Az amerikai futball legfontosabb statisztikái

Ebben a nagycikkben bemutatjuk azokat a statisztikákat, amelyek a legnagyobb mértékben korrelálnak a csapatok győzelmeinek számával, akár több éven keresztül is. Ezek nem azok a statisztikák, amik feltétel nélküli összehasonlítási alapot adnak a játékosok között, hanem azok, amik megmutatják: mi kell hozzá minden pozícióban, hogy győztes lehess.

Végső soron a foci arról szól, hogy megnyerjük a meccseket, és ha elég sokat nyerünk egy szűk időszakban, akkor kapunk egy trófeát. Mikroszinten lehet vitatkozni arról, hogy mi a fontosabb: a stabil haladás, nagy játékok, jó offense, jó defense stb. Ezek nagy része szemléletbeli különbségekből fakad: számomra a legfontosabb például, hogy a csapatok mind támadáskor, mind védekezéskor a lehető legjobban felülteljesítsenek a várhatóhoz képest. Amolyan erőforrásháborúként látom, ez ebből következik, de messze nem ez az egyetlen értelmezés.

[quote]Mi az a korreláció? Két változó (tehát például két adatsor) közötti lineáris kapcsolat erejét és irányát mutatja meg. -1 és +1 között mozog: a negatív véglet tökéletesen ellentétes lineáris kapcsolatot mutat, míg a pozitív véglet teljes együttmozgást. Az előjel mellett maga a számérték is sokat mond. 0-nál nincs kapcsolat, míg 1-nél teljes. Fontos megjegyezni, hogy a korreláció nem jelent okozatiságot, és olyan esetekben van értelme használni, ahol jogosan feltételezhetünk lineáris kapcsolatot a változók között.[/quote]

Csapatszintű statisztikák

DVOA (Defense-adjusted Value Over Average)

A Football Outsiders alapvető statisztikája. Egy adott playt lehet értékelni vele azáltal, hogy a kivitelezése mennyivel hozott többet vagy kevesebbet, miután idősoros adatokból (pl. az elmúlt 10 év) kinyertük a várhatót, számolva a kísérlettel, távolsággal, játékhelyzettel, és a védelemmel. A végleges érték egy százalék, ami azt mutatja, hogy az átlagosnál mennyivel volt jobb vagy rosszabb a play. (Nyilván védelemnél a negatív a jó, hiszen ott a várható alatt tartották a támadókat.)

Futók az első hét után. (Legalább nyolc futás.)

A nagy előnye abban rejlik, hogy rettentő sok szituációra le lehet bontani, és még a nagy minta is megmarad. Egyéni játékosokra kevésbé működik, de ha van közös nevező, akkor lehet gondolkodni az összehasonlításban – például futók ugyanazon támadófal mögött.

Támadósorok az első hét után.

Itt például látni azt is, hogy nem minden, ha egy csapat a levegőben vagy a földön kiemelkedő. A héten a Vikings a Ramsszel együtt kiemelkedett a passzjáték terén, de mivel utolsó szennyes futójátékuk van, ezért negyedik és kilencedik helyeken állnak összesítésben. A Vikings futójátékosai közül Dalvin Cook a 7. számú futó a héten, viszont mellette Murray annyira borzalmas volt, hogy átlag alá húzta be a teljes futójátékot. És itt az sem számít, ha valaki háromkísérletes futó, vagy csak a TD-kre tolják be. A várható teljesítményt mindig szituációból számolják.

[quote]Példa: a Texans tavaly 9-7-tel PO-résztvevő volt, míg a csapat 29. volt a DVOA-ban. Mindenki érezte, hogy valami nem kerek.[/quote]

Pontkülönbség

A legtöbb profi sportágban, így a fociban is, nagyon jól be lehet lőni a következő évi eredményt a szerzett és kapott pontok különbségével. 1989 és 2015 között 99 csapat végzett 8-8-cal. Ezek közül akik a .500-as mérleget pozitív pontkülönbséggel hozták össze, jövőre átlagosan 0.6-tal többet nyertek, míg a negatív pontkülönbséggel végzők 0.7-tel kevesebbet.

Ez nem áll messze a korábban bemutatott pitagoraszi várt győzelmektől. A 2016-os Raiders 12 meccset nyert, viszont csupán 31 ponttal szerzett többet, mint kapott. A pitagoraszi győzelmeik száma ennek megfelelően 8.7 volt, amit jelentősen túlteljesítettek – így várható a visszaesés. (A 3.3-as különbség 1989 óta amúgy a negyedik legnagyobb bármely csapatnál.) Ezzel szemben a Jaguars 2.9 győzelemmel teljesített alul, úgyhogy tőlük is jobbat várhatunk, mint 3 győzelem.

Mérleg a szoros meccseken

A szoros meccseken elért győzelmeket nehéz fenntartani, a vereségeket pedig nehéz nem ledolgozni. Akik a legfeljebb hétpontos különbséggel záruló meccseik nagyobb részét nyerik, azok jövőre ezen a téren visszaesést várhatnak, és vice versa. A 2001-es Bears 8-0 volt az ilyen mérkőzéseken, a következő évben pedig 4-6. Ez nem determinisztikus kapcsolat – nem kell megtörténnie a javulásnak vagy romlásnak, de azt nem nehéz belátni, hogy a 50/50 meccsek lényege pont az, hogy kiegyenlített. Ha egy labdabirtokláson múlt a győzelem, akkor az igazán lehetett volna a másik csapaté is. A Dolphins tavaly 8-2 volt az ilyen meccseken, és azért a 80%-os hatékonyságot nehéz megtartani. A Chargers pedig bizakodhat, hiszen 1-8 volt az eredménye a clutch szituációkkal eldőlő játékokon.

Irányítóstatisztikák

Yard per kísérlet és változatai

A fajlagos mutatók mindig jól és szépen viselkednek. Könnyű úgy összedobálni 5000 yardot, ha közel hétszázszor dobhatsz hozzá. (Khhmm-khmm Drew Brees.) A passer rating egy ósdi mutató, és sokkal inkább mutatja a támadósor állapotát, mint az irányító minőségét. Ezért fordult mindenki a Y/A, az adjusted Y/A, és az adjusted net Y/A felé. A Y/A simán leosztja a passzolt yardok számát a kísérletekkel. A kiigazított AY/A hozzáadja a TD-k számát megszorozva hússzal, és levonja az eladott labdákat megszorozva negyvenöttel, és ezután osztja le a kísérletekkel, míg a kiigazított nettó Y/A (ANY/A) a sackek miatt elszenvedett yardokat és a sackek számát levonja a számláló és a nevező megfelelő helyeiről. Az eredmény egy olyan mutató, ami rémesen jó korrelál a győzelmekkel (ANY/A 0.55). Hosszú kutatás előzte meg, hogy pontosan minek mennyi az értéke, de úgy látszik, működik.

Korszakokkal kiigazított indexek

A Pro Football Reference odafigyel arra is, hogy a korszakoknak megfelelően kiigazítva is tálaljon adatokat. Ami ma átlagos passzjátékot jelent, abból 20-25 éve még szupersztár lehettél. Az indexstatisztikák így megmutatják azt, hogy történelmileg hol helyezkedik el egy játékos adott mutatója az átlaghoz képest. Jared Goff rookie szezonja például történelmien rossz volt. 1970 óta a legrosszabb ANY/A-indexszel rendelkezett azok közül, akik legalább 200 passzt megkíséreltek. Olyanok mellé került, mint Ryan Leaf (a negatív példa), és Terry Bradshaw (a pozitív példa).

Total QBR

Az ESPN által kifejlesztett mutató sokban hasonlít a DVOA-ra, az alapján, amit tudni róla – hiszen a nagyobb része üzleti titok. Az értékelésbe beemel büntetéseket, labdavesztéseket is, és figyelembe veszi a játékhelyzetet. Várható pontokkal dolgozik, ezért 7 yard megszerzését jobban értékeli 3&7-nél, mint 3&20-nál. Hozzáveszi még az egyéni teljesítményt is: ha egy screen passz egy yardra repül, aztán a labdavivő négy emberen gázol keresztül még 30 yardért, az nem 31 yard lesz a QB lapján.

Kis különbségek terén a QBR nem feltétlenül pontos, viszont akik több helynyire vannak egymástól, azok valóban különböznek. Ha valaki az 5. QB a ligában, viszont nyomást helyezve rá 29. lesz, az biztos, hogy rossz QB nyomás alatt. Tyrod Taylor tavaly a 9. volt a ligában QBR alapján, ami azt jelenti, hogy ha jövőre más csapatnál talál munkát, egy jó sémában szabályosan fel is robbanthatja a ligát, hiszen alulértékelt játékos.

Futóstatisztikák

Sikerességi arány

Akkor nevezhető egy futás sikeresnek, ha első kísérlet esetén a szükséges yardok 40%-át, második esetén 60%-át, harmadik és negyedik esetén 100%-át megszerzi. A Football Outsiders megfogalmazásában ezzel lesz az offense “jó időben a jó helyen”. Az értékhatárokat történelmi adatok alapján lőtték be, a negyedik negyedben pedig játékhelyzet alapján el lehet térni ezektől.

A következmény triviális: bünteti azokat a futókat, akik a yardjaik nagy részét egy-két nagyobb futásból szedték össze, amúgy meg elvágódtak a scrimmage után. A sikerességi arány előremutató: ha egy futó nem megy előre stabilan, konzisztensen, hamar a padra kerülhet. Ez a veszély fenyegeti Jay Ajayit is, aki tavaly ugyan a nyolcadik legtöbb yardot szerezte kísérletenként, viszont a sikeres futásokkal csupán 32. volt az egész ligában, mivel a yardjai jelentős részét néhány nagy meglódulással hozta össze.

Elkapó és tight end statisztikák

Elkapási arány

Nagyon egyszerű. Dobnak rád x labdát, te ebből elkapsz y-t. Y/X mutatja a kincset. Nagyon könnyen megtéveszthető statisztika, hiszen nem mindegy, hogy mely passzok voltak elkaphatók. Ennek ellenére nagy mennyiségben már jó összehasonlítási alapot ad. Brandon Marshall 2015-ről 2016-ra érve 63.4%-ról 47.2%-ra esett be, ez a 100 célpont feletti játékosoknál a legmagasabb volt. Persze nem segített Fitzpatrick megborulása sem, de a számok magukért beszélnek, hiszen a csapattársai nem változtak ekkorát. Azonban más-más a szint, amit meg kell ütni. Egy 5-10 yardos passzokat kapó célpont (mint sokszor egy tight end) 70%-kal kéne, hogy virítson, de mondjuk DeSean Jacksonnak elég 55% is, mint mélységi célpont.

Levegőben töltött yard célpontonként/átlagos passztávolság

Az Air Yards nem más, mint a labda levegőben töltött távolsága. Ugyanezt méri az aDOT is, vagyis az average Depth of Target. Ha valaki ordenáré sok elkapást mutat fel, de mellé mindegyik passz pár yardos pöccintést jelent, akkor ő milyen játékos a 15-20 yardos passzokat kapó, de sokat elejtő elkapóhoz képest? Jack Doyle, a Colts TE-je tavaly 75 labdából 59-et elkapott, ezzel a 79%-os aránnyal pedig az élen járt a pozícióján. 584 yard, 5 TD, nem is rossz egy TE-től. Greg Olsen mindeközben 66%-os volt elkapásokban, és 122 célpontból 80 elkapással 1003 yard jutott neki. Röhöghetünk, hogy hát persze könnyű 1000 fölé jutni, ha sok a célpont, képzeljük el Doyle mit művelt volna arányosítva 96 passzal, ugye? A lényegi különbség azonban: Doyle passzai átlag 6.6 yardra repültek, Olsenéi pedig 11.8-ra. Olsen átlagosan minden elkapásával first downt hozott. Ki az értékesebb akkor?

Futott útvonalankénti elkapás és elkapott yardok

Nyilván függ attól egy elkapó értéke, és valós hozzájárulása, hogy képes-e versenyhelyzetben lehetőséget harcolni ki magának. Aki csak checkdown passzokra várva álldogál a pálya szélén, vagy a direkt rá írt play eredményeképp kap el labdát, az nem igazán versenyképes. Aki viszont egy “lesz, ami lesz” felállásban képes üresre játszani magát és elkapni a labdát, az már valaki. Tavaly Julio Jones, AJ Green, TY Hilton, és Travis Kelce vezették a Yard/Futott Útvonal élbolyt, idén pedig eddig Antonio Brown, Julio Jones, Tyreek Hill, Adam Thielen, és Gronkowski hátát nézhetik a többiek.

Passzsiettető statisztikák

Irányító-feldöntés

Nehéz dolog megítélni a passzsiettetőket. Mi a jobb? Sok sack, de kevés nyomás? Folyamatos terror, de kevés befejezés? Hasznosabb, ha inkább belevesszük mindazon megmozdulást, ahol a védő odaért az irányítóra, még ha az nem is várta meg őt a labdával. A feldöntés mindazon játékokat jelenti, ahol a QB-t földhöz vágta valaki. A sack egy nagyon nagy kilengést mutató statisztika, míg a feldöntés konzisztensen mutatja a sikeres játékosokat. JJ Watt 2012 óta 43-46-50-51-es számokat mutatott fel, ha tavalyt nem nézzük. Ugyanebben az időszakban a második helyezettek (ugyanis Watt vezeti a listát) 33-34-28-37 feldöntést mutathattak fel – látványosan jelezve Watt minőségét, ha egészséges.

Sack per feldöntés

A sack és az irányító sima megütése között a különbség csupán egy tizedmásodperccel korábbi indulás sok esetben. Az elmúlt öt évben az évi 10 vagy több ütést összehozó játékosok átlagosan a döntéseik 43%-át tudták sackre váltani. Aki egy adott évben alul- vagy felülteljesít, annak várható az ellentétes irányú kilengése, hiszen közhely, hogy ezek visszatérnek az átlaghoz. Márpedig ha valaki egy évében teljesít csak kiemelkedően jól vagy rosszul, az nem az átlaga, hanem egy kilengés. Tavaly Vic Beasley 15.5 sacket hozott össze 16 (!) feldöntéssel, ez várhatóan nagyon meg fog zuhanni arányaiban, mint ahogy Preston Brown is megzuhant a 8/10-es éve után.

Rúgóstatisztikák

Kiigazított pontosság

Régóta mondja számos ember, hogy simán a rúgók pontosságát mérni baklövés, talán ez vezethetett Aguayo besüléséhez is, és egy elvesztegetett magas draftpickhez. A Football Outsiders időjáráshoz, földrajzi viszonyokhoz, és a korábban ismertett DVOA-alkotóelemekhez is viszonyít. Tavaly Aguayo messze a legrosszabb volt ilyen módon nézve. A másik, amelyet sokat emlegetnek, a 40 yard fölötti pontosság. Itt nagyot esik a sikeres mezőnygólok aránya, és aki valóban jó, az víz felett marad. Tavaly Justin Tucker, Matt Bryant, és Ryan Succop maradtak 90% felett a mezőnygólokon azok közül, akik legalább húszat megpróbáltak. Ha csak a 40 vagy hosszabb kísérleteket nézzük, Cairo Santos azonnal berobban a második helyre, kitúrva a Tennessee rúgóját a dobogóról.