Túlságosan elkényeztetett minket a 2014-es class, vagy tényleg példátlan folyamatnak vagyunk szemtanúi? Ennyivel kevesebb a tehetség, vagy szimplán a sors szúrt ki velük? Akárhogy is, mostanában alig található jó teljesítmény fiatal első körös elkapóktól, ennek miértjeinek néztünk utána.
A 2014-es class minden bizonnyal az egyik legjobb class valaha, hiszen több poszton is All-Pro szintű játékosokat adott a ligának. Különösen erős volt ebben az évben az elkapó felhozatal, amikor is Sammy Watkins, Mike Evans, Odell Beckham Jr. és Kelvin Benjamin is az első körben talált magának csapatot, és ahol egy Jarvis Landry vagy Allen Robinson csak a második körre csúszott. Azóta viszont alig találni jó első körös elkapót, de vajon miért? Van egyáltalán különösebb oka? Kezdjük meg a vizsgálatot szezonról szezonra!
2015
1/4 Amari Cooper, Oakland Raiders
A Raiders szinte borítékolható volt, hogy elkapót fog húzni, már csak az volt a kérdés, hogy Amari Coopert vagy Kevin White-ot. Végül az Alabama kiválóságára esett a választás, ami SPOILER, de talán az egyetlen jól bevált első körös elkapó volt az elmúlt három drafton. Coopernek két 1000 yardos szezon jött össze, noha az idei évben többször játszott rosszul, mint jól. Rengeteg dropja van, már 9 meccs után megduplázta a tavalyi egész évben összehozott labdaejtéseit, és neccesen lesz meg az újabb 1000 yardos szezonja. Temetni azonban nem érdemes, hiszen ahogy mondtam, ő van a leginkább készen az összes vizsgált elkapó közül.
Egyrészt Derek Carr még mindig nem bízik meg benne 100%-ig, és inkább Michael Crabtreet keresi labdákkal, amit a sok dropja után nem csodálunk, de a sok negatív szám ellenére Cooper folyamatosan fejlődik. Gondoljunk csak bele, hogy a Chiefs ellen az okozta a kiugró statisztikákat, hogy slot pozícióba állt fel, amit azóta folyamatosan elővesznek. Az ide-oda pakolás nyilván azért is szükséges, hogy megtalálják a tökéletes helyet számára, de egy olyan játékossal ezt nem lehet megtenni, aki nem tud route-okat futni, márpedig Cooper tud. Az ilyen intelligencia miatt pedig nem csak a classból, de a ligából is a szűk elitbe tartozik. Mi lesz itt akkor, ha le tudja szűkíteni a hibaszázalékát a játékában?! Arról nem is beszélve, hogy a harmadik idénye ellenére még mindig csak 23 éves, vagyis sok-sok év van még előtte.
1/7 Kevin White, Chicago Bears
Az, hogy White a 7. picken került kiválasztásra, abszolút nem volt hiba a Bears részéről. Elképesztő senior évének hála rögtön a top 10-re is esélyesnek tartották a szakértők, hogy aztán a Combine-ján mutatott teljesítményével végleg eloszlassa a kételyeket az értékéről. White elképesztő fizikai paraméterei mellett 4,35-ös 40 yardos időt produkált, a tehetsége pedig szemmel látható volt. Senki nem gondolta, hogy ebből a srácból bust lehet, pedig ez történt. White ugyanis képtelen volt a pályán maradni, három súlyos lábsérülésének köszönhetően mindössze 5 darab meccse van a lehetséges 48-ból, és nem valószínű, hogy ez a jövőben drasztikusan változni fog. Mi azért reméljük az ellenkezőjét, de ehhez már az akaraterő sem feltétlen elég.
1/14, DeVante Parker, Miami Dolphins
Ugyan prospectként nem tették egy polcra az előbbi kettő úriemberrel, ennek ellenére abszolút első körbe várták a Louisville kiválóságát, noha egy lábműtét miatt kihagyta utolsó szezonja első felét az egyetemen. De arra a Dolphins sem számított, hogy a tehetséges elkapó ilyen inkonzisztens lesz. Újonc idénye csonkára sikeredett, hiszen júniusban ismét sebészi beavatkozáson esett át, ami miatt az előszezonról lemaradt, az akklimatizálódás pedig lassan ment végbe. A szezon végére azonban felvette a ritmust, és nagyon jól játszott – kár, hogy ezt azóta képtelen folyamatosan fenntartani. Teljesítménye mellé az egészsége is folyton változik, képes a semmiből is kihagyni találkozókat, így pedig saját dolgát nehezíti meg csapaton belül. Kellene tőle egy stabil szezon ahhoz, hogy ebből hosszú folytatás legyen Miamiban, mert jelenleg az se biztos, hogy lehívják az ötödik éves opcióját jövőre.
1/20 Nelson Agholor, Philadelphia Eagles
Nelson Agholor a példája annak, hogy nem érdemes valakit elkönyvelni az első szezonjait követően, ugyanakkor az ő felemelkedése a ritkábban előforduló forgatókönyv ilyen szituációkban. Már a draftnál is sokan húzták a szájukat, mert hiába volt tehetséges, azért a többség nem ide várta őt. Erre rátett egy pár lapáttal, hogy első két idénye katasztrófa volt, és a liga legrosszabb elkapói közé kellett az ő nevét tenni, Chip Kelly egyik legnagyobb baklövéseként tartották számon. Aztán idén jött a pálfordulás, és slot elkapóként határozottan jobban játszik, mint előtte bármikor. Idén több TD-je van, mint az elmúlt két szezonjában összesen, és ez lassan a yardoknál is meglesz számára. A pokol tornácáról küzdötte fel magát, de vajon egy kiugró év elég lehet egy ötödik éves opció lehívására is?
1/26 Breshad Perriman, Baltimore Ravens
Az indokolatlan húzások sorozata folytatódik. Perriman nem volt különösebben első körre esélyes játékos egészen a Pro Day-éig, amikor is kiakasztotta a számlálókat. Elképesztő fizikai attribútumainak és az egyetemen hozott számainak hála viszont az első körig küzdötte magát, ahol a WR-needy Baltimore Ravens csapott le rá. Hogy aztán semmit ne mutasson meg abból, ami miatt az egyetemen akkora sztár volt. Újonc évét teljes egészében kihagyta, de azóta is csak három meccsen kezdett, a teljesítménye pedig a nullához konvergál. Aligha túlzok ha azt mondom, hogy az összes Ravens drukker lemondott már róla, és már csak a következő szezont éri meg a csapatban, hacsak ki nem vágják még szerződése lejárta előtt. Persze egy Agholor-féle forgatókönyv még nála is előfordulhat, de ahogy írtam, nem ez a szitu szokott megvalósulni többségében.
1/29 Phillip Dorsett, Indianapolis Colts
Az elmúlt három választás alaposan lehúzta az első kört összességében, aminek a megkoronázása egyértelműen Dorsett kiválasztása volt. Ő ugyanis már annyira vállalhatatlanul gyengén játszott, hogy már csapata is megvált tőle a dead money-val mit sem törődve, de egyelőre Bill Belichick sem tudja kihozni belőle az állatot (állítólag innentől több szerepet kaphat, de aligha hiszem, hogy tartósan ő hozná a yardokat és TD-ket, ahogy azt egy első körös elkapótól elvárnánk). Szinte biztos kikopik a ligából szerződése lejártát követően, és senkinek sem fog hiányozni.
[quote]CLASS ÉRTÉKELÉS
Mivel tőlük láttuk a legtöbbet, róluk lehet a legátfogóbb képet alkotni, bár Agholor a bizonyíték arra, hogy csodák mindig történhetnek.
Aki igazolta az értékét: Amari Cooper
Megvan benne a potenciál, hogy All-Pro legyen a jövőben, a gyengébb szezon ellenére nem kérdés az ő értéke.
Akikből lehet valami: DeVante Parker, Nelson Agholor?
Parkerre ezt simán rámondom az inkonzisztens játéka ellenére, Agholor esetében nem tudom, hogy a mostani teljesítménye megismételhető-e, de egy utolsó utáni esélyt kaphat.
Bust: Kevin White, Breshad Perriman, Phillip Dorsett
A miérteket tisztáztam, egyedül White az, akit sajnálok, mert belőle tényleg lehetett volna egy ligaelit játékos.[/quote]
2016
1/15 Corey Coleman, Cleveland Browns
Kisebb meglepetésre ő volt az első elkapó, akit a tavalyi játékosbörzén kiválasztottak, de benne volt az az x-faktor, ami sikerre vezethetné a profik között. A feltételes mód indokolt, ugyanis elképesztően sok meccset hagyott ki sérülés miatt, tavaly 6, idén már 7 meccsen volt harcképtelen, de közeleg a visszatérése. Nincs könnyű helyzetben, hiszen a liga legrosszabb csapatában kellene helytállnia, egy folyamatosan kétes irányítóhelyzetű és önmagát gyakran tökön lövő Brownsban. Egy 100+ yardos meccse van, természetesen azután rögtön megsérült…
1/21 Will Fuller, Houston Texans
Fuller egy seggrakétaként érkezett a ligába, hogy elvegye a figyelmet DeAndre Hopkinsról. Kicsi kezei és kétes megítélése miatt volt kockázat a pickelésében, de tőle több jó meccset láthattunk tavaly és idén is egyaránt. 2016-ban az első két meccse remek volt, majd erősen visszaesett (ahogy az irányítója teljesítménye is), kisebb sérülések is hátráltatták, az idei offseasonben meg szintén sérülés miatt volt harcképtelen. Azonban visszatérésekor immáron az újonc Deshaun Watsontól várhatta a labdákat, és rögtön életre kelt Fuller is. Meglepő módon azonban nem a hosszú passzoknál volt hasznos, hanem a red zone-ban, hiszen elképesztő hatékonysággal kapta el a TD-ket. Azon a négy meccsen, ahol Watsonnal együtt játszott, 13 elkapás, 279 elkapott yard és 7 TD fűződik a nevéhez, Tom Savage-dzsel azonban megint a tavalyi formáját hozza. Az ő jövője viszont ígéretes csapatában.
1/22 Josh Doctson, Washington Redskins
Doctson draftolása egyértelmű felkészülés volt a DeSean Jackson és Pierre Garcon utáni időkre, és mivel sérülés miatt szinte a teljes újonc idényét kihagyta, más nem is maradt számára. A vártnak megfelelően a két veterán elkapó távozott, így megnyílt az út Doctson felé, aki egyre javuló tendenciát mutat, de ez még mindig nem az a szint, amit egy első körös elkapótól elvárna az ember. Kirk Cousins idén valahogy nem találja az összhangot az elkapóival, sokat elmond Doctsonról, hogy a Vikings elleni 4 elkapása karriercsúcs nála az NFL-ben. Egyelőre még ő is csak az ígéret kategória, akinek szüksége lenne egy teljes offseasonre az aktuális irányítóval – merthogy még mindig kétséges, hogy ez Cousins lesz-e.
1/23 Laquon Treadwell, Minnesota Vikings
Mai fejjel ki gondolta volna, hogy tavaly a Vikingsnak az elkapó volt a legnagyobb needje… Pedig így volt, és mivel minden potenciális jelöltet elkapkodtak, így maradt Treadwell, aki a legkészebb elkapónak tartottak, de komoly fizikai hátrányai voltak a riválisaival szemben, például a sebessége. Na meg az, hogy képtelen volt beintegrálódni a Vikings sémájába, és a tavalyi éve jobbára tanulással telt, miközben Adam Thielen üstökösként robbant be a csapatba. Az idei offseasonben csupa jó riportot lehetett a másodéves elkapóról olvasni, de ezt a pályán egyelőre nem látjuk. Még mindig csak WR3 jobb esetben a csapaton belül, és csak szituációs játékok során van fent a pályán. Thielen újabb remek szezont fut, és ha netán nem tudja megtartani őt a Vikings, akkor elképzelhető, hogy átveheti a helyét, de egyelőre ő tűnik a legnagyobb baklövésnek a négy játékos közül a 2016-os évből.
[quote]CLASS ÉRTÉKELÉS
Velük már nem érdemes az orákulumot játszani, így inkább óvatosan fogalmaznék mind a négyüknél.
Aki igazolta az értékét: Will Fuller
Gyenge irányítóval ő is gyenge, de az a négy meccs Watsonnal elővetített egy szebb jövőt Houstonban.
Akikből lehet valami: Corey Coleman, Josh Doctson
Colemannek nem ártana egy egészséges szezon, de a Browns nem egy játékost temetett el az elmúlt években. Doctson hasonló cipőben jár, jót tenne neki egy egészségesen elvégzett felkészülés, na meg hogy tisztázódjon a QB helyzet.
Bust: Laquon Treadwell?
Ha valakit meg kell neveznem innen, az most ő lenne, de őt is csak muszájból. Előbb-utóbb a pályán is mutatnia kéne valamit, hogy ez ne történjen meg.[/quote]
2017
1/5 Corey Davis, Tennessee Titans
És akkor elérkeztünk a friss emlékekhez, amikhez csak áprilisig kell visszamenni. Davis volt az elsőként kiválasztott elkapó, amivel valaki egyetértett, valaki nem, de a Titans nem csinált rossz boltot véleményem szerint. Tehetséges játékos, aki egyben injury risk is volt, hiszen sérülten jelentkezett a draftra, de az egyetemi karrierje és a tehetsége alapján abszolút első körös, sőt, top 10-es tehetségként kellett őt kezelni. Ugyanakkor ebből a pályán eddig nem sokat láthattunk, de egy bravúros elkapással már észrevétette magát a publikummal. Mentségére szóljon, hogy a Titans passzjátéka a vártánál jóval gyengébben muzsikál idén, és a közös nyári edzések hiánya meglátszik rajta.
1/7 Mike Williams, Los Angeles Chargers
Szintén egy tehetség, aki szintén red flaggel érkezett a profik közé, ráadásul egy csigolyasérülés azért már nem játék. Ennek ellenére nem volt kérdés, hogy első körben a helye, a Chargers pedig bevállalta a rizikót. Egyelőre nem jött be, Williams megsérült a hátára a felkészülés alatt, ami miatt csak pár snap jutott neki 2017-ben, de legalább a pályán van. Valószínűleg tőle is inkább jövőre várhatunk berobbanást, már ha egészséges tud maradni a felkészülés során.
1/9 John Ross, Cincinnati Bengals
Igazából ha Davis szövegét egy az egyben bemásolom a megfelelő nevek helyettesítésével akár ide, akár Williamshez, teljesen valós lenne. Ross azzal, hogy megdöntötte CJ2K 40 yardos rekordját, bérelt helyet nyert az első körbe, sőt mi több, a top 10-be is. Hármójuk közül az ő képességeit övezte a legkisebb hype, pedig nem csak egy olyan elkapóról beszélünk, aki a sebességéből él. De ebből egyelőre nem láttunk semmit élesben, mert egy fumble-ön kívül semmi nem fűződik a nevéhez, azóta pályát is alig látott. Pedig kíváncsi lennék, mit tudna ez az offense egy 3 down back Mixonnal, Eiferttel és Ross-szal Green túloldalán.
[quote]CLASS ÉRTÉKELÉS
Elképesztően balszerencsés mindhárom, hogy nem tudnak egészségesek maradni. Talán majd jövő ilyenkor okosabbak leszünk[/quote]
Konklúzió. Van egyáltalán?
Szerintem nincs. A 13 vizsgált játékos közül 10 is sérülésekkel bajlódott profi karrierje során, akikből 4-en is jártak már IR-en. Hogy ezt még részletesebben szemléltessük, íme az adott class lehetséges és tényleges pályára lépése profivá válása óta:
- 2015: 246 lehetséges meccs, 177 pályára lépés (72%), 103 kezdőként (42%)
- 2016: 104 lehetséges meccs, 61 pályára lépés (59%), 44 kezdőként (42%)
- 2017: 27 lehetséges meccs, 11 pályára lépés (41%), 4 kezdőként (15%)
Egyik class állománya sem kezdett a meccsek felén összességében, az idei class sérülékenységére pedig nehéz szavakat találni. Egy sérülés a legjobb játékosokat is képes harcképtelenné tenni, noha az idei elkapókban egytől egyig benne volt a kisebb-nagyobb sérülésveszély.
Mondhatjuk, hogy egyre gyengébbek az egyetemről érkezett legjobb elkapó tehetségek?
Nem gyengébbek, inkább mások. Kezd egyre nagyobb szakadék lenni az NFL és a College Football között, amihez idő kell mire alkalmazkodnak a játékosok. A futball folyamatosan kisebb-nagyobb átalakulásokon esik át, egyre több dolgot várnak el egy játékosoktól, amit az egyetemeken például nem kértek tőlük a pályán. Egy elkapónak már a blokkolásban is hatékonynak kell lennie, legyen szó passz vagy futásblokkolásról. Ezt megtanulni sokkal nehezebb, mint ahogy azt elsőre gondolnánk, illetve ezek mellett a szokásos feladatait is a legmagasabb szinten kell ellátnia, különben kevesebb snapet kap, főleg újoncként.
Calvin Ridley és Christian Kirk is a következő drafton válhat profivá
Bust játékosok minden drafton vannak, ahogy pocsék első körösök is akadnak egy-egy posztra bontva. A 2014-es felhozatal egy kiugró osztály volt, mintsem az átlagos beválási ráta, hiszen az előtte lévő első körös elkapók közül sem mind váltotta be az érte feláldozott picket. Ha csak 2010-től nézzük őket, voltak jól sikerült játékosok. Dez Bryant vagy Demaryius Thomas 2010-ből, Julio Jones vagy A.J. Green 2011-ből, vagy DeAndre Hopkins 2013-ból. De volt a 2011-es szörnyetegek mellett egy Jonathan Baldwin is első körös, ahogy Hopkins mellett Tavon Austin vagy Cordarelle Patterson is ott talált magának csapatot, a 2012-es elkapó class meg egyenesen pocsék volt Justin Blackmonnal, Michael Floyddal, Kendall Wrighttal és A.J. Jenkinsszel, mint kiderült.
Az utóbbi három szezon így sikerült, de ne gondoljuk azt, hogy a 2018-as drafton nem lesz majd első körben kiválasztott elkapó emiatt. Ugyanakkor a szurkolóknak is türelmesebbnek kell lenniük velük, mert lehet nem egy, nem két szezon rá fog menni arra, hogy NFL-kész játékost faragjanak belőlük. Hogy lesz-e belőlük egy új Julio Jones, A.J. Green, Nuk Hopkins vagy Odell Beckham Jr. kaliberű játékos? Lehet hogy nem, de ha ez lenne a minimum elvárás, akkor lehet jó pár évig bust lenne az összes első körös elkapó.
