Az NFL egyik legnagyobb rivalizálásai közé tartozik a Cowboys-Redskins kapcsolat, ami már a kezdetektől fogva el volt átkozva. A két csapat számára mindig külön jelentőséggel bírt a másik elleni összecsapás, és mivel egy csoportban is voltak, ezért bő 60 év alatt számtalan emlékezetes mérkőzést játszottak. Most azt a 10 meccset gyűjtöttem össze, amelyek szerintem a legemlékezetesebbek voltak, és amik a legjobban bemutatták, milyen is a két csapat viszonya.
[ppp_patron_only level=”4″ silent=”no”]
10. Ne igyál előre a pulyka bőrére
1974 week 12
A ’74-es szezon hálaadásnapi meccsén a Redskins sok Cowboys szurkolót szomorított el, mikor a 3. negyed közepén 16-3-ra vezetett. Aztán tovább nőtt a baj, mikor a Cowboys kezdő irányítója, Roger Staubach megsérült, és a helyét Clint Longley-nak kellett átvennie, aki addig egyszer sem lépett pályára. A Redskins már a kezében érezte a győzelmet, és a szurkolók ünnepelni kezdtek. Aztán az ünneplés hirtelen abbamaradt, mikor az addig pályát sem látó Longley egyik bombát eresztette el a másik után, és másfél negyed alatt 203 yardot és 21 pontot pakolt fel a táblára. A lesokkolt Redskins nem tudott erre a váratlan fordulatra reagálni, és a kezdőirányítóját elvesztő Cowboys végül 24-23-ra megnyerte ezt a hálaadásnapi meccset.
9. Egyetlen édes győzelmünk
1989 week 9
’89-ben a Cowboys volt az NFL legrosszabb csapata. Akivel csak találkoztak, az átgázolt rajtuk, és egy darabig úgy tűnt meglesz a 0-16-os szezon is. De aztán a 9. héten elutazott a csapat Washingtonba, ahol végre összejött egy győzelem. Maga a mérkőzés nem volt túlzottan színvonalas a 13-3-as végeredményével, azonban a Cowboys szurkolókat ez nem érdekelte. Végre sikerült egy meccset nyerni, ráadásul az ősi rivális otthonában. Ezután már az sem zavarta volna őket, ha több meccset nem is nyer a csapat a szezonban. És nem is nyert, a washingtoni diadal volt az egyetlen győzelme a Cowboysnak ’89-ben. Ez a tény pedig egy újabb tüskét adott a Redskinsnek, hiszen ha nem kap ki gyalázatos módon, akkor a Cowboys nyeretlenül fejezi be a szezont. Lényegében a Redskins segítette ki az ősi riválist az egyik legnagyobb megaláztatástól. Ezt pedig nem lehetett könnyű megemészteni.
8. Losers exit here
1976 week 14
Mióta 1971-ben átadták a Cowboys új stadionját, a Texas stadiumot, a Redskins azóta nem tudott nyerni idegenben a rivális ellen. Mind az 5 találkozó vereséggel végződött, ’76-ban azonban már muszáj volt nyerni. A szezon utolsó meccsén már egyértelmű volt, hogy a csoportot a Cowboys nyeri, azonban a wild card hely még nem dőlt el. A két pályázó a 9-4-gyel álló Cardinals és Redskins volt. A tie breaker miatt a Redskins volt jobb helyzetben, így „csak” annyi volt a feladat, hogy nyerjen Dallasban. Ugyan a Cowboys számára nem volt valódi tétje az utolsó alapszakaszmeccsnek, de azt azért mégsem hagyhatta a csapat, hogy az ősi rivális bejusson a rájátszásba. Így hát a Cowboys komolyan vette a meccset, és minden kezdőjét játszatta. A szurkolók pedig annak érdekében, hogy a Redskins még jobban érezze magát, a két csapat kifutója mellé kiragasztottak egy-egy óriásplakátot. A Cowboys kifutója mellett a plakáton az állt hogy „Winners” a Redskinsén pedig „Losers”. A vendégeket végül azonban nem zavarta meg sem a Cowboys, sem a plakátok. 27-14-es győzelmet aratott a Redskins, amivel sikeresen bejutott a rájátszásba, a csapat játékosai pedig mikor elhagyták a pályát szimbolikusan letépték a „Losers” plakátot a kifutó mellől. Többé nem voltak nyeretlenek a Texas stadiumban.
7. Ünneprontók
1982 week 13 és 1991 week 13
Számos módja van annak, hogy valakinek elrontsuk a kedvét, és a Cowboys kétszer is odaszúrt a Redskinsnek. Mind ’82-ben, mind ’91-ben a Redskins az NFC legjobb csapata volt, és veretlenül menetelt előre. De aztán jött a Cowboys és mindkét alkalommal megszakította a veretlen szériát. Ráadásul mindkét alkalommal Washingtonban. (’82-ben 24-10-re, ’91-ben pedig 24-21-re győzött a Cowboys). ’82-ben ez volt a Redskins egyetlen veresége, ’91-ben pedig csak az utolsó héten kapott ki újra, amikor a kezdők már pihentek. Azonban ha nincs a Cowboys elleni vereség és 15-0-val ment volna neki a csapat az utolsó hétnek, akkor valószínűleg meglett volna a veretlen szezon. De a Cowboys mindkét alkalommal megakadályozta ezt, és ez olyan szégyenfolt volt, amit csak egy Super Bowl győzelemmel lehetett lemosni. A Redskins pedig pontosan ezt tette mindkét alkalommal.
6. Az NFC az enyém
1983 week 15
1983-ban a Redskins és a Cowboys uralta az NFC-t az alapszakaszban. Mindkét csapat sorra ütötte ki az ellenfeleit, és a szezon vége felé haladva egyértelmű volt, hogy kettejük közül fogja valaki megszerezni az első kiemelést. A sorsdöntő rangadó a 15. héten érkezett el, mikor is mindkét csapat 12-2-es mérleggel állt. Mivel a Cowboys játszott otthon, ezért ők voltak az esélyesebbek (illetve korábban már nyertek Washingtonban) de a Redskins gyorsan eldöntötte a meccset. A vendégek már az első negyedben 14-0-ra elhúztak, és a meglepett Cowboys nem tudott érdemben válaszolni erre. A Redskins 31-10-re nyert, és ezzel végleg eldőlt, az NFC a Redskinsé.
5. A nagy fordítás
1965 week 11
A ’60-as évek elején a Cowboys még nem volt erős csapat, ahogyan a Redskins sem. Azonban a két együttes számára még így is létfontosságú volt, hogy a másikat megverje. A 11. héten sokáig úgy tűnt, a Cowboys képes lesz nyerni Washingtonban, hiszen másfél negyed után 21-0-ra vezetett. A Redskins szurkolók annyira kétségbe voltak esve a mutatott játéktól, hogy már a kezdőirányító Sonny Jurgensen leváltását követelték. Jurgensen azonban a pályán maradt, és kemény választ adott az őt kritizáló közönségre. 411 yardot passzolt (a ’60-as években ez hatalmas szám volt) és 3 TD-t is kiosztott, amiknek köszönhetően a Redskins visszajött a meccsbe, és 34-31-re átvette a vezetést. A Cowboysnak még volt egy utolsó lehetősége, hogy egy hosszú mezőnygóllal döntetlenre hozza ki a mérkőzést, de a FG-t blokkolták, és a Redskins nyert. A szurkolók pedig beismerték, talán kicsit túl korán kezdték temetni a meccset.
4. Csirkék a pályán
1961 week 14 és 1962 week 8
A Redskins tulajdonosa George Preston Marshall volt a legnépszerűtlenebb tulajdonos a ’60-as években. Ennek az egyik legfőbb oka az volt, hogy ő volt az egyetlen, aki nem volt hajlandó fekete játékost igazolni. Emiatt állandó céltábla volt a hátán, és ezt pár Washingtonban élő Cowboys szurkoló megkísérelte kihasználni. A meccs előtt egy nappal becsempésztek két ládában 76 csirkét a stadionba, 75 fehéret és 1 feketét, amit terveik szerint a félidőben eresztettek volna ki a pályán. A tervük végül nem sikerült, mert a meccs alatt a biztonságiak észrevették a dobozba zárt csirkéket, és elszállították a helyszínről. A Cowboys szurkolók egy évvel később azonban újra próbálkoztak, ezúttal más módszerrel. Második alkalommal két akrobatát béreltek fel, akik csirkének öltözve kirohantak a pályára, pont akkor, mikor a „Hail to the Redskins” indulót játszották. A két akrobata színes tojásokat kezdett dobálni a nézőtérre, és az egyikük még egy élő csirkét is elengedett. Az egyiküket elkapták a biztonságiak, a másik azonban megszökött. A két meccsből az elsőt a Redskins, a másikat a Cowboys nyerte, de elsősorban nem az eredmények miatt maradtak emlékezetesek ezek a mérkőzések.
3. We want Dallas!
1982 NFC championship
A Redskins ’82-ben 1 kivételével az összes meccsét megnyerte, de azt az egy vereséget a Cowboys adta nekik. Mivel a nagy sztrájk miatt csak 9 meccset játszottak a csapatok, ezért az alapszakaszban nem volt esélye a Redskinsnek a visszavágásra. A rájátszásban azonban megnyílt a lehetőség a revans felé, hiszen mindkét csapat bejutott a konferencia elődöntőjébe. A Redskins simán le is győzte a Vikingst, és a meccs végén a közönség egy emberként kezdte skandálni: „Dallast akarjuk! Dallast akarjuk!”. A kívánságuk teljesült, a Cowboys legyőzte a Packerst és bejutott az NFC döntőbe, hogy a Redskinsszel csaphasson össze. A revans végül összejött a Redskinsnek, igaz majdnem sikerült belesétálni ugyanabba a csapdába, mint ’74-ben. A meccs során a Cowboys kezdőirányítója Danny White megsérült, és a helyére beugró Gary Hogeboom 2 TD passzt is kiosztott, amivel 24-17-re zárkóztatta a csapatát. Végül azonban egy megpattanó labdából pick6-et szerzett a Redskins, és ezzel eldőlt, 31-17-re sikerült visszavágni a Cowboysnak.
2. A legnagyobb diadal
1987 week 6
1987-ben az NFL-t egy újabb játékossztrájk zavarta meg. Ezúttal azonban az NFL felkészültebb volt. Mikor a játékosok beszüntették a munkatevékenységet, a csapatok összetoboroztak az utcáról amatőr, de lelkes és játszani vágyó személyeket, akik a sztrájk végéig hajlandók voltak focizni. Ezek az amatőrök végül 3 héten keresztül játszottak a profik helyett, ameddig a sztrájk véget nem ért. Volt azonban olyan csapat, ahol már korábban is elkezdtek visszatérni a profik is. A Cowboys volt az egyik csapat, ahol a sztrájk harmadik hetére, a Redskins elleni összecsapásra 12 kezdő is játékra jelentkezett. A visszatérők között volt a kezdőirányító Danny White, a kezdőfutó Tony Dorsett, illetve a rettegett DT Randy White. A Cowboys kerete félig profi félig amatőr játékosokkal volt tele, a Redskinsnél azonban egyetlen profi sem jelentkezett játékra. Joe Gibbs vezetőedzőnek tehát egy csapat amatőrrel kellett megküzdenie a nagyrészt már profikból álló Cowboysszal. Idegenben. Senki nem adott esélyt neki, és ő maga sem hitte, hogy képes lesz nyerni. Végül azonban hatalmas meglepetésre a kezdőit a soraiban tudó Cowboys nem bírt az amatőrökkel. A Redskins amatőr védelme teljesen kikapcsolta a Cowboys offense-t és végül 13-7-re a vendégek nyertek. Joe Gibbs pedig azóta is ezt a győzelmet tartja karrierje legnagyobb diadalának, hiszen ténylegesen egy csapat amatőrrel sikerült idegenben nyernie a profik ellen. A Cowboysnál pedig mindenki igyekszik elfelejteni, hogy ez a meccs valaha is megtörtént, azonban egy ilyen szégyenfoltot nem lehet kitörölni az emlékezetből.
1. Mindent vagy semmit
1979 week 16
Mikor a legnagyobb a tét, akkor a legnagyobb a harc is. Márpedig a ’79-es szezon utolsó forduláján a létező legnagyobb volt a tét. A 10-5-tel álló Cowboys és Redskins úgy indult neki az utolsó heti összecsapásnak, hogy tudták, aki győz, az nyeri a csoportot, és megszerzi az első kiemelést az NFC-n belül, a vesztes azonban kiesik, és lemarad a rájátszásról. Ilyen magas tétnél pedig borítékolható volt egy gigászi összecsapás. Sokáig úgy tűnt, hogy a Redskins ismét nyerni fog a Cowboys otthonában, ugyanis 34-21-re vezetett 5 perccel a vége előtt. Csakhogy Roger Staubach még egyszer utoljára csodát tett, és előbb egy 26 yardos TD-t osztott ki, majd 39 másodperccel a lefújás előtt egy 8 yardos TD passzal eldöntötte a mérkőzést. A 35-34-es eredménynek köszönhetően pedig a Cowboys megszerezte az első kiemelést, a Redskins pedig kiesett. Ennél szebb győzelmet az ősi rivális fölött pedig egyetlen Cowboys szurkoló sem tudott volna
[/ppp_patron_only]kívánni.
Köszi, Jarred! ?