Malcolm Butler, a New England Patriots egykori védőjátékosa még mindig nem tudja elfogadni és feldolgozni a tényt, hogy nem játszhatott a Super Bowlon a Philadelphia Eagles ellen. Állítása szerint a döntő közben többször is csábította a gondolat, hogy odamenjen Matt Patriciához vagy Bill Belichickhez, hogy megkérdezze, miért kell az oldalvonalról végignéznie a mérkőzést.
Voltak pillanatok, mikor oda akartam menni az edzőkhöz, miközben az oldalvonalon álltam és csak megkérdezni, “Tényleg így legyen vége?”. A Patriotsban nevelkedtem fel. Tisztelem magamat annyira, hogy nem kérhettem tőlük, hogy olyat tegyenek, amit nem akarnak. Csak a munkámat akartam végezni és felmenni a pályára. Tényleg nagyon meg akartam kérdezni tőlük, hogy miért kell kint állnom, de inkább csendben maradtam, mert akkor és ott ez volt a feladatom.
Belichick még mindig nem tisztázta a pontos okát annak, hogy miért nem engedte játszani a cornerbacket, de biztosan nem ok nélkül tette. Hogy jobban ment volna a Pats védelmének ha fent van, soha nem tudjuk meg, de nem is érdemes olyannal foglalkozni, amin már nem lehet változtatni.
Személyes véleményem van erről az egészről, mint mindenkinek és tudom, mi a normális és helyes reakció, ha a saját csapatod van kint és küzd. Először is azért azt tisztázzuk, hogy mindkét edző maximálisan a meccsre koncentrált minden egyes pillanatban, tehát egyiküket se érdekelte volna azokban a percekben, hogy miért kérdezősködik valaki, aki nem is lép pályára. Másodszor ilyen nagy tétű mérkőzésen ha nem minden porcikáddal a csapatodért szorítasz és nem rájuk koncentrálsz, nem biztatod őket és nem vagy fent a pályán minden lépésüknél gondolatban, nem vagy igazi csapatjátékos, csak egy önző ember, akinek fontosabb az egyéni karrierje, mint a csapat.
Fájdalmas epizódja volt ez is az SB-nek a Pats oldaláról, ill. szurkolóként nézve. Mindazonáltal megsüvegelendő Butler azért is, h. nem kezdett sárdobálásba emiatt. Sokan mások biztos megtették volna. Okkal vagy anélkül, feltehetően ezt sem tudjuk már meg. Avagy majd csak sokára, pl. egy életrajzi könyvből…
Ennek az utolsó mondatnak nem volt semmi értelme. Sőt inkább egy marhaság volt.
Szeretném megjegyezni, hogy ez nem változtat a véleményemen, mivel ha valaki, akkor én pontosan tudom milyen egy csodálatos csapat tagjának lenni és velük együtt edzeni, de nem léphetek fel velük a pályára. Az oldalvonalon állva pedig csak az jár a fejemben, hogy mindenki sérülésmentesen jöjjön le onnan, és mindenki tegye a dolgát, és egy csapatként működjünk. Egy pillanatig nem gondolok olyanra, mint Butler.
Akkor te egy nagyon jó insider szurkoló vagy vízhordó lehetsz. Butler viszont egy játékos, akinek nem azon járt az esze, hogy szuperpozitív gondolatokat küldjön Rowe vagy Flowers felé, hanem hogy ő bemenne, és elütne egy-két passzt. Ilyenekből kell valahogy csapatot összerakni bármilyen komolyan vehető ligában, az “érezzük jól magunkat, ne sérüljön meg senki, simogasson mindenkit sörényével a csillámpóni” felfogás pedig épp jó a parkban dobálgatáshoz.
Hát ezzel most megnevetettél! :DDD
Örülök, hogy te jót nevettél ezen te meg nagyon el vagy tévedve. Ha a cikkel van problémád, elfogadom, mert nekem jól jön a visszajelzés és a kritika, de ha személyesen engem támadsz az teljesen más dolog. Ha engem akartok támadni meg szidni, akkor vagy a szemembe mondjátok, vagy sehogy. Amúgy jobb lenne, ha kicsit utána járnátok, hogy ki is vagyok, mert nálam többet ember nem tesz a csapatáért, és ha téged megsértett a véleményem, az nem az én problémám. Lehet velem vitatkozni erről meg meg is értem, hogy vannak olyan drukkerek, mint ti, de mivel csak kifejtettem a véleményem, nem értem miért kell ennyire parasztnak lenni velem.
“mindkét edző maximálisan a meccsre koncentrált”
Akkor BB-nek észre kellett volna vennie azt TV képernyője mögül ülő szurkolónak is nyilvánvaló tényt, hogy a védelem, és kiváltképp a secondary egy nagy rakás szar volt. Buttler felháborodása teljesen jogos volt.
“csak egy önző ember, akinek fontosabb az egyéni karrierje, mint a csapat.”
Ez meg egy rohadt nagy marhaság…főleg Buttler esetében.
Szerintem olyan oka volt BB-nek, ami indokolta Butler mellőzését: ha valami nagy baromságot csinált volna meccs előtt, akkor tuti nem nevezik a meccsre; így taktikai/edzettségi okai lehetnek csak.
Jobb lett volna vele a DEF? Ki tudja? Mással jobb lett volna? Ki tudja? Illetve most már mindenki tudni véli, de a meccsen BB és Patricia számára nem volt egyértelmű, ezért nem játszott.
Az, hogy nincs sárdobálás, nagyon pozitívan minősíti mindkét felet.
The show must go on.
Igen, ez az utolsó mondat egy szakmaiatlan, nevetséges – hogy durvábbat ne írjak – megjegyzés volt. Ezek a játékosok arra tették fel az életüket, hogy futballozzanak. Majd bekerülnek az elitbe, amit NFL-nek hívnak. Eljutnak a Super Bowlba. A játékost nevezik a meccsre, beöltözik. A meccsen pedig éppen az a csapatrész nem funkcionál, amelynek a nevezett játékos esetleg tudna segíteni. Majd végignézi, hogy egy messze nem elit irányító szétpasszolja őket. Az, hogy úgy érzi, tudna, tudott volna segíteni, nem önzés. De ha ilyen hülyén fogjuk fel, minden játékos önző, mindenki meg akarja mutatni, hogy nem véletlenül van ott. Egyébként meg hogy a fenébe’ ne várta volna el az egyébként kezdő corner Butler, hogy pályára lépjen?? Nem arról van szó, hogy a srác egy fénykorában lévő Darrelle Revis, aki mellett nincs elkapás, hanem arról, hogy amikor változtatni kell – és erre a SB-on a Patriots volt rákényszerítve -, akkor mindent be kell dobni, mint azt a Bradyre kijátszott játékot, ami nem jött be. Az edzők annyira a meccsre koncentráltak, hogy végig sem gondolták, hogy van egy játékosuk, aki három évvel korábban már bemutatott egy nagy játékot, és LEHET, hogy most is bemutatna?! Ez az egyik leghülyébb érv, amit ezzel az esettel kapcsolatban olvastam. Ennél még az is jobb lett volna, ha azt írod, hogy elfelejtették, hányas Butler mezszáma.
Én úgy gondolom, hogy a New England, amely egyébként arról nevezetes, hogy egy vérprofi, érzelemmentes edzői gárdával rendelkező, a játékosokat sokszor (mindig?) tárgynak kezelő, mindent a győzelemnek alárendelő “félkatonai szervezet”, két hónappal ezelőtt Butler esetében egy érthetetlenül, érzelmi alapon hozott döntést, amivel megfosztotta a Patriotsot attól a lehetőségtől, az esélytől, hogy változtasson a meccs menetén. Addig vártak a szar secondary villanására, amíg vége nem lett a meccsnek. “Mesteri” húzás volt: elbukták a Super Bowlt, a csapat nagy részében megkérdőjeleződött az az elv, amit BB minden meccs előtt és után elmond (“Azt tesszük, amiről úgy gondoljuk, a legjobb a csapatnak.”). Gratuláció. Butlert pedig jól megszívatták. Aláírt egy rakás lóvéért, és szinte egyedüli nyertese lett a Pats SB-vereségének, mert sokan úgy tekintenek rá, hogy vele esetleg másként is alakulhatott volna a meccs.
Ha ezt a baromságot egy Browns vagy Andy Reid műveli, azt mondom, hogy na, ők már több fronton is bizonyították, hogy bármit képesek elcseszni. De a Patriotstól ilyen sértődős, nevetségesen gyerekes hozzáállást nem vártam volna.
Így van, ez BB kiemelkedő életrajzán egy csúnya kis foltként ott marad. Alárendelte a csapat érdekeit valami személyesnek. A félidőre egyértelmű volt, hogy a húzás nagyon nem jött be. Legkésőbb akkor korrigálni kellett volna. Butler biztosan hozzátett volna ehhez a teljesítményhez, ez nem is kérdéses. Az egész második félidőben egyszer sem sikerült pont nélkül megállítani az ellenfelet, ha jól emlékszem, és talán csak egyszer mezőnygólon tartani. Mindenképpen megzavarta a védelmet Butler hiánya, ez világos. Ezek olyannyira nyilvánvalóak, hogy nem kell szakmai gurunak lenni, egy egyszerű szurkoló is megállapíthatja, hogy itt szakmai baklövés történt, egy nagyon fontos meccsen. Kár ezt továbbragozni, tovább kell lépni. A legnagyobbak is hibázhatnak olykor.
Tizenkettes! A szívemből szóltál! Ezt próbáltam elmondani “A” pats fórumon, hát a szemellenzős fanatikusoktól kaptam is érte…