Mi is az a Screen játék?

Playbook rovatunk következő részében egy olyan játékelemmel ismerkedünk meg, amely majdnem minden mérkőzésen látható és a csapatok nagy része előszeretettel használja. Ez a screen passz, amely egyszerre egyszerű és bonyolult, könnyen definiálható, mégis nehezen kategorizálható és amely ugyanúgy ezerféleképpen jelenhet meg a pályán, mint az elmúlt írások alanyai.

Mi a lényeg?

A screen passz egyszerűen meghatározva egy olyan játék, ahol egy rövid, előre irányuló passz történik egy elkapóhoz (nem wide receiver, hanem elkapni tudó játékos), aki előtt blokkolók törik az utat. Ez a meghatározás amennyire egyszerűen adja át a lényeget, annyira nem is mond sokat. Kicsit bonyolultabban megfogalmazva a screen játékok során a játék úgy van felépítve, hogy az irányító gyorsan szabadul a labdától, a támadófal átengedi a védők egy részét, mert pontosan tudják, hogy a játék hatékonyságához ez nem szükséges és egy folyosót próbálnak kiépíteni a labdás játékos előtt.

Miért alakult ki a screen passz?

A Screen passzt általában olyan agresszív defense-ek ellen használják, akik sokat blitzelnek. Ilyenkor a védelem igyekszik feltölteni a boxot és minél hamarabb el akarnak jutni az irányítóhoz, ráadásul ugye blitz révén a pálya közepéről is vonnak el játékost. Ez viszont azt eredményezi, hogy a pályán több „nyitott” rész marad. A screen passz egyszerre kockázatos játék, de nagyon kifizetődő is. A magasabb kockázatért általában nagyon „kifizetést” remélnek az edzők. A labda ugyanis a berobbanó védőjátékosok felett/mellett repül el, nem olyan magas ívben, így magasabb az esélye az interceptionnek és mivel az érkező védők és a célterület között ekkor nem marad támadójátékos, nagyobb az esélye egy defensive touchdownnak is.

A másik egyszerű oka a Screen hívásoknak, hogy a labda gyorsan kerül egy olyan playmakerünk kezébe, aki előtt hatalmas üres tér adódik és ki tudja használni kivételes képességeit. Ráadásul előtte olyan blokkolok haladnak, akik a “felvehető” védőjátékosoknál sokkal nagyobbak és erősebbek.

Kinek mi a feladata?

A screen játékok széles palettája miatt a screen passzok alkalmával a résztvevőknek más és más a feladata. Most a legegyszerűbb screen passz fajtával, a halfback (base) screennel foglalkozok és az alapján írom le kinek mi a feladata.

Irányító

A screen játék során az irányító ugyanúgy elkezdi a dropbacket, mintha egy hagyományos öt-hét lépéses passzt akarna adni és végig pásztázza a pályát, mintha mély játék lenne. Tekintetével ekkor elsősorban a mélyen elhelyezkedő safetyket igyekszik megtéveszteni. Aztán hirtelen beindítja a backpedalt és pár gyors mozdulattal átlöbböli a labdát az érkező védők feje felett.

Futó

Az első pár mozdulat a futó esetében is hasonló, mint egy normál passzjátéknál. Felveszi az emberét, mintha passzhoz blokkolna, de pár másodperc után átcsúszik a védők között és a flat zónában foglalja el a helyét.

Támadófal

Hasonlóan a futóhoz, ők is körülbelül 2 mp erejéig felveszik a védőket, mintha blokkolnának, de mikor a futó elengedi az emberét, ők is megteszik ezt és indulnak előre blokkolni neki a pályán.

Elkapók

Az elkapók általában valami hosszabb, mélyebb útvonalat futnak a pálya másik része fele, hogy a cornerek és a safetyk figyelmét elvonják.

A hagyományos screen után következzen pár speciális fajta. Itt már nem bontom le posztokra, hogy kinek mi a feladata, csak a lényeg következik.

Bubble screen

A bubble screen esetében három (lehet két elkapóval is játszatni) elkapó áll fel a pálya egy oldalára. Ekkor a két külső elkapó indul el a snap pillanatában blokkolni előre, a harmadik WR – aki a támadófalhoz közelebb állt – pedig mögöttük indul meg a line of scrimmage vonalával kvázi párhuzamosan a pálya széle felé. Az irányító egy jól helyezett dobással pont elé varázsolja a labdát, hogy az elkapó lassítás nélkül száguldhasson tovább. Elsőre a screen játék nem tűnik nehéz dobásnak az irányító szempontjából, de sok játékos szerint a bubble screen dobások az egyik legnehezebbek. Egyszerre kell figyelni az időzítésre, a gyorsaságra és arra is, hogy ne ugorjon a passzsávba védőjátékos.

Jailbreak screen

A jailbreak screen során az offense-ben szintén három elkapó (vagy 2 elkapó és 1 tight end) áll fel ugyanarra az oldalra. Velük szemben helyezkednek el a védők. Ekkor a középső elkapó blokkolja az oldalvonalhoz legközelebb eső védőt, a támadófalhoz legközelebb eső álló elkapó a középen helyet foglaló védőt. Így kitalálható, hogy a legszélső elkapóra a pályán legbelül álló védő maradna, akit már eleve nehezebb lenne felvenni, de még meg is nehezítik a dolgát. Ugyanis a támadófal tagja itt is hagyják átmenni a védőket, így ők nyugodtan léphetnek feljebb és pont a blokkolatlan védővel találhatják szembe magukat. Így a szélen felálló elkapó (ha mindenki jól végezte a dolgát) blokkolatlanul szaladhat az endzone felé.

Tunnel Screen

A Tunnel screen játék kicsit különbözik a többitől, ugyanis ez egy úgynevezett lassú screen play. A támadósor itt a kivárásra épít. A hagyományos screenekkel ellentétben itt a támadófal nem csak 1-2 mp-re veszi fel az emberét, hanem nagyrészük rendesen blokkol, amíg kialakul a játék. A tunnel screen elsősorban a zone defense ellen jó, mert ekkor a támadók megvárják, amíg a védők elfoglalják a helyüket a zónában, majd a zónák közt kialakított „tunneleken” keresztül vezetik a labdást. Általában ez a rész a defensive backekek és a linebackerek között húzódó folyosó.

Összességében tehát a screen játékok nagy része a kiváló időzítésre és az ellenfél védelmének megtévesztésén alapszik. A játékok látszólagos egyszerűsége ellenére nagyon nehezen kivitelezhető playek, ugyanis nagyon fontos szerepe van a jól időzített dobásnak, a jól időzített blokkoknak és annak, hogy mindenki pontosan tudja a feladatát. Éppen ezért a screen játékok elég kockázatos taktikai elemként szerepelnek a playbookban, de a magas kockázatért általában nagy kifizetést remélnek az edzők.

 (Képekért és videókért köszönet a smartfootball.com és az insidethepylon.com oldalaknak)