Draft-értékelő – Minden gond megoldva Wisconsinban!

A Green Bay Packers számára eljött az az esemény, ami érdemben befolyásolja a roster alakítását, vagyis a Draft. A már sokszor említett egyedi filozófia szerint a Packers javarészt innen építi ki magának a keretét hosszú távra, ezen felfogáson idén sem változtattak, bár ezúttal egy aktívabb free agency időszakon vannak túl. Értékeljük Ted Thompson 2017-es munkásságát a játékosbörze három napjáról.

Bár a Packers a BPA (Best Player Available = Legjobb Elérhető Játékos) elven választ magának újoncokat, nem árt feljegyezni, hogy mik voltak a Sajtfejűek hiányposztjai a nagy esemény előtt. Az érkezőkről és a távozókról nem szaporítanám a szót, hiszen ebben a cikkben leírtunk róluk mindent. Egy újdonság történt azóta, a draft előtt pár nappal Jahri Evans, a Saints és a Seahawks korábbi guardja firkantott alá egy 1 éves szerződést, de a korából fakadóan nem ő jelenti a hosszú távú megoldást.

Az első napon a sok virrasztó szurkolónak csalódnia kellett, mert a vezetőség egy extra negyedik körös pickért cserébe lemondott az első köréről a Cleveland Browns javára, és az azzal járó ötödik éves opcióról. Nem ismerjük a Packers draft boardját, de úgy ítélték meg, hogy az általuk nagyra tartott játékosokat később is ki lehet választani, ezért jól jöhet még az az első kör. Én OLB húzást szerettem volna látni az első körbe, de a saját favoritomért, Takkarist McKinley-ért felmozgott a Falcons, így csak T.J. Watt és Taco Charlton maradt abból a kategóriából, aki ezen a helyen megfelelő értékkel bírt. Pass rusherrel ellentétben a többi hiányposztra bőven volt még olyan játékos, aki négy pickkel később is tuti elérhető lesz, emiatt én remek döntésnek tartom a cserét.

Day 1 értékelés: A+

A csere miatt csak a második napon került sorra az NFC North címvédője, viszont rögtön a nap első választásával. Állítólag még ezt a draftcetlit is áruba bocsátották volna, megfelelő ajánlat hiányában azonban a csere helyett bemondták a Green Bay első újoncát 2017-ből, méghozzá Kevin Kinget. Feltépem a még talán be sem gyógyult sebeket, de elevenítsük fel a Julio Jones okozta károkat az NFC Döntőből, amikor egyszerűen sem sebességben, sem fizikálisan nem tudott vele mit kezdeni a secondary. Külön-külön ez megvolt, King személyében azonban mindezek egy emberben jelennek meg mostantól a depth charton. King viszonylag magas a posztjához képest, 6’3″-mat (190,5 cm-t) mértek nála a Combine során, a 40 yardos ideje pedig 4,43 másodperc volt. Persze kérdés, hogy ez mennyire látszik majd a pályán, ahol többször kell irányt váltania, lassítania vagy gyorsulnia. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy később egy sztár váljon belőle, a plafonja az egekben van. Az egyetemi statisztikákból nem szabad kiindulni, de az az 1 engedett TD a legutóbbi 28 meccsen úgy is szemet szúr, hogy három játékos is elkelt a top 50-ben abból a Huskies secondaryből. Ahogy az a Packersnél lenni szokott, valószínűleg King sem lesz az első naptól fogva a kezdőben, ami az esetében még jó hatással is lehet rá.

Ahogy arra számítani lehetett, egy safety is érkezett a csapathoz, miután Micah Hyde távozott, Morgan Burnett szerződése pedig jövőre lejár. Josh Jones sokak szerint egy az egyben képes Hyde pótlására a secondaryben, mert nem csak a safety, hanem cornerback poszton is képes jó teljesítményt nyújtani, akár a szerelésekről, akár a passz elleni védekezésről van szó. Ami miatt Ted Thompson célkeresztjébe került, az az atletikussága, amit nagyon díjaznak Wisconsinban. Nem hangzott akkorát a Combine-on nyújtott teljesítménye, mint például Obi Melifonwunak, ellenben ahány számban elindult, ott rendre a top 5-ben végzett. Benne is látni azt a potenciált, hogy hosszú távon biztos pontja legyen a secondarynek, akár Burnett mellett, akár helyett. Egy apró megjegyzést hozzátéve a két DB-hez, tavaly sem a tehetségek hiánya okozta azt a passz elleni romhalmazt, amit akkor CB-sornak hívtak, inkább a rutintalanság volt a gond. Ezt nyilván nem az újoncok fogják pótolni, ugyanakkor hosszú távon ez egy nagyon jó egység lehet, ha nem távozik addig senki.

https://www.youtube.com/watch?v=UcJo66p6FI4

A nap utolsó játékosa egy nem (ekkorra) várt posztra esett, méghozzá a belső védőfalba Montravius Adams személyében. A poszt ugyan telített idén, de Ricky Jean-Francois vagy Letroy Guion szerződése is csak a 2017-es idényre szól, Adams pedig őket pótolhatja majd hosszú távon. Dom Capers amúgy is szereti forgatni a védőfalban az embereket, így Adams is számíthat majd pár snapre idén. Méretei alapján nem valószínű, hogy 0-technique nose tackle poszton lehet nagy sikere a csapatban. Egy korrekt rotációs játékos válhat belőle, de egy kicsit lehúzza az előző kettő közel tökéletes picket.

Day 2 értékelés: A-

A draft harmadik napján jobbára leendő special teamerekkel töltik fel a rostert, akik közül sokan lehet meg se érik a végső keretszűkítést, mondhatni egy kísérletezés. A Browns-trade miatt ezt a napot is a Packers kezdhette, illetve a Denver Broncos-zal is nyélbe ütöttek egy cserét, egy 5. körös lemozgásért egy extra 7. körös pickkel gazdagodtak Thompsonék.

Nem maradt el egy helyi játékos draftolása Green Bay-ben, de T.J. Watt helyett a túloldaláról választottak edge rushert, méghozzá Vince Biegelt. Nem csak a szurkolók között, de a játékosnak is nagy öröm volt ez a döntés, elmondása szerint a draft óta a fellegekben jár, és elsőként érkezett a rookie minicampre. Ez nem csak a helyi kötődés varázsa, Biegelre az egyetemen is jellemző volt ez az odaadás, egy vezéregyéniségnek tartották a Badgers öltözőjében. Julius Peppers és Datone Jones is távozott, ezért mindenképp kellett egy pass rushert hozni, Biegel a negyedik eleme lehet a Clay Matthews-Nick Perry-Kyler Fackrell rotációnak. Egy motivált játékos aranyat érhet, még ha képességbeli hiányosságai vannak, Biegelnél viszont inkább egy lábsérülés az, ami aggasztó lehet a későbbiekben.

Biegel kiválasztásával vége is volt a védők sorának és a támadósoré lett a főszerep. Tavaly nagy hibát követett el a Packers azzal, hogy két futóval vágott neki a szezonnak, idén ez egészen biztos, hogy nem fordul elő, hiszen három futót is draftoltak, megnövelve az esélyt arra, hogy legalább egyikük beválik majd. Hármójuk közül Jamaal Williams és  Aaron Jones inkább az alacsony, de fürge vonalat erősítik, Devante Mays pedig a klasszikus erőfutóét. A running backeket amúgy is nehéz megítélni még a minicampek előtt, ez az a poszt, ahol egy hátsó körös játékosból is nagy eséllyel sztár lehet, a Packersnél biztosra mentek, de kell is a mélység és a variációs lehetőség.

Nincs olyan Packers draft, ahol ne érkezne elkapó a csapathoz, ezen idén sem változtattak. DeAngelo Yancey és Malachi Dupree is a special teamben mutathatja majd meg a tudását, ahol aztán rajtuk múlik, hogy feljebb jutnak-e a ranglétrán. Utóbbi egyrészt a neve miatt megfogott a tavalyi szezonban, másrészt az LSU képzésben résztvevő elkapók az utóbbi években nem bizonyultak rossznak, talán ebben lehet bíznia a drukkereknek. Végül pedig essen szó Kofi Amicharól is, aki a támadófal minden posztján bevethető, ha a szükség úgy hozza, már azzal nagy szerepet tölthetne be Green Bayben, ha Don Barclay szerződését jövőre nem hosszabbítanák meg miatta.

Day 3 értékelés: B+

Összegzés

Ha Evans leigazolását és Amicha draftolását egynek veszem, akkor elmondhatjuk, hogy minden hiányposztra érkezett legalább egy játékos, ami a hosszú távú építkezés mellett a jelenre is kihatással lehet. Szokták mondani, hogy a draft első négy köre számít érdembeli erősítésnek, és itt egyedül Adams az egyetlen meglepő név a 3. körből, a pass rushert nagyobb neednek éreztem, viszont addigra a jól csengő nevek már kimentek. Úgy gondolom minden pickre több jó indok van mint rossz, a két cseréből is jól jött ki a csapat, és a 2018-as salary capre is gondoltak – mondhatni, csak a szokásos. Ez már tényleg egy olyan állomány, amivel nem csak egy NFC Döntő jöhet össze, hanem egy Super Bowl részvétel is.

Draft értékelés: A-