A laikusok közt elterjedt egy erős sztereotípia, miszerint az NFL-t állatok játsszák, akik csak ahhoz értenek, hogy egymást üssék-vágják. Ezt a sztereotípiát leginkább a védőfalemberek táplálják, akikre ha az ember ránéz, akkor a vad dühöt és ölni akarást látja. Legalábbis a pályán belül. A pályán kívül azonban a többségük a legszerényebb és legkedvesebb ember, akik még a légynek sem tudnának ártani. Reggie White pedig kétség kívül a legjobb példa a pályán belül egy vadállat, de azon kívül egy szelíd bárány típusra.
A sorozat első részét ITT olvashatjátok!
Egy barát emlékére
Jerome Brown személyében Reggie White egy fontos embert veszített el. Egy barátot, egy bajtársat, egy tanítványt. Eleinte nem tudta, hogyan reagáljon erre a tragédiára, ám miután a kezdeti sokk hatása elmúlt, elhatározta, folytatni fogja Brown közösségépítő munkásságát, és mindent meg fog tenni azért, hogy a neve ne merülhessen feledésbe. Első lépésként elutazott Brown szülővárosába, Brooksville-be, és elmondta a vezetőségnek, hogy egy közösségi központot szeretne építeni, ami Jerome Brown nevét viseli. Miután közölték vele, hogy nincs annyi pénzük, amiből ezt meg lehetne építeni, ő csak annyit válaszolt rá: „De bizony van.” És odaadta nekik a munkálatokhoz szükséges pénzmennyiséget.
A második lépést az Eaglesnél tette meg. Összehívta a csapattársait, és közösen létrehoztak az öltözőben egy kisebb szentélyt Jerome Brown régi szekrényénél, amit az ő relikviáival töltöttek fel. Mind szerették Brownt, és úgy érezték, hogy bár ő elment, továbbra is velük maradt a szívükben, és ha ránéztek erre a szentélyre, akkor az erőt adott nekik. Elsőre talán furcsának és hasztalannak tűnhet ez a gesztus, de a lényeg igazából az volt, hogy a játékosok hogyan viszonyultak ehhez. És ha nekik ez segített feldolgozni a társuk elvesztését, akkor minden más magyarázat lényegtelenné válik. Márpedig ez valóban segített nekik.
A training camp végül ilyen körülmények között zajlott le Philadelphiában, és mikor elkezdődött a szezon, Reggie White még tett egy utolsó gesztust. A szezon első meccsét hazai pályán játszották a Saints ellen, és a meccs előtt a csapat visszavonultatta Brown 99-es mezét. A ceremóniát végül White beszéde zárta, aki az egész ’92-es szezont Jerome Brown emlékének ajánlotta fel, és azt üzente a közönségnek:
Ő örökké itt lesz! Tegyünk róla, hogy egész szezonban olyan hangos legyen ez a stadion, hogy ő is hallhassa!
A közönség és a csapattársak megértették az üzenetet, és innentől kezdve az egész ’92-es szezon arról szólt a Eagles számára, hogy Brown emlékére megnyerjék a Super Bowlt. A szezont jól is kezdték, és a 8. heti Cardinals elleni meccsen a védelem egy olyan szintre lépett, amihez foghatót korábban senki nem látott. A meccs végén 7-3-as Eagles vezetésnél a Cardinals a győzelem kapujába került. Mindössze 1 yardra volt szükségük ahhoz, hogy bejussanak a célterületre, és megnyerjék a meccset. Különböző szabálytalanságok miatt 7 lehetőségük volt arra, hogy ezt az 1 yardot megtegyék. Mind a hétszer kudarcot vallottak.
Az Eagles végül 11-5-el fejezte be a szezont, ami egy Wild Card helyet ért, és New Orleansba kellett utazniuk. Az Eagles előtte többször is eljutott a playoffba, de mindig az első mérkőzés után búcsúztak. Ezúttal azonban máshogy alakultak a dolgok. Az extra motivációval érkező játékosok végig meccsben maradtak a Saintsel, majd a negyedik negyed elején 24-20-as Eagles vezetésnél érkezett Reggie White.
White áttörte magát a Saints falán, és földre vitte az irányítót a célterületen belül. Ráaádsul ezt nem is mindennapi stílusban tette. Valósággal rádobta az őt megállítani próbáló RT-t az irányítóra. Ezzel a játékkal pedig véget is ért a mérkőzés, a Saintsnek többé nem volt esélye. 36-20-ra nyertek, és mehettek Dallasba a Divisional Roundban.
Ott azonban véget ért a nagy menetelés, a Cowboys már túl nagy falat volt, és ezúttal az extra motiváció sem segített. 34-10-re kikaptak, és a szezon véget ért. White számára azonban nem ez volt az igazi keserűség. Ugyan a végső célt nem tudta elérni, de még így is úgy gondolta, hogy egy szép szezon volt. Csakhogy a ’92-es szezon után lejárt a szerződése, és nagyon úgy nézett ki, az Eagles nem akar neki egy újat adni.
Isteni sugallat
Reggie White szeretett volna Philadelphiában maradni, ám szerződés nélkül nem tehette ezt meg. A szurkolók szerették volna ha maradna, valóságos tüntetések indultak „Szerződést Reggie-nek!” felkiáltással. Norman Braman azonban nem ajánlott neki szerződést – legalábbis ezt állítja White felesége. Braman azonban biztos benne, hogy volt egy ajánlata ami 15 millió dollárról szólt. A pontos részletekre már nem emlékszik, de abban biztos, hogy egy 15 milliós szeződést ajánlott a játékosnak.
Hogy valóban volt-e ilyen ajánlat, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Igazából ebben a helyzetben mindkét félnek az volt az érdeke, hogy létrejöjjön a megállapodás. White imádta Philadelphiát, ott volt a családja, ott voltak a barátai, és a Brownnal történtek után nem akart volna elmenni. Az Eagles számára is fontos lett volna megtartani White-ot, hiszen ő egy olyan arca volt a csapatnak, akit képtelenség pótolni. Ennek ellenére nem született megállapodás. Hogy kinek a hibájából, az azóta sem derült ki. Akárhogy is, White-nak el kellett hagynia Philadelphiát, de egy percig sem kellett aggódnia, egyértelmű volt, hogy ő lesz a legkeresettebb játékos az FA piacon.
White-ot valóban megkereste szinte mindenki, és különböző ajánlatokkal látták el, ami miatt nem is igazán tudott dönteni, hogy melyiket fogadja el. Végül egy furcsa esemény segített neki a döntésben. Mikor hazaért az otthonába, akkor gyorsan visszahallgatta a telefonrögzítőjének üzeneteit, melyek közül az egyik úgy szólt:
Reggie! Itt Isten beszél! Azt akarom igazolj Green Baybe!
White jót nevetett ezen az üzeneten. Természetesen egy percig sem hitte el, hogy valóban Isten beszélt. Felismerte a Packers vezetőedzőjének, Mike Holmgrennek a hangját, de mindenesetre hízelgő volt a számára, hogy ilyen trükkösen próbálják őt elcsábítani. És végül, talán emiatt is, döntött úgy, hogy a Packers lesz számára a megfelelő csapat.
A döntése meglepő volt. A Packers évek óta a liga alján kullogott, és bár ’92-ben sikerült egy pozitív szezont összehozni, de kevesen gondolták volna, hogy lesz ebből a csapatból valami. Végül lett, és ebben hatalmas szerepe volt White-nak, aki olyan erőt és mentalitást vitt a csapatba, hogy rövid időn belül a Packers a győztesek között találta magát. Brett Favre máig állítja, hogy a 90-es évek Packersének felvirágzásának nem is ő, hanem Reggie White volt az igazi motorja.
A megérdemelt jutalom
Reggie White érkezése hatalmas löketet adott a Packersnek. Már ’93-ban, az első évében sikerült bejutni a playoffba, és ott a Lions ellen a győzelem is összejött. Philadelphiában 8 évet kellett várnia egy playoff győzelemre, Green Bayben már az első évben meglett. És ez még csak a kezdet volt.
Ugyan White számokban rosszabbul teljesített mint Philadelphiában (jóval kevesebb 10+ sackes szezonja volt a Packersben), de már a jelenléte is olyan erőt adott, amit egy jó csapat ki tudott használni. Az ellenfelek nehezen tudták tartani őt, ezért gyakran kettőzni kellett. Csakhogy ha két embert állítanak rá, akkor valaki előtt megnyílik az út. Így is történt, és ennek köszönhetően a Packers védelme az egyik legrosszabból az egyik legjobb lett.
A védelem jó kezekbe került, és mivel a támadóoldal is megtette a maga feladatát, így a Packers évről évre erősebb lett. 1994-ben újra playoffba jutottak, és újra nyertek a Lions ellen. ’95-ben már sikerült legyőzni a 49erst is, és egészen az NFC döntőig meneteltek. De a nagy áttörés 1996-ban jött el.
Abban az évben a Packers megállíthatatlan volt, és 13-3-mas mérleggel nyerték az NFC-t. És ezúttal a playoffban sem tudta senki megállítani őket. Mind a 49ers, mind a Panthers kapitulált, és 12 év után Reggie White végre pályára léphetett a Super Bowlon. Statisztikailag a ’96-os szezon volt White egyik leggyengébb szezonja („csak” 8,5 sackje volt), de a legfontosabb mérkőzésen a legjobb játékát játszotta.
A 31. nagydöntőn White háromszor is földre vitte a Patriots irányítóját, Drew Bledsoet. Két sacket ráadásul egymás utáni playben szerzett, mikor úgy tűnt a Patriots vissza tud jönni a meccsbe. White sackjei azonban eldöntötték a mérkőzést, és a 35-21-es eredmény után végre magasba emelhette a vágyott trófeát.
Az örökség
White a Super Bowl győzelem után még további 4 évet maradt a ligában. Három évet a Packers játékosaként játszotta végig, az utolsó évét pedig a Panthers játékosaként fejezte be. Mikor 2000-ben visszavonult, akkor ő birtokolta a legtöbb sacket, szám szerint 198-at. Ezt a rekordot azóta Bruce Smith már megdöntötte 2 sackel, így Reggie White jelenleg a második helyen áll a sackek ranglistáján.
Miután White visszavonult, úgy döntött, hogy időt szakít olyan dolgokra, amikre korábban a karrierje miatt nem tudott. Mindig is érdekelte az a környezet, ahol a Biblia megszületett, ezért úgy döntött megtanul héberül, hogy eredetiben olvashassa a szövegét, illetve többször el is utazott a Szentföldre. Ilyen és hasonló dolgokkal ütötte el az idejét, míg várta, hogy leteljen az 5 év, és beiktathassák őt a Hall of Fame-be. Ám ezt sajnos már nem élhette meg. Reggie White 2004. december 26-án szívritmuszavar következtében elhunyt.
White hirtelen és tragikus halála az egész NFL világát megrázta. Ő egy olyan személyiség volt, akit csapatszimpátiától függetlenül mindenki szeretett és tisztelt. A halála sokakban mély nyomot hagyott. Az előtte való tisztelgés jeléül a következő vasárnap megrendezett meccseken, mindenhol egy perces néma csönddel emlékeztek meg róla, az Eagles és a Packers pedig azonnal visszavonultatta a mezét.
2006-ban azonnal beiktatták őt a Hall of Fame-be, és a beiktatásán az özvegye, Sara mondott beszédet. Elsősorban annak szentelte mondandóját, hogy elmondhassa, milyen ember volt Reggie White. A beszédét pedig azzal zárta:
Ne feledjétek! Nem az számít, hogyan haltál meg! Ez nem Reggie haláláról szól, hanem arról hogyan élt! Arra biztatlak mindannyiótokat, hogy éljetek úgy, ahogyan Reggie tette!
Reggie White eltávozott, de az emberek tudatában tovább élt, és nemcsak mint egy nagyszerű játékos, hanem mint egy nagyszerű ember is. A rengeteg sack mellett sokan emlékeznek arra, hogy mikor a legszegényebb területek reményveszettek voltak, és senki nem foglalkozott velük, akkor ő odament hozzájuk, és reményt vitt nekik. Sokan emlékeznek arra, hogy mikor a barátja meghalt, és úgy tűnt a fáradozásai semmivé lesznek, akkor ő tovább vitte az életművét. És sokan emlékeznek arra, hogy ő mindig arra biztatta az embereket, segítsenek az elesett társaikon. Ez Reggie White igazi öröksége.
Akit jobban érdekel Reggie White élete és munkássága, annak tudom ajánlani az erről készült Football Life epizódot. Viszont előre szólok, a történtek miatt nem lesz könnyű darab.
Remek írás egy nagyszerű (sport)emberről!
Köszi!