Draft-értékelő – A védelem volt prioritás Phillyben

Miután a szabadügynök-piacon a támadósort vette célba az Eagles, a drafton a védelem élvezte a prioritást, ennek fényében az első három választásuk a defense-be érkezett és csak később kezdték el a támadósort mélyíteni és célpontokat hozni Wentznek. Nézzük, hogy értékeltük a hazai rendezésű drafton mutatott tevékenységüket.

1/14 Derek Barnett, DE, Tennessee

2/43 Sidney Jones, CB, Washington

3/99 Rasul Douglas, CB, West Virginia

4/118 Mack Hollins, WR, UNC

4/132 Donnel Pumphrey, RB, San Diego State

5/166 Shelton Gibson, WR, West Virginia

6/214 Elijah Qualls, DT, Washington

Valamiért elég kevesen vártak pass rushert az Eagleshöz az első kör(ök)ben, pedig egyértelmű hiányposzt volt ez a csapatnál, hiszen Brandon Graham túloldalán nincs senki, aki egész meccsen a pályán tudna lenni, hiszen Vinny Curry futás ellen használhatatlannak bizonyult. Az újonc Derek Barnett már egy ismert játékos olyan szempontból, hogy rendkívül produktív volt az egyetemen (már 18 évesen 10 sack, három év alatt 33), azonban nincs földöntúli atletizmusa, ami miatt az upside-ja sem óriási. Igazából úgy tudnám jellemezni, hogy magas a padlója, de viszonylag alacsony a plafonja. Tehát szerintem sosem lesz a liga legjobb passzsiettetője, de arra is kevés esélyt látok, hogy bust legyen. Ezáltal egy elég biztonságos pick volt és azért tartottam fontosnak és jó döntésnek a kiválasztását, mivel Jim Schwartz védelme arra épül, hogy a védőfal egyedül tudjon nyomást helyezni az ellenfél irányítójára és ehhez ne kelljen blitzelni, azaz plusz embert elvonni coverage-ből. A Graham – Cox – Jernigan – Barnett négyes pedig a liga legjobb védőfalai között van már most.

Sidney Jones sérülése előtt az Eagles első körös választására is esélyes lett volna, hiszen top15-ös tehetségről beszélünk, azonban legkorábban októberben léphet majd pályára a márciusi Pro Dayén elszenvedett sérülése miatt. Az Eaglesnek pénzügyileg egyébként megérné, ha a teljes első évét kiülné, hiszen így négyéves szerződéséből csak három “számítana”, így annak lejártakor RFA státuszt kapna csak, ami miatt olcsóbb lenne még egy évre a megtartása. Persze ez messze van még, de könnyen elképzelhető, hogy az utolsó körülbelül 6 meccsre lenne csak olyan fizikális állapotban, hogy pályára tudjon lépni és ténylegesen segítse a sasokat, egy “akkreditált szezonhoz” pedig 6 aktív mérkőzésre van szükség, ezzel játszhat majd az Eagles, ha úgy alakulnak a dolgok. Kissé rizikós választás, de a Ravens lecsapott volna rá pár pickkel később, így végül is mondhatjuk, hogy itt volt az értéke a sérülésével együtt is. Ha minden komplikáció nélkül fel tud épülni (amire elég jó esély van), akkor a 2018-as szezonban egyértelmű első számú CB-ként lehet vele számolni, az Eagles pedig egyébként sem idén fog Super Bowlt nyerni, így nem volt rossz húzás Jones kiválasztása. Érdességként említsük meg, hogy a csapat fel akart cserélni Dalvin Cookért, azonban ez nem jött össze és a Vikings beelőzte a sasokat, így nem lett Cook az Eaglesé.

Rasul Douglasnek prototípus méretei vannak a cornerback posztra és remek labdaérzékkel is rendelkezik, amit bizonyít a 8 interceptionje tavalyról, ami a legtöbb volt az egyetemen. A sasoknál azonnal kezdő lesz és nem feltétlen csak azért, mert egyébként nincs más. Sokszor kockáztat és bevág a védők elé, ez egyrészt a sok interception oka, másrészt viszont ezt kihasználhatják a rutinos QB-k. Sokan ezt negatívumnak fogják fel, Jim Schwartz viszont pozitívumnak. Futás ellen mondjuk nem ártana, ha akarna is szerelni és a hosszú távú sebessége sem elég megfelelő.

A harmadik napon először Mack Hollins érkezett, aki elkapó, de legjobb munkáját a speciális egységben végzi, rendkívüli teljesítményre képes ilyen helyzetekben. Egyrészt a harmadik napon érdemes az ilyen játékosokat megcélozni, másrészt az Eagles ezt sokra becsüli, ugyanis az egyik legjobb special teamük van a ligában. Emellett pedig Hollins egy projekt elkapó, egy nagydarab mélységi célpont, van benne potenciál bőven, szóval ez szerintem egy szerethető pick volt, még ha későbbre is várták az elemzők.

Donnell Pumphrey sokak szerint egy Darren Sproles 2.0, de nincs tapasztalata returnerként és nem is olyan erős (5 bench press Sproles 23-ához hasonlítva). Méretekben azonban hasonló, jó elkapásokban is, azonban az Eaglesnek szerintem pont nem volt szüksége még egy kicsi, alacsony futóra Sproles és a másodéves Smallwood mellé, inkább egy nagyobb back kellett volna, aki megoldja a “harmadik és 1” szituációkat. Az Eagles futói jelenleg (a valószínűleg a kivágás sorára jutó Mathewst leszámítva) átlagosan 172 cm magasak és 86 ilósak csupán. Az ötödik körös Shelton Gibson egy vertikális elkapó, aki meg tudja nyújtani a pályát, 22,6 yardot átlagolt elkapásonként az egyetemen. Egy egydimenziós játékos, azonban ezt az egy dolgot elég jól tudja csinálni. Nathan Gerry a linebacker sor, Elijah Qualls pedig a védőfal mélyítésére érkezett a hatodik körben, előbbi safetyből vált posztot és ehhez fel kell szednie pár kilót, utóbbi pedig egy elsősorban futás elleni DT, amilyen Beau Allen sérülésével nem állt rendelkezésre az Eagles rosterén a kezdők mögött.

Összességében az Eagles szerintem kifejezetten jól teljesített a drafton, az első négy pickjük számomra szerethető, tetszetős választás volt, ráadásul hiányposztokra. Még ha Jones nem is játszhat a szezon első felében, a hosszú távú célok elérésében sokat segíthet. Egyedül azt fájlalom, hogy egy igazi 3-down futót nem sikerült találniuk, hiszen ilyen továbbra sincs a csapatban és fontos lenne levenni Wentz válláról a terhet egy kompetens futójátékkal.

Értékelés: A-