Joe Thomas, a Cleveland Browns tackle-je az elmúlt héten kis túlzással több figyelmet kapott, mint egész életében. Teljesítménye megsüvegelendő, túl van a 10.000 megszakítás nélküli snapen, ráadásul mindezt a Browns csapatában. Hova tovább, mindezt elit teljesítménnyel. Végre kicsit a középpontba került és ki is élvezi. Ennek pedig az oka, hogy a támadófalemberek általában a sötétben csücsülnek és ritkán dicsérik őket.
Általában csak akkor vesznek észre minket, ha valamit gyengén csinálunk. Ha sacket engedünk, ha elrontunk egy blokkot vagy büntetést kapunk. Hogy mégis mi készteti az embert, hogy falember legyen? Amikor én eldöntöttem, hogy az O-line-ban fogok játszani, akkor már tudtam, értettem hogy miről szól ez, tudtam hogy úgy fognak kezelni mint egy gombát és ezt elfogadtam. Tudtam hogy kevésbé ismernek majd el, de könnyű lesz majd okolni. Betesznek egy sötét sarokba és várják, hogy fejlődjek.
Ezek után csoda ha nem jön meg sok ember kedve, hogy offensive lineman legyen? Akármilyen szomorú ez a leírás, legalább annyira igaz is. Szerencsére a modern technika fejlődésével egyre könnyebb kimutatni, észrevenni a linemanek munkáját is, így a Thomas utáni generáció talán már nem úgy lesz kezelve mint egy gomba.
Lehet, hogy a sötétben csücsülnek, de általában a legjobban fizetett játékosok között vannak (teljesen jogosan!) és a football IQ-juk is magas többnyire.
Egyébként az Ofal tagjainak külön-külön értékelése szinte értelmetlen (talán a vakoldali T kivételével?!). Ha ököllel ütök/védek nem az ujjaimat értékelem/értékelik. :)
Azért egy center alapvetően mást csinál, mint egy tackle. Szerintem.
A snap után mit csinál alapvetően(!) mást?