Gyépé csata

Ez a hét idegileg mindenkit kicsinált, a késő esti sávban teljesen felborultak a papírformák.

HOU@JAX 24-21

Remegett a térdem, hogy elmegy a tippem ezen a meccsen, de a rokiháború mégis csak jól végződött számomra. Osweiler kezdi megütni az átlag alatti szintet, 10 yardon belül igazán szép passzai vannak, fölé meg nem is próbálkozik, felesleges szenvedés csak. Lamar Millert igazi igáslónak szokták hívni a sok labdaérintéséből fakadóan, most inkább egy vak, húsz évet a bányában lehúzott öszvér képét festette, mivel a 45 yardos futását nem számítva 2.7 volt a yardátlaga egy ligaátlag védelem ellen. Ellenben yardjainak nagy részét kontakt után hozta, ez megsüvegelendő. Akeem Hunt viszont bedurrantotta a rakétákat a seggében, ugyanis 6.5 yardot hozott érintésenként, ráadásul visszafújtak egy elég szép futást tőle. A játék első pontszerzése egy Texans-picksix volt, a védelmük elég jól összezárt a meccsre, a secondary kitett magáért, nehezen tudott mozogni Bortles csapata.

Bortles két interceptionje a meccs első felében lényegében megpecsételte a meccs sorsát számukra. Egyre borzasztóbban játszik a JAX irányítója, és lényegében semmit nem tesz hozzá, hogy komoly támadóértéket mutasson a csapata. Robinson egyedül nem tudja megoldani az egész mérkőzést, még ha Yeldon is néha beköszön egy-két lerázott szereléssel. A védelem szépen mondva változatos. Amíg az elmúlt időszakban inkább a LB-sor volt pusztító üzemmódba kapcsolva, most a D-fal tett ki magáért, terrorizálva Osweilert és a fentebb említett yardátlagon tartva Millert.

MIN@WAS 20-26

Kirk Cousinstól nem vártam sokat a meccsen, nem lepett meg különösen. Az első negyed szép megmozdulásai után inkább kért egy kólát és bohóckodott egy sort, ehhez mondjuk köze lehet a Vikes top passzvédelmének is. Az elkapóin múlott a legkevésbé, lényegében mindannyian veszélyesek voltak minden távon. Fat Rob felüdülés volt Jones padoztatásával, működik ez a futójáték is, ha kell. Cousinsnak elképesztően jó dolga van egy ilyen támadósorral, lényegében minden játékosa hozzá tud tenni valamit saját tarsolyából akkor is, ha rossz a dobás. A legjobb esetben is átlagosnak nevezhető védelmük felfickósodott, és kritikus helyzetekben oda tudott lépni a második félidőben.

A Vikings jelenleg egy zérusösszegű játékot játszik. Ha valahol jobbak lesznek, máshol bezuhannak. Shurmurral sokkal jobb a játékhívás, változatosabb, látszik, hogy van koncepció. A fal képes megvédeni Bradfordot, egyre kevesebb sack és hurry van. Erre mi történik? A jelenlegi LT megy IR-ra, Griffen meg egy cseretackle-ön keresztül nem tudja megpulykázni Cousinst. Diggs, Thielen és Rudolph kiemelkednek, Diggs csúnyán kifújta Fuller orrát, Thielen pedig vad játékokra képes. Ez szép, és jó, de kritikus pillanatokban nem tudnak jól cselekedni, a RZ-támadás összeomlott a játék során a második félidőben. A védelem a második félidőben odatette magát, négy mezőnygólon tartotta a Skinst, ellenben erre nem adott választ. Viszont cserébe Diggs az első játékos az NFL történetében, aki két egymás utáni meccen 13+ elkapással büszkélkedhet.

MIA@SD 31-24

Ettől a mérkőzéstől hiperventilláltam egész este. Tannehill sokkal jobb volt, mint eddig a szezonban, és a játék végi két turnoverrel sikerült behúzni a győzelmet. Ajayi most nem hozott ugyan 200 yardot, az elkapók viszont megbízhatóan muzsikáltak, amit el lehetett kapni, azt elkapták, az O-fal meg odafigyelt a zsebre, ha már Tannehill nem szokott. A védelem négyszer szedte le Rivers labdáját, ebből a meccset megpecsételőt az amúgy középszerűen játszó Kiko Alonso hozta össze.

A Chargers részéről borzasztó volt minden. Az O-fal nem működött, a széleken nagyon hamar beszűkült a tér, Rivers elengedte magát még nyomás hiánya esetén is. Williams volt az egyetlen életképes elkapó, igaz róla szedtek le 4 INT-ből 3-at is. A védelem terén voltak egyénileg kiemelkedő teljesítmények (Melvin Ingram HOLY SHIT sack, 3 QB hit, hurry), de nem működött összhangban az egység, sokat égették meg a coverage-ben levő embereket. A Chargers részéről formálisan is vége a szezonnak, 4-6-ról ilyen csoportban még a WC-hely sem fog összejönni.

SF@ARI 20-23

Azért a Cardsnak majdnem sikerült kikapnia az 1/2 várományosától. Fitzgerald 133 yardos napja kellett a szégyen elkerüléséhez, Palmer pedig bőszen adta a kezébe a labdát, 18 darabbal kínálva meg őt. A védelem szépen muzsikált, Markus Golden öt és fél rushonként össze is hozott egy siettetést, Bucannon 28 yardon tartotta a két 49ers futót összesen, a safetyk pedig elpusztítottak mindent, amit nem tudtak elzavarni.

Akkor hogy lehet mégis, hogy egy utolsó két perces mezőnygóllal nyert csak az Arizona? Egyrészt Jeremy Kerley 7/7 volt a passzain (amit a nyomás alatt amúgy elég gyengén játszó Kaeptől kapott), a Cards a második félidőben 27 percen át csupán a fumble-punt-interception szentháromságot mutatta fel, illetve a 49ers élni akarása. Kaep összehozott 50+ yardot és egy futott TD-t, az amúgy szörnyű védelem pedig kritikus pillanatokban tudott odalépni Palmeréknek.