Doug Pederson tavaly megmutatta, hogyan kell felhasználni az analitikát, ha negyedik kísérletekről van szó. A liga legagresszívabb edzője volt és ez Super Bowl győzelmet eredményezett neki és a Philadelphia Eagles csapatának. A sikerüknek köszönhetően a holtszezonban azon gondolkodhattunk, hogy vajon hányan fogják átvenni tőle ezt a mentalitást és hányan fognak sokkal nagyobb arányban nekimenni a negyedik kísérleteknek. A logika azt mondatná minden edzővel, hogy követni kell a példáját.
Azonban sajnos a főedzőket nem mindig a logika vezérli, még ha feketén-fehéren ki is mutatható, hogy mi lenne a jó döntés. Ők sokszor az ellenkezőjét választják, annyira féltik a munkájukat. Akkor sem mennek rá negyedikre, ha tudják, hosszú távon ez a jó döntés. Hiszen ha elrontják, akkor a média és a közvélemény egyből rájuk száll és a fejét követelik. Pedersonnál is voltak ilyen esetek, de ő megmutatta, hogy neki van igaza. Sokan viszont nem merik kockára tenni az állásukat a HC-k egy-egy elrontott játék miatt. Ilyen Dirk Koetter is, a Buccaneers főedzője, aki nyíltan ki is mondta ezt.
Tanulmányoztuk az analitikai oldalát, de ezzel az a probléma, hogy ez egy teljes szezonra mutatja a negyedik kísérletek sikerességét. Lehet, hogy háromszor egymás után összejön, de ha egy adott meccsen nem sikerül, akkor lehet kikapunk és én elbukhatom az állásom.
Félelem. Ezért nem mennek rá az edzők a negyedik kísérletekre. Ők is tudják, hogy ez lenne a jó döntés, mégsem így döntenek. Koetter konkrétan kimondta, hogy tudja, hogy hosszú távon több győzelme lenne a csapatnak, ő mégsem e szerint cselekszik. Ez pedig tökéletes példája a közgazdaságtanban ismert megbízó-ügynök problémának, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy eltérőek, sokszor ellentétesek a megbízó (tulaj) és az ügynök (főedző) céljai, így rosszul működik a szervezet. Jelen esetben a megbízót a győzelmek vezérlik, az ügynököt pedig az, hogy legyen munkája. Koetter így ahelyett, hogy a szerint döntene, ami a csapatnak jó, úgy cselekszik, hogy az saját magának a legjobb legyen. Még akkor is, ha tudja, hogy ezzel árt a csapatának.
Én Koetter helyében most kezdenék el félni. A múlt héten bebizonyosodott ugyanis, hogy olyan szuper tehetséges támadósor van a kezében, amivel a tavalyi év meglepetés védelmét szó szoros értelmében a földbe döngölheti -, a csereirányítójával.
A szezon előtti szokásos méricskélésnél, az elkapásért felelős brigád – itt-ott az első háromban volt, de ezt senki nem vette igazán komolyan, viszont a Saints ellen idegenben elért 48 pont, ráadásul a látvány is, nos ez a végét jelentheti az eddigi langyi középszernek.
És Koetternek bizony ténylegesen nehéz döntések sorozatát kell vállalnia (pl. visszateszi-e Winstont kezdőnek, ha esetleg a további meccseken is sziporkázik Fitzpatrick), mert az hogy mikor mész neki egy negyediknek, az nem az. Nem is az a kérdés persze, hogy nekimégy-e amikor kell, hanem milyen játékkal mész neki.
Ez a lehet, hogy elveszítem az állásom duma, egy tipikusan önmegvalósító jóslat. A HC poszt kimondottan nem nyugdíjas állás, ha meg akarod tartani, akkor minden évben jó döntések sorozatát kell hoznod, vagy úgy kell hívjanak Hue Jackson.
Hue Jackson, vagy Marv. Lewis.
Van különbség milyen helyzetben és kik ellen mész neki a negyedik kísérletnek. Az analitika nem statisztika. Azaz elemezni a kialakult helyzetet és jó döntést hozni! Kevesen képesek bekalkulálni a döntés hatását a csapat mentális állapotára. Csak olyan HC teheti meg újra és újra, nem törődve az esetleges hibákkal, akiben vakon megbiznak a játékosok.
Pedersonnak tökösnek kellett lennie, hogy a csapat elhiggye tudja mit tesz és jó is abban.
Del Rionak is bejött ez egy évvel az előtt, szárnyaltak egész évben majd Carr nélkül összezuhantak a rájátszásra.
Pederson analizálhat egy bivaly védelemmel a háta mögött, Koetter ezt nem teheti meg.
Apropó … Nem Koettert védem. Magát a logikai konkluziót tartom nevetségesnek.
Pederson többször nekiment egy kiélezett SB-on a negyediknek és ezekre szüksége is volt a győzelemhez. Azért ment neki mert látta, hogy nem számíthat a védelmére, amelyik zsinórban kapitulált. Úgyhogy muszáj Herkulesként lépte meg ezeket, és volt is terve ezekhez. Általánosságban is a negyedik akkor erősebb opció, ha jobban bízol a támadóidban, mint a védőidben (esetleg a rugódban).
Az igazi kérdés, hogy van-e igazi válaszod a negyedikre. QB sneak, trükkös játék, rövid passz. Mert a középre futunk erőből, azért nem a legjobb választás általában erre a kihívásra, és ha csak ennyi van a tarsolyban, akkor jobb nem rámenni.
Ugyanezt a töketlen beszari figurát hozza Bill O’brien is. Két igazi wtf puntja volt negyedikre múlt héten is, amivel gyakorlatilag kérte a vereséget… (az már más kérdés és tőle független, hogy McCaronnak hála így is lett minimális izgalom)
Megbízó-ügynök emlélet ❤️
Azért most lehet, hogy Koetternek van igaza. :)