Jövő héten jelenik meg az USA-ban Bruce Arians önéletrajzi könyve, a The Quarterback Whisperer, amiben számos jó sztorit mesél el akár a saját irányítókarrierjéről, akár edzői pályafutásából is. Az egyik ilyen az volt, amikor a Colts QB edzőjeként visszazavarta a még fiatal Peyton Manninget a pályára.
1998-at írunk, amikor a Colts a New England Patriots ellen lépett pályára, és csúnyán helybenhagyták őket. A frissen draftolt 1/1-es Peyton Manning vezetésével 29-6-os vereséget szenvedett el a Colts, Manning pedig a negyedik negyedben kegyelmet kért, hogy ne kelljen végigjátszania ezt a borzalmat. Bruce Arians Manninggel egy időben került a Coltshoz, és alig akart hinni a hallottaknak.
Micsoda?! Le akarsz jönni? Na az k*rvára nem fog megtörténni kisfiam, most szépen visszatakarodsz a pályára, és befejezed a meccset. Szépen végigmegyünk no-huddle-lal, talán még tanulsz is belőle valamit. Meg ne halljam még egyszer, hogy cserét kérsz amikor már elveszett minden, te vagy a csapat vezére, viselkedj is úgy!
A drive végén TD született, amivel kialakították a 29-6-os végeredményt. Egy másik sztori, hogy Manningnek nagyon kellett WC-znie az egyik drive kellős közepén, Arians pedig beszólt az irányítónak, hogy mi a fészkes fene van a lábmunkájával, szedje már össze magát. Igazából semmi baj nem volt a lábmunkájával, viszont elterelte Manning figyelmét arról, hogy összepisálja magát. Néhány kiszivárgott infó alapján elég keményen osztotta Manninget a pályafutása elején a jelenleg a Cardinalst irányító ősz mester, de látva a megannyi rekordot és két Super Bowl győzelmet, meglett az eredménye.
BA a legnagyobb. Szoktak a Cards oldalra feltenni válogatásokat nyilatkozataiból meg sajtótájékoztatókról és nem egyszer van amikor nyihog az összes riporter a röhögéstől.
Igazából ez is egy nagyon nagyon jó példa arra, hogy a tehetséges játékosokat az edzők teszik klasszissá vagy döntik romba.
Bár lehet, hogy Manning így is ász lett volna, de azért ennyit megelőlegezek Ariansnek.