Ez a történet Andre Johnsoné. A Houston Texans legendájáé. Volt számtalan gyönyörű elkapása, csapata összes elkapó rekordját tartja, 7 Pro Bowl címet szerzett. Ő volt a játékos. De vajon ki volt az ember a sisak alatt?
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Karen Johnson 20 évesen, a Tenesse State egyetem tanulójaként terhes lett. Igazi családi háttér nélkül csak öccsére, Andre Meltonra számíthatott. Az testvér egyből sajátjának tekintette a még meg sem született gyermeket. Ezt mondta:
Ez az én babám. Az én fiam.
Karen megtartotta a babát és testvére után nevezte el Andre Johnsonnak. Meltonból pedig Dre nagybácsi lett.
A biológiai apa nem vett rész a gyermek nevelésében, így Karen és az egész rokonság egy pici házba költözött Miamiba.
Nem hiszem, hogy akkoriban felfogtam, hogy mekkora is a házunk. Így utólag visszagondolva… Ember, mi mind ezen a kis helyen laktunk?
Johnson 6 évesen találkozott a focival. Az egyszerre erőszakos, de mégis gyönyörű sport teljesen elvarázsolta. A Miami Senior High School csapatában kezdte pályafutását. Az akkori edzője, Nathaniel Thompson így nyilatkozott róla:
Egy csöndes srác volt. Alázatos volt. Nagyon, nagyon alázatos.
Andre élete ekkoriban megváltozott. Elkezdett kinyílni, sok barátot szerzett. Ő lett az osztály bohóca. Sajnos sikerült egy őt visszahúzó, akadályozó társaságba kerülni. Karen egyben és a jó úton szerette volna tartani családját, így lépni kellett.
Úgy döntöttem, hogy oda fogom küldeni, ahol senkit sem ismer és őt sem ismerik a többiek. Ez pedig bejött.
A régi barátok a régi iskolában maradtak. Az új középiskolája 30 percre volt otthonától, így Karen minden nap munkába menet elvitte, majd pedig haza.
Mindenki, aki csak találkozott az anyukámmal azt mondta, hogy „Hé, ember! Neked van a legmenőbb mamád ezen a földön.”
Az anyai szigort ekkoriban még nem igazán értékelte, de most már nagyon hálás érte. Ugyanis amikor elkezdett focizni, azt a tanulmányai bánták. Olyannyira, hogy az iskolából felhívták Karent. Ez az ő számára egy töréspont volt. Így emlékszik vissza rá:
Nagyon fájt. Bementem a szobámba és térdre estem. Sírtam és így imádkoztam „Uram, szükségem van a segítségedre. Nem tudom, hogyan kell anyának lenni. Szükségem van rád. Tanítsd meg, hogy hogyan neveljem fel a fiamat”
Az ima pedig meghallgatásra talált. Egy héttel később Andre írt egy iskolai esszét. Odaadta a papírt az anyukájának. Minden ott volt, amit valaha szeretett volna.
Könnyek szöktek a szemembe. Én pedig csak „Rendben Istenem. Megértette”
A biológiai apjával nem hogy viharos, de alapvetően szinte semmilyen kapcsolata nem volt. Amikor Johnson a drafthoz közeledve kapcsolatba akart vele lépni, sajnálatos dolog történt. Richardsont Mississippiben lelőtték. Nem beszéltek és így már nem is tudták rendezni a dolgokat.
Karen testvére, Dre nagybácsi viszont az apja helyett is apja volt. Így emlékszik vissza a kapcsolatukra:
Ellentmondásos volt a kapcsolatunk, de ez egy jó kapcsolat volt.
A középiskola után is Miamiban maradt és tanult tovább. A Hurricanes csapatában az összes lehetséges meccsen pályára lépett. A redshirt évét követően egy évig még főként visszahordóként játszott, de szerzett három elkapást is 57 yardért (ebből az egyik egy 37 yardos TD volt).
Ezt követő évében már a támadók között is megcsillogtathatta tudását. A csapatát vezette elkapott yardokban és második volt az elkapott TD-kben.
Végzősként már nem csak csapatát vezette ezekben a mutatókban (is), hanem az egész konferenciáját is. Az egyetemi éveinek tökéletes koronája volt a szezon végi Rose Bowl győzelem és MVP cím.
Amikor 2003-ban a Draft harmadik választásával Houstonba került, Dre nagybácsi jött vele. A tanácsadó, a pótapa nem hagyta el. Új csapatánál szerzett legjobb barátja, Johnatan Joseph így jellemezte a kér Dre kapcsolatát:
Mindenkinek szüksége van az életében valakire, akiben teljesen megbízhat. Andre életében pedig ez a személy a nagybácsija.
Johnson Texansos karrierje szépen indult. Nem sok hiányzott neki, hogy rögtön egy 1000 yardos szezonnal nyisson. Második évében pedig folytatta a fejlődést és 1142 yardos és 6TD-os szezonja meghozta számára élete első Pro Bowl meghívóját is. Ugyanakkor a következő szezonja már nem sikerült ennyire jól. Sérült volt és a csapat is mindössze két győzelmet tudott felmutatni. Mélypont.
2006-ban a sérülésből és a kudarcból jött vissza. Minden meccsen kezdett és a ligát vezette elkapásokban (103) és végül a Pro Bowlba is bejutott. A profik között még csak mindössze négy évet töltött, de már a második ilyen címét gyűjtötte be. Sajnos az ezt követő évben megsérült, így csak limitáltan tudta segíteni csapatát. A Texansnál viszont úgy gondolták, hogy itt az ideje hosszabbítani a sztárral. Johnson pedig meghálálta ezt és egy bestiális szezont futott 2008-ban. Vezette a ligát elkapott yardokban (1575) és elkapásokban (115) is. Ilyen teljesítmény nem egyszerű fent tartani. Andre viszont következő évben sem engedett ki. Megint vezette a ligát elkapott yardokban (1569) és ezúttal a csapat is jól teljesített. Sikerült összehozni a fiatal franchise első pozitív szezonját. A rájátszásról ugyan lemaradtak, de mintha elindulni látszott volna valami.
2010-es szezon visszont nem a Playoff menetelésről lett emlékezetes. Történt ugyanis, hogy a Titans elleni mérkőzésen Finnegan rendszerint a torkánál vagy a fejénél akarta feltartóztatni Johnsont. Ekkor pedig valami elpattant benne. Letépte a sisakját és nekiesett az őt egész meccsen zaklató védőnek. Végül mind a kettejüket leparancsolták a pályáról. Andre az esetről később így nyilatkozott:
Szeretnék bocsánatot kérni a csapattól, a tulajdonostól és a csapattársaimtól. Ami odakint történt, az nem én vagyok.
A csapat tulajdonosa McNair is megszólalt az esettel kapcsolatban:
A védő végig zaklatta. Már a meccs előtt elkezdte és a pályán is folytatta. A kamerák viszont csak azt mutatták, amikor Andre ment túl messzire. Andre nem ilyen.
A szezon végén Johnson ugyan Pro Bowler lett, de a Texans csak hat meccset nyert, így megint lemaradtak a rájátszásról. Ebben az évben azért történt valami más rendkívüli is Johnsonnal: apa lett. Megszületett a mindene: Kylie.
Nem számít, hogy mennyire nyomorult napom volt, ha vele lehetek, minden megváltozik.
Andre nem csak játékosként, hanem apaként is megállja a helyét. Tudja, hogy mennyire nehéz apa nélkül felnőni és így ő igyekszik annyi időt vele tölteni, amennyit csak tud.
A ’11-es idényben szárnyalt a Houston Texans. Tíz győzelemmel megnyerték a divíziójukat. Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy mindezt gyakorlatilag Johnson nélkül. Egy sérülés miatt szinte alig tudott játszani. A rájátszásban viszont tündökölt. Két meccsen 200 yardot gyűjtött.
A ’12-es szezonja volt a karrierje csúcsa. Majdnem 1600 yard, 112 elkapás, All-Pro, Pro Bowl cím. Halmozta és halmozta a rekordokat. A csapat is 12 győzelmet szerzett. A rájátszásban az első meccsen szokás szerint legyőzték a Bengalst, de a Patriots sajnos túl nagy falatnak bizonyult.
Ebben az évben vált híressé a karácsonyi jótékonysági eseménye is. Noha a csonka családban nevelkedett gyermekek megsegítésére rögtön a ligába kerülésekor létrehozott egy alapítványt. Ez a szervezet Miamiban és Houstonban is nagyon sokat tett a közösségért. A karácsonyi program keretén belül több árva gyermeknek Johnson mezén lévő számmal megegyező, 80 másodperc alatt annyi játékot kell a kosarakba pakolni, amennyit csak tudnak. A számlát pedig természetesen a játékos állja.
Végül 2014-ben egy 85 elkapásos, 936 yardos szezon után elbocsájtották a Houston Texanstól. Noha még volt élő szerződése a következő két évre, nem töltötte ki azt. Először még csak a cseréjét kérte, majd miután nem sikerült partnert találni ehhez, elbocsájtását.
Azt nem tudni, hogy pontosan mi állhatott a döntés mögött. Valószínűleg a Super Bowl győzelem lebeghetett a szeme előtt. Ehhez képest egy évre a Coltshoz, majd egy második évre a Titanshoz írt alá. Egyiket sem volt stabil esélyes csapat.
Végül egy egynapos szerződéssel Texanként vonult vissza április 19-én. Ő lesz az első tagja a Texans Rings of Honorjának. Egyedül a bajnoki gyűrű hiányzik karrierjéből. Ezzel együtt is a mélyből indult és Hall of Fame kaliberű karriert tudhat maga mögött.
[/ppp_patron_only]
Legfrissebb cikkeink
- Derrick Henry a legnagyobbak nyomában
- Legalább 2026-ig Indianapolisban marad a Combine
- 36. alkalommal csap össze John Harbaugh és Mike Tomlin
- Újra edzésbe állhat a nyáron vérrögökkel diagnosztizált Christian Barmore
- Hetekre kidőlt a Chiefs rúgója, a Jetstől happolták el a helyettesét
- Másodéves figyelő – AFC
- Október elején szenvedett agyrázkódást, legalább december közepéig nem játszik a Bears safetyje
- Barkley eldöntötte a csoportrangadót
- Történelmi tettre készül a Chargers védelme
- Aaron Rodgers jövőre is játszana
- A Bears és a Dolphins is kivágott egy drágán igazolt tavalyi szabadügynököt
- Marad Gardner Minshew a Raiders kezdő irányítója
- Briliáns irányítók és igazi hősök a hét legjobbjai között
- Ez nagyon bejött – a holtszezon legjobb igazolásai
- Csütörtök esti rangadó az NFC East első helyéért
Legutóbbi hozzászólások
- camillo7777 on Barkley eldöntötte a csoportrangadót
- Cseh Tibor on Barkley eldöntötte a csoportrangadót
- Kopi3.14 on Október elején szenvedett agyrázkódást, legalább december közepéig nem játszik a Bears safetyje
- atis123juve on Barkley eldöntötte a csoportrangadót
- ClayMatthews52 on Hetekre kidőlt a Chiefs rúgója, a Jetstől happolták el a helyettesét
- AncrathJorg on Playoff Ranking #10
- atis123juve on Nem csak a koordinátort, de Caleb Williamst is leváltotta volna pár Bears-játékos
- Pedro44 on Aaron Rodgers jövőre is játszana
Miatta és Foster miatt lettem Texans szurkoló. Kivételes játékos, sokkal többet érdemelt volna mint amit kapott.Sebaj, attól még ő AZ elkapó, csak Nuk érhet fel hozzá, esetleg.