Andre Lamont Johnson a Houston Texans legsikeresebb csillaga és nagy valószínűséggel az is marad jó ideig, köszönhetően kimagasló munka moráljának, a játék iránti alázatának és a legveszélyesebb fenevadakat jellemző cápareflexeinek hála. Fizikai paramétereit tekintve posztjának egyik prototípusa volt, egy másik Johnson (Calvin)-nal karöltve, de ő nem csupán egy erőből játszó playmaker volt. A liga talán legsokoldalúbb, legkonzisztensebb, és legjobban blokkoló ikonját tisztelhetjük személyében, melyeknek hála egy szép napon befogják iktatni a Hall of Fame-be.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Az egyetemi sikerek
1981 július 11-én született Miamiben és szintén ebben a városban járta ki college éveit, méghozzá a félelmetes Hurricanes csapatánál. Nem akármilyen csapatársakkal verte rommá a riválisokat itt, elég csak megemlíteni Vince Wilforkot vagy Frank Gore-t. Kimagasló tehetségnek mutatkozott azonnal. Lenyűgöző testi adottságival 191 centijéhez 104 kg párosult, melyek kamatoztatásával számos sprint számot nyert.
Egyetemi pályafutásának csúcsa egyértelműen a 2002-es Rose Bowl-ra tehető, ahol elnyerte a döntő legértékesebb játékosának járó MVP címet, 2 TD-vel és 199 elkapott yarddal. A 2003-as combine-on a 40 yardos sprinten ”laza” 4.40-es időt repesztett, és a 3. helyen a liga legfiatalabb alakulata, a Houston Texans csapott le rá.
A fiatal franchise gyermekbetegségei
Dre 6 évre szóló 39 milliós kontraktust írt alá rookie évében. Mind a 16 meccsén kezdőként játszhatott és igen tisztességes, majdnem ezer yardos performansszal abszolválta első évét, ám egy bizonyos Anquan Boldin még nála is meggyőzőbben teljesített, elorozva tőle az év újonca támadója címet.
A 2004-es év igazán kirobbanóra sikeredett, David Carr-al való nexusa 79 elkapást, 6 touchdownt és 1,142 yardot hozott a konyhára, nem mellesleg kiérdemelte első Pro Bowl jelölését a soron következő 7-ből. A 2005-ös szezon ellenben kifejezetten gyatra lett, mind a klubnak, mind hősünknek. Ezek után talán nem meglepő, hogy úgy nyilatkozott egy interjúban, hogy még fel kelni sem volt kedve és dolgozni menni, annyira frusztrálta a csapat küszködése. A csupán 2-14-es mutatóval tök utolsók lettek, viszont ennek hála elsőként választhattak a drafton, és közvetve megérkezett a változások szele.
Úton a csúcs felé
A drafton némi meglepetésre Mario Williams-re esett a választás, de ami igazán jótékony hatást indukált a klub életében az Gary Kubiak kinevezése. Ő volt az, akinek sikerült a megfelelő helyre rakni a puzzle darabkákat, akivel elkezdtek pozitív mérlegeket felmutatni és az, aki olyan ösztönzően hatott Andre karrierjére, hogy JJ Watt 2011-es színre lépéséig a franchise arca lett és egyben a liga legfélelmetesebb fegyverévé vált. 2006-ban vezette a ligát 103 elkapással 2007-ben, pedig a legtöbb yardot átlagolta meccsenként 95.6-al
2008-ban azonban teljesen berobbant. Egyszerűen nem rendelkeztek ellenszerrel ellene, a védőknek fizikális mismatchet jelentet, nem droppolta a labdákat és még három ember között is simán levadászta a bőrt. Meg kell jegyezzem Matt Schaub 2007-es leigazolását az Atlantától, ami telitalálatnak bizonyult. Továbbá 2009-ből a nem draftolt running back Arian Foster, akivel kiegészülve háromfejű sárkány alakult ki.
Mindkét évben first-team All-Pro jelölést zsebelt be, egymás után kétszer vezette a ligát elkapott yardok tekintetében, előbb 1,575 yarddal, valamint azt a történelmi tettet is sikerült elérnie, hogy az első játékossá vált, akinek egy szezonon belül 7 meccsen is volt 100 yardos meccse. 2009-ben pedig 1,569 yardot szorgoskodott össze, és a klubnak végre valahára sikerült először 9-7-es győzelmi mutatót felmutatni. 2010 augusztusában szerződését módosítva és 2 évvel meghosszabbítva a legjobban fizetett elkapóvá avanzsálódott.
A JJ Watt éra
Sajnos a top szinten teljesítő támadó alakulat nem tudta kompenzálni a védelem gyengeségeit, ezt jött orvosolni a korábbi dallasi védelmi agytröszt, Wade Phillips. 2011-ben a feljavult védelemmel meg is szerezték az AFC South első divizionális bajnoki címüket 10-6-os mérleggel, valamint a várva várt rájátszásba is bejutottak. Nem túlzás állítani, hogy Watt személyében minden idők egyik, ha nem a legjobb védőjét szerezték meg.
2012-es évben már team to beat csapatnak titulálták a Texans-t az AFC-ben a 11-1-es kezdés után, de második körnél tovább most sem sikerült menetelniük, ahol a New England Patriots söpörte ki őket. Individuális szinten a legjobb szezonját produkálta rekordok sorával. Október 14-én Johnson lett a Texans első játékosa, aki elérte az 10000 elkapott yardot. November 18-án élete meccsét játszotta Jacksonville Jaguars kárára, amit stílusosan egy 48 yardos meccs győztes TD-al koronázott meg. Ezen a meccsen 273 yardot teljesített 14 elkapásból. Következő meccsen 188 yardig meg sem állt, amivel felállította a legmagasabb total yardot back-to-back meccsen 466-al. Ráadásul karrier csúcsot jelentő 1,598 yarddal zárt, de ezzel is csak második helyen zárt Calvin Johnson mögött, aki akkor megdöntötte minden idők legtöbb elkapott yardját.
2013-as év jól indult ugyan 2-0-val, de érthetetlen módon teljest leolvadás következett be és mind a soron következő 14 meccsüket el bukták. Természetesen, ezért fejeknek kellett hullnia, menesztették az edzőket, Matt Schaubot, aki negatív rekordokat döntögetett, pedig kirúgták.
A hanyatlás évei
2014-es évben terítéken lett volna egy irányító draftolása, a megoldatlan kérdés kiküszöbölésére, ehelyett a klubvezetőség jobbnak látta, hogy korunk legzseniálisabb védőfalembere (JJ Watt) mellé, aki egymás után háromszor is elnyerte a legjobb védőnek járó elismerést, behúznak első körben egy másik védőjátékost. Ezt a hibát azóta is nyögi a klub, Andre pedig nem bírta elviselni, hogy már 12 éve csak folyamatosan újra épül a franchise. Teljesen indiszponáltan játszott emiatt, ráadásként játékán is meglátszódót, hogy már nem az a robbanékony klasszis, aki anno volt. Statisztikáin is jól megmutatkozott, hogy sem az 1000 yardot nem tudta átlépni (936), sem a 100 elkapást nem tudta hozni (85).
2015 márciusában a klub vezetés közölte vele, hogy többé nem számolnak vele kezdő elkapóként, amit Johnson annyira szívére vett, hogy engedélyt kért az elcserélésére. Nem kis meglepetésre a csoport rivális Indianapolis Colts azonnal lecsapott rá, amit a szakértők is jó húzásnak prognosztizáltak. Ugyan is Andrew Luck személyében pályafutása során először klasszis irányító dobálhatta neki a zsugát, továbbra kellett is a feltörekvő fiatal csapatnak, hogy tapasztalt veteránokkal is megerősítse a keretét. Egyébként egyetemi csapattársa Frank Gore is csatlakozott a klubhoz, nem titkolt célként egy bajnoki gyűrű megszerzésére.
A csere a vártnál jóval rosszabbul sült el, nem tudott igazi faktorrá válni új csapatában, jól prezentálja ezt, a gyatra 503 yardja. Egyedül volt csapata ellen nyújtott igazán kiemelkedőt, ahol revansot vett és 2 touchdownnal járult hozzá a győzelemhez. A sors fintora, hogy még a rájátszásba se sikerült bejutniuk, mivel volt csapata behúzta a csoportot. Ezek után még elment levezetni a Tennesse Titansbe, de helyesen jobbnak látta, ha már nem rombolja tovább a nimbuszát és végérvényesen szögre akassza a sisakot.
A ligára gyakorolt hatása
A receiver karrierje folyamán 14,185 yardig jutott, amellyel jelen állás szerint a liga történetének tizedik legeredményesebbje. 70 TD-t és 1,062 elkapást szorgoskodott össze. Továbbá az egyetlen játékos, aki a legelső 8 évében legalább 60 receptiont jegyzett évente. Legtöbb szezon 100+ elkapás és 1400+ yard (4), valamint legtöbb szezon 85+ elkapással (7), nem mellesleg a legtöbb 10+ elkapás meccsel is ő büszkélkedik fényes pályafutásának köszönhetően (22).
A 12 Houstonban eltöltött éve során megannyi örömöt okozott a fanoknak, mi sem bizonyítja ezt jobban, amit nem régiben nyilatkozott róla egykori Texans general manager Charley Casserly: ”Jerry Rice közismerten a valaha volt legnagyszerűbb elkapó. De én most azt mondom, hogy Andre legalább annyira tehetséges volt, mint Jerry, csak neki nem adatott meg, hogy egy Super Bowl esélyes csapatban játsszon, egy Hall of Fame quarterback alatt.”
Írta: Kamár Péter
[/ppp_patron_only]
