Romo kvázi hivatalosan is csereirányító lett a 8-1-es mérleget felmutató Dak Prescott mögött. Viszont ezt lehet korrekt módon is kezelni, a legutóbbi nyilatkozata pedig minden tiszteletet megérdemel.
“Semmit sem jár csak úgy. Minden nap, mindent ki kell érdemelned, újra és újra. Bizonyítanod kell. Így működik az NFL, így működik a football. Erre jó példa Dak Prescott, és amit ő elért. Kiérdemelte a jogot, hogy az irányítónk legyen, bármilyen nehéz is ezt kimondanom. 8-1-es vele a csapat, és ezt nem egyszerű véghezvinni. Ha csak egy pillanatra is eszetekbe jutott, hogy nem akarok ott lenni a pályán, akkor vélhetőleg soha nem éreztétek győzelem és a verseny okozta extázist. Ez nem veszett ki belőlem sőt, talán jobban éget most, mint valaha. Én is voltam egyszer egy ilyen srác (mint Dak), előállva, bizonyítva, úgy emlékszek rá, mintha csak tegnap lett volna. Ez egy nagyszerű időszaka az életednek. És egy valamir nagyon az emlékezetembe véstem: azokat, akik segítettek nekem. Ha tehetem, megpróbálok én is ilyen lenni Daknak. Úgy gondolom, hogy valami mágikus dolog történik a csapatunkkal, és nem hagyom, hogy ez a helyzet negatívan hasson rá vagy a csapatra. Azt hiszem, Dak tudja, hogy számíthat rám, ahogy én is tudom, hogy számíthatok rá”
Ez a nyilatkozat a karaktere nagyságának testamentuma. Hatalmas emberi kvalitásra vall, hogy egy ilyen versenyközpontú társadalomnak a hiper-kompetitív kirakatsportjában, a több mint egy évtizeden át tanusított folyamatos ambíció után ilyen egyenes gerinccel adja át a stafétát egy olyan jó csapatban amilyenben nem volt még lehetősége játszani.