A radar alatt – NFC

Az AFC radar alatti játékosai áttekintése után, jövünk az NFC előzetesen kevésbé várt, ám lehetséges playmakereivel.

Dallas Cowboys – Cole Beasley, WR

A Dallas szezonja gyakorlatilag nem szólt másról, mint a két újonc, Ezekiel Elliott és Dak Prescott berobbanásáról. Ha pedig a dallasi elkapókról beszélünk, akkor mindig Dez Bryantnél vagy a tight end Jason Wittennél lyukadunk ki és megfeledkezünk a liga egyik legjobb third down játékosáról, Cole Beasley-ről. Beasley csapatszinten a legtöbb elkapással a szezont (75), 833 yarddal és 5 TD-vel – ez messze karrierje legjobb éve volt. Prescott kedvenc célpontja volt egész évben, különösen igaz ez a harmadik kísérleteknél. 31-szer vette célba Beasley-t ilyen szituációban, amikből 25 elkapással is zárult, ebből a 25 elkapásból pedig 22 alkalommal szerzett first downt a csapat és folytathatta a támadássorozatát.

Atlanta Falcons – Taylor Gabriel, WR

Gabriel akkor került igazán reflektorfénybe, amikor Julio Jones nem tudta vállalni a játékot vagy éppen kevésbé volt jó napja a Falcons sztárjának. Gabrielt ugyan komolyan csak a szezon közepétől kezdte el használni az Atlanta, de ezeken a mérkőzéseken hatalmas impactnek bizonyult és még sokoldalúbbá tette az egyébként is remekül működő támadósort. Rendkívüli hatékonyságára példa a 18%-os TD mutatója: 39-szer került hozzá a labda (35 elkapás és 4 futás köthető), ezekből összesen 7 TD-t szerzett (6 elkapott, 1 futott). Gabriel a liga legrobbanékonyabb játékosai közé tartozik, nem kell neki sok hely, ahhoz hogy igazán felgyorsuljon, így nem csak a passzjátékoknál, de futójátékok során is többször kerülhet hozzá a labda a januári menetelés során.

Seattle Seahawks – Frank Clark, DE

A Seattle támadósorának legnagyobb rákfenéje a támadófal, ez pedig a rájátszásban is rá fogja nyomni a bélyegét a Seahawks támadásaira. E miatt viszont ismét a védelemnek kell előrelépnie és tartást adni a csapatnak. Három kiváló pass rusher szerepel a Seahawksban, azonban mégis többnyire csak Bennettről és Avrilről esik szó és gyakran megfeledkezünk a másodéves Clarkról, aki első sorban szituációs pass rusherként tudott idén kiteljesedni, de amikor Bennett hiánya miatt a kezdőben kellett megmutatnia mit is tud, akkor is helyt állt. 10 sack és 19 siettetés fűződik a nevéhez az alapszakaszban, érdemes rá figyelni, hiszen a Legion of Boom szétesését követően a Seattle védelmének legfontosabb része már nem a secondary, hanem a front7, azon belül is a pass rush.

Green Bay Packers –  Micah Hyde, CB

A Packers cornerei közül Hyde-ra marad a piszkos munka, ugyanis ő ütközik a legtöbbet az ellenfél játékosaival, ráadásul nem csak az elkapók földreviteléből veszi ki a részét, hanem gyakorta lép fel a futásokhoz. Teszi mindezt viszonylag sikeresen. Coverage-ben még mindig lehetne jobb, de a 9 leütött labda és 3 interception mutatja, hogy bármikor benne lehet a nagy játék. Heyward távozásával és Shields kiesésével egyértelműen ő lett a Packers első számú cornere.

New York Giants – Paul Perkins, RB

A Giantsnél évek óta probléma a futójáték. Habár Rashad Jennings tud hozni egy átlagot, bőven nem elég ahhoz, hogy konstans eredményes futójáték alakuljon ki New Yorkban, ráadásul a Shane Vereen kiesésével igazi third down running backkel sem rendelkezik a Giants. Ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen félni ettől a Giantstől, nélkülözhetetlen egy tisztességes futójáték. És akkor most jutottunk el oda, hogy elérkezhet Paul Perkins ideje. Perkinst okosan és türelmesen építette fel a Giants egész évben. Év végére pedig gyakorlatilag első számú opcióként is tekinthetnénk rá, hiszen számait tekintve a csapat legjobb running backje az újonc játékos, aki nem csak futásokban, de elkapásokban is hozzáteheti a magáét csapata sikerességéért.

Detroit Lions – Kerry Hyder, DE

Ezekiel Ansah visszaesésével elő kellett lépnie valakinek a másodvonalból, hogy valamilyen szintű pass rushról lehessen beszélni a Lions kapcsán, Hyder pedig jött, látott és ütött. A másodéves játékos ugyan csak két mérkőzésen lépett pályára kezdőként, 8 sackjével megnyerte a házi versenyt (a többieknek összesen 18-szor sikerült földre vinni az ellenfél QB-ját). Mindenképpen érdemes odafigyelni rá, hiszen a játékok nagy részében sikeresen gyakorol nyomást az ellenfél irányítóira. Futásmegállításban ugyan hagy kívánnivalót egyelőre a játéka, de egy olyan csapatban, ami ellen a legjobb passer ratinggel dobálnak az irányítók, nem feltétlen ez a legnagyobb probléma, pass rusher képességei viszont nagyban hozzájárulhatnak a Lions továbbjutásához.