A Philadelphia Eagles megmutatta, mennyire fontos nem csak a minőség, hanem a mennyiség is a védőfalban. A Los Angeles Rams megmutatta, hogy szélső passzsiettetők nélkül is lehet borzasztó nyomás alá helyezni az irányítókat. A 2019-es év pedig egy dolgot mutathat: fityiszt a szabadügynök belső védőfalembereknek és pass rushereknek!
[quote]Korábban már kapargattam kicsit a jövő évi szabadügynök piacot a cornerbackek vizsgálatával, most viszont telibe erre fókuszálok, csak más poszton. Ahogy a CB-ket, úgy most a D-Linemaneket is a safetykhez fogom hasonlítani, mert véleményem szerint a jövő évi szabadügynökök úgy járhatnak 2019-ben, mint safety kollégáik idén.[/quote]
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A teória abból alakult, hogy véleményem szerint előbb-utóbb itt is bekövetkezik az a minőségbeli ugrás, ami a safetyknél is, hiszen olyan bivalyerős class érkezik interior és edge rusher játékosokból, hogy bőven lehet rájuk építve felhúzni egy új védőfalat. Fontos megjegyezni, hogy a poszt nem értéktelenedett el, csak a “krémen” kívül nem fogja megérni horror összegeket kifizetni játékosokért, mikor jön a fiatalabb, olcsóbb, és még talán jobb utánpótlás. Márpedig a krém nagyon kevés játékosból áll, akik nem 2019-ben lesznek szabadügynökök.
Star Lotulelei hatost dobott
Az, hogy Aaron Donald, majd pár napra rá Khalil Mack a liga legjobban fizetett védőjátékosa lett, papírforma volt. Sokkal nagyobb pénzt kaptak, mint a korábbi rekorder Von Miller, de a liga legfelsőbb kategóriájáról beszélünk, ha ők szóba kerülnek. De más nem biztos, hogy megkapná ezeket a pénzeket. A Dolphins belátta, hogy Ndamukong Suh horrorszerződése óriási hiba volt, és nagy veszteségeket benyelve is inkább kivágták, pedig a teljesítményére nem lehetett panasz. Új szerződése meg sem közelítette a miamis bérét, “mindössze” egy prove it, azaz egy évre szóló szerződést kapott $14 millióért, amivel a sokáig a legjobban fizetett belső védőfalembere “csak” a kilencedik legtöbb pénzt kapja az átlagot nézve. Muhammad Wilkerson még rosszabbul járt, bár ő nem volt Suh szintjén teljesítményben. A jetses szerződése mégsem volt rossz, ennek ellenére ő is csak egy prove it szerződésre írt alá Green Bayben, potom $5 millióért. Korábbi New York-i csapattársa, Sheldon Richardson sem talált rá a multimilliomosok útjára, hiszen ő is csak egy 2018-as idényre szóló szerződést kapott a Vikingstól, amivel $8 millió üti a markát.
Ők mind-mind olyan játékosok, akik jó eséllyel pályáztak ha nem is Watt szerződésének magasságába, de a $15 milliós határ közelébe mindenképp (Suh és Wilkerson ugyebár azon túl volt). Ehhez képest alig volt olyan belső védőfalember 2018-ban, aki hosszú távú szerződést kapott volna. Donaldon kívül Geno Atkins, Eddie Goldman és DaQuan Jones kapott olyan hosszú távú szerződést, ami a képességeikhez képest kijárt nekik időben és összegben is. Dontari Poe már határeset, az egykor elit nose tackle már közel sincs a chiefses formájához, ráadásul Damon Harrison elcserélése sem azt mutatja, hogy az elit nose tackle akkora érték lenne. A Panthers ennek ellenére is aláíratott vele egy $28 milliós szerződést a következő három évre. Aki viszont minden mostani teóriámat borítja, az Star Lotulelei, aki a Panthers szabadügynökeként igazolt Buffalóba korábbi védőkoordinátora, Sean McDermott csapatához. Tette mindezt véleményem szerint irreálisan magas, 5 éves, $50 milliós szerződéssel, amihez foghatót nem fogunk látni egy darabig hozzá hasonló középszerű védőtől.
Mindez annak tükrében érdekes, hogy egy évvel korábban elég komoly felhozatal volt szabadügynök, vagy utolsó évében járó interior játékosból, és nem kis szerződések születtek hosszú távra. Kawann Short, Jurrell Casey, Akiem Hicks, Linval Joseph, Stephon Tuitt, Timmy Jernigan és Michael Brockers is egyaránt 2017-ben kapott új, hosszú távú szerződést, ami mindannyiuk esetében meghaladta a $10 milliós átlagot. Bár nem sokkal, de a hosszú távú szerződést kapó játékosok száma csökkent, ami talán előrevetíti azt, hogy egyre kevésbé adnának a nem-elit játékosokért irdatlan pénzeket. Ha pedig ránézünk a jövő évi szabadügynökökre, a két bekezdéssel feljebb taglalt prove it-es szerződésű játékosokon kívül reális eséllyel csak a falconsos Grady Jarrett és a patriotsos Malcolm Brown pályázik hasonló volumenű szerződésre, de inkább csak az előbbinél látok erre rációt.
Az edge rusherek sem fognak bankot robbantani
Szélső passzsiettetőknél sem jobb a helyzet, de talán még rosszabb kilátásaik vannak, mint a belső kollégáiknak. 2018 két legjobb szabadügynök passzsiettetője egyaránt franchise taget kapott, mi ez, ha nem indok arra, hogy fölöslegesen nem fognak kidobni hosszú távú szerződéseket az ablakon? Értelemszerűen ők 2019-ben is szabadügynökök lesznek, de amíg Demarcus Lawrence jó eséllyel pályázik egy hosszú távú szerződésre, ez Ziggy Ansahról egyáltalán nem mondható el.
Öt olyan név van, aki reális lehet a csúcsgázsira: a már említett Lawrence mellett Trey Flowers, Brandon Graham, Jadeveon Clowney és Dee Ford. Azonban utóbbi kettőre én egy franchise taget tippelnék, hiszen Clowney még mindig nem igazán győzhette meg a Texanst, különben régen elétoltak volna egy új szerződést, míg Fordnak két olyan éve volt csak, ahol igazolta elsőkörös kiválasztását, szerencséjére az egyik épp akkor születik, amikor lejár a szerződése. Graham előző szerződésével mocskosul jól járt az Eagles, de már szinte a Super Bowl másnapján jelezte, hogy következő kontraktusával jóval több pénzt szeretne kapni – vélhetően meg is kapja, Philadelphiától távol. Ő maximum az életkora miatt lehet kérdéses, de a 30 év még nem akkora katasztrófa, egy négyéves szerződés is simán benne van még a karrierjében. A legkisebb kérdőjelet Flowersben látom, bár akkora összeget vélhetően nem fog kapni mint Lawrence, de jól meg fog gazdagodni, valószínűleg nem a Patriotsban.
És ezzel megint ott vagyunk, hogy hosszú távra megint nincsenek jó lehetőségeik a játékosoknak. Ansah mellett Clay Matthews sem hiszen, hogy valami gigaszerződést kap több évre, Terrell Suggs és Cameron Wake már bőven túlkoros ehhez, a Titans duója, Brian Orakpo és Derrick Morgan sem igazán szolgált rá egy hosszú távú szerződésre. Bruce Irvin is egy $3 milliós kontraktust kapott a Falconstól a szezon végéig, és aligha hiszem, hogy ismét 8 számjegyű összeget kapna a jövőben évenként. Vannak olyan fiatal játékosok, akik a potenciáljuk miatt kaphatnak egy több évre szóló, de nem nagy összegű szerződést, de nekik is inkább egy prove it év a valószínűbb. Ők Dante Fowler, Shaquil Barrett és Matt Longacre.
A safetyk sorsára juthatnak a játékosok?
Amikor a safety poszt elértéktelenedéséről beszélünk, természetesen nem arra kell gondolni, hogy a ligaelit játékosokat nem becsülik meg. Pusztán arról van szó, hogy aki “csak korrekt” teljesítményt nyújt, azt nem fizetik meg, mikor az újoncok is képesek hasonló, néha jobb szinten is teljesíteni – jóval kisebb bérért. Tekintve, hogy a 2019-es draftra milyen felhozatal érkezik pass rusherből és belső védőfalemberből, egyáltalán nem lepődünk meg azon, ha sok veterán játékosért nem kapkodnának a csapatok, vagy jóval olcsóbban igazolnának valahova a 2019-es szezonra.
Az edge rusher még mindig prémium poszt a védelemben, emiatt itt nem veteránminimum közeli értékekről van szó, de egy 5-6 millió dolláros szerződésért vélhetően páran összetehetik majd a két kezüket a piac nyitása után – a belső védőfalemberek főleg. Ennek a játékosok vélhetően nem, a franchise-ok viszont annál inkább örülnek. Sokan emiatt olcsón szerezhetnek minőségi játékosokat, és okosan menedzselve a cap space-t akár rövid és hosszú távon is egyaránt ütőképes védőfalat rakhatnak össze. Továbbá az sem könnyíti meg az ügyüket, hogy olyan prémium kategóriás tehetségeket várhatunk a 2019-es NFL draftra, ami sok csapat számára kifizetődőbb befektetés lenne, mint dollártízmilliók kiszórása. Ez is inkább az interior játékosoknak okoz nagyobb problémát, hiszen egyre több olyan újonc érkezik, akik nem egydimenziósak, és a játék több aspektusához is értenek, és nem kell őket erre évekig nevelni profiként.
Sokan úgy gondolják, hogy novemberben még túlzás a jövő évi draftról beszélni, de négy különböző forrás véleményére hivatkozni csak hihetőbb, mint a levegőbe beszélni. Gyorsan ránéztem az nfl.com, a The Draft Newtork, az MMQB és a CBS rangsoraira, ahol a top 20 játékost néztem meg (az MMQB csak ennyit tart számon legfrissebb rangsorában).
[quote]A vizsgált rangsorok átlagban 9,75 interior és edge játékost tartalmaznak a top 20-ban, vagyis a rangsorok 20 legjobb játékosainak fele védőfalemberekből áll.[/quote]
Ez a szám a top 50-ben és a top 100-ban is igen magas, szóval joggal gondolhatják úgy a GM-ek, hogy jobban megéri kockáztatni, és a draftról feltankolni, a pénzt meg más szabadügynökre költeni. Hogy szemléltessem kik azok a leendő újoncok, akik ezt elősegítik, ahhoz megkértem balentin kollégámat, hogy egy apró szösszenetet állítson össze az általa legjobbnak gondolt játékosokról, illetve a class mélységéről is betekintést nyújt Nektek!
A 2019-es draft class önmagában nem tekinthető különösebben erősnek, ebben többen is megegyeznek, azonban vannak bizonyos pozíciók, posztok, ahol az átlagosnál több elit tehetség is vetekedik azért, hogy minél magasabban keljen el. Ilyen lesz jövőre a védőfal is, ahol a belső falemberek és a pass rusherek terén is rég nem látott mennyiségű elit prospect kelhet el viszonylag magasan. Nézzük is meg, kik azok, akikre mindenképp érdemes lesz figyelni, akikért érdemes feladni magas draftcetliket is.
Nehéz elképzelni, hogy egy családban két akkora tehetségű focista legyen, mint Joey és Nick, de a Bosa család annyira kivételes, hogy nekik ez megadatott. 2016-ban az idősebbik fivér is bőven 1/1-es tehetségnek bizonyult, ez Baby Bosával sincs másképp, és talán nem túlzás azt állítani, hogy ő még egy fokkal tehetségesebb is, amibe belegondolni egészen brutális. Bosa már a recruiting során is hatalmas figyelmet kapott, amit részben a nevének is köszönhetett, de már az első egyetemi meccsén bebizonyította, hogy ő nem a bátyja nevéből szeretne meggazdagodni. Freshmanként is az egyik legdominánsabb pass rusher volt az egyetemen, amit az elmúlt 2,5 csak tovább erősített. Játékának szinte minden eleme elit, kiforrott, nem igazán találni olyan pontot, ahol ne tudna jól teljesíteni. Egyetlen probléma a sérülései, aminek köszönhetően a 2018-as, junior szezonját is mindössze három meccs után be kellett fejeznie. Így viszont minden energiáját a draftra való felkészülésre tudja összpontosítani, és tényleg nem elképzelhetetlen, hogy ő legyen az első, aki meghallja a nevét a jövő évi játékosbörzén.
Ahogy Bosa, úgy Oliver is egy igazi blue chip player, aki már az első évében is kiemelkedett a társai közül. Sokan vonnak párhuzamot közte és Aaron Donald között, hiszen mindketten a fal belsejében, 3-4-5-ös technikán dolgoztak sokat az egyetemen úgy, hogy testalkatuk relatíve “kicsi” ezekhez a szerepekhez. De nem minden a testalkat, ezt bizonyítja Oliver dominanciája is, akit egész egyetemi karrierje során duplázni kellett, hogy ne az első másdpercben haljon el minden támadó play. Az idei offseason során keringtek róla videók, hogy defensive back edzéseket is végez, illetve fejleszti az elkapási képességeit tight end drillek során. Ezeken a felvételeken tökéletesen látszik, hogy mennyire atletikus, ügyes játékos ahhoz a testhez mérten, amit hordoz. Prospectként nagyobb tehetségnek vélik, mint anno Donald volt, ami tűnhet túlzásnak, de valóban igaz. Az pedig, hogy mi lesz a profiknál, még kérdés egyelőre, de még az utóbbi időkben mutatott visszás viselkedése (pálya szélén balhézott össze a vezetőedzőével) sem fogja meggátolni, hogy top10-esnek járó bánásmódban részesüljön.
Nagyon érdekes sztori Williamsé, hiszen egészen a 2018-as szezonig nem számított kezdőnek az Alabamán, de nem is nagy csoda ez, hiszen akkor még mindig csak red shirt sophomore volt. Tehát ez a második teljes szezonja, amiben focizik, ezért nem is biztos, hogy jelentkezik a draftra, de mindenképpen érdemes számolni vele. Nick Saban egyik rejtett gyémántja ő, aki az idei évre akkorát robbantott, hogy egyből top10-es tehetségként beszélnek róla is. Nem is csoda, hiszen a snapjei nagy hányadán ér oda azonnal a backfieldre, nagyon korrekt run defender, valamint pass rush-ban is kiemelkedő, amit leginkább az elit kézmunkájának köszönhet. Érdemes megnézni, milyen dominánsan használja a kezeit, illetve milyen gyors az első lépése, ami egészen szürreális egy ekkora testhez (6’4, 295) mérten. Én nagyon várom, hogy kijöjjön, mert óriási tehetség, fiatalon tanulhat nagyon sokat az NFL-ben, ahol jó eséllyel indul, hogy egy igazi pusztítógép legyen a fal belsejében.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az egyik legizgalmasabb edge rusher prospect Polite, hiszen elképesztő jelenetekre képes a pályán, játéka egyszerűen vonzza a szemeket. A Florida Gators híres arról, hogy egyetemi szinten kiváló passzsiettetőket nevel, ez Polite-ra is igaz, aki 2018-as évével óriásit lépet afelé, hogy első körben hallhassa a nevét a 2019-es drafton. Egy kisebb termetű (6’2, 250) játékosról van szó, aki tipikus pass rush specialista, gyorsaságából és robbanékonyságából veri meg a tackle-öket. Nagyon jó a “bendje”, tehát egészen kifacsarodott pozícióból is meg tudja kerülni a falembert, és ami még ennél is jobb, hogy nagyon okosan nem csak az irányítót támadja, hanem a labdát is, ami rengeteg kierőszakolt fumble-t eredményezett a karrierje során. Legnagyobb kritika nála, hogy ha valakit nem tud sebességből megverni, akkor úgy néz ki, mintha elfogyna a tudása, nem kész játékos még, akinek a technikáján kell még csiszolni. Ez viszont nem fogja megakadályozni attól, hogy első körös legyen jövőre.
Ha Dexter Lawrence-ről ódákat lehet zengeni, akkor Ferrellre nem is tudom, hogy milyen jelzőket kellene aggatni. Nem könnyű dolog kiemelni a szenzációs Tigers D-line legjobb emberét, de ha meg akarjuk próbálni, akkor mindenképp Ferrellre kell esnie a választásunknak. Az idei év legjobb védőjátékosa volt az ACC-ben, jobbára minden OT-t tudott dominálni, egészen kiemelkedő játékot hozott a foci minden elemében. Gyors, atletikus, robbanékony, a class egyik legjobban képzett pass rushere, aki a bő repertoárjára támaszkodva több módon is meg tudja verni az ellenfelét. De nem csak passzsiettetésben, hanem a futás ellen is kegyetlen, gyors irányváltása sokat segít neki, hogy leküzdje a blokkokat. Redshirt juniorként mindhárom évében kezdő volt a Clemsonban, sokat tapasztalt és látott. Ami viszont kicsit elriaszthatja a csapatokat, hogy neki is volt egy komolyabb sérülése, végzős középiskolásként elszakadt az ACL-je. Ez természetesen egy red flag, de azóta sok idő eltelt, és sikerült sérülések nélkül lehúznia egyetemi karrierjét.
Jeffery Simmons, DL, Mississippi State
Az első szó, ami eszembe jut Simmonsról az, hogy félelmetes. Egy defensive tackle testbe oltott edge rusher, aki hihetetlen erővel, robbanékonysággal és sebességgel tud áthatolni a falon, igazi belső pass rusher, amire a ligában egyre nagyobb az igény. Érdemes megnézni a filmjeit, hogy milyen dominanciát mutat az ország legjobb falai ellen, nagyon feltűnő a játéka, leginkább az, hogy használja a kezeit, hogy mozgatja el a blokkolóit. Nagyon értékes prospectnek gondolom, akit simán be mernék dobni a mély vízbe, akár mind a három downon fennhagyva a pályán. Egyetlen kérdőjel vele kapcsolatban, hogy a csapatok hogyan kezelik majd azt az incidenst, hogy még az egyetemi karrierje előtt kikerült róla egy videó, amin egy nőt bántalmazott. Az eset körüli felhajtás csendesült, Simmons jó gyerek volt az MSU-n, de ezt a melléfogást nehéz lesz feledtetnie, ami nem segít azon, hogy magasan kelhessen el.
Összejöhetett volna tavaly a draft, ahol két Josh Allent is kivisznek az első körben, de a Kentucky tehetsége amellett döntött, hogy marad az egyetemen és tovább javítja a megítélését, tovább fejlődik az egyetemi közegben. Ez részben jó döntés volt, hiszen megerősítette pozícióját a legjobbak között, de lehet úgy is gondolkodni, hogy már alapból top tehetség volt, aki többet tanulhatott volna profi közegben. Ez viszont semmit nem von le abból, hogy milyen robbanékony és gyors atléta, mennyire jól dolgozik a passz ellen, legfőképp a sebességére támaszkodva. Agresszivitása, küzdőszelleme és foci IQ-ja kiváló vezérré emelte ki, amit a scoutok és edzők nagyra fognak értékelni az interjúk során. Legnagyobb teszt a Combine lesz, ahol bíznak benne, hogy sok boxot ki tud majd pipálni, legfőképp a 3-cone drilljére lesznek sokan kíváncsiak. Ha esetleg nem sikerülne olyan kiválóra minden tesztje, akkor sem kell aggódnia, mert egy kész játékos, aki megérett az NFL-re.
A Clemsonál egészen félelmetes védőfalat építettek az elmúlt években, amelynek meghatározó tagja volt Lawrence is. Hihetetlen elánnal érkezett meg az egyetemre, szenzációs rookie éve volt, az ACC konferencia védő újonca lett, és a lendülete azóta se hagyott alább. Ezt mi sem bizonyítja, hogy idén pedig bekerült a konferencia álomcsapatába. Profiként leginkább úgy kell tekinteni rá, mint egy igazi nose tackle, aki 0/1-es technikán dogozik és leginkább a futás ellen hatékony. Ez a jelenlegi NFL-t nézve nem ígér sok jót, de meg kell látni Lawrence filmjeiben, hogy a termete ellenére (6’4, 340), mennyire hasznosan lehet pass rushban is alkalmazni. Tehetségét nem lehet elvitatni, nagy potenciál van benne is, de többen fogalmaznak meg kritikát a “lomhasága” miatt, ami arra kényszerítheti, hogy ledobjon néhány kilót és fejlessze a robbanékonyságát. Ha ez sikerül neki a draftig, egészen előkelő helyen vihetik majd el.
Montez Sweat, EDGE, Mississippi State
Egy MSU játékos volt már a listánkon, de egy másik Bulldog, Sweat sem maradhat le, hiszen amit az elmúlt két évben láthattunk tőle, az egészen különleges az NCAA első osztályában. Róla tudni kell, hogy a karrierjét egy szintén neves egyetemen, a Michigan State-en kezdte, majd egy évet töltött junior college-ban, aztán pedig visszatért a legmagasabb szintre, ahol a színvonalhoz felnőve teljesített. Ő az a játékos, aki egy igazi 4-3 base defensive end, és nem csak a termete, hanem a stílusa is ehhez a poszthoz illik a legjobban. Az első lépése egészen jó, karjait megfelelően használja és nagyon erős játékos, aki ezt tudja is kamatoztatni az offensive tackle-ök ellen. Futás ellen is masszív, nagyon jól veszi észre a lyukakat, és gyorsaságának köszönhetően könnyen ér oda a labdacipelőhöz. Legnagyobb teszt számára a Combine lesz, hiszen sokan tartanak tőle, hogy nem elég atletikus ahhoz, hogy a modern NFL-ben magas szinten játsszon, sok sacket és labdaeladást harcoljon ki. Ettől függetlenül őt is magas szinten kell jegyeznünk.
Kíváncsian várom, hogy fog alakulni a draftra való felkészülés a michigani defense egyik legnagyobb sztárjának, mert az elmúlt három évben láthattuk, hogy Harbaugh ki-be mozgatta Garyt a fal belseje és széle között, több helyen is kihasználva a benne rejlő potenciált. Többen edge rusherként tekintenek rá, de akadnak olyanok is, akik inkább bedobnák középre, hiszen hiányzik az az elit “bend” tőle, amit a class legjobbjai tudnak. Futás ellen viszont gyilkos, rengeteg mínusz yardos szereléssel jeleskedett, nagyon hamar sikerült átverekednie magát a neki szánt lyukon. A pass rush skilljein és az első lépésén még kell fejlesztenie, de egy jó sémába illesztve tökéletesen ki lehet használni a benne rejlő hatalmas motort és potenciált. Nem lepődnék meg, ha ő is első körben kelne el.
[/ppp_patron_only]
Ha a Falcons nem Williams-t vagy Olivert húzza, szomorú leszek. Ferrel már nem akkora szerelmem..
Gyanítom,hogy Flowersnek még pont azért nincs szerződése mert BB hasonlóan gondolkozik mint Chester.
Jó cikk.
Belichick se kap minden nap ilyen elismerest.