Csoda történt New Yorkban

A második forduló utolsó mérkőzését a Giants és a Lions játszotta egymással New Yorkban. A mérkőzés igazán érdekesre sikerült, ugyanis a Lionsszel olyan történt, ami szerintem Matt Staffordal a kezdőben talán soha, a Giants elkapói úgy játszottak, mintha meg akarnák buktatni Eli Manninget, Ereck Flowers pedig jó eséllyel másodállásban Ziggy Ansah ügynöke.

A Lionsnél nem volt komoly hiányzó a mérkőzés előtt – leszámítva persze Taylor Deckert, aki PUP listán van –, míg a Giantsnél meglepetésre Janoris Jenkins nem, Odell Beckham pedig játszott. Ennek ellenére a Lions támadófala viszonylag jól kezelte a nyomást Greg Robinsonnal is (bár baromi sok hibája és büntetése volt), míg a Giants secondary a legjobb cornere nélkül is parádézott.

A detroiti csoda

Hogy mennyire jó volt a Giants secondary, azt jól mutatja, hogy Matt Stafford mindössze 122 yardot passzolt egész meccsén, a második félidőben mindössze hat labdát eresztett el. Ez a 122 yard a második legkevesebb karrierjében. Ennek ellenére a játékára nem lehetett panasz, hisz dobott két TD-t INT nélkül, volt pár remek menekülése, a fumble-jéből pedig nem lett semmi baj (nem láthatta, hogy épp ütni fogják).

Ami azonban ezen a 122 yardon is messze túltesz az az, hogy a Lionsnek, ami az utóbbi két évben kvázi a legpocsékabban futó csapat volt a ligában, volt 138 yardja a földön! Már maga a 100 yard is meglepő, de az, hogy több futott yarddal abszolválták a meccset, mint passzolttal, az 99,9 százalék, hogy soha nem történt még meg, mióta Stafford az irányító. Viszont ezt kifejezetten jó látni, mert legalább egy közepesen jó futójátéka akár lehetne is hosszú távon a csapatnak, ami összességében nagyon jót tenne az offense-nek. Eddig csodálatos, amit Staffordék produkálnak.

Ereck Flowers Ziggy Ansah ügynöke

Ziggy Ansah a Lions legjobb pass rushere, aki ráadásul szerződése utolsó évében jár, így teper, mint az állat. Bár, hogy önmagában mennyire jó, azt elég nehéz most megmondani, ugyanis a Giants LT-je, a korábbi első körös (kimondom, bust!) Ereck Flowers olyan borzalmasan játszott, mintha részesedést remélne Ansah jövőbeli pénzéből.

A kép tanúsága szerint két sackje volt és három nyomásgyakorlása 19 snap alatt, ami remek mutató, főleg, hogy valójában három sackje volt, jól látszik, mennyire szétalázta Flowerst. Nem tudom, mit gondoltak New Yorkban, ezzel a támadófallal korszakos védelme is lehetne a csapatnak, úgy sem jutnának sehová (egyébként Ansah tavalyi két sackjéből egy szintén Flowers ellen jött).

A Giants elkapók irányítót buktatnak

Más magyarázat nincs. A támadófal pocsék, futójáték nem létezik, a játékhívások sem feltétlenül jók, de ha a Giants elkapói legalább azt a szívességet megtennék Elinak, hogy üresre játsszák magukat és elkapják a labdáit, már sokkal beljebb lenne az offense. De nem, a tavalyi PO meccs előtti nyaralós balhét ezek szerint azóta sem sikerült kiheverniük, ráadásul az új szerzemény Brandon Marshallra is átragadt a droppolásmánia, Eli pedig ott, ahol a part szakad.

Pedig Manning nem játszott rosszul a körülményekhez képest, több jó átadása is volt, de egy félig sérült Beckhammel és az általános borzalmas teljesítménnyel nem tudott eredményes lenni. Így aztán nem jött össze semmi, több negyedik kísérlet is kudarcba fulladt.

Jó a Lions secondary

A védelmet – Ansahhoz hasonlóan – nehéz belőni, mennyire is jó Detroitban. A Cardinals a Colts ellen is megszenvedte (igaz, David Johnson nélkül), a Giants pedig Giants. Ugyanakkor nem lehet nem dicsérni őket, hisz remekül játszik eddig szinte mindenki, remélhetőleg az újonc Jarrad Davis agyrázkódása nem komoly. Ami viszont igazán jó, az a secondary.

Glover Quin már a Cardinals ellen is elit játékot hozott, most pedig úgy játszott, mintha Eric Berryt vagy Earl Thomast láttuk volna. Több zseniális játéka volt, nem hibázott el szerelést, TD-ktől mentette meg a csapatot és bárkit levédekezett, akit rá állítottak, illetve az egyik interceptionben is benne volt. Darius Slay hozta a szokásos jó játékot, a slot corner Quandre Diggs pedig kezd átmenni egy Chris Harris 2.0-ba: nem lehet mellette megélni, remekül szerel, illetve volt egy csodálatos játéka, amikor fél yarddal a vonal előtt szerelte Shane Vereent egy negyedik kísérletnél.

És bár nem a védőjátéka miatt, de az 5. körös corner, Jamal Agnew is kivette a részét a győzelemből. Nem is kicsit:

Jön az igazi erőfelmérő

A Giants 0-2-vel kezdett tehát 2017-ben, pont úgy, ahogy 10 éve, amikor legyőzték a veretlen Patriotst a döntőben. Vasárnap az Eagles ellen játszik idegenben a csapat, ha ott veszítenek, akkor szinte biztos, hogy elköszönhetnek az idei rájátszástól (0-2 lesz mérlegük csoporton belül, illetve értelem szerűen utolsók lesznek). Ez a szintű offense teljesítmény nem fér bele, ha nekem nem hinne valaki, itt vannak a Giants szurkolók reakciói a meccs közben:

Ami a Lionst illeti, a csapatnak most következik az igazi erőfelmérő. 2-0-val jelenleg vezetik a csoportot, de azt a Falconst fogják fogadni vasárnap, ami rommá verte a Packerst, míg a Green Bay a Bengals ellen fog játszani, tehát könnyen előzhetnek majd Rodgersék. Persze nem feltétlenül a Falcons ellen kell kiharcolni a rájátszást, de a meccs alapján nagyjából jól be lehet majd lőni, hol is tart a csapat a legjobbakhoz képest.