Valószínűleg többeteknek feltűnt, hogy a tavalyi évben a Chargers nem igazán kapott támogatást a hazai meccseken. A 30 ezer fős stadionjukat sem sikerült sokszor megtölteni, és a lelátókon több volt a vendégmezes szurkoló, mint a hazai. Így pedig elég nehéz volt játszani. De miért alakulhatott ez így? Miért ennyire nehéz nekik szurkolókat találni?
A Chargers hazai pályás támogatottságának hiányát én alapvetően négy okra fűzném föl, amik több szinten is összekapcsolódnak.
I. ok: A Chargers soha nem volt Los Angelesé.
Oké, ez így nem teljesen igaz. Mikor 1960-ban az AFL megalakult, akkor a Chargers Los Angelesben rajtolt, és ott is játszotta le az első szezon meccseit. Azonban hiába végzett 10-4-gyel és jutott el az AFL döntőbe (ott egyébként 24-16-ra kikapott az Oilerstől), nagyon kevés ember volt kíváncsi a meccseikre. Ezt látván az akkori tulajdonos, Barron Hilton azonnal lépett, és elköltöztette a csapatot San Diegóba. Így az 1961-es szezont már az új otthonában kezdte meg a csapat, és egészen 2016-ig ott is játszotta minden meccsét.
Ez azt jelenti, hogy a Chargers mindössze 1 évig volt Los Angelesben, és ez alatt az egy év alatt nem tudott szert tenni nagy szurkolói bázisra. Voltak természetesen olyan szurkolók, akik ezalatt az egy év alatt elkötelezték magukat a Chargers mellett, de ezeknek az embereknek a többsége ma már nem él. Csak nagyon kis hányada maradt meg az akkori amúgy sem nagy szurkolói bázisnak, így pedig arra kényszerült a csapat, hogy most maga építsen fel egy szurkolói bázist. Ez azonban több szempntból is nehéz.
II. ok: Los Angelest a Raiders és a Rams birtokolja
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy Los Angelesnek korábban volt csapata, nem is egy. A Rams 1946-95 között Los Angelesben játszotta a mérkőzéseit, ami azt jelenti, hogy a lakosság jelentős része elköteleződött a Rams mellett. Azok a szurkolók, akik a ’60-as ’70-es években nőttek fel, azoknak a többsége még ma is Rams szurkoló.
1982-ben aztán újabb csapat költözött Los Angelesbe, mégpedig a Raiders. Innentől kezdve kettéoszlott a város szurkolótábora. Az egyik fele a Ramsnek szurkolt, a másik fele pedig a Raidersnek. A ’80-as évek generációja tehát két csapat között választott, és egyik sem a Chargers volt. Ennek a generációnak a többsége ma még él, és ők alkotják a mostani szurkolói bázis egy jelentős hányadát. És abban mindenki biztos lehet, hogy aki a ’80-as években a Raiders mellé állt, az nem fog az egyik legnagyobb riválisnak szurkolni. A Raiders elleni hazai meccsre ki fog menni, de nem azért, hogy a Chargersnek szurkoljon.
A Rams szurkolókat esetleg meg lehetett volna még győzni, de itt a probléma, hogy a Rams is visszaköltözött a városba. A Rams szurkoló visszakapta a csapatát, innentől kezdve pedig neki nem éri meg a Chargers meccsekre menni.
Erre a generációra a Chargers a fenti okok miatt nem tud hagyatkozni, de az új generációt még talán meg tudja szólítani. Csakhogy ezzel is van egy nagy probléma.
III. ok: Az új generáció szétszóródott
1995-ben mind a Raiders, mind a Rams elhagyta a várost, így az a generáció, ami ’95 után nőtt fel, nem tudott elköteleződni a helyi csapatokhoz, hiszen olyan már nem volt. Emiatt arra kényszerültek ezek a szurkolók, hogy olyan csapatot találjanak maguknak, amihez nem kötődnek lokálisan. Ez pedig azt a következményt vonta maga után, hogy Los Angeles szurkolói 32 irányba szóródtak szét. Valaki az Eaglesnek kezdett szurkolni, valaki a Dolphinsnak, megint más a Chiefsnek. Mindenki talált magának egy kedvenc csapatot, ami mellett az elmúlt 10-20 évben kitartott.
Ennek az új generációnak a szétszóródása több szempontból is problémát jelent a Chargersnek. Egy Los Angelesben élő Eagles szurkoló, aki az elmúlt 10-20 évben kitartott a csapata mellett, nem fog elkezdeni a Chargersnek szurkolni, hiszen az érzelmi kötődése már 10-20 éve az Eaglesé. Ez pedig azt is jelenti, hogy ha az Eagles jön Los Angelesbe, akkor Eagles szurkolóként fog kimenni a meccsre, nem Chargers szurkolóként. A Chargershöz nincs semmi kötődése, legfeljebb hálás nekik azért, hogy nem kell elutazni a keleti parta, hogy láthassa élőben a kedvenceit. És ez igaz az összes többi csapatra is, akikkel otthon játszott a Chargers.
IV. ok: Az el nem kötelezetteknek a Rams csábítóbb.
Azoknak a szurkolóknak, akik most nőnek fel, két választásuk van. Rams vagy Chargers. És jelenleg a Rams sokkal vonzóbb választás. Jobb stadion, jobb edzői stáb, jobb csapat. Ráadásul pont idén igazoltak nagy neveket a csapatba, így egy “újonc szurkoló” számára sokkal vonzóbb lehet a Rams, mint a Chargers. És ez igaz azokra is, akik régebb óta követik az NFL-t, de még nem választottak maguknak csapatot.
A Chargers tehát nagyon nehéz helyzetben van. Az a nagyon kicsi szurkolói bázisa, ami még 1960-ban megvolt, mára már többnyire eltűnt. A ’70-es, ’80-as generáció elkötelezte magát a Rams és a Radiers mellett, és míg előbbi újra a városban van, addig utóbbi az egyik legnagyobb rivális, akiknek a szurkolói soha nem lennének hajlandóak nekik szurkolni. A későbbi generáció 32 felé osztódott, újabb problémákat generálva a hazai meccsekre. Az el nem kötelezettek számára pedig a Rams sokkal csábítóbb.
A Chargers tehát nagyon rosszul taktikázott. Nagyon rossz időpontban költöztek el, egy szurkolói szempontból nagyon rossz környékre. Mit tudna tenni a csapat ebben a helyzetben? Hát igazából semmit. A régebbi generációkról lényegében lemondhatnak, azokat már semmivel sem tudják meggyőzni. Egy lehetőség lenne, hogy a San Diegó-i szurkolókat rá tudnák venni, hogy menjenek ki a meccsekre. Amerikai mértékben a két város nincs messze egymástól, de ez sem olyan egyszerű. A San Diegó-i szurkolók sértve és elárulva érzik magukat, hiszen elvették tőlük a csapatukat, és már csak dacból sem mennek el nekik szurkolni az idegen városba. Értelemszerűen van, aki felül tud emelkedni a sérelmén, de ha csak minden tizedik szurkoló képes erre, akkor azzal egyáltalán nincsenek előrébb.
Az egyetlen reményt az jelentheti a csapatnak, ha azokat a szurkolókat próbálják megszólítani, akik most nőnek fel. Itt is hátrányban vannak, de itt még van remény. Ezek a szurkolók még nincsenek végleg elkötelezve másik csapat mellett, így ha okosan csinálják a dolgokat, akkor idővel kialakulhat már egy masszívabb szurkolói közösség az új otthonban is. Ehhez azonban időre van szükség. Nagyon sok időre. Addig pedig jobb, ha megbarátkoznak a gondolattal, egy darabig 16 idegenbeli meccset kell játszaniuk.
Csak egy kérdésem van. Ezt a tulaj és management nem mérte fel mielőtt az LA-be költözéséről döntöttek? Csak mert lehet,hogy akár 20-30 évig is eltarthat mire komolyabb mennyiségű szurkoló táboruk lesz LA-ben.
Számomra megdöbbentő, hogy a világ vezető sport bizniszében képesek voltak egy ennyire átgondolatlan, rossz döntést meghozni. Nagyjából már egy éve is tudott volt minden, ebben az írásban (egyébként jól összeszedett) szereplő tényező.
Kiváncsi leszek meddig nézik majd a tulajok ezt a vergődést, amibe a Chargerst belekormányozták. Ez a helyzet ugyanis az egész ligának presztizs veszteség.
A tulajok szempontjából ez nem egy vergődés, hanem egy tudatos és átgondolt döntés volt, amely mögött komoly racionalitás van, még ha ezt jó páran nem is látják át.
Először is nagyon sokan elfelejtik, hogy az amerikai major ligák csapatai csak és kizárólag üzleti vállalkozások. Nincs más (akár társadalmi) funkciójuk, amelyet be kellene tölteniük vagy valaha is betöltöttek volna (ellentétben mondjuk az európai futballklubokkal). Ez tisztán az üzletről szól. Különösen igaz ez az NFL-re.
Márpedig manapság a bevételek legkisebb hányada származik a stadionba kilátogató nézőktől, így gyakorlatilag irreleváns, hogy egy csapat meccseire hányan látogatnak ki. Az meg, hogy a kilátogató szurkoló kinek drukkol legkevésbé érdekli a tulajokat. Elhiszem, hogy mindez nem jó a csapat játékosainak, de a tulaj szempontjából a néző az néző (akarom mondani fogyasztó), legyen rajta bármilyen mez, és szurkoljon bárkinek is.
Biztos lehet benne mindenki, hogy ezt a költözést nagyon komoly hatástanulmányok és a döntést előkészítő elemzések előzték meg, ami alapján a tulajdonos(ok) a váltás mellett döntött(ek). Nem egy éjszaka alatt álmodták mindezt meg a tulajok. Nyilván egy ilyen váltás nem megy egyik napról a másikra, és nyilván kell idő, amíg szurkolók száma szempontjából is láthatóak lesznek majd az eredmények. De ne legyen kétsége senkinek sem arról, hogy mindez csak idő kérdése lesz. LA háromszor akkora város, mint San Diego, ha az agglomerációt is nézzük akkor meg sokszor nagyobb hely, sokkal nagyobb potenciállal. Csak 1 jó szezon kell, és jönnek majd a drukkerek is.
Mindegy. A lényeg,hogya kommentelők megmondják a tuti és ez azt jelenti, hogy szar döntés volt.:D
Azért egy üzleti vállalkozásban nem feltétlenül hátrány ha sikeres, így jobb “termék” egy nézőcsalogató csapat, mint egy középszar. Szerintem nem elhanyagolható plusz 30-40.000 ember 7-8 meccsnyi fogyasztása a stadionban és a merchandising is jobban fut . Amennyiben mindenképp váltani akart, célszerűbb lett volna egy szűz nagyvárost megcélozni, ahol az NFL éhes szurkolók előbb rávethetik magukat a csapatra, mint egy eleve megosztott városba költözni. Nem tudom, de feltételezem hogy készült pár piackutatás a döntés előtt! Persze lehet hogy pusztán érzelmi alapon lett LA a cél, így viszont egy drága hobbi az egész, nem átgondolt befektetés. San Diego az USA 8. legnépesebb városa, szerintem 1,3 M emberre lehet volna építeni egy stabil franchist, hisz a 300-ezres városok (Minneapolis, Cleveland, Tampa, NO) is bőven eltartanak jó és rossz csapatokat, nem is beszélve az alig 100 ezres Green Bay-ről. Jó tudom, ők külön kategória! De a rém gyenge Browns sem akar elköltözni a bajnok Cavs mellől, pedig elég nagy a kontraszt Ohioban. Ha kitart Dean Spanos pénze és türelme akkor tényleg lehet valami 10-15 év után, ha nem akkor könnyen adás-vétel é esetleg újabb költözés vár rájuk.
Nem azért, de korábban San Diegóban is sokszor idegenben voltak, ahogy azt pár éve egy Steelers meccs után mindkét oldal kiemelte. Vagyis a csapatnak a konstant középszar teljesítményével nem megy a tábor építése. Mondjuk ez valahol érthető, nincs nagy siker, nincs heroikus küzdelem, nincs a kicsit lehet szeretni, pláne, ha feláll hatás.
Igen, de ott azért egyrészt nem minden meccsen, másrészt nem egy 20-30 ezres stadionban.
Nagyon buta döntés volt.
ráadásul a Rams se tudja megtölteni a Colisseumot, pedig nekik van ugye 50 évnyi LA-gyökerük, van egy év előnyük a Chargers-hez képest, és 17-ben kifejezetten jó szezont is mentek mind eredményben mind mutatott játékban. igaz 2016-ban még csak 57 ezer volt az átlagnézőszám (31.), 2017-ben már 63 ezer (26.) de mindezt egy 78 ezres stadionban (ami ráadásul ugye 93 ezres, csak nem nyitják meg az egészet)
Egy évvel ezelőtt mindenki arról beszélt, hogy milyen jó döntés, mert az el nem kötelezet szurkolók majd őket választja, mert a Rams egy pusztulmány. McVay jól a levesükbe köpött. A már bustnak elkönyvelt Goff Gurley duót MVP szintre hozta fel a csapat a legvonzóbb volt az FA piacon. A Chargers se rossz. Rivers, Gordon, Henry, Allen, Bosa, Hayward, James nagy nevek. Idén kell a csoportgyőzelem és jó lesz ez.