Vasárnap az Eagles győzni tudott a Rams ellen, aminek köszönhetően bejutottak a rájátszásba. Ám nagy árat fizettek érte. A kezdőirányító Carson Wentz megsérült, és a szezon hátralévő részére kiesett. Sokan úgy gondolják ezzel az Eagles szezonja véget is ért, a kezdőirányító nélkül esélyük sincs a playoffban. Tény, Wentz nélkül nem ők az esélyesek, de a hiánya nem jelenti feltétlenül azt, hogy máris véget ért volna a szezonjuk. Hogy miért, arra ironikus módon pont az egyik csoportrivális, a New York Giants példája adja meg a választ.
1990-ben a Giants nagyszerűen rajtolt. Az első 13 mérkőzésükből 11-et megnyertek, és minden jel arra mutatott, hogy komoly esélyeik lesznek a Super Bowlra. Aztán jött a 15. heti Bills elleni meccs. A mérkőzést a Giants elvesztette, de ennél nagyobb baj volt, hogy a kezdőirányító Phil Simms eltörte a lábát, és kiesett a szezon hátralévő részére. Ezt látva sokan lemondtak a Giantsről, és úgy gondolták a szezonjuk véget ért. A Giants azonban nem osztotta a többség véleményét. Bár tudták, Simms nélkül nehéz lesz (az egyik legjobb szezonját játszotta abban az évben), de nem fogják feladni, és ha már így alakult, akkor a csereirányító Jeff Hostetler vezetésével fogják megnyerni a Super Bowlt.
Hostetler előtte összesen két meccsen lépett pályára, élesben gyakorlatilag alig-alig volt kipróbálva, de nem volt más választás, vele kellett továbbmenni. Hostetler meglepő módon gyorsan belerázódott az új szerepébe, a vezetésével megnyerték a maradék két meccsüket, és 13-3-mal jutottak be a playoffba. Ott először a Bearst küldték haza 31-3-as eredménnyel, majd utána az NFC döntőn idegenben tudták legyőzni a Joe Montana vezette 49erst 15-13-ra.
Hostetler ezeken a meccseken nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, de nem is volt rá szükség. A Giants egy olyan gameplant állított össze, ami a futásra, és a rövid passzokra épült. Az volt az elképzelés, hogy lassan, de biztosan kell haladni, minél többet lent kell tartani az ellenfél támadósorát (ha kell, akkor fake puntot is bevállalva). Nem kellenek nagy játékok, sőt jobb is, ha nincs nagy játék, mert akkor jöhet azonnal az ellenfél. Kontrollálni kell az órát, és akkor az irányító személye nem jelent problémát. Ez a terv tökéletesen pedig bevált minden meccsen, még a Super Bowlon is.
A nagydöntőn a liga legponterősebb támadósora, a Bills magatehetetlenül figyelte, ahogyan a Hostetler vezette Giants végig kontrollálja az órát, és több, mint 40 percen keresztül birtokolják a labdát. Ugyan a Bills még ilyen körülmények között is majdnem képes volt nyerni, de végül 20-19-re a Giants diadalmaskodott.
A 90-es Giants hatalmas meglepetésre nyert Super Bowlt. Simms kiesése után az volt az általános vélekedés, hogy már az első playoff meccsen ki fognak esni. Ehhez képest Super Bowl győzelem lett a vége, köszönhetően a megfelelő felkészültségnek, a megfelelő hozzáállásnak, és egy tökéletes gameplannek. Ha egyvalamit sikerült végérvényesen bebizonyítaniuk, akkor az az volt, hogy csereirányítóval is lehet Super Bowlt nyerni. Csak okosan kell játszani.
Jó írás, de azért azt se feljtsük el, hogy egy bizonyos Bill Parcells volt akkor a HC New York kékebbik felén.
Valóban kellett hozzá egy zseni. Hogy ez megvan-e Philadelphiaban, azt az elkövetkezendő hetek megválaszolják.
A két Bill ütős volt :)
A DC neve is ismerős lehet sokaknak.