Joe Thomas és az ő 10 ezer snapje

Joe Thomas tegnap valami elképesztőt vitt véghez: elérte karrierje során a zsinórban lejátszott 10 ezer snapet. A játéka alapján nyilván sosem szabad levinni a pályáról. De még csak egy kis sérülést sem szedett össze egy évtized alatt. Sőt, sosem történt meg vele, hogy kikötődött a cipőfűzője vagy elcsúszott a vállvédője, a sisakácsa és le kellett volna jönnie. Neki nem.

Peter King a Sport Illustratedtől megszólaltatta Thomast és összeszedett 5 dolgot, amit tudni érdemes erről az elképesztő sorozatról:

1) Senki sem állt meg megünnepelni ezt a hőstettet, mint például Peyton Manning rekorddöntésénél két éve. A játék sem volt semmi különös. Egy 9 yardos futás Crowelltől a jobb oldalra.

A meccs közepén voltunk. Csak egy átlagos játék volt, mint sok más. Nem mintha ignorálnák, de erről nem beszél senki. Csak a meccs egy későbbi szakaszában történt meg, hogy néhányan a Ravenstől odajöttek hozzám. Eric Weddle és CJ Mosley is gratulált még a pályán.

2) Szenvedett azért sérülést karrierje során Thomas, de ő olyan kemény, hogy végigjátszotta a meccseket. Elszakadt a külső oldalszalagja, háromszor meghúzódott a középső térdszalagja és bokasérülése is volt.

2012-ben meccs közben szakadt el a külső oldalszalag a térdemben, a szezon utolsó meccsén, de el tudtam bicegni vele. Ha nem az utolsó meccs lett volna, akkor ki kellett volna hagynom pár hetet.

3) Az elképesztő sorozat majdnem véget ért 2014 októberében. Az egyik ritka alkalom során, amikor simán verték a Steelerst, a Browns elkezdte lecserélni a cseréit. A meccs korábbi szakaszában eltört Alex Mack lába, így különösen óvatosak voltak a clevelandiek és le akarták hozni Thomast is.

Igen, a híres Vinston Painter eset. Nem voltam sérült, de beküldték Vinstont a helyemre. Szerintem paranoiások voltak, miután Alex Mack megsérült. Vinston feljött a pályára, én viszont nem mentem le.

Akkor már tudta Thomas, hogy hatalmas dolog van készülőben, 2012-2013-ban jött rá valamikor, hogy ez elképesztően ritka, hogy karrierje minden egyes támadósnapét a pályán tölti.

4) Nem a győzelem a legfontosabb.

Hogy hogyan történt meg? Őszintén, sosem tűztem ki ezt célnak. Csak úgy megtörtént. Beléd van vésve fiatal sportolóként: “Kelj fel! Nyomd le a következő játékot!” Ez a dolgod. Persze, a vereségek nyilván fájnak. Ez emberi dolog. De megnyugvást leltem abban, hogy “csak csináld a munkád”. A családomban is sokan vannak, akik minden reggel felkelnek, elmennek dolgozni és nem panaszkodnak. A mérlegünk ellenére, végül is a gyerekek játékát játszhatom. Áldott vagyok, hogy azt csinálhatom, amit ennyire imádok.

5) És hogy mit jelent ez?

Remélem azt, hogy egy átlagos figura vagyok, aki minden reggel felkel, elmegy dolgozni, olyan keményen dolgozik, ahogy csak tud és mindeközben egy remek csapattárs. Remélem ezt mondják el rólam.