Tegnap este derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy a New York Giants padra ülteti Manninget és előbb Geno Smith, majd Davis Webb vezetheti csatába a csapatot. Ezzel megszakad Eli Manning fantasztikus sorozata, miszerint 2004 novembere óta, 210 mérkőzésen megszakítás nélkül vezette a csapatot.
Hogy mi áll a döntés háttérében azt meghagyom, hogy mindenki döntse el maga, de egy 2-9-es kezdés után talán tényleg felesleges Manning egészségével szórakozni. Így kényelmesebben rá lehet menni a jobb draftpozícióra, de Webb potenciálját is ki lehet próbálni élesben. Természetesen a hír nem csak a rajongókat, de magát Manninget is megrázta.
Ez nagyon nehéz most. Nehéz kezelni ezt a helyzetet. Nem tudok mit csinálni.
Az interjú közben elhangzott az is, hogy nem vetődött-e fel a lehetősége, hogy ő kezdi a mérkőzést, de aztán félidőben cserélnek, hasonlóan egy előszezon mérkőzéshez. Erre Eli válasza az volt, hogy nem érezte volna igazságosnak a helyzetet és Genoval szemben sem lett volna fair.
Végtelen szomorú dolog ez szerintem.
Őszintén szólva ez ezerszer érthetőbb, mint mikor Warnert tették kispadra Eli miatt.
Ebben a sportágban is elsődleges sikercentrikussági szempontot figyelembe véve, itt volt az ideje.
Azért a két cikkednél gyökeresen eltérő álláspontot fogalmazol meg. Itt helyesled a döntést a másiknál https://fuzovelkifele.com/2017/11/rivers-szanalmas-eli-padoztatasa/ meg ellenzed. Most mi van akkor? Ne legyünk már szélkakas.