Számos NFL játékost ismerünk, akik a pályán belül nem igazán tudtak hírnevet szerezni, de a pályán kívül akár edzőként, akár GM-ként sikeresek lettek. A fordítottjára már kevés példát lehetne felhozni. A legtöbb híres játékos képtelen volt megismételni a sikereit a pálya szélén állva. Matt Millen nagyszerű LB volt, aki pusztított a pályán. Úgy gondolta, ha a pályán belül ilyen jól ment neki a játék, akkor a pályán kívül is helyt fog tudni állni, és képes lesz egy csapatot a mennybe repíteni. A sors azonban kemény leckét adott neki.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Született harcos
Matt Millen egy pennsylvaniai kisvárosban, Whitehall Townshipben született, és ott is nőtt fel. Elmondása szerint az apja azt szerette volna, hogy már gyerekként keménnyé edződjön, és ennek érdekében többször is levitte a gyerek Millent a pincébe, adott neki egy pár bokszkesztyűt, és azt mondta neki, addig küzdjön, amíg csak bír. Millen pedig engedelmeskedett az apjának, és sokszor addig ütötték egymást, míg végül az egyiküknek el nem fogyott minden maradék ereje.
Millen ebben a szellemben nőtt fel, és gyorsan elhatározta, hogy mindenkinél erősebb szeretne lenni. Ennek érdekében pedig folyamatosan látogatta az edzőtermeket, és már-már mániákusan azon volt, hogy minél erősebb és strapabíróbb legyen. Ezzel a mentalitásával pedig gyorsan felkeltette a középiskolás focicsapat edzőjének a figyelmét, aki azonnal be is hívta őt a csapatba. Millen hamarosan a védőegységben találta magát, és rövid időn belül az iskola egyik legjobb védőfalembere lett, aki pusztított a pályán. Ezt a teljesítményét a Penn State-re is átmentette, és hamarosan mindenki számára egyértelművé vált, lesz helye az NFL-ben.
Millen 1980-ban jelentkezett a draftra, és a második körben az Oakland Raiders választotta ki. Ott azonban már nem DL játékosként, hanem MLB-ként számoltak vele. Millen számára nem okozott gondot a váltás, és már újonc évében bebizonyította, mennyire jó védő is ő. A futásokat rendre negatív yardon fogta meg, és a passzok ellen is állta a helyét. Ráadásul annyira jól átlátta a pályát, hogy hamarosan őt nevezték ki a védelem kapitányának.
Az újonc LB már a legelső szezonjában a Super Bowlon találta magát, ahol részese lehetett az Eagles elleni 27-10-es győzelemnek. Két évvel később újra eljutott a csapat a nagydöntőbe, és ezúttal Millen kulcsszerepet játszott a győzelemben. Igaz a legfontosabb playnél pont azzal segítette a csapatot, hogy nem volt fönn a pályán.
Alig pár másodperc volt már csak a félidőig, és a Redskins támadott. A Raiders védőkoordinátorának, Charlie Sumnernek volt egy megérzése, hogy mi fog történni. A megérzését megpróbálta bekiabálni Millennek, de ő nem hallotta meg. Így Sumner gyorsan lehozatta Millent, és felküldte a helyére Jack Squireket, akinek elmondta, mire számít. Millen mérhetetlenül dühös volt, hogy lehozták őt, és mikor megtudta, hogy egy megérzés miatt kellett lejönnie, elkezdett kiabálni az edzővel. Már a kezét is ütésre emelte, amikor a pályán hirtelen elindult a játék, és a helyére beállított Squirek követve Sumner utasításait INT-t szerzett, amit vissza is hordott TD-re.
Millen reakciója egyik pillanatról a másikra változott meg. Megragadta az edzőjét, és a levegőbe emelve éltette ezért a nagyszerű hívásért. Pár pillanattal korábban még kész lett volna megfojtani őt, de látván az eredményt, gyorsan megváltozott a véleménye. A Redskins soha nem ébredt fel abból a sokkból, amit az az INT adott, és végül a Raiders 38-9-re nyert. Így Millen alig három év alatt már két gyűrűt is az ujjára húzhatott.
Mindent a csapatért
Matt Millen sokszor keltette egy kezelhetetlen vadállat benyomását, de valójában nem volt az. Szeretett volna mindig az események központjában lenni, és szeretett volna mindenkinél jobb lenni, de nem volt teljesen kezelhetetlen. Idővel ráébredt arra, hogy az NFL nem egy egyemberes sport, és sokszor azzal tesz a legjobbat a csapatának, ha nem ő kerül a középpontba. A Redskins elleni kulcsjelenet végképp bebizonyította számára, hogy az edzők tudják mit csinálnak, amikor lehívják őt, és bár nem örült ezeknek a döntéseknek, de megértette, hogy a csapat az első.
Így Millen egy újfajta mentalitást tett magáévá. Többé nem azt akarta, hogy ő legyen a legjobb. Azt akarta, hogy a csapata legyen a legjobb. Ennek eléréséhez pedig mindent megtett. Ha fent volt a pályán, akkor a lehető legjobbat hozta ki magából és a csapattársaiból. Ha pedig lehozták, akkor a pálya szélén próbált meg minél többet segíteni. Többé nem saját magát tartotta a középpontban, hanem a teljes csapatot. Viszont ennek a mentalitásnak is volt egy apró hátulütője. Millen mindent megtett azért, hogy a csapattársaiból a legjobbat kihozza, és mivel ennyire elszánt volt, ezért nem tűrte, ha valaki sértegeti a csapattársait. És hogy mennyire vette magára ezt, az a legjobban az 1985-ös Patriots elleni playoff vereség alkalmával derült ki.
Azon a meccsen Patriots 27-20-ra legyőzte a Raiderst, és Millen éppen sétált az öltöző felé, amikor azt látta, hogy valaki a csapattársára, Howie Longra tesz gúnyos megjegyzéseket. Millen ezt meghallván azonnal odament az illetőhöz, és anélkül, hogy bármit is mondott volna, ököllel arcon ütötte. Akkor még nem tudta, hogy akit megütött, a Patriots tulajdonosának a fia, Pat Sullivan volt. Viszont ha tudta volna, akkor sem tett volna másképp. Egyszerűen nem tűrhette, hogy valaki, legyen az akárki, a csapattársát gúnyolja. Úgy érezte meg kell védenie Long becsületét, és ha neki kell lennie emiatt a rosszfiúnak, akkor vállalja ezt a szerepet. Mindent a csapatért.
Millen 9 évet játszott a Raiders színeiben, majd 1989-ben a 49ershöz szerződött. A 49ers akkoriban a liga legjobb csapata volt, és Millen érkezése csak még jobban felerősítette őket. Ahogyan a Raidersben, úgy a 49ersben is fontos szerepet kapott, és már a legelső San Francisco-i évében újra eljutott a Super Bowlba, ahol részese lehetett az 55-10-es Broncos elleni győzelemnek.
San Franciscóban még egy évet játszott, majd 1991-ben egy utolsó évre a Redskinshez igazolt. Eddigre már 33 éves volt, de a küzdőszelleméből mit sem vesztett. A Redskins színeiben újfent az egyik legdominánsabb védő lett, aki elsősorban a futások megállításában játszott szerepet. A playoffban azonban olyan csapatokkal nézett szembe a Redskins, akik levegőben voltak erősek. Az új gameplan miatt pedig Millent inaktiválták. Ő értelemszerűen nem örült ennek, de tudta, hogy ez a helyes út. A csapatnak most nem rá van szüksége. Elismerte, hogy ha az edzői helyében lett volna, akkor ő is ugyanezt tette volna, mert a csapat érdekei ezt kívánták.
A Redskins eljutott a Super Bowlba, ahol a Bills ellen léphettek pályára. Millen továbbra is inaktív volt, de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy segítsen a csapattársain. A pálya mellől folyamatosan tüzelte őket, és osztotta meg velük a meglátásait és tanácsait. Állítása szerint annyira beleélte magát ebbe a szerepkörbe, hogy jobban elfáradt, mint előtte bármikor. A Redskins végül 37-24-re nyert, így Millen negyedik alkalommal is Super Bowl győzelmet ünnepelhetett. Ez pedig tökéletes alkalom volt a visszavonuláshoz.
Ha akkor Millen ezen a ponton végleg hátat fordít ennek a sportnak, akkor mindenki emlékezetében úgy maradt volna meg, mint egy nagyszerű védőjátékos, aki 12 év alatt négy gyűrűt nyert három különböző csapat színeiben. Csakhogy Millen úgy érezte, az ő története itt még nem ért véget, és ha ilyen jó szolgálatot tett katonaként, akkor hasonlóan jó szolgálatot fog tudni tenni tábornokként. És ezt a döntését egy egész franchise bánta meg.
[/ppp_patron_only]
Ismét egy remek szabadidős :) és többrészes história egy olyan nagy sportemberről, ‘akirőlaztsetudtamhogyavilágonvandeennekcsakatájékozatlanságomazoka’. Köszi, hogy elővetted a klaviatúrát, Jarred! :)
Az a kép a pofonról mindent visz?