A 2000-es évek Patriotscának rengeteg ikokinus és legendás játékosa volt, azonban legyen szó Tom Bradyről, Randy Mossról, Wes Welkerről, Logan Mankinsről vagy bárkiről, egyik sem volt egyszerre annyira sikeres és annyira szerethető, mint Vince Wilfork. Zseniális játékos, igazi egyéniség, a BBQ királya, akinek legnagyobb fájdalma, hogy szülei nem láthatták, ahogy beteljesíti az álmát.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Vincent Lamar Wilfork Floridában született és ott is járt középiskolában. Már ekkor látszott rajta, hogy egy elképesztő tehetség: amerikaifocizott, birkózott és atletizált is. 2000-ben súlylökésben és diszkoszvetésben is állami bajnok lett Floridában, 20,73-as dobása a mai napig floridai középiskolai rekord. Tanulmányait és karrierjét a Miami Egyetemen folytatta, ahol bár az első két szezonjában nem igazán volt kezdő, de 2003-ra az ország egyik legjobb defensive tackle-jévé nőtte ki magát: 64 tackle-t jegyzett, 20 irányító siettetésével vezette a ligát, a 2004-es draft egyik top prospectje volt.
Lusta volt top10-esnek
Wilfork volt a második legjobbnak rangsorolt DT a drafton (a közepes karriert futó Tommie Harris után), egy top10-es tehetség, azonban sokan megkérdőjelezték az odaadását és a szorgalmát, ugyanis utolsó egyetemi évében állítólag visszafogottan játszott, hogy nehogy megsérüljön. Így végül kicsúszott a top20-ból, a Patriotsnak azonban kellett egy ilyen hústorony a védőfalba, így 1/21-esként ő is elkelt a drafton.
Újoncként rögtön a mély vízbe került nose tackle poszton: 42 tackle-t és három leütött passzt jegyzett, illetve aktív szereplője volt az Eaglest legyőző bajnokcsapatnak. A következő kilenc szezonban összesen hat meccset hagyott csak ki és a liga egyik legdominánsabb és legfélelmetesebb belső védőfalemberévé nőtte ki magát.
Sackeket ugyan nem gyártotta zsákszámra (egész karrierje alatt 16 jött össze neki), de egy 150 kilós játékosnak nem is ez volt a feladata. Viszont zabálta a blokkokat, két játékost rosszabb napjain is elpusztított, a jobbakon pedig egymaga beomlasztotta a támadófal belsejét, miközben félkézzel a futót is megcirógatta. Illetve, a fizika törvényeiből kiindulva, elég nagyot tudott ütni (bár a gifen nem látszik, de Donald Jones nem kelt fel):
Húst hússal, nem vagyok én valami nyúl
Wilforkban mindig volt valami elképesztően szerethető, az egész ember maga volt a nyíltság, a magabiztosság, az őszinteség. Nem csinált brandet a viselkedéséből, nem produkálta magát, nem szájkaratézott, viszont mindig megmondta a tutit. Például imádott enni, lehetőség szerint grillezett húsokat, a kerti partijaira pedig minden nyáron meghívta magához a többi védőfalembert, ahol irgalmatlan pusztítást végeztek.
A kajával egyébként lehetett is őt ösztönözni, a Patriotsnál például úgy ösztönözték egymást Wilforkék, hogy különböző ételekre kötöttek fogadásokat:
A pénteki edzések rendszerint lazábbak voltak a többinél, ezért kitaláltunk egy játékot. Felálltunk úgy, mintha kickoffot végeznénk el, és mindig kiszóltam Belichicknek, hogy “figyeld meg, megcsinálom a tackle-t!”, mire ő rendre azt válaszolta, hogy “Nem Vince, nem fogod.”. Mindig valami kajában fogadtam vele, amibe néha a többiek is beszálltak. Szerintem még ma is ezt csinálják edzéseken.
Élete egyik legjobb és legemlékezetesebb meccsén is a kaja volt a tét: a hálaadásnapi meccseken ugyanis a legjobb játékosok ehetnek az ünnepi pulykából. A Patriots 2012-ben játszhatott hálaadáskor, amikor is a Jetshez látogattak: ekkor omlasztotta be Wilfork a New York támadófalát, és ekkor történt ez:
Mark Sanchez történelmi buttfumble-je után nem volt kérdés, hogy ki ehet a pulykából:
Az első sérülés
Kilenc elképesztően magas szinten lejátszott szezon után Wilforkkal is megtörtént az, ami elől egyik játékos sem menekülhet: megsérült. 2013-ban, a Falcons elleni harmadik heti mérkőzésen szakította el az achilleszét, ami miatt kénytelen volt kihagyni a szezon hátralévő részét. Ennek ellenére Bill Belichick látta benne a potenciált, és adott neki egy három éves, 22,5 millió dolláros szerződést.
A sérüléssel együtt oda lett a dominancia. Bár a 2014-es bajnokcsapatnak aktív résztvevője volt, közel sem tudta hozni azt a formát, amit korábban megszokhattak tőle. A Patriots így nem élt Wilfork szerződésének lehívásával, így a zseniális védőfalember 11 év után csapat nélkül találta magát. Már ekkor érlelődött benne a visszavonulás, azonban a Houston meg tudta győzni, így két évre aláírt a Texanshoz, ahol 31 meccsen volt a csapat kezdő nose tackle-je. Itt sem tudta hozni a korábbi formáját, ráadásul 2016-ban a Patriots ligaelit védelemmel, nélküle lett bajnok.
Csak egy dolog nem jött össze neki
Bár a 2016-os bajnokcsapatnak már nem volt a tagja, Wilfork így sem panaszkodhat: 60 millió dollárt keresett karrierje során, kétszeres Super Bowl győztes, ötszörös Pro Bowler, négyszeres All Pro volt pályafutása során. Azonban egy valamit soha nem érhetett meg, még ha nem is a saját hibájából:
A szüleimnek nem volt lehetőségük rá, hogy láthassák, ahogy a fiuk beteljesíti az álmát. Ez minden nap fizikai fájdalmat okozott nekem. Egy perc nem múlt el enélkül. De tudom, hogy a legjobb helyen vannak. Köszönöm, David és Barbara Wilfork!
Wilfork freshman volt az egyetemen, mikor édesapja veseelégtelenségben meghalt, rá fél évre pedig az édesanyja stroke-ot kapott, és szintén életét vesztette. Így egyikük sem láthatta, ahogy Wilforkot kiválasztja az első körben a New England Patriots, nem láthatták, hogy évekre a liga legjobbjává válik a posztján, és hogy sikert sikerre halmoz.
Mi, rajongók azonban láttuk, és ha ez nem is feltétlenül vigasztalja Wilforkot, ő azért rengeteg kellemes emléket hagy maga után minden NFL-rajongó emlékében!
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások