Black Monday előretekintő, avagy kiknek a fejei hullhatnak le januárban?

Ugyan a Black Monday, vagyis az NFL főedzőhullása még odébb van, azért nagyjából körvonalazódtak azok, akiknek a munkája biztos, és azok is, akik alatt inog a pad. Összeszedtük ezeket a neveket, megnéztük mennyire menthető nekik az állásuk a hátralévő fordulókban, és kitekintünk azokra is, akik januárban jó eséllyel pályáznak majd a megüresedett pozíciókra.

Mielőtt belevágnánk a közepébe, kezdjük egy kis számmisztikával a történetet. Edzőváltások minden évben voltak, vannak és lesznek, ez borítékolható annak ellenére is, hogy a labdarúgáshoz szokott magyar NFL-követők tábora számára szokatlanul türelmesebbek a tulajdonosok, mint a foci lábbal játszott verziójában. Januárban nyolc csapat, vagyis a liga negyede lecserélte korábbi vezetőedzőjét, ami magas számnak tűnhet, mégsem tekinthető egyedi esetnek. Kilistáztam az új évezred összes szezon előtti edzőcseréjét, és meglepetésre voltak olyan évek, ahol ennél is több edző vesztette el állását.

2009-ben 11(!) szakembert is menesztettek, cserébe két olyan szezon is volt, ahol mindössze három csapat döntött a változtatás mellett. A két szélsőség kioltja egymást, és megkapunk egy reális átlagot, ami szerint évenként ~7 főedző kerül lapátra az NFL-ben.

Na de akkor vegyük is górcső alá a 30 (+2 interim) vezetőedző helyzetét! Egy tízes skálát fogok használni, ahol minél magasabb értéket kap adott szakember, annál esélyesebb a menesztésének valószínűsége az én véleményem szerint.

Rájátszás = biztosítás?

Kezdjük az egyszerűbb részével a dolgoknak, vagyis azokkal, akiknek biztos az állása. Nagy általánosságban elmondható, hogy amelyik edző playoffba viszi a csapatát, azt nem fogják leváltani. Láttunk már erre ellenpéldákat, nem is kell sokáig visszamenni a legutolsóhoz, amikor Mike Mularkey távozott egy WC-győzelem ellenére a Titanstől a 2017-es szezont követően. Bár hivatalosan nincs meg a 12 csapatunk, de néhánynál azért sejteni lehet, hogy januárban is folytatja az ipart. És minden bizonnyal az edzőjükkel is jövőre.

• Kyle Shanahan, 49ers, 0/10
• Sean Payton, Saints, 0/10
• Pete Carroll, Seahawks, 0/10
• Andy Reid, Chiefs, 0/10
• Sean McDermott, Bills, 0/10

A fenti ötös állása biztos, Carroll és Payton nemrég hosszabbított szerződést, Shanahan idén igazolja miért kapott anno egy hatéves kontraktust, Reid és Mahomes kapcsolatát pedig fölösleges lenne megbontani. Bármennyire szürreális, a Bills szinte biztos, hogy PO-ba jut, McDermott rövid buffalói regnálása során második alkalommal – kell ennél több indok ahhoz, hogy maradjon? Van még három edző, akit kicsit félve emeltem volna ebbe a sormintába, noha a rájátszást már ketten is elérték.

John Harbaugh, Ravens, 1/10

A Ravens minden kritikus hangra rácáfolt idén, Lamar Jacksonnal a történelem leghatékonyabb futójátékát sikerült összeácsolni Baltimore-ban, Harbaugh megítélése pedig az egekben az analitikus felfogása miatt. Azonban tavaly is voltak olyan hangok, amik a menesztését követelték, de talán a 12-2-es mérleg ezeket is elcsendesítette. Jelenleg előbb látom azt, hogy magától mond le mintsem kirúgják, az egyetlen félnivalója saját koordinátoraiban kerestetik. Ha Greg Roman és Don Martindale munkáját sem akarja elveszteni a Ravens, valamelyiket érdemes lehet kinevezni vezetőedzőnek, ugyanis biztos lesz utánuk kereslet az edzőpiacon.

Mike Zimmer, Vikings, 2/10

Harbaugh-hoz hasonlóan sokan kiakadtak rá a tavalyi csalódást keltő szezont követően, amire a szeptemberi performansz csak ráerősített. Október óta viszont minden sínen van Minnesotában, így talán Zimmer állása is biztonságban van. Azért megvárnám, hogy a postseasonban milyen eredményeket produkál, egy one and done-nal ismét necces lehet a helyzete. A megítélése szerkesztőségen belül sem egyértelmű, Dani és Patrik listáján a középmezőnyben tanyázott, én azért ennél jobb szakembernek tartom.

Bill Belichick, Patriots, 3/10

Idáig hallom, ahogy ütitek a klaviatúrát, hogy te szemétláda, de a Patriots inverz Harry Potter-Voldemort duójának jövőjét nagyon nehéz belőni. A híres “nem élhet az egyik, míg él a másik” kapcsolat New Englandben inkább az együtt haljunk meg vonalba tehető, hiszen évek óta azon megy a vita, hogy melyik hagyja abba hamarabb a sportot, netán pont egyszerre teszik ezt meg. Brady esetében nagyon pedzegetik, hogy ez az idei szezon végével bekövetkezik, és simán el tudom képzelni, hogy Belichick is felállna így a kispadról.

Sajnos nem találtam arról információt, hogy a Patriots agytrösztjének meddig szól a szerződése (az sem kizárt, hogy határozatlan idejű), így annak lejáratával nem tudok sakkozni. Marad az, hogy olvasunk a jelekben, illetve amiket megosztanak velünk a különböző bennfentes újságírók. Az egyik ilyen jel Josh McDaniels, akiről máig nem tudni, hogy mi miatt mondta vissza a Colts főedzői állását. Csak találgatni tudunk, hogy ő többet tudott akkor Luckról mint mi, vagy netán Robert Kraft nem csak a legnagyobb koordinátori fizetést, de esetleg Belichick trónját is felkínálta számára. A másik meg az, hogy Brady távozásával ez a Patriots nem ugyanaz lesz, mint az elmúlt majd’ 20 évben, és nem biztos, hogy  a sötét nagyúr 68 évesen új csapatot akar építeni. Bizonyítania semmit nem kell, nyugodtan megtehetné, hogy szögre akasztja a Bose-t. Kíváncsian várom mi fog történni.

Ha nincs playoff, akkor sincs tragédia

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Szerencsére még rengeteg csapat van harcban a rájátszásért, de a csúnya matematika miatt sajnos nem mindegyiknek jöhet össze a folytatás januárban. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az edzőjük rossz munkát végez, és ilyen esetből is találunk nem egy példát.

Jon Gruden, Raiders, 0/10

Csúnyán mondva még 8 élete van Grudennek a 10 éves, $100 milliós szerződésének hála, de mint edző, nem lehet rá különösebb panasz. A Raiders tavalyi csalódást keltő szezonját a rájátszás szele váltotta fel, ezzel pedig sok szurkolót megbékélt, még ha a csapat messze is van a tökéletestől.

Frank Reich, Colts, 1/10

Andrew Luck semmiből jött visszavonulása erre az évre azt is mentesítette volna, ha 0-16-tal fejezi be a szezont a Coltsszal. Az elmúlt hetekre nem lehet büszke, de senki nem fogja az ő nyakába varrni az idei évet. Indianapolisban van szerintem az NFL legjobban menedzselt franchise-a, amely nem fog olyan könnyen lemondani sikerkovácsáról.

Sean McVay, Rams, 1/10

Felfelé ívelt a csillaga, ami a csúfos Super Bowl kudarccal le is hullott. Az idei Rams egyáltalán nem meggyőző, és könnyen lehet, hogy a rájátszás sem jön össze Donaldék számára. Amíg nem sikerül a támadófallal kezdeni valamit, addig az offense nem tudja hozni a tavalyi csúcsteljesítményt. A helye neki is biztos érzésem szerint, de a kis ördög már elbújt a fejekben.

Mike Tomlin, Steelers, 2/10

Egy QB sérülés sok esetben enyhítő körülményt jelent egy edző számára, és ez Pittsburghben is aktuális. Ám Tomlin ennek ellenére is a tűz közelében tudja tartani a csapatot, ami csak megerősíti a pozícióját. Szurkolói körökben nagyon kétes a megítélése, amiért ekkora hatalmat ad Roethlisberger kezébe, sok más játékos kárára. Más kérdés, hogy Bell elengedésével nem esett vissza a futójáték, pedig Mike Munchiak OL-edző is távozott, illetve Brownt két csapat is kivágta a távozását követően személyiségi és egyéb problémák miatt. Ezekért rengeteg negatív jelzőt kapott Tomlin, de a történések az ő döntéseit igazolták.

#OneMore

A következő kategória nálam az, akik idén nagy valószínűséggel biztonságban vannak, ám könnyen lehet, hogy a 2020-as esztendő lesz számukra az utolsó dobás, ami megpecsételi sorsukat. Itt is találhatunk olyanokat, akiknek nagyon kétesélyes a szituáció, de vannak, akik egy fokkal nyugodtabban dolgozhatnak.

Mike Vrabel, Titans, 4/10

A Titansről sokan, sokszor mondtuk már, hogy nevek alapján ez egy playoff csapat, ennek ellenére idén lehet második éve, hogy nem járnak ilyen magasságokban, de még van három meccsük ezen korrigálni.

[quote]

“Az irányítókérdést még midig nem tudta kezelni vezetőedzőként.”[/quote]

– írtam a legelső vázlatomba még pár hete, aztán Ryan Tannehill könnyen lehet, hogy a playoffba repíti a Titanst, ami valamennyire Vrabel pozícióját is megszilárdíthatja. De talán nem eléggé ahhoz, hogy jövőre is beleférjen egy esetleges PO-nélküli év.

Matt Nagy, Bears, 5/10

Tavaly a mennybe ment elsőéves edzőként, idén viszont a poklok poklát járta nagyon sokáig. Nagy divat lett Trubiskyt fikázni a szezonban, de Nagy megítélése számomra ettől független. Rengeteg olyan vezetőedzői döntése van, ami nem igazán érthető, és egyelőre az őt övező offense hájpból sem látok semmit – és ez nem csak Trub hibája. Két év után őt sem valószínű, hogy kivágják, főleg most hogy elkezdett nyerni a csapat, és kihozhatnak akár egy pozitív mérlegű szezont is, de nálam egyelőre semmivel sem igazolta, hogy megérdemli hosszú távon a főedzői pozíciót. Talán jövőre, egy másik irányítóval engem is meggyőzhet, viszont ha vele sem, akkor…

Matt Patricia, Lions, 6/10

Második évét kezdi meg az iparvárosban, és második évében áll csoportja utolsó helyén – nem túl jó ajánlólevél. Én nem tartom őt sokra, a védelme messze nem olyan hatékony, mint amilyen a Patriotsnál jellemző volt, de két év után nem fogják lecserélni. A guillotine viszont erősen kezd körvonalazódni a nyaka felett, amibe a teljes board belebukhat.

Doug Pederson, Eagles, 6/10

A Super Bowl-győzelem okozta védőmező szépen lassan kezd elhalványulni körülötte, amire nem segít rá az, hogy támadó edzőként az offense katasztrofálisan teljesít. Bár ismét temérdek sérülés nehezíti a dolgát, úgy gondolom a végtelenségig nem lehet ezzel takarózni. Nem hinném, hogy Howie Roseman gondolkodna a leváltásán januárban, de ahogy a fenti két kollégája, úgy ő is talán az utolsó esélyt kapja meg majd jövőre – mivel ő van régebb óta alkalmazva, talán nála él a legkisebb türelem.

Bill O’Brien, Texans, 6/10

Az edző, aki a legtöbb beszédtémát adja ligaszinten, és nem a dicséretek vannak túlsúlyban. Én sem tartozom azok közé, akik magasztalni akarják, de a Texansnál nem így gondolják. A houstoni felső vezetőséget a totális káosz jellemzi az elmúlt másfél év történéseit látva. Rick Smith a feleségét ért tragédia miatt átmenetileg szüneteltette minden feladatát, köztük a GM pozíciót is, amit Brian Gaine vett át 2018-ban. Ezen év novemberében elhunyt Bob McNair, a franchise tulajdonosa és alapítója, ami által feleségére szállt a kormányzás joga, és szemmel láthatóan fogalma nincs hozzá, hogyan csinálja. Gaine rezsimje egy évet élt, azóta kimondva GM nélkül fut a szekér, kimondatlanul viszont Bill O’Brien az atyaúristen a Texansnál (noha Rick Smith is előkelő pozícióból figyeli az eseményeket). Az atyaúristent meg nagyon nehéz kirúgni, de ha nem sikerül még a wild card helyet sem elérni, akkor talán belefér a blaszfémia.

Akik átizzadják a párnájukat

És elérkezhetünk a cikk lényegéhez, vagyis akiknek reális lehetőség, hogy elvesztik a munkájukat adott csapatuknál.

Dan Quinn, Falcons, 9/10

Amikor egy hónapja körvonalazódott bennem a cikk gondolata, akkor simán a legesélyesebb jelölt volt a menesztésre, ám elkezdett nyerni. Ez még nem lenne elég indok, de a Saintst idegenben legyűrni bárkinek kemény dió, illetve utána szintén egy csoportriválist (Panthers) sikerült mattolni. Arthur Blankúr nem néz ki egy őrjöngő embernek, különben már rég kirúgta volna Quinnt. Hogy ezt nem tette meg a csapat bye weekje előtt, 1-7-es mérlegnél, annak feltételezhetően oka van.

Szezon közben nem lehet új vezetőedzőt találni, így számára a logikusabb, de inkább emberibb döntés az, hogy hagy neki időt a szezon végéig – ha addig nem változik semmi, akkor mennie kell. Quinn változtatott, ráadásul olyan pozíciókat mozgatott a stábjában, hogy sokan már annak hallatán kitették volna a szűrét. A legemlékezetesebb tette az volt, hogy a borzasztóan gyenge védelembe a WR-edzőt(!) nevezte ki DB-edzőnek(!!), és MŰKÖDÖTT(!!!!!!!44444négyszáznegyvennégy). Egy darabig legalább is…

Reálisan maximum 6-10-es mérleg jöhetne össze a szezon végén, ami véleményem szerint kevés ahhoz, hogy ez a kapcsolat tovább működjön, így Quinn el fogja veszteni az állását. Az egyetlen reményforrása Blank jóhiszeműsége, vagy inkább naivitása lehet.

Anthony Lynn, Chargers, 9/10

Az NFL egyik legjobb rostere található a Chargersnél, ami idén totális csődöt mondott. Ez nem feltétlen csak Lynn felelőssége, hiszen Melvin Gordon önmagától döntött a holdout mellett, Rivers úgy tűnik kiöregedett, Derwin James pedig kiesett az előszezonban. Ebből ráadásul a futó kiesése egyáltalán nem látszik, és ez a vezetőedző érdeme. Lynn ugyanis a RB-kel való bűvészkedésétől vált ismertté, és Austin Ekelerből egy gyilkológépet csinált. Amit a szemére lehet vetni, hogy így is Gordont próbálja erőltetni, aki nem olyan hatékony. Talán az ehhez hasonló edzői döntések ahhoz, amik nem segítik a kilábalást ebből a mocsárból, és ami a kirúgás szélére sodorta. Az sem volt véletlen, hogy OC-csere is történt, és az azóta playcaller szerepet betöltő Shane Steichen alatt ismét elkezdett működni valamelyest a támadósor.

Pat Shurmur, Giants, 10/10

Egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy Shurmur nem való főedzőnek: 17 győzelem és 45 vereség nem azt mutatja, hogy ezt erőltetni kellene. A tavalyi Giants sem volt éppen acélos, ám az idei még annál is gyengébbnek tűnik. A sérülések itt is nyomot hagytak, de Shurmurön sem látom azt a nagy pluszt, amit mondjuk a Vikings koordinátoraként nyújtott a csapat híres menetelése során.

Egyetlen mentőöve lehet: a türelem. A Giantsnél ugyanis hasonló türelmet látok, mint ami a 49ersnél megvolt Shanahan és Lynch irányába. Dave Gettleman össze-vissza beszél, egyre több döntése nem őt igazolja az idő ismeretében, mégsem lehetett hallani semmi negatív visszhangot a csapat körül – egészen a cikk publikálása előtti napokig…. Vélhetően nem azért hozták ide, hogy Eli Manninggel nyerhessen még egy bajnoki címet, hanem hogy az utódját felépítse, ez pedig időbe telik. Kyle Shanahan idei szezonjasok tulajnál követendő példa lehet, hogy megéri várni az edző kibontakozására, ám ez Shurmurnél nem hinném, hogy hagynák. Az első skicceim között még úgy fogalmaztam megkapja ezt a türelmet, de a zsinórban kilenc vereség elbizonytalanított, ahogy vélhetően John Mara tulajdonost is.

Doug Marrone, Jaguars, 10/10

Első (teljes) floridai idényében rögtön AFC döntőt játszhatott Blake Bortlesszel(!), ami kapásból egy 2021-ig szóló hosszabbítást ért számára. Azóta a csapat visszatért az előző 10 évben megszokott kiscsapat státuszba, holott szinte ugyanaz a keret áll a rendelkezésére, mint amivel egy lépésnyire volt a Super Bowltól. Ez utóbbi az, ami a távozása mellett szólna, és mert nem igazán látom milyen hozzáadott értéke van a Jagshez, inkább csak a konfliktusok magjának tűnik.

A 2017-es csodacsapattal több győzelmet szerzett, mint az utána lévő két szezonban összesen (igaz, ezen még van esélye javítania a hátralévő fordulókban), a védőspecialista mítosza pedig eléggé megcsorbult ezen időszak alatt, amin nem segített Jalen Ramsey távozása sem, amihez a Marrone-nal való konfliktusa is hozzájárult. A szög a koporsójában Foles besülése volt, meglepődnék ha nem lenne ott a Black Monday nevei között.

Jason Garrett, Cowboys, 10/10

Az ember, akinek sokak szerint már rég az utcán lenne a helye, ám mindig sikerül túlélnie valahogy a menesztését. De most, vagy soha: Garrett szerződése lejár a szezon végén, és bár belengettek nála egy hosszabbítást, ez még nem történt meg. Ha nem jut a Cowboys a playoffba, akkor nem is fog megtörténni. Ha sikerülne a csoportgyőzelem, akkor sem nyugodhat meg. Az idei támadósor teljesítményét inkább Kellen Moore érdemeinek tartják, kérdés, hogy erre Jerry Jones mikor eszmél rá. Ha hamar, akkor Garrett számára nincs menekvés. Az egyetlen esélye az, hogy a franchise tulajdonosa keblébe zárta őt, és akivel ezt megteszi, azt nem hajlandó elengedni. Pedig lehet el kellene…

Az ő seggét is legfeljebb egy veretes PO run mentheti meg érzésem szerint, mert akkor Moore ide vagy oda, ha legalább konferenciadöntőig sikerül elmasíroznia a dallasi csapatnak, akkor Jones biztos megkegyelmez edzőjének (a szurkolók nagy bánatára), de valljuk be, erre elég kevés az esély. Talán pont a sikerkovács koordinátora túrhatja ki a helyéről, netán végre összejöhet a Lincoln Riley-Dallas Cowboys házasság?

Az elsőbálozók

Ha hiányérzetetek volt a cikk olvasása közben, az nem véletlen. Szándékosan nem említettem sehol az elsőéves edzőket, mert velük külön akartam foglalkozni. Az ő megítélésüket ugyanis máshogy kell/illik kezelni.

Ahogy már említettem, nyolc új vezetőedzőt köszönthettünk a szezon kezdetével, amihez csatlakozott a Redskins megbízott edzője, Bill Callahan, illetve a Rivera helyét betöltő Perry Fewell a Panthersnél. A major sportokban sokkal nagyobb a türelem az edzőket illetően, mint mondjuk a labdarúgásban, ám ez nem jelenti azt, hogy a frissen kinevezett edzők biztonságban vannak. Az új évezredben erre is volt nem egy példa.

A statisztikába nem vontam bele a megbízott vezetőedzők távozását, illetve ha még Belichick elhíresült lemondását is leveszem az összképből, akkor is azt kapjuk meg, hogy 2000 óta átlagban minden második évben távozik egy olyan edző, aki mindössze egy szezont kapott csapatától. Az meg pláne idegőrlő lehet a szakembereknek, hogy az utóbbi négy szezonban három ilyenre is volt példa, igaz ebből kettő a 49ersnél. Legutóbb Steve Wilks volt ez az áldozat, de ott nem csak ő, de a frissen draftolt Josh Rosen is repült egy szezon után egy teljesen más rezsim kedvéért.

De ha annyit emlegetem a türelmet, mi okozhatja ezeket? Miért nem követi minden csapat a 49ers mintáját, hogy időt hagy az edzőjének a munkára? Nos, ennek szerintem köze van ahhoz, hogy mennyi látszik abból, amennyit eltervezett. Ahogy nincs 32 franchise irányító, úgy nincs 32 főedző sem, a harmada mindig kókler lesz, ha nem több. De amikor mi választja el a szart a májtól? A győzelem? Az összképet nézve lehet, hiszen általában nem azok a csapatok váltanak edzőt, amelyeknek jól megy, hanem amelyek rosszak, vagyis kevés győzelmet szereznek. Rossz csapattal nehéz első évben csodát tenni, ezért is van türelem általában ezen edzők felé. Hogy mégis mitől fogyhat el ilyen hamar, azok érzésem szerint az edző elképzeléseinek tükrözésétől függenek.

A kedvenc példám erre mindig Marcelo Bielsa lesz. Az argentin szakembert a labdarúgásból ismerhetjük, akinek szilárd elképzelései vannak a futballról, és ezt bármelyik csapatra ki tudja vetíteni, még egy másodosztályú angol gárdára is. A sikerek azonban elmaradtak a neve mellett, így jobbára csak mint filozófus, sem mint sikeres edző marad benne a fejekben. Ha az NFL-ben “filozófus” tudsz lenni, akkor nyert ügyed van – de csak részben. Ha első naptól fogva látszik az, hogy te mit szeretnél kezdeni a játékosaiddal, akkor a tulajdonosok meg fogják adni annak a kifutását, még ha nem is hoz azonnali sikereket. Wilksnél vagy Jim Tomsulánál ezekből semmit nem láttunk, ezért nem is volt maradásuk. Chip Kellynél láttuk hogy mit szeretne, csak az meg egyszerűen nem volt jó.

Kyle Shanahan ezzel szemben már első szezonjában hozta azt a kreatív támadójátékot, amit elvártak tőle, pedig még a mostani csapata sem hemzseg a sztártámadóktól. Sőt, George Kittle konkrétan az ő terméke. Sean McVay szintén azonnali hatást tudott gyakorolni a Rams offense-re, Sean McDermott a Bills védelmére, és még lehetne sorolni. Hosszú távon ez nem jelent sikereket (egyáltalán mi a siker?), de sokkal nagyobb az esélye az ilyen edzőknek a hosszú távú munkára.

De vajon az idei felhozatalból ki melyik sormintát fogja követni? Kikből lehet az új Shanahan és McVay, és kik juthatnak a menesztettek sorsára?

• Matt LaFleur, Packers, 0/10

Nincs is komolyabb okom magyarázni. LaFelur eszméi egyre jobban teret nyernek a Packers gameplanjében, és egyre jobban kezdte az offense dominálni a meccseket, a szezon elején inkább a védelem hátára támaszkodva jöttek a győzelmek. Aaron Rodgers utóbbi hetekben nyújtott játéka és a 49ers elleni méretes zakó kicsit elcsendesítette az éljenzők táborát, de nem gondolnám, hogy a státuszát veszélyeztette volna a franchise-nál.

És akkor itt álljunk meg egy picit. A nyolc új edző közül egyedül az általa irányított csapat áll pozitív mérleggel, ez 13%-os aránynak felel meg. Az elmúlt 19 szezonban ez a második legrosszabb arány a legalább 8-8-at elérő elsőéves vezetőedzők között.

(A Jets TNF veresége nincs benne)

Ebben az évezredben egyszer történt meg az a csúfság, hogy egy frissen kinevezett edző sem érte el a legalább .500-os arányt a szezon végén, 2010-ben. Az abban a szezonban kinevezett bizonyos Pete Carroll 7-9-cel végzett első seattle-i idényében, de ezzel is meg tudta nyerni a csoportját, így a rájátszásba juthatott. Idén már biztos, hogy a Packers legalább 10-6-os mérleggel fog rendelkezni, így ezt kipipálhatjuk, a többieknek viszont jár az ejnye-bejnye.

Sokáig ugyanis olyan mélységben volt a win% az elsőéves edzők között, amire nem volt példa a második millennium óta, de azóta valamelyest javult az arány – így csak a negyedik legrosszabb (a Jets TNF vereségét is hozzátéve). Az átlag 7-9-es mérleget a Bengals, a Dolphins és a Cardinals sem érheti már el, és egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha a Packers lenne az egyetlen franchise, ami megugorja ezt a szintet december végére.

A vizes lepedő után lássuk a további edzők listáját:

• Kliff Kingsbury, Cardinals, 0/10

Bár volt egy jó szériája a Cardsnak, amikor esélyük volt kilábalni a gödörből, most megint visszaestek oda zsinórban hat vereséggel. Ettől függetlenül Kingsbury, és az általa elképzelt támadósor úgy tűnik remekül rászabható Kyler Murray-re és az NFL-re egyaránt, ezzel pedig biztosítva van az állása. Már csak a védelemmel kell kezdeni valamit, mert ilyen gyenge egységet csak nagyon kevés offense tudná pozitív mérlegű szezonra menteni.

• Adam Gase, Jets, 0/10

Mielőtt megnyomnád a jobb felsőben a piros X-et, Gase helyzete leginkább Bill O’Briennel mostható össze. A Jetset jelenleg egy átmeneti tulajdonos dirigálja, aki jobbára teljhatalmat adott a kezébe. Kitúrhatta az alig egy éve hosszabbító GM-et és annak egy frissen draftolt játékosát, nyíltan kritizálta nem egy idén igazolt szabadügynökét – ilyet nem tehet meg akárki, csak az, aki tudja, hogy akármit mondhat, még csak meg se dorgálják érte, nemhogy kirúgják. Gase azóta elhozta a “saját” GM-ét, akivel esélyt kap újjáépíteni a Jetset, akár tetszik, akár nem. De a Jetsről én már semmit nem merek kijelenteni…

• Brian Flores, Dolphins, 1/10

Nem látni az elképzeléseit, nem is hozza a győzelmeket tucatszámra, akkor mit keres ilyen alacsonyan? Nos, a Dolphins óriási tisztogatásba kezdett a rosterén, hogy kisöpörje a súlyos dollármilliókat foglaló játékosokat, akiket nem kívánt megfelelően pótolni. Flores vélhetően pontosan tudta mi a terv, és így is elvállalta a megüresedett állást, dacára annak, hogy ezzel az ő renoméján eshet csorba. Az az egy csak azért van ott, mert nem a jó irányítót kezdeti.

• Zac Taylor, Bengals, 2/10

Sajnálom, hogy az első heti seattle-i lendületből semmi nem maradt, pedig ebben a keretben több van ennél. Szerintem az ő helye is biztos, jövőre megkapja az új QB-ját (hello Burrow), akit kedvére nevelhet, ezzel meg általában egy évet legalább nyernek az edzők. Ha mellé sikerül végre egy normális támadófalat összehozni, akkor beindulhat a támadómasina. A hőn áhított győzelem is összejött, így nem történik meg a nyeretlen szezon szégyene, a Bengals meg amúgy is a türelméről (és zsugoriságáról) híres.

• Vic Fangio, Broncos, 3/10

A védelmek Jézus Krisztusa eddigi regnálása leginkább a keresztre feszítésre hasonlított, de úgy tűnik harmadnapra feltámadt – kár, hogy a szezon ezzel már vélhetően elúszott. A védelem végre kezd normálisan kinézni Bradley Chubb hiányában is, Drew Lockkal meg úgy tűnik nem tudnak veszteni. A Colts és a Vikings ellen is három ponton belül kaptak ki, egyszer ezeket vissza fogja adni az élet, és akkor máris arról beszélnénk, hogy 5-11 helyett mondjuk 7-9 a mérleg. Bár több játékos is kifejezte nemtetszését a franchise iránt, én egyelőre inkább John Elwayt cserélném le, nem Fangiót. Ezzel a hajrával amúgy is simán megtarthatja a helyét a maffiában.

• Bruce Arians, Buccaneers, 8/10

Az egészségi állapota miatt tavaly visszavonult, de tett egy próbát arra, hogy meglássa mennyi van Winstonban. Meglátta, nem sok, ezzel szerintem megy is amerre lát. Nem hinném, hogy van benne annyi energia és akarat, hogy ismét felépítsen egy csapatot, eléggé úgy jött le, hogy számára már nyűg a mindennapi munka. Az egyik meglepetés jelöltnek tartom a távozó edzők között, és végre az általa vágyott futballmentes életet éli tovább, míg az ex-cardinalsos stábja viszi tovább a boltot.

• Freddie Kitchens, Browns, 9/10

Vannak olyan helyzetek, amikor minden klappolna, de mégse jön össze semmi. Nem minden jó koordinátorból lesz jó vezető, van ilyen, hogy mellényúl az ember. Kitchensnél is ez a helyzet, egy teljes csapat menedzselése már túl sok a számára, de ebben a Browns is hibás. Akkora médiafigyelmet generáltak szerencsétlenre, hogy összeroskadt alatta. Nem rossz szakember ő, bár az idei playcallingja után azt is megkérdőjelezhetik, hogy OC-nak megtartsák-e.

Hogy megint a labdarúgásból merítsek, kísértetiesen hasonlít a helyzete egy számomra szép emlékű menedzser megtartására. Roberto Di Matteo egy BL-győzelem után ha nem maradt volna a Chelsea-nél, valószínűleg rágyújtják Roman Abramovicsra a stadiont. John Dorsey is hasonlót tett, és azt választotta, amivel bevédheti magát és az állását is. Kitchens közönségkedvenc volt, ha nem állandósította volna, mindenki a fejét követelte volna a médiában és a stadionban egyaránt. Így azonban eleget tett mindenki kérésének, és nyugodtan moshatja kezeit, ha a csapatot körülvevő helyzet miatt egy év után megválna Kitchenstől. Ezzel ugyan a csapattól “elvett” egy évet, ám a saját tagságát meghosszabbította Clevelandben. Hiába, ez a sport üzlet.

+1 Bill Callahan, Redskins, 10/10

Jay Gruden volt az első vezetőedző, akit szezon közben menesztettek. Callahan nem először örököl egy Gruden-csapatot, de én kizártnak tartom, hogy tartósítanák a maradását. Ennyire nem lehet vak Bruce Allen.

+2 Perry Fewell, ?/10

Egy meccset láttunk belőle, talán ha látjuk tőle mind a négyen nyújtott teljesítményt okosabbak leszünk. De inkább arra fogadnék, hogy új HC lesz Charlotte-ban, mintsem ő.

A szokásos kérdéskör: oké, hogy edzőcsere, de kire?

Sajnos van a sportoknak egy olyan rossz oldala, hogy nem minden arc kopik ki, akiknek ki kéne. Ezért kaphatott megannyi olyan edző csapatot a menesztését követően, akik azzal tennének jót, ha minél távolabb maradnának a sportágtól. Én amúgy is az újdonságnak vagyok a híve, és jobban pártolom, ha valaki bele mer nyúlni és egy tapasztalatlan/fiatal/underground arcot bíz meg csapata irányítására. Van benne kockázat, de ezerszer inkább a kockázat, mintsem mondjuk egy hosszú évekig tartó kilátástalan középmezőny. A menesztett/menesztésre váró edzők közül szerintem nekik lehet esélyük arra, hogy új csapatnál hasonló titulusban próbálkozzanak.

• Ron Rivera
• Jason Garrett
• Anthony Lynn

Rivera és Garrett hírneve szerintem túl nagy ahhoz, hogy ne kapjanak ajánlatokat más csapatoktól. Rivera védőkoordinátorként nagyon jó lenne, kérdés, hogy megelégedne-e ezzel a visszalépéssel. Simán kinézem belőle, hogy most tart egy kis szünetet, és mondjuk megvárja míg a chacagói kispad megüresedik… Garrettnél rosszabb edzők is kaptak második esélyt, vaéószínűleg vele is találkozunk még nagyon hamar, vele kapcsolatban a Giants merült fel. Lynn szerintem nem csinált olyat, amiért már temetnie kellene karrierjét, de könnyen “áldozati bárány” is lehet. A Rooney-rule értelmében ugyanis kötelesek kisebbségi edzőt is interjúztatni a csapatok, amiket gyakran házon belül oldanak meg, de emiatt Lynn is biztos fog kapni beszélgetési lehetőséget.

+1 Mike McCarthy

Ő rátért arra az útra, amit Rivérának jósolnak, pihenéssel és tanulással töltötte a szabadidejét, ami akár előnyére is válhat. Vele kapcsolatban a Brownst emlegetik gőzerővel a Dorsey-val való erős kapocs miatt, és amiért sok korábbi Green Bay-i alkalmazott dolgozik most Clevelandben. McCarthy vezetési stílusáról sokat lehetne vitázni, de egyesek azt emelik ki erényeként, hogy irányító nevelésben nagyon jó (bár a minta eddig az egy szem Rodgersből áll), és Mayfieldre is bőven ráférne a jó irányba terelés. Sokak szerint ezt McCarthytől kaphatja meg jövőre.

*****

A pár felkapott nevet leszámítva nehéz belőni, hogy kiket néznek ki a tulajdonosok, nem ritkán a teljes szürkeségből halásznak valakit. A legjobb példa erre Vance Joseph, aki semmi kiemelkedőt nem nyújtott a Dolphins védelmével, mégis két évig monitorozta őt Elway mire elhozta, a Broncos drukkerek legnagyobb bánatára. Ugyanakkor olyan nevek is vannak, akik évről évre felmerülnek, de mégis maradnak a helyükön, erre Eric Bieniemy neve jut először eszembe. Hogy azért, mert nem keresik őket, vagy szimplán azért, mert nekik nincsenek vezetői ambícióik, nem tudni. Na de lássuk kik lehetnek a januári slágernevek!

• Robert Saleh, DC, 49ers

A nagyot menő csapatok edzői mindig prioritást élveznek, márpedig a 49ers idei teljesítményére kevesen számítottak. Ez főleg a védelemre igaz, ahol a már a szurkolók által kiutált Saleh vezette egység megtáltosodott, ami az ő ázsióját is az egekbe szöktette.

• Mike Pettine, DC, Packers

Korábban belekóstolt a vezetői székbe, de Clevelandben ennek csak puffanás lehet a vége. A Packers védelmét ugyan nem helyezte top szintre, de a sok flashy play miatt beleégett a szurkolók és tulajdonosok retinájába, amivel felhívta magára a figyelmet. Valószínűleg érte is érkezni fog pár érdeklődő telefonhívás.

• Kevin Stefanski, OC, Vikings

14. szezonját tölti a Vikings stábjában, pedig mindössze 37 éves. Bár Gary Kubiak jelenléte sokatmondó a stábban, az idei offense sokak szerint Stefanski érdeme. Az utóbbi években ha fiatal vagy és bármilyen közöd volt egy jó offense-hez, akkor általában megkeresnek téged az edzőt kereső csapatok. Nagyon meglepődnék, ha Stefanski nem lenne köztük.

• Kellen Moore, OC, Dallas Cowboys

Az első három fordulót követően Moore-lázban égett az NFL világ, hiszen a korábbi irányító remek elképzeléseket vizionált Prescott számára, amik abszolút ültek. Azóta volt kisebb-nagyobb hullámvölgy, de a fiatal irányító így is karrierje legjobb idénye felé száguld Moore-nak hála. Ha Garrettet menesztik, alighanem ő lesz az első számú jelöltje Jerry Jonesnak.

• Matt Eberflus, DC, Colts

Bár nem egy ligaelit védelmet rakott össze, de nagyon jól tudja a lehetőségeihez mérten összerakni a Colts védelmét, pedig nincs tele sztárokkal a roster. Csak idő kérdése, hogy megpróbálja valaki lenyúlni Reich stábjából.

• Don Martindale, DC, Ravens

A “Wink” becenévre hallgató szakembert nagyon régen hívták már HC-interjúra, de az idei évével talán sor kerülhet újabb megkeresésekre. Kérdés, mennyire vágyna egy ilyen kiemelt szerepre, nekem inkább ilyen háttérből irányító alaknak tűnik.

“Hol van Greg Roman, normális vagy?!”

Szólhat az olvasótól a kérdés, valljuk be, jogosan. Roman neve lehet az összes edző közül a legkapósabb a Ravens idei szezonját látva, biztos sorban fognak érte állni a csapatok. Ugyanakkor látva azt, hogy mely franchise-ok keresnének új edzőt, mégis melyikért érheti meg kidobni Lamar Jacksont és azt, amit vele felépített? Ezért nem gondolom úgy, hogy neki HC-ambíciói lennének Baltimore-on kívül, sokkal nagyobb dolgokat vihet véghez most a másodéves QB-val koordinátorként, mint főedzőként máshol.

Mi a helyzet a college-dzsal?

Az egyetemi futball látványossága rengeteg nézőt elvarázsol, leginkább a nem szokványos támadójátékok miatt. Bizonyára rengeteg nagy potenciálú edzőt rejt magában az a világ, mégis alig akad olyan, aki bármilyen NFL-múlt nélkül rögtön vezetői állást kap a profi ligában. Írd és mondd három olyan edző van 2000 óta, aki korábban nem volt egy profi csapatnál sem alkalmazott, és egyből főedző lehetett. Kettőt ebből nagyon jól ismertek, hiszen Kliff Kingsburyről és Chip Kellyről van szó, a harmadik személy pedig Steve Spurrier. Ő majd’ 25 évnyi college edzősködés után próbálta ki a legmagasabb szintet, de csak két szezont élt meg a Redskins élén 2002 és 2003 között.

Többek között ez is az oka annak, hogy nem próbálkoznak a csapatok manapság. A három edző közös mérlege nem éppen az, ami meggondoltatná a GM-ek gondolkodását.

[quote]

Steve Spurrier: 12-20, .375

Chip Kelly: 28-35, .452

Klif Kingsbury: 3-9-1*, .269*[/quote]

Kelly ugyan hozott két 10-6-os szezont, és inkább akkor mentek tönkre a dolgok, amikor a GM stafétát is átvette, de valamiért mégsem működött tovább ez a projekt. A miértekről, és hogy kik lehetnek mégis azok, akik a szabályt erősítő kivételek lehetnek, arról az FK! és a Galaxy4 egyetemi szakértőjét, balentint, azaz Kovács Bálintot kérdeztem.

Az egyértelmű:

Lincoln Riley, HC, Oklahoma Sooners

Riley neve évek óta ott van a legesélyesebb jelöltek között mint NFL-edző, azonban a Sooners vezetőedzője még nem köteleződött el a profi ligába való lépés mellett. Ez részben érthető, hiszen nagyon jó környezetben dolgozhat az Oklahománál és a nevéből fakadóan nagyon könnyen toborozhat elit tehetségeket, amikkel tovább folytathatja a megkezdett munkát. Azt a munkát, ami a legkreatívabb edzővé tette országszerte az USA-ban, aminek köszönhetően Baker Mayfield, Kyler Murray és Jalen Hurts is mind-mind transferelt irányítóként virágzott fel Normanben. Erre a munkára pedig az összes general manager felfigyelt a profik között és egyre inkább hajlandóak minden követ megmozgatni, hogy elcsábítsák a Soonerstől. Ez nem lesz egyszerű, hiszen 2019 tavaszán Riley egy ötéves, 32,5 millió dollárról szóló szerződést kötött. Persze ez sem jelenti azt, hogy a támadózseni mozdíthatatlan lenne, ugyanis a 2019-es szezon után $4,9 milliórt ki lehet vásárolni őt, és biztos akad olyan GM és tulajdonos az NFL-ben, aki nem sajnálná rá a pénzt.

Akinek a neve minden évben felmerül:

Urban Meyer, assistant athletics director, Ohio State

Az egyetemi foci egyik legikonikusabb alakjának neve is nagyon forró mostanában, NFL és college berkeken belül is, ami teljesen érthető, hiszen ő garancia a sikerre, elég csak az Ohio State elmúlt éveire visszagondolni. Meyer ugyan 2018-ban egészségügyi okokra hivatkozva visszavonult az edzősködéstől, de egyáltalán nem távolodott el a sporttól, az egyetem adminisztratív vezetésében vállal szerepet, illetve a Fox Sportsnál villantja meg mindig, milyen hatalmas tudása van. Az ajtó pedig kimondva-kimondatlanul nála is nyitva, amit az újonnan kinevezett USC AD, Mike Bohn próbált kihasználni, hogy Los Angelesbe édesgesse Meyert. Ez nem sikerült, Clay Helton maradt a Trojans élén, így Meyer neve is maradt a körforgásban. Persze őt sem lesz egyszerű kimozdítani az egyetemi berkekből, a Notre Dame is óriási ellenfele lesz annak az NFL-csapatnak, aki meg akarja szerezni őt, de koránt sincs kizárva, hogy a kifürkészhetelen spread sémákkal dolgozó Meyer a profik között fog új állást találni.

Akit szintén sok pletyka övez:

Jim Harbaugh, HC, Michigan Wolverines

2015-ben óriási elvárások mellett tért haza a Michiganhez Harbaugh, de azóta nem igazán jött be minden számítása, az mindenesetre biztosan nem, hogy bajnokcsapatot építsen Ann Arbourban. De hiába nem jött be minden számítás, neki is van akkora neve és rezüméje, hogy bármikor az NFL-ben találhatja magát újra. Nála a legnagyobb kérdés, hogy mennyire tud megújulni, mennyire képes kilépni a komfortzónjából, mert jelenleg a liga nem afelé tendál, hogy Lombardit lehetne nyerni egyfajta konzervatív felfogással. Emellett az sem túl impresszív teljesítmény, hogy elit csapatok ellen egyszerűen képtelen nyerni a Wolverines, ez pedig hatványozottan igaz, ha a gárda idegenbe utazik. Csak egy beszédes statisztika: a Michigan Harbaugh alatt képtelen volt legyőzni a Buckeyest, a mérlegük ezeken a meccseken az elmúlt öt évben 0-5. Intő jelek tehát vannak a 49ers korábbi vezetőedzője körül, de ne legyünk meglepődve, ha 2020-ban a Carolina Pantherst fogja vezetni a fiatalabbik Harbaugh testvér.

Aki egyre többet hallatja a nevét:

Matt Rhule, HC, Baylor Bears

Ugorjunk el kicsit a legnagyobb nevektől és nézzük meg Rhule esetét, aki a 2017-es 1-11-es mérleggel végző Baylor Bearst idénre visszavezette a Big12 döntőjébe, ezzel pedig teljesen megérdemelten nyerte el a konferencia év edzője díját. Rhule neve egyébként ismerősen csenghet, hiszen 2012-ben a New York Giants stábjában dolgozott, a támadófalat edzette, tehát neki sem ismeretlen a profi miliő. Azonban a Baylor mágusának az elcsábítása sem lesz egyszerű, mert egyfelől 2027-ig szóló szerződése van a Bearsszel, másrészt rengeteg csapat próbálja őt is megszerezni, mind egyetemi, mind NFL szinten. Az viszont bizakodásra adhat okot a profi liga csapatainak, hogy Rhule például a USC-nek nemet mondott, tehát az egyik legvonzóbb egyetemi programhoz nem akart átmenni, ami jelentheti azt, hogy az NFL-ből komolyabb megkeresést kapott.

Akiből kiváló koordinátor lehet:

Joe Brady, passzjátékért felelős koordinátor, LSU Tigers

Ha van népszerű név egyetemi szinten, akkor az mindenképp Bradyé, hiszen amit idén véghezvitt az LSU Tigers, az nem kis részben az ő érdeme. A csapat passzjátékért felelős koordinátora olyan diverz, spread alapú rendszert hozott a Tigershez, ami párját ritkítja, de ne lepődjünk meg ezen, hiszen a mindössze 30 éves Brady 2017 és 2018 között épp a New Orleans stábjában dolgozott Sean Payton kezei alatt. Volt kitől elcsennie a zsenialitást, amit a saját szájízére formázott, ezt pedig Joe Burrow élvezhette leginkább, aki rekordot rekordra halmozott az LSU-nál és nem kis esélyese lett a 2020-as NFL Draft 1/1-esének. Egy év tehát elég volt ahhoz, hogy hatalmas felhajtást csináljon maga körül a fiatal stratéga, tolonganak a kérők előtte, de csakúgy, mint Scott esetében, nála is inkább egy kisebb lépés a valószínű. Én személy szerint szívesen látnám mondjuk a Bengalsban jövőre, ahol akár folytathatja is a Burrow-val megkezdett munkát, de ez olyan tündérmesének tűnik egyelőre, ami kis eséllyel fog bekövetkezni. Sokkal reálisabb az, hogy Tom Herman magához hívja Texasba, hogy felvirágoztassa a Longhorns támadóegységét és újra a Big12-ért harcoljanak majd. De az sincs kizárva, hogy a Missouri Tigershez megy át, akik igyekeznek minden követ megmozgatni érte.

Összegzés

Az átlagos hét edzőből kettőt ugyebár biztos beírhatunk, a maradék ötben Marrone és Garrett nevét biztosra veszem. Marad a kérdésesek közül Lynn, Quinn és Shurmur, és valljuk be, mindhármójuknak kinéz a bukás. Meglepetés menesztés egyelőre nincs a láthatáron, de még van három hét a januárig, amikor kiderül minden.

Szerintetek kik jutnak majd a menesztettek sorsára, és kik kaphatnak kispadot a januári fejhullást követően?

[/ppp_patron_only]