Az idei év talán legtöbbet használt szakkifejezése az RPO, azaz a run-pass-option, magyarul a futás-passz-opció volt az amerikai közvetítések során és ez a kifejezés, illetve koncepció az idei évben ívódott be a leegtöbb néző fejébe. Mi már tavaly felültünk a hype-ra, de idén vált igazán nagy tényezővé a profi ligában.
Ez nagyban köszönhető az Eaglesnek, akik a legtöbb ilyen játékot játszották a szezonban (az alapszakaszban szám szerint 181-et) és mikor Foles került a kezdőbe, akkor egyre több ilyen játékot hívtak. Folesnak pedig nagyon jól is megy ez, jól adja el a play actiont, jól dönt a kipécézett védő mozgása alapján és a rövid passzokat magabiztosan hajtja végre. A Patriotsnak erre mindenképp készülnie kell, ráadásul feltehetőleg többet is, mint amúgy általában szoktak. Ugyanis ők néztek szembe az egész ligában a legkevesebb RPO-val a PFF adatai szerint (az alapszakaszban szám szerint 39-cel), így nincs nagy meccsrutinjuk ezek levédekezésében.
A héten Devin McCourtyt meg is kérdezték arról, hogy hogyan tervezik a defensive backek ezeket levédekezni:
Nem hagyhatod szabadon az embered és mehetsz a labda irányába, hiszen az embered nem blokkol, úgyhogy fedezned kell. Útvonalat fut, úgyhogy számomra ez egy passzjáték. Viszont a hat-hét srácnak a boxban lehet, hogy teljesen futásnak néz ki, úgyhogy nem lesz semmi segítségem a részükről. Egyénileg, matchup-szinten, ha emberezünk vagy ha zónázunk és van valaki a zónánkban, akkor is figyelni kell és megjátszani, amit lehet. Ez egy futás-passz-opció, úgyhogy futás is lehet. De ha passzjáték, akkor arra kell figyelned. Ha jön a passz, akkor felkészültnek kell lenned.
A Patriotsnak biztos lesz egy elég jó terve az RPO-k megállítására, hiszen a valaha volt egyik legzseniálisabb edző áll a partvonal mellett, ráadásul két hetük volt felkészülni ezekre. Azonban Doug Pederson is nagyon jól készíti fel csapatát, és még ha mindkét egység tökéletesen játssza meg az RPO-kat, akkor alapvetően a támadóknak, pontosabban az irányítónak van előnye. Már csak az a kérdés, hogy sikerül-e mindenkinek tökéletesen végrehajtani a feladatát.
El tudna valaki nekem mondani a kulonbseget az run-pass-option es a play-action kozott. Elore is koszi.
Leegyszerűsítve:
RPOnál a fal futáshoz blokkol, az elkapók útvonalat futnak. Az irányítón kívül senki sem tudja, hogy mi lesz a játékból.
A play actionnél mindenki tudja, hogy passz lesz, csak előtte eladják a futást.
Ez igy nem nagyobb kockazat ha az iranyito meg a futo nincs osszehangban? gondolok itt a nagyobb fumble veszelyre. A futonak ugy kell keszulnie, hogy futhat is de ha nem fut egybol blokkolora kell figyelni…
a fal is egy utemmel lassabban lep fel a kovetkezo szintre nehogy meg is pass jatek legyen es bunti.
igy azon kivul hogy egy jol olvaso iranyito menet kozben hivja at a jatekot eleg kockazatos, sot ezzel egyutt is kockazatos.
rosszul gondolom?
mi az elonye?
hosszabban itt olvashatsz a koncepcióról és hogy miért is jó ez:
https://fuzovelkifele.com/2017/01/futas-vagy-passz-majd-a-snap-utan-kitalaljuk/
röviden válaszolva:
– nem nagyon szokott belőle fumble lenni, a futót is tanítják, hogy kezelje ezt, az irányító pedig jól ki tudja venni időben a lasztit a futó elől. A futónak utána viszont nem nagyon kell blokkolót felvennie, mert egyből megy is a passz. Nem vár, nem is várhat az irányító.
– a falnak figyelnie kell, hogy ne nagyon menjen előre, de utána nem nagyon kell a következő szinten blokkolniuk, vagy pontosabban nincs beleépítve a játékba
– az az előnye, hogy a védelem (és konkrétabban egy védőjátékos) mozgása alapján dönt az irányító, hogy mi fog történni. Így tehát bármit csinál az adott védő, a támadók pont az ellenkezőjét csinálják és ezzel nagy előnyhöz jutnak.
Azért az nagy előny, hogy közben lehet igazítani, és nem egy előre meghatározott játékot hajtanak végre. Nyílván emiatt sokkal több gyakorlás és összeszokottság kell, plusz egy olyan irányító aki kellően higgadt és kiválóan olvassa a a játékot.