Pozíciós rangsor – AFC South – támadósor

Az AFC South nagyon érdekes, évekig a legrosszabb csoportként kellett őket kezelnünk, most azonban nem azért van mind a négy csapatnak esélye a rájátszásra, mert mindenki olyan rossz lenne és negatív mérleggel is be lehetne kerülni, hanem mert négy tényleg erős (vagy nagy potenciállal bíró) csapat is van a divízióban, így fel kell kötni a gatyát a srácoknak, ha januárban is szeretnének játszani.

Irányítók

1. Andrew Luck
2. Marcus Mariota
3. DeShaun Watson / Tom Savage
4. Blake Bortles

Andrew Luck első helyéhez kétség sem férhet, amennyiben a képességeit vesszük alapul. Elképesztő játékintelligenciával bír, hatalmas kár, hogy a körülvevő környezet miatt nem igazán tudja kihozni magából a benne rejlő potenciál maximumát. A második hely is egyértelmű, Marcus Mariota előtt nagyon fényes jövő áll és már rövid karrierje során is bizonyított kezével és lábával is. No meg persze a fejével. Jön egy hatalmas szakadék és akkor lehet azon vitatkozni, hogy mi a rosszabb? Egy bizonyítottan gyenge Blake Bortles vagy az NFL-szinten ismeretlen DeShaun Watson (és Tom Savage)? El tudom fogadni a fordított sorrendet is, de én úgy vagyok vele, hogy a biztos rossz az rosszabb, mint a “majd meglátjuk”. Meg én egyébként is hiszek Watsonban, de ez már csak mellékes része az egyenletnek.

Futók

1. Titans (DeMarco Murray, Derrick Henry)
2. Jaguars (Leonard Fournette, TJ Yeldon, Chris Ivory)
3. Texans (Lamar Miller, D’onta Foreman, Alfred Blue)
4. Colts (Frank Gore, Marlon Mack)

Kétlem, hogy lehet vitatkozni a Titans első helyével, hiszen ennél a kétfejű futószörnynél kevés jobb duó van a ligában, ráadásul Henry képességeit még ki sem használták igazán. Sokat is futtatják őket és a támadófal is elég jó előttük, a felfogás is nekik kedvez, így nehéz elképzelni, hogy ne ők legyenek a csoport legjobbjai 2017-ben is. A második helyért nagyobb vitát folytattam le magamban, de Miller tavaly csalódást keltett, Foreman pedig elég egydimenziós játékos. Mondjuk Fournette is, de fényévekkel jobb abban a dimenzióban Foremannél és csak futást nézve lehet a legjobb is a csoportban, azonban a passzjátékban nem láttuk még, hogy ki tudná bontakoztatni szárnyait. Nem is ez lesz a feladata, a Jags tömni fogja labdával és csak futnia kell előre, át a védőkön, ez pedig megy ennek a szörnyetegnek. A negyedik helyen a Colts tanyázik Frank Gore-ral, akiről már két éve azt hittük, hogy elfogyott a tankjából a benzin, de még mindig nyomja, de hamarosan már tényleg el kell jönnie a visszavonulásának. Marlon Mack üde színfolt lehet majd, ha lehetőséget kap, kíváncsi vagyok a játékára.

Elkapók

1. Colts (TY Hilton, Phillip Dorsett, Kamar Aiken, Donte Moncrief, Chester Rodgers)
2. Texans (DeAndre Hopkins, Will Fuller, Braxton Miller, Jaelen Strong)
3. Jaguars (Allen Robinson, Allen Hurns, Marquise Lee, DeDe Westbrook)
4. Titans (Rishard Matthews, Corey Davis, Eric Decker, Tajae Sharpe, Harry Douglas)

Itt vívódtam a legtöbbet, igazából alig van különbség a csapatok között, főleg Decker leigazolása után.A Titansnél Matthews elég jó volt tavaly, Sharpe is mutatott szép dolgokat és az 1/5-ös pickkel érkezett Davis is, úgyhogy ők mindenképp felfelé ívelnek, de Sharpe balhéja, Davis sérülései és “újoncsága”, illetve Decker csípősérülése olyan kockázatokat jelentenek, amik miatt a sor végére kerültek. A Titansre azt mondtam felfelé ívelnek, a Jaguarsra ez nem igaz, hiszen tavaly konszenzus elsők voltak nálunk, azonban Robinson és Hurns is gyengébb szezonon van túl, így kissé várakozó állásponton vagyok velük kapcsolatban és meglátjuk, mi lesz velük idén. A számaik csökkenni fognak valószínűleg, a sok futójáték miatt kevesebbszer veszi majd őket célba Bortles.

A csoport legjobb elkapója DeAndre Hopkins szerintem, még ha TY Hilton is szerezte a legtöbb yardot a ligában 2016-ban. A mélység viszont jobb a Coltsnál, habár még lehet, hogy több potenciált is látnék a houstoniakban, de míg a Fuller – Miller – Strong trió nem nagyon mutatott semmit, a Dorsett – Aiken – Moncrief trió azért igen, így övék az első hely.

Tight endek

1. Titans (Delanie Walker, Jace Amaro, Jonnu Smith)
2. Colts (Jack Doyle, Erik Swoope)
3. Texans (CJ Fiedorowicz, Ryan Griffin)
4. Jaguars (Mychal Rivera, Marcedes Lewis)

Walker a csoport legjobb tight endje és még Jonnu Smitht is draftolták mögé. A második hely is egyértelmű volt Doyle-lal, habár Fiedorowicz tavaly nagy fejlődésen ment át. A Jaguars pedig Julius Thomas elküldésével a magabiztos negyedik helyet kaphatja csak meg.

Támadófal

1. Titans (Taylor Lewan, Quinton Spain, Ben Jones, Josh Kline, Jack Conklin)
2. Colts (Anthony Castonzo, Jack Mewhort, Ryan Kelly, Denzelle Good, Le’Raven Clark)
3. Jaguars (Brandon Albert, Patrick Omameh, Brandon Linder, AJ Cann, Jermey Parnell, Cam Robinson)
4. Texans (Duane Brown, Xavier Su’a-Filo, Greg Mancz, Jeff Allen, Chris Clark)

A Titans első helye nem kérdés, a ligában is top5 falról beszélünk. A Colts második helye viszont engem is meglepett, de igazából három gyenge támadófal van még itt a csoportban és a Coltsé lehet a legkevésbé gyenge, hiszen ugyan a jobb oldali Good-Clark páros kifejezetten pocsék, a bal oldal teljesen rendben van Castonzóval, Mewhorttal és Kellyvel, három egész jó játékos pedig elég volt a második helyre.

A Jaguars szoros versenyben volt, hiszen Linder jó kis center, Omameh és Cann korrekt játékosok, a tackle duó-trió viszont boom or bust. Albert egy kiváló tackle volt, de tavaly nagyon gyenge volt a sérülésekkel tarkított szezonja és most is új szerződést szeretett volna, kérdéses a hozzáállása a dolgokhoz. Parnell is korrekt játékos, Cam Robinson pedig elég boom or bust, kifejezetten jó technikája van, de néha nagyon homály játékokra képes. Azért maradtak le a második helyről, mert ugyan nincs kifejezetten gyenge pontjuk, igazán domináns játékosuk sincs. A Texans fala pár éve a legjobbak közt volt, most viszont csak az épp új szerződés után koslató Duane Brown hozza a magas színvonalat, ő viszont már kezd öregedni és sérülések is hátráltatják. A fal többi része viszont nem biztató, a center Mancz lehet ez alól kivétel, de Su’a-Filo se hozza azt, amit vártunk tőle, mikor a nagyok közé érkezett, Allennek csak egy jó éve volt, mikor nagy szerződésért küzdött (és meg is kapta), Clarkra pedig nem fecsérelek több leütést, így is talán túl sok szó esett a gyengébb falakról.

Összesítés

Nagy volt a csata a Titans és a Colts között és igazából a támadófalak közti hatalmas szakadék miatt ez még nagyobb is lehetne, szerintem összességében jobb emberanyagból áll a Tennessee támadóegysége. A Texans és a Jaguars között így utólag visszanézve az irányítósorrend döntött, ott lehet szerintem a leginkább vitázni a kihozott eredménnyel, de ez a két csapat messze le van maradva az első két gárdától. Holnap a védelmeknél kiderül, mennyit tud kozmetikázni az eredményen a Texans és a Jaguars, esetleg le tudják-e taszítani a Titanst a trónról.