Folytatjuk a Super Bowlokat bemutató sorozatunkat, a mai napon a 28. döntőről olvashattok. 1994-ben először fordult elő, hogy egy párosítás rögtön a következő évben megismétlődjön, 1993-ban a Cowboys kiütötte a Billst, de a buffalói csapatnak itt volt a lehetőség a visszavágóra. Az is példátlan, hogy egy klub négy egymást követő szezonban is bejusson a Super Bowlba, arra meg senki nem merne gondolni sem, hogy ezt mind el is veszítsék. A Bills azért futott pályára Atlantában, hogy ne ők legyenek Amerika lúzerei, nézzük, hogy ez sikerült-e nekik.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Bills útja a döntőig
A Bills újra megnyerte a AFC-t, 12-4-es mérlegük és az Oilers elleni győzelem elég volt nekik, hogy az első kiemelést megkapják. A védelem még mindig nagyon jó volt, nem hiába lett a liga legjobb védője ebben a szezonban Bruce Smith (DE). Támadó oldalon sem kellett szégyenkeznie a csapatnak, hiszen a liga egyik legjobb irányítója, Jim Kelly volt a kezdő QB és a szezonban a legtöbb futott yardot gyűjtő Thurman Thomas is segítette a Billst. A rájátszás második körében egy kemény meccsen sikerült legyőzniük a Los Angeles Raiderst 29-23 arányban, majd főcsoportdöntőben a Kansas City már könnyebb feladat volt, 30-13-as győzelmük után készülhettek a negyedik döntőjükre.
A Cowboys útja a döntőig
A dallasi csapat címvédőként vágott neki a szezonnak, nem indult könnyen az év, hiszen a csapat RB-je Emmitt Smith az első két mérkőzést kiülte, mert nagyobb szerződést akart. Miután az egyik legfontosabb támadó fegyvere kiesett a Cowboysnak, el is vesztették az első két meccset. Az irányító poszton egy bizonyos Troy Aikman szerepelt, Smith sztrájkja után a csapat elindult felfele és meg sem állt az NFC első kiemeléséig, amit az alapszakasz utolsó mérkőzésén szereztek meg a New York Giants elől hosszabbításban. A rájátszás második körében a Green Bay nem volt akadály, 27-17-re nyertek, az NFC döntőt a 49ers ellen még simában, 38-21-re nyertek, így utazhattak Atlantába megvédeni a bajnoki címüket.
Super Bowl XVIII
A Bills nagyon készült arra, hogy visszavágjon a 27. döntőben elszenvedett csúfos vereségért, amikor 52-17-re kaptak ki a Cowboys ellen. A dallasi csapat persze meg akarta védeni a címét és a nehezen induló szezon ellenére eljutottak odáig, hogy már csak egy győzelem kelljen ehhez.
A mérkőzés egy remek visszahordással indult, a jó kiindulási pozíciót ki is használta a Cowboys, Aikman passzai és Smith futásai egészen egy field goalig repítették őket, Eddie Murray 41 yardról a póznák közé vágta a labdát. Kelly vezetésével a Bills rögtön válaszolni tudott, egy Super Bowl rekord következett, Steve Christie 54 yardról rúgta be a mezőnygólt, ezzel kiegyenlítve az eredményt. Ezek után a védelmek is megmutatták, hogy a pályán vannak, Thomas kezéből Norton ütötte ki a labdát, így a labda a Cowboyshoz került. Ahogy az lenni szokott, a labdavesztést meg is büntették, a Bills védelme nem tudta levédekezni egyszerre Aikmant és Smitht is, így passzokkal és futásokkal folyamatosan haladt előre a texasi csapat és Eddie Murray újabb jó mezőnygóljával visszavették a vezetést.
A második játékrészre Kelly és a Bills offense összekapta magát és elindultak előre, egy kis segítséget is kaptak, hiszen egy puntnál a Cowboys szabálytalankodott, így folytathatta a támadást a Buffalo. A drive végén a szezon egyik legjobb futója, Thurman Thomas futott be a célterületre, ezzel megszerezték a vezetést. Aikmant nem tudták úgy megvédeni, mint az első negyedben, így a fiatal irányítónak gyorsan kellett szabadulnia a labdától, aminek következtében azt el is adta azt egyszer. Kelly a túloldalon nagyon elkapta a fonalat és több hosszú játékot is véghez vitt, a félidő vége előtt az volt a kérdés, hogy a Bills hét vagy tizenegy pont előnnyel megy pihenni. Thomas 10 yardra az end zone-tól megkapta a labdát, de azzal nem tudott túljutni a védőkön, így Steve Christie újabb mezőnygóljával már 13-6-ra vezettek.
A Bills nagyon elszántan jött ki a második félidőre, hiszen hét pontos előny mellett övek volt az első drive, de itt egy sorsfordító esemény történt. Thomas újra elvesztette a labdát, kiütötték kezéből a játékszert és James Washington vissza is vitte 46 yardon keresztül, amivel kiegyenlítette az eredményt. Thomas talán élete szezonját futotta, de ez a döntő nem az ő napja volt, kétszer is elvesztette a labdát és ebből az ellenfél 10 pontot szerzett. Teljesen összeomlott a buffalói offense, Thomasban nem bíztak már és Kellyhez pedig rendre odaértek a Cowboys passzsiettetői, így nem tudott előrehaladni a Bills. Emmitt Smith a második félidőre ráébredt, hogy lehet neki is kéne valamit tennie a győzelemért, ezért elkezdett futni. Nem volt elég, hogy Aikman passzai pontosak voltak, még Smith is maximum sebességre kapcsolt, aminek az lett az első eredménye, hogy a harmadik negyed közepén megfordította az eredményt a Cowboys egy touchdownnal.
Marv Lewy nem éppen irodalmi stílusban próbálta a padlóról felszedni csapatát, hogy ne kelljen negyedszer is elvesztenie a döntőt, de ez nem sikerült, a játékosokon látszott, hogy lepörög a szemük előtt az előző három Super Bowl és fejben nem a pályán voltak. A földön fekvő Billsnek jött még egy csapás, a negyed elején Kelly eladta a labdát, Washington a TD-je után most már interceptiont is szerzett. Emmitt Smith elkezdte élvezni a játékot és egy bátor edzői hívás után, negyedik kísérletre beszaladt a célterületre, ezzel már 14 pontos előnyhöz juttatva csapatát. Ezzel el is dőlt a döntő, hiszen a Bills innen már nem tudta megfordítani az eredményt és zsinórban a negyedik Super Bowljukat is elbukták. A végeredményt végül Murray mezőnygólja állította be, 30-13-ra nyert a Cowboys és ezzel megvédte a bajnoki címét, a mérkőzés MVP-je pedig Emmitt Smith lett.
A Bills az első félidőben elhitette a szurkolóival, hogy ez végre az ő napjuk, de Thurman Thomas második hibája után teljesen összeomlott a csapat és zsinórban elveszítette negyedik döntőjét. A Dallas oldaláról a fiatal irányító, Troy Aikman remekül játszott és a második félidőre megérkező Emmitt Smith vezérletével megfordították a mérkőzést, Smith 132 yardot szorgoskodott össze és ebből 92 yard született az első kontakt után. Jim Kelly a Bills legendás irányítója egymagában ezt a meccset nem tudta megnyerni, hiszen a védők folyamatosan odaérték hozzá és már Thomas sem tudta segíteni. A döntő drámai volt és azért azt ne felejtsük el, hogy Steve Christie egy máig élő Super Bowl rekordot tart, hiszen
[/ppp_patron_only]54 yardos field goalját azóta sem tudta senki megdönteni.
Azt gondolom, a sportban ennél kegyetlenebb dolog nincs, mint zsinórban négyszer eljutni a döntőig és elbukni…
Köszi kronikk!
Buffalóban nem volt szívderítő szurkolónak lenni akkoriban. :(
A Bills O összeomlásával összefüggésben ua. a Dallas D nagyon pazar második félidei teljesítményt tett le az asztalra. :o
Bármennyire is furcsa de a Bills szurkolók nem így élik/éltek meg ezt. Persze fájt neki az állandó vereség a célvonalban, de ők elsősorban arra emlékeznek vissza, hogy egymás utáni 4 alkalommal is végigverték az AFC-t, és négy éven keresztül ott voltak a legnagyobb diadal kapujában. Ők inkább a pozitív részét emlegetik ennek a történetnek, és máig szívesen emlékeznek vissza arra a korszakra.
Az jó, hogy akkor az emlékezetükben a büszkeség, meg nyilván “az emlékek idővel megszépülnek” hozzáállás domborodik ki.
Különben az erről a korszakról szóló 90-es évek végi játékfilm, a “Buffalo ’66” viszont meglehetősen komor lencsén keresztül adja vissza ezt. Itt ajánlotta v.ki, ezért meg is néztem nemrég, de egyáltalán nem tetszett.