Pozíciós rangsor – NFC North – Védelem

Az NFC North támadói után jöjjenek a védelmek, ahol a legnagyobb kérdés, hogy továbbra is kimagaslik-e a Vikings defense-e.

Belső védőfalemberek

1. Packers (Mike Daniels, , Ricky Jean-Francois, Kenny Clark, Christian Ringo)
2. Vikings (Linval Joseph, Tom Johnson, Shamar Stephen, Sharrif Floyd)
3. Bears (Akiem Hicks, Eddie Goldman, Mitch Unrein, Jonathan Bullard)
4. Lions (A’Shawn Robinson, Haloti Ngata, Cornelius Washington)

Nincs meglepetés, hiszen az a csapat került a rangsor élére ezen a téren, amelyik a legjobb játékossal rendelkezik a poszton, ez pedig Mike Daniels, aki ugyanolyan magas és konstans szinten teljesít futásban és pass rushban egyaránt. Vele szembe a Vikngsos Linval Joseph állítható szembe, aki inkább csak az ellenfél futásainak megállításában jeleskedik, így ezt a párharcot megnyerte a Packers, mivel Clark és Jean-Francois komplettebb kiegészítő párost alkot, mint a Vikingsban Johnson és Stephen. A harmadik helyet a Bears szerezte meg, akiknél egy tisztességes futásmegállító egység állt össze a fal belsejében Hicksszel, Goldmannel és Unreinnel, míg a Lionsban gyakorlatilag csak Washington képes konstans teljesítményre, Robinsonra még bőven ráfér a rutin, Ngata pedig futás megállításban még mindig hoz egy szintet, kora és az ezzel járó sebességvesztésének köszönhetően komoly nyomást viszont már nem képes belül generálni.

Pass rusherek

1. Vikings (Danielle Hunter, Everson Griffen, Datone Jones)
2. Bears (Leonard Floyd, Willie Young, Pernell McPhee)
3. Lions (Kerry Hyder, Ezekiel Ansah, Anthony Zettel)
4. Packers (Nick Perry, Clay Matthews, Kyle Fackrell)

Nem kell különösebben ecsetelni, hogy a Hunter-Griffen kettős alkotja a csoport legjobb pass rusher duóját. Griffen 29 éves, karrierje csúcsán van, miközben Hunterrel kapcsolatban már most körvonalazódni látszik, hogy az elkövetkező időszakban ligaszinten is a legjobbak közé kerülhet. Nagyon jó duót alkotnak, hiszen míg pass rushban mindketten magas szinten teljesítenek, addig Hunter képes Griffen futás elleni védekezésben mutatott hiányosságait is kompenzálni. Hozzájuk jön még Datone Jones és Brian Robison, akik ugyan nem tartoznak a legjobbak közé, de pass rushban ők is hoznak egy tűrhető átlagot, az ő megítélésüket inkább a futás elleni tevékenységük húzza le. Ellenben nélkülözhetetlen elemei a Vikings pass rusher rotációjának, így nem kell a két sztárnak beleállnia a gyepbe, folyamatosan frissen tudnak rohamozni.

A Bearsnél szintén van egy ígéretes háromemberes rotáció pass rusher poszton, de minőségben és mélységben sem tudják felvenni a versenyt a Vikingséval, ellenben a Lions teljesen kiszámíthatatlan egységét maguk mögé tudják szorítani a Packersével egyetemben, ahol Matthews az utóbbi időben nagyon nem találja a helyét, Perry pedig egyedül kevés.

Linebackerek

1. Bears (Danny Trevathan, Jerrell Freeman, Nick Kwiatkoski)
2. Vikings (Anthony Barr, Eric Kendricks, Emmanuel Lamur)
3. Lions (Nick Bellore, Jarrad Davis, Tahir Whitehead, Paul Worrilow)
4. Packers (Jake Ryan, Joe Thomas Jr., Blake Martinez)

Amennyire egyértelmű volt a Vikings első helye a pass rushereknél, annyira egyértelmű a Bearsé a linebackereknél. Trevathan és Freeman már tavaly is kiváló kettőst alkotott, melléjük pedig folyamatosan zárkózik fel Kwiatkoski, akinek igazából csak a coverage-ban kell fejlődnie ahhoz, hogy egy hasznos rotációs játékos legyen a két rutinos középső linebacker mellett. A Vikings egységétől ha egyénekre bontjuk le a dolgot, nem igazán esett le az állunk, de Kendricks a futás elleni védelem egyik legfontosabb tagja volt, Barrnak pedig ugyan elég pocsék éve volt, de elég csak egy évvel visszamenni az időben, amikor posztja legjobbjai között zárta szezont, így minden adott ahhoz, hogy visszatérjen korábbi önmagához. A Lions linebacker sora igazából teljes lutri, hiszen nem lehet tudni, hogy az idei első körös választott Davis és Whithead mellett Worrilow vagy Bellore fog több szerepet kapni, mindenesetre az biztos, hogy a rotáció mélységének köszönhetően nem fog megesni ismét az a csúfság a Lionsszal, hogy valamelyik linebacker is 998 snapet töltsön a pályán. A Packersnél pedig igazából teljes tanácstalanság van ezen a téren, Ryanen kívül senki sem tud folyamatosan ugyanazon a szinten teljesíteni – az pedig még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy Ryan szintje sem túl biztató.

Cornerbackek

1. Vikings (Terence Newman, Xavier Rhodes, Trae Waynes)
2. Lions (Darius Slay, Nevin Lawson, DJ Hayden)
3. Bears (Kyle Fuller, Prince Amukamara, Cre’von LeBlanc)
4. Packers (Davon House, Ladarius Gunter, Damarious Randall)

A csoport legjobb cornerbackjét a Lions adja Slay személyében, azonban a Newman-Rhodes-Waynes hármas követi őt a rangsorban, így nem kérdés, hogy a Vikings triója nyeri az összevetést. Legyen akár base defense, akár nickel, mindig fel tudnak küldeni két shutdown cornerback szintű játékost, ami ritka az egész ligában, hogy három nagyjából hasonlóan remek CB-vel rendelkezik egy csapat. Slay viszont arra elegendő, hogy Lawsonnal behúzza a második helyet, még DJ Hayden sem taszíthatja le őket a harmadik helyről. A Bears cornerback sora nem a legveretesebb névsor, azonban Fuller nem rossz, Amukamarában is benne van a jó játék – vele inkább az a probléma hogy nagyon sérülékeny – és LeBlanc sem nyújtott rossz teljesítményt tavaly. A Bears felsorolásából kihagytam Marcus Coopert, aki tavaly a második legtöbb snappel rendelkezett a Cardinals állományából (Patrick Petersonnal párban ők voltak a csapat kezdő cornerei), csak tette mindezt botrányos játékkal, és hiába érkezett Amukamarával párhuzamosan, valószínűleg nem ő fogja az állandó megoldást jelenteni a Bears cornerbacksorában, hogyha mindenki bevethető. A Packers sora azonban telített betli egyelőre, Gunter és Randall teljesen vakon van. Ezt ellensúlyozandó, visszatért Jacksonville-ből House, aki ugyan magasabbra teheti a színvonalat, de nagy formajavulást tőle sem feltétlen várnék.

Safetyk

1. Packers (Ha Ha Clinton-Dix, Morgan Burnett, Kentrell Brice)
2. Vikings (Harrison Smith, Andrew Sendejo, Anthony Harris)
3. Bears (Adrian Amos, Quintin Demps, Harold Jones-Quartey)
4. Lions (Tavon Wilson, Glover Quin, Miles Killebrew)

De szerencsére vannak safetyk is a secondaryben, ami megmenti a Packerst. Olyannyira, hogy a csoport legjobb tandeme az övék. Őket követi Harrison Smith, akit tényleg csak a legjobbakkal lehet egy lapon említeni free safety poszton, ellenben Sendejo a Packers és a Vikings kezdői közti összevetésben a legrosszabb, így hiába a ligaelit Smith, ez sem elég ahhoz, hogy a wisconsini különítményt maguk mögé utasítsák. Ellenben attól nem kellett tartaniuk, hogy a Bears vagy a Lions megelőzi őket. A Bearshez érkezett a Texansból Demps, aki ha hozza az előző szezon során mutatott játékát, akkor komoly erősítés lehet. És nálam pont Demps miatt billent a mérleg nyelve a Bears felé a Lionsszal való összevetésben, de tényleg csak egy hajszálnyival.

Az nem jelent nagy meglepetést, hogy összességében továbbra is a Vikings rendelkezik a csoport legjobb védelmével, azonban az már sokkal inkább, hogy a Bears egysége a második helyet tudja elfoglalni, a Packersről tudjuk, hogy náluk nem a védelem a prioritás, a Lionsnál viszont hiába van egy jó secondary, a front7 nagyon lehúzza őket összességében (safety poszton pedig egyszerűen szerencsétlenek, hogy mindhárom csoportrivális remekül áll ezen a téren).

A támadósorral egybevetett rangsoron pedig látszik, hogy bizony a Vikings védelme annyira domináns, amennyire a Packers támadósora, így ez alapján a kettejük közötti szoros versenyfutásra számíthatunk, miközben a Lions és a Bears szintén pont annyival jobb a másiknál a támadó oldalon, mint a másik az egyiknél védő oldalon. Szoros versenyfutásra számíthatunk itt is, hiszen az első és az utolsó között mindössze 10 pont van.