Az utóbbi években/hónapokban újra megjelentek a Percy Harvin, Devin Hester-féle playmaker wide receiver – running back hybridek, akik gyorsaságát a csapataik előszeretettel használják ki. Gondoljunk csak arra, hogy a frissen draftolt Tyreek Hill mekkora fegyver a Chiefs kezében, vagy Taylor Gabrielt mennyivel hatékonyabban használja a Falcons. Az ő képességük és sokoldalúságuk megihletett annyira, hogy kicsit porosodó playbook rovatunkat újra használjam én is, és pár olyan játékról írjak, ahol jelenlétük igazán gyümölcsöző lehet.
A következő bekezdésekben a Jet Sweepről, a Reverse-ről és az End Aroundról lesz szó. Írásom alatt megpróbálom elmagyarázni a játékok főbb jellemzőit, valamint azt is, hogy bár nagy a hasonlóság a három játék között, azért ne keverjük össze őket. Természetesen az évek folyamán rengeteg fajtája és variációja alakult ki mind a három playnek, így előfordulhat, hogy amit a pályán látunk az több ponton is eltért attól, amit a „tankönyvekben” fel lehet lelni, hiszen mindhárom játékot számos kombinációban lehet alkalmazni, ahol alkalmanként például csak a lead blocker szerepe tér el. Itt elsősorban a legelterjedtebb típusokról fogok szót ejteni, de természetesen ezek nem kőbe vésett találmányok.
Ami viszont biztos, hogy mindhárom koncepció két fontos tényezőre épít és mindhárom ebből meríti igazi erejét. A legfontosabb alkotóelem, hogy legyen egy gyors, atletikus playmakered, aki nem csak egyenes vonalon tud fürgén haladni, de gyorsan vált irányt, jól lát a pályán, és alkalmas arra, hogy eredeti feladatai mellett ilyen játékokat is lehessen vele futtatni. A másik tényező, amire alapoz mindhárom play, az az ellenfél megtévesztése. A védelmek az idők folyamán a lehető legtökéletesebb szintre fejlesztették technikáikat és majdnem mindenre fel vannak készülve. Épp ezért ha haladni akarunk ellenük, akkor sokszor meg kell próbálnunk megtéveszteni őket. A három szóban forgó játék lehetővé teszi támadósorunk számára, hogy több opció közül válasszanak és mindig a védelem felállásának megfelelőt használják a játék kezdetekor. Ráadásul mindhárom játék arra épít, hogy amit a védelem lát az elején, az valójában nincs is ott. Ha tökéletesen csináljuk meg ezeket a játékokat, akkor nincs az a védelem, amelyik ellen eredmény nélkül maradnánk.
Jet Sweep
Talán a legmenőbb nevű és talán a legegyszerűbb játék is a háromból a Jet Sweep. Alapja egy, a snap előtt motionben lévő elkapó, aki a támadófallal merőlegesen kezdi meg a mozgását és halad el egyre nagyobb sebességgel a támadófal mögött. Közben a center feladja a snapet az irányítónak, aki az odaérkező wide receiver kezébe nyomja a labdát, majd átfordulva a másik oldalra csinál egy fake handoffot az érkező running back felé is (amennyiben a futó nem ment el blokkolni játék irányába). A védelem természetesen figyeli a motionben lévő elkapót, de a támadófal miatt az ellenkező oldalon felálló linebackerek, cornerek és defensive endek nem látják tökéletesen a labdát és elsődleges feladatukként a futóra vagy az irányítóra figyelnek.
Akkor van tökéletesen megalapozva ez a játék, ha a motionben lévő elkapó gyorsulása elég nagy már mire az irányító vonalába ér, de még éppen akkora, hogy meg lehessen játszani. Amennyiben lassítás nélkül tudja megcsinálni a handoffot, akkor labdával a kezében már teljes sebességgel érkezhet meg a line of scrimmage vonalához, így a védők teljesen esélytelenek vele szemben. Természetesen akkor igazán hatékony a játék, ha azon az oldalon ahova érkezik, áll egy tight end, esetleg elindul egy fullback és lead blockerként tudnak viselkedni az elkapónak, így azokat a védőket, akiket nem sikerült teljesen megtéveszteni, ki tudják még venni a játékból. A playmakerek gyorsasága miatt a safetyk hátulról hiába észlelik időben a játékot, szabad térben egy teljes sebességgel mozgó játékost aligha tudnak megállítani.
A játék során természetesen a play előtt mozgó játékos mellett a többieknek is fontos feladataik vannak. A tight endnek, aki a játék oldalán áll fel például a pillanat törtrésze alatt kell megállapítania, hogy a vele felálló end befele vagy kifele akar-e elindulni, mert ha befele, akkor „szabadon” elengedheti, ugyanis az érkező csapattársa valószínűleg sebességből kifele meg tudja verni, ha viszont kifele indul, akkor vele kell maradnia és blokkolni, különben egyenesen a labdacipelőbe robbanna. Amennyiben a védő befele indult és ő elengedheti, akkor azonnal be kell azonosítania a következő megblokkolandó defense játékost, aki a legtöbb esetben az azon az oldalon felálló cornerback lesz. Ő az egyetlen játékos, aki abban a futósávban helyezkedik el, ahova a játék tart, tehát a kiiktatása rengeteg plusz yardot eredményezhet a csapat számára. Az irányító bár egy szimpla Jet Sweepnél csak a handoffot biztosítja, azért sokat tehet a sikerért, ha korán észleli a veszélyt. Amennyiben a snap előtt érzékeli, hogy a defense felfedezte a hívást, nem nyújtja át az érkező embernek, csak bemutat egy fake-et, majd a labdát a futó kezébe nyomja.
Reverse
A Reverse a Jet Sweepnél kicsit bonyolultabban megvalósítható játék, és bár ezzel is nagy károkat lehet okozni a védelemben, a kockázata is nagyobb. A játék ugyanis sokkal tovább folyik a saját line of scimmage-ünk mögött, mint a Jet Sweep esetében, így nagyobb az esélye az esetleges negatív yardos playnek is. Az alap kiindulópont itt is hasonló mint a Jet Sweep esetében, tehát egy kívül felálló elkapónak meg kell indulnia a handoff irányába. Annyiban különbözik az előbbitől, hogy itt nem kell a snap előtt elhagynia helyét, ugyanis elég ideje lesz még a felgyorsulásra, mert lassabban ér a kezébe a labda.
A center feladja a labdát az irányítónak, aki a futónak vagy az egyik oldalról érkező elkapónak (általában slot) továbbítja azt. A labdát átvevő játékos elindul abba az irányba, ahonnan érkezik a társa, ezzel az egész védelem is megindul ebbe az irányba. A játék nevét és lényegét is ez adja, ugyanis az egyik oldalra eltolódó védelem, nem tud ezután olyan gyorsan irányt váltani a másik oldalra, mint szükséges lenne. Ugyanis a következő mozdulat, hogy a labdát hordozó átdobja a közben felgyorsult playmaker kezébe a labdát, aki a szabadon hagyott oldal felé teljes sebességgel rohan. A játékot az teszi még hatékonyabbá, hogy a támadófal tudja, mi történik, így az első pár mozdulat után vált és társuk előtt tudják tisztítani az utat. A túloldalon elhelyezkedő elkapók szerepe annyiban lehet hangsúlyosabb mint az első play esetében, hogy itt a fürgébb cornereket nekik kell blokkolni, ugyanis hatalmas tér áll rendelkezésre, így támadófalemberek ha nem tudják egyből megblokkolni emberüket, akkor sok „kószáló” védő lehet a labdacipelő útjában. Ugyanebből az okból kifolyólag a playmakernek ennél a játéknál jobban át kell látni a játékosrengetegen, hogy a megnyíló folyosókba berobbanhasson. Természetesen ezt a játékot is sok helyen meg lehet csavarni, de egy fake reverse még a legmerészebb/leggyorsabb játékosoknak is kihívás.
End Around
Az utolsó játék nagyban hasonlít a Reverse-re, mindössze egy fontos különbség van. Ugyanis a Reverse-től eltérően itt a labda nem vált irányt, nem kerül ki az irányító kezei közül, így valójában csak az egyik irányba indul el a játék, ellentétben a Reverse-el, aminek a nevében is benne van a visszaváltás. Itt mindössze az irányító egy fake handoffot mutat be a futó (vagy egy érkező elkapó) irányába, de a labdát végül a másik szélről horizontálisan bemozgó játékos kezébe adja. A három játék közül az irányító, a futó és az elkapó talán ennél a playnél kerül a labda átadásának időpontjában a legközelebb egymáshoz, így ennél a játéknál tudja a védelem legkésőbb eldönteni, hogy merre is fog futni a play.
Természetesen a három szóba került játékoson kívül itt is hangsúlyos a többiek szerepe. A játék végső irányának oldalán felálló tackle például már a labdaátadás pillanatában be kell, hogy tudja azonosítani ki lesz a második vonalban érkező védő, akit blokkolnia kell, valamint egy fullback is használható a játék során, aki szintén ezen az oldalon fog a második vonalban blokkolni.
A többi játékhoz hasonlóan ezt a játékot is ezernyi variációban lehet megcsinálni. Kezdve azzal, hogy az irányító mégis a futónak nyújtja át a labdát, egészen addig, hogy a motionben lévő játékos végül át sem fut a túloldalra, hanem visszamozog a saját oldalára, így a corner, aki követte a mozgását már nem érhet vissza időben.
Összefoglalva tehát, mind a három játék a megtévesztésen alapszik, és azt igyekszik kihasználni, hogy a védelem, amit elsőre lát, az csak egy álca. Sokkal nehezebben változtatják meg a védők – akik nem tudnak a játékról előre – a mozgásukat mint a támadók, akik így jókora helyzeti előnybe kerültek. Elengedhetetlen továbbá, hogy legyen egy (vagy több) olyan játékosod (playmaker) aki képes labdával a kezében másoknál nagyobb sebességgel haladni, gyorsan váltani irányt és jól átlátni a pályát. Továbbá fontos, hogy a többi játékos is megfelelően hajtsa végre a dolgát, mert egy-egy elhibázott blokk a játék irányának oldalán és a 15 yardos játékból rögtön lehet -3 yardos is.
Ezek a játékok kétségtelenül látványosak és megfelelően végrehajtva hatékonyak is, ugyanakkor nagyobb összhangot, felkészültséget és koncentrációt igényelnek a plusz kockázatért is cserébe, mint a hagyományos játékok, épp ez is lehet az egyik oka, hogy keveset látjuk őket a mai NFL-ben.
(A képekért, gifekért és videókért köszönet a windycitygridion és az insidethepylon oldalaknak)
Legfrissebb cikkeink
- Kriminálisan rossz a Bengals védelme
- A liga egyik legjobb elkapója hamarosan visszatérhet
- 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- Hosszabbított futójával a Panthers
- Még félelmetesebb lesz a Rams offense: két kezdő támadófalemberük is visszatér
- A meccs végi térdelés miatt nem állított fel NFL-rekordot a Ravens
- Ja’Marr Chase-re nincsenek szavak
- Zseniális, őrült, kiélezett meccsen egy kétpontos döntött a Ravens javára a Bengals ellen
- A cserék után idén 5 játékos is 18 meccset játszhat az alapszakaszban
- Egyre biztosabb, hogy McCaffrey visszatér a héten, viszont Trevor Lawrence kihagyhatja a fordulót
- MVP és további díjfigyelő a szezon felénél
- Jó kis Ravens-Bengals rangadóval indul a hét
- Bryce Young marad a Panthers kezdőjében
- A forduló legjobbja címet ért a szezon két legzseniálisabb megmozdulása
- Preston Smith kérte az elcserélését a Packerstől
Legutóbbi hozzászólások
- atis123juve on Hosszabbított futójával a Panthers
- atis123juve on Ja’Marr Chase-re nincsenek szavak
- Fetyke on 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- Csakeztne on Zseniális, őrült, kiélezett meccsen egy kétpontos döntött a Ravens javára a Bengals ellen
- Fetyke on 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- AntalKovacs21 on 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- chester on A cserék után idén 5 játékos is 18 meccset játszhat az alapszakaszban
- Kopi3.14 on A cserék után idén 5 játékos is 18 meccset játszhat az alapszakaszban
“Talán a legmenőbb nevű és talán a legegyszerűbb játék is a háromból a Jet Sweep. Alapja egy, a snap előtt motionben lévő elkapó, aki a támadófallal merőlegesen kezdi meg a mozgását és halad el egyre nagyobb sebességgel a támadófal mögött.”
Ez itt nem “a támadófallal párhuzamosan kezdi meg a mozgását” kellene, hogy legyen?
Amúgy nagyon jó írás, nagyon vártam már, hogy felélesszétek a playbook rovatot, szóval köszi szépen, csak így tovább! :-)
A támadófal előre fele mozog (blokkol), a szélről érkező játékos pedig feléjük tart, oldalra, így merőlegese a mozgása hozzájuk képest. Párhúzamos akkor lenne ha ő is előre fele mozogna agy ha a támadófal is oldalirányú mozgást végezne.
Így nézve igen, merőleges. :D
Én úgy értettem, hogy amikor megkezdi a mozgást a játékos, akkor az O-line még mozdulatlan, így mögöttük, a fallal és a line of scrimmage-el párhuzamosan fut el.
De igazából részletkérdés, meg nem is kötözködni akartam, csak azt hittem, elírás. :-)