Hengereltek a jó csapatok és a Dolphins

Viszonylag nagyobb meglepetés nélkül telt el a forduló, az NFC-ben tovább gyűrűződik a káosz, az AFC-ben pedig minden eddiginél nagyobb lett a szakadás a legjobb két csapat és a követők között. Izgalmas meccsek ezúttal az én négyesemben nem akadtak, de pár jó teljesítmény igen.

Carolina Panthers 21 New Orleans Saints 31

A hét egyik legjobb mérkőzésének vártuk, de végül aránylag kevesebb izgalmat tartogatott az összecsapás, mint szerettük volna. Izgalmak szempontjából ugyan jól indult a mérkőzés, mindkét csapat remekül megkomponált drive-ot vezetett, de aztán a szinte hiba nélkül játszó Saints nem hagyott sok kérdést.

A hazaiak az idén már jól bevált taktikát követték, a futótandeműk segítségével megalapozták a támadójátékot, Brees pedig csak épp annyit tett hozzá amennyi kellett. Alvin Kamara végképp eldöntötte, hogy másnak nincs beleszólása a rookie of the year díjba, megint megállíthatatlan volt. Most éppen 14 labdaérintésből 126 yardot termelt két touchdown mellett, ami azt jelenti, hogy majdnem mindig egy first down távolságot hoz a csapatának, ha labdához ér. Mindezt úgy, hogy hat missed tackle-t kényszerített ki és majdnem hat yardot átlagolt kontakt után. Ingram hasonlóan sok yardot dobott a közösbe, de hozzá tartozik a történethez, hogy a yardjai felét egy nagy futásból szerezte.

A Szentek védelmét is dicséret illeti, akik a mérkőzés nagy részében jól limitálták Newtont, a Panthers támadójátéka az első drive kivételével végig szenvedős volt. Majdnem minden csapatrészben van egy klasszis teljesítmény, akik fel tudnak lépni ha baj van. Cameron Jordan háromszor helyezett nyomást a Panthers irányítójára és három futásmegállítása is volt, ezzel pedig a múlt év hetedik hete óta mindig legalább kettő nyomást gyakorol és az idei év tízedik hete óta van három futásmegállítása meccsenként. A cornerback sorban Lattimore hiányában ezúttal Ken Crawley villogott, aki amellett, hogy coverage-ben kiváló munkát végzett, nagyszerűen lépett fel a Panthers futásai ellen is. A safety sor meg kompletten kiváló volt.

A vendégek részéről már nem volt minden olyan olajozott. Azt már múltkor is megjegyeztem, hogy nem annyira letaglózó a támadósor, de van pár playmaker akik megoldják a nehéz szituációkat. Közülük igazán csak McCaffrey tudott nagy játékot csinálni, de ő is többnyire szürke volt. Newton különösen nem találta a ritmust, főleg a read option játékokba nézett bele, amikből a Saints rendesen felkészült. Az igazán nagy probléma a Panthersnél, hogy nincs egy jó mély célpont. Newton két 20 yardnál hosszabb bombát engedett el, de egyik se talált embert.

A védelemmel kevesebb a probléma, de az látszik, hogy Kuechly kivételével a linebacker sor nem tudja hozni a Super Bowl évi teljesítményét. Az egyetlen igazán szembetűnő hiányosság a defense-ben a nyomás hiánya. Brees a mérkőzés nagy részében problémamentesen passzolgathatott, még csak siettetni se sikerült. Az már csak külön fájdalom, hogy Peppers kétszer is buta hibával segítette az ellenfelet, mikor végre megállították volna a támadást.

Összességében a Saints szinte hiba nélkül hozta le a mérkőzést, ez pedig így sok volt az extra nélküli Panthers számára. Érdekesség még a mérkőzésről, hogy a Saints a harmadik számú irányítóját többször is beküldte a special teammel, Taysom Hill pedig két tackle-t is csinált, egyszer majdnem megblokkolt egy puntot és rettentően nehezen tartották meg a Panthers játékosai.

Denver Broncos 9 Miami Dolphins 35

Rendkívül alacsony színvonalú, hibákkal teli mérkőzésen, végül a kevésbé enervált és szerencsétlen csapat nyert, de a győzelmet ők sem teszik a kirakatba. Sokat elmond a történtekről, hogy a két csapat összesen kilencszer adta el a labdát és volt két safety is.

A Denver offense-ről sok jót nem lehet elmondani. Sőt igazán hirtelen semmi nem jut eszembe. Nem akarom újra megfutni a szükségtelen köröket. Siemian nem franchise irányító, már az önbizalma is a padlón van és már nem is küzd annyira mint az elején. Háromszor adta el a labdát, nyomás nélkül is 50% alatt passzolt és képtelen érezni a zsebet. Futójáték nincs és a fal is egyre többet hibázik.

Fejben már a védelem is feladta a szezont. A gyenge Dolphins passzjáték ellen így is sikerült három labdát szerezni, de ezekből alig lettek pontok. Von Miller kivételével nem igazán van üde színfolt ebben a csapatrészben sem. Azt külön érdemes megjegyezni, hogy a special team is borzasztó. Isaiah McKenzie a hatodik fumble-ját csinálta az évben, egyszerűen borzasztó színvonalon játszik.

A Dolphins bár simán nyert, büszke az nem lehet. Egyedül a futójáték volt biztató, Drake nagyszerűen bizonyította, hogy egy mérkőzésre simán lehet lead back. 141 yardot termelt összesen, 120 futott yardjából 106 kontakt után született, pedig átlagban egy yardot sem tudott haladni kontakt előtt. Volt hét kikényszerített missed tackle-je és az ő 42 yardos touchdownjával dőlt el szinte a mérkőzés is. Cutler a szokásost hozta. Nem játszott feltétlenül reménytelenül, de labdaeladásaival és fontos pillanatokban hozott rossz döntéseivel rendre rossz helyzetbe hozta a csapatát.

A Dolphins védelem azt tette, amit kellett. Élt a Denver offense adta lehetőségekkel és rengeteg hibába kergette Siemiant. Különösen kiemelkedő volt Xavien Howard, akit kilencszer vettek célba, ebből 30 yard született, két interception (az egyik pick6) és két leütött passz mellett.

Houston Texans 13 Tennessee Titans 24

A Texans nagyobb csatára késztette a még mindig nem túl magabiztosan játszó Titans, de végül kevesebb hibájának köszönhetően sikerült legyőznie a hazaiaknak a fontos pillanatokban hibázó vendégeket.

A Texans támadóoldal elég fura arcát mutatta. Az ember azt gondolná, hogy Savage-dzsel a fedélzeten igyekeznek majd annyit futni amennyit nem szégyen, ehhez képest Savage 49 passzkísérletet hajtott végre mindössze 20 futás mellett. Lehetne azt mondani, hogy mert mindig hátrányba kerülnek, de itt ez most nem volt igaz. Szinte a mérkőzés végéig behozható volt a hátrány, így szabadon lehetett volna futni. Igaz a mérkőzés elején a Titans mindent megtett, hogy megállítsa a futást, a Texans sokáig mínusz yardon állt. Akit ki lehet emelni az megint Hopkins. Az egyetlen igazán csillogó pont a Texans offense-ben. Savage mondjuk tesz is róla, hogy szüksége legyen akrobatikus elkapásokra.

A védelem a sok sérült ellenére is rendben van, Mariota mindössze 150 passzolt yardig jutott és többnyire öt yardon belül talált csak elkapót. Amit még érdemes megemlíteni, hogy a Texans rugója két field goalt is elrontott, pedig a csapatnak minden kínkeserves pontra szüksége lenne.

A Titans offense – ahogy már mondtam – ismét csalódás volt. A futójáték úgy ahogy működött, a majdnem 200 yard jól mutat, de a futások fele két nagyobb megiramodásból származik. Mariota amikor nyomás alatt volt, egyetlen passzát se tudta megvalósítani, szerencséje volt, hogy a támadófala összesen hat pressure-t engedett. Az elkapók közül Delanie Walkert érdemes egyedül kiemelni, akire tökéletes ratingel dobált Mariota.

A védőoldalon inkább a gameplant lehet dicsérni. A mérkőzés elején megfojtották a futást, így Savage-t valamennyire kényszerítették, hogy passzoljon. Tudták, hogy ezzel a Texans sarokba lesz szorítva. Nagy játékot nem láttunk tőlük, négy sackre futotta az erejükből, de tökéletesen valósították meg azt amit az edző stáb kért tőlük.

Indianapolis Colts 10 Jacksonville Jaguars 30

Meglehetősen fura, de annál simább mérkőzést hozott az AFC South másik csoportrangadója, ahol a Jaguars végre esélyeshez méltóan hozta a kötelezőt.

A nap meglepetése az volt, hogy a Jaguars nem a földön verte meg a Coltsot, hanem Bortles segítségével a levegőben (offense részről). Igazából nem tudom ki bújt Bortles bőrébe, de teljesen értelmezhetetlen volt. 309 yardot és két touchdownt passzolt, mindezt úgy, hogy a játék minden elemében jó volt. Jó volt nyomás alatt (mindkét dobott TD), jó volt hosszú passzoknál (10/12 174 yard, 2TD) és mellé még futott is. Fournette ehhez képest limitálva volt, de nem is volt ezúttal rá szükség.

A védelem ehhez képest nem volt olyan szörnyeteg, mint szokott. „Csak” négy sacket, valamint két interceptiont szereztek, és jól tartották a Coltsot, de ennél mérkőzésenként kétszer több pressure-t szoktak helyezni a QB-kra.

A Colts részéről a gameplan elképzelés jó volt, de nem sikerült megvalósítani maradéktalanul. Támadóoldalon próbálták kikerülni a pass rusht, de Brissett egyszerűen nem az az irányító, aki ennyire gyorsan szabadul a labdától. A futással nem volt gond, a 141 yard nem rossz, de az ellenfél térfelén meglehetősen rossz százalékkal dolgozott a támadósor, így hiába haladtak többet, mint amit a pontszám mutat, azt nem díjazza semmi.

A védelem – ahogy Bell ellen – ismét a futást szerette volna limitálni, ami többé-kevésbé ment is, de Bortles ellen valamiért teljesen hatástalanok voltak. Lehet nem tudták eldönteni ki az ellenfél legjobb elkapója, így pedig négy Jaguars játékos is legalább 46 yardig jutott, nyomás pedig nem nagyon érkezett senkitől.