Az első forduló legnagyobb pozitív meglepetése a hátsó körös rookie, Kareem Hunt remeklése volt a bajnok ellen. Hunt a borzasztó kezdés után megkapta a lehetőséget és bőségesen kijavította a hibáját. Ritka az olyan fiatal játékos, aki egy rossz playt ilyen gyorsan fel tud dolgozni és remek teljesítményt nyújtani, de ehhez kellett az edzői gárda bizalma is.
Őszintén, egy kicsit meglepődtem. Reid mondta, hogy készüljek, mert vissza fog küldeni és megkapom a labdát. Azt mondtam magamban, wow, ők tényleg bíznak bennem. Nem tudtam, hogy milyen hatással lehet a szerepemre a labdavesztés, de megpróbáltam elfelejteni a játékot és valami maradandót alkotni.
Ez össze is jött, így nagyjából magabiztosan őrzi a kezdő running back posztot. A fumble azért is volt érdekes részéről, mert egyetemi évei alatt mindössze egyszer vesztett labdát, így váratlanul érte, hogy most rögtön az első játékánál ez történt.
Nagyon régen hagytam el a labdát, most pedig az első érintés után kicsúszott a kezemből. Úgy éreztem magam, hogy jézus mi folyik itt?
Azért azt mindenki elfelejti megemlíteni, hogy úgy azért csak könnyebb feldolgozni a dolgot, hogy pontot sem kaptak belőle.