A középiskolában safety volt, Ed Reed megtestesítője a pályán, majd irányítóként lett az ország egyik legnagyobb tehetsége. A baseballhoz is értett, még le is draftolták, de inkább a futball mellett döntött, bár soha nem lett belőle klasszis. Ennek ellenére rájátszásba vezette a Dolphinst és most a nyugdíjból visszatérve a Chiefst segítheti ki. Bemutatjuk Matt Moore-t.
Moore egy igazi multitehetség volt fiatalon, amihez nyúlt, az arannyá változott. Középiskolában olyan jól játszott safetyként, hogy a helyi szintnek megfelelő All-Prónak választották, ami egy 80 tackle-ös és 10 INT-es szezon után nem is meglepő. Később kiderült, hogy irányítónak sem ügyetlen, amit 13-0-s idénnyel és bajnoki címmel bizonyított seniorként a William S. Hart High School diákjaként: 3 334 yardot passzolt 33 TD mellett, e mellé volt még 415 futott yardja is hét TD-ért.
Ilyen teljesítmény után nem meglepő, hogy sokra értékelték a szakértők, a legtöbb egyetemi prospectekkel foglalkozó oldalnál bekerült az ország top 10 irányítója közé 2002-ben. Az már csak a hab volt a sikerekben gazdag fiatalkorának tortáján, hogy baseballban is kiemelkedő volt, 2004-ben úgy választották ki az MLB draftjának 22. körében, hogy akkor már évek óta nem baseballozott (bár végül soha nem játszott profi szinten).
Az egyetem túl nagy falatnak bizonyult
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Moore a UCLA-t választotta, true freshmanként hat meccsen kezdett és ő lett az első irányító az egyetem történetében, aki true freshmanként győzelemmel debütált. Sokkal több babér ugyanakkor nem termett neki, két év alatt összesen 13 meccsen játszott, de csak 165 passzkísérlete volt és még az 1000 yardot sem érte el. Sőt, 2003-ban két TD mellett hat INT volt a mérlege, gyakorlatilag kijátszotta magát a kezdőből, a szezon végén pedig el is hagyta az egyetemet.
Bár a Colorado State nagyon szerette volna, Moore végül az Oregon State-et választotta (a szabályok szerint egy évet ki kellett ülnie, ekkor draftolták őt az MLB-ben). A váltás bejött neki, legalábbis ami a játékperceket illeti. Hiába volt stabil kezdő, a jó játékkal adós maradt, a legjobb évében 3 022 yardig jutott 18 TD és hét INT kíséretében.
[quote]Talán ekkor már bánhatta azt, hogy nem vette komolyan a baseballt, hisz ilyen számok után az NFL-csapatok sem kapkodtak érte.[/quote]
2007-ben draftolatlan lett, de két csapat is le akarta igazolni: a Cowboys és a Panthers. Állítása szerint nem volt kérdés, hogy a sokkal patinásabb klubot válassza annak ellenére, hogy a Dallasban ekkor már ott volt Tony Romo és legjobb esetben is harmadik számú lehetett volna. Nem is jött be neki a dolog, a Cowboys a szezonkezdet előtt kivágta Moore-t, akit így csak megszerzett magának a Panthers.
Gyenge kezdés, majd rájátszás
A Panthersben David Carr és Jake Delhomme voltak előtte a depth charton, vagyis minden adott volt, hogy élőben is kipróbálhassa magát. Nem meglepő módon kilencszer is pályára lépett, háromszor kezdő is volt, ráadásul kétszer még nyerni is tudott vele a csapat.
A következő szezonja már nem sikerült ennyire eredményesen, egy sérülés miatt kvázi az egész évet kihagyta, de 2009-ben öt meccsen is kezdhetett, amiből négyet meg is nyert. Úgy nézett ki, hogy van benne potenciál, 2010-ben már ő volt a kezdő Delhomme kivágása után. Az eséllyel ugyanakkor nem tudott élni, így csak annyit mondhat el magáról, hogy tevékenyen részt vett abban, hogy a Panthers 2-14-gyel végezzen és kiválaszthassa Cam Newtont a 2011-es drafton.
A Panthersnél gyakorlatilag mindenki repült a botrányos szezon után, Moore végül a Dolphinsnál kötött ki Chad Henne cseréjeként. Utóbbi viszont egy sérülés miatt hamar partvonalra került, Moore pedig 12 meccsen kezdett, amiből hatot meg is nyert, a szezon végén pedig ő lett a csapat MVP-je. A 2500 yardja, 16 TD-je és kilenc INT-je nem is volt rossz, de nem volt annyira jó, hogy a csapat kihagyja a drafton Ryan Tannehillt, bár végül csak jól alakultak számára a dolgok.
2017-ig maradt csere Miamiben, 2016-ban pedig olyat vitt véghez, amiről nagyon sokan csak álmodnak. Tannehill sérülése miatt a 14. héten a kezdőben találta magát, a 8-5-ös Dolphins pedig ekkor óriási versenyben volt a rájátszásért a szintén 8-5-ös Broncosszal és a 7-6-os Titansszel. Moore a Miami-fanok nagy örömére a jobbik arcát mutatta, a Jets elleni idegenbeli meccsen négy TD-t dobott (ő lett a hét támadója az AFC-ben), a Bills elleni idegenbeli találkozót pedig a hosszabbításban nyerte meg a Dolphins (igaz, az inkább a 206 yardot futó Jay Ajayinak volt köszönhető), így 2008 után újra pozitív mérleggel végzett a csapat, ráadásul a rájátszásba is bejutott.
Egy új esély
A PO-ban már nem volt esélye a Dolphinsnak a Steelers vendégeként, bár Moore-on nem múlott semmi: 80 százalékosan passzolt 289 yardot, illetve volt egy TD-je és egy INT-je – ennél többet senki nem várhatott tőle. 2017-ben még a csapatnál maradt csereként, de már ő is tudta, hogy nem lesz tovább. Tavaly már scoutként dolgozott a Dolphinsnál, majd asszisztensedzői állást vállalt egy középiskolai csapatnál, amikor megcsörrent a telefonja.
Andy Reid kereste, miután a csapat csereirányítója, Chad Henne megsérült. Moore nem tudott nemet mondani a Chiefsnek, Patrick Mahomes sérülése miatt pedig már kezdett is a múlt héten, a Packers ellen 3 TD-t és 384 yardot passzolt, nüanszokon múlott a győzelem. Most vasárnap a Vikings ellen bizonyíthat ismét, óriási szükség lenne rá, ha a későbbiekben harcban szeretne lenni a csapat az első két kiemelés egyikéért.
Úgy gondolom, hogy minden nap egy új esély a ligában. Azt kapod, amit érdemelsz, legyen az jó vagy rossz.
[/ppp_patron_only]
