3200+ yard, 66%-os pontosság, 27 TD mindössze 7 INT mellett és 106-os passer rating. Ezzel együtt még mindig nem nyert egyetlen rájátszás meccset sem és az sem kizárt, hogy tényleg csak egy besikerült év volt ez neki. Viszont igazából ezzel sincs olyan nagy probléma, hiszen az idei szezon után bármikor, minimális halott pénz mellett elküldhetik. Tehát jól játszik, az elkövetkező években nem keres sokat és bármikor elküldhető – ennél jobb szerződés egyszerűen nincs.

Végszóként annyit, hogy ha felmerül esetleg, hogy miért értékeltem többre Cousins szerződését, mint mondjuk Bradyét, Newtonét vagy bármelyik top irányítóét: azért, mert egy jó irányítónak évi 20+ milliót adni igazából semmi extrát nem nyújt. Ár/érték arányban rendben a struktúra pedig szinte mindegy ebben az esetben, mert senki nem dob ki egy Bradyt vagy egy Newtont jövő ilyenkorra. Wilson szerződése azért különösen jó, mert figyelembe vették a játékstílusát, a szerződés hossza a szimpatikus. Rodgers azért van a listán, mert kvalitásaihoz képest keveset foglal a sapkából és két év múlva bármikor kivágható. Cousinsnál az elv, Tyrodnál a pénzösszeg, Daltonnál a pénz és a struktúra, valamint a teljesítmény volt a mérvadó.

[/ppp_patron_only]