Itt a rájátszás, így elővehetjük a 7 játékai rovatot, ahol elemezzük a hétvége legfontosabb, legérdekesebb játékait! Ma az AFC két mérkőzése van terítéken, és 2-2 játékot fogunk mutatni a Titans, illetve a Texans győzelméből is. Holnap pedig jön az NFC két meccse.
Tennessee Titans @ New England Patriots
A Titans a labda mindkét oldalán jobbnak bizonyult a Patriotsnál, és mindkét oldalon nagyon érdekes sakkjátszmák alakultak ki. Most egy-egy nagyon fontos és meccset befolyásoló játékot választottam ki a támadóktól és a védőktől is.
Kezdjük a Titans védelmével, amely érdekes taktikát választott összességében Brady megállítására. Vrabelék egész meccsen nem blitzeltek (mindössze háromszor), és egyébként még csak nyomást sem sikerült helyezniük az irányítóra (mindössze ötször) – habár ez utóbbi nyilván nem direkt volt. Hagyták Bradyt nyugodtan passzolgatni, és még így sem sikerült haladnia a Pats offense-nek. A passzjáték nyögvenyelősségéről már elég sokat beszéltünk a Patriots kapcsán, és soktényezős egyenletről van szó, így most inkább egy futást vettem elő, hiszen rendkívül fontosnak bizonyult így utólag ez a játék, illetve támadássorozat.
Bradyék végre eljutottak a Titans egy yardos vonaláig, ahonnan három lehetőségük is volt bejutni, azonban egyikkel sem sikerült élniük! Az első és a harmadik play nagyon hasonló volt, most a harmadikba megyek bele mélyebben.
[gap height=”10″]
Jumbo formation, igazi erőfoci elkapók nélkül, a falak csatáját viszont a Titans tudta megnyerni és leparancsolja a Patriots támadóit a pályáról! Nézzük meg lassítva hátulról, és akkor utána kikockázom.
[gap height=”10″]
Két kulcsfigurája van a játéknak Titans oldalról. Egyrészt az újonc első körös Jeffery Simmons 98-asban (sárgával), illetve a másodéves első körös Rashaan Evans 54-esben (pirossal). A Patriots a játék ellentétes oldalán cutolja a védőket, a játék oldalán pedig terv szerint négy a négy ellen tud blokkolni, a középső linebacker Evanst blokkolatlanul hagyva, feltételezve, hogy nem tud beérni a lyukba elég gyorsan, vagy ha igen, akkor is át kell rágnia magát Simmonsékon, hogy odaérjen.
Simmons viszont egy nagyon gyors első lépéssel azonnal megveri emberét és kvázi meg is öli a játékot, a centernek esélye sincs cutolni őt (a first down játéknál megtette), a védő benyomja emberét és arra kényszeríti a futó Michelt, hogy ütemet veszítsen és kicsit kifelé kelljen mozognia.
Emellett ki kell emelni (kékkel), hogy a játék oldalán a Titans védői megnyerik a párharcokat, nem tudják őket elnyomni a támadók, így végül falat képeznek Michel előtt, akinek nincs hová mennie. Teljesen lezárult előtte az út, lyuk nem keletkezett az emberek közt, kifelé nem igazán tudott mozogni, belül pedig Rashaan Evans rontott rá.
Evans gyönyörűen olvasta a játékot, berobbant a lyukba és konkrétan rávetődött Michelre, negatív yardon megállítva és mezőnygólra kényszerítve a Patriotsot, amely ezután nem tudott pontot szerezni az egész mérkőzésen.
És akkor nézzük is meg a következő drive-ot, már a Titans támadóinak oldaláról.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Ez volt az a támadás, ahol csak Derrick Henry kapott labdát és mind a 75 yardot ő szerezte meg. Ugyebár Bill Belichickről azt szoktuk mondani, hogy mindig elveszi azt, amit az ellenfél a legjobban csinál. Azt hihettük, hogy a futásra fog gondolni ezen a meccsen, de a play action passzokat akarta elvenni a Titanstől, mondván ha csak futnak, akkor olyan nagy baj nem lehet. És részben nem is lett, csak 14 pontot tett fel a táblára a Tennessee, viszont Bradyék ezt nem tudták felülmúlni.
Belichick több mindennel is próbálkozott egyébként a futás megállítására, a tavalyi Rams elleni 6 emberes frontot is kipróbálta a második félidőben és akkor kicsit jobban is működött a dolog, de egyszerűen a Titans lenyomta az akaratát a Pats torkán. Henry 34 futásából 31-szer volt legalább 7 ember a boxban, a támadófal mégis dominálni tudott, a Pats védelme pedig nem megszokott módon több elrontott szerelést is bemutatott, a szörnyeteg Henryt nem lehetett megállítani.
Ebben a 75 yardos drive-ban is több ilyen eset volt, a fal utat nyitott, Henry pedig lerázott magáról egy védőt és így szerzett hasznos plusz yardokat. Most viszont nem egy futást, hanem egy play action screen játékot hoztam elemezni.
[gap height=”10″]
Nézzük meg hátulról lassítva is.
[gap height=”10″]
A Titans jól eladja a futást, a szokásos zónablokkolás megy balra (erről bővebben olvashattok itt), ami talán a legveszélyesebb fegyvere a csapatnak egész évben, így nyilván a Patriotsnak is figyelnie kell rá.
Mindenki megtalálja az emberét, de nem tolja el, vagy át a line of scrimmage-en, hiszen play action jön, nem szabad megindulni előre blokkolni!
Ezt a Patriots linebackerei is észreveszik – külön vicces így utólag Van Noy integetése -, és keresik, kiket kell felvenniük a play action passznál. Ebből is látszik, hogy Belichick elsősorban a play action játékokat akarta lenullázni a Titanstől, itt azonban ez a taktika becsődölt, hiszen a linebackerek már nem nézik a támadófalat, amely épp átengedi a védőfalat, előirányozva a screent. Ha nem hátra néznének az LB-k, akkor jó eséllyel észreveszik a screent és el tudnak indulni időben Henryre.
Így viszont ez nem sikerül, az elkapás pillanatában teljesen egyértelmű útvonala van Henrynek a célterület felé, igazából nincs is védő az útjában (itt a képen még van, de a center Ben Jones 60-asban simán kiblokkolja).
Csak azért nem lesz TD végül a játékból, mert AJ Brown hirtelen nem is tudja, kit kellene blokkolnia, habár annyira nem lehet hibáztatni, mert a pálya másik oldaláról sprintel át Jonathan Jones és még a gólvonal előtt ki tudja lökni Henryt.
Nagy dícséretet érdemel a Titans edzői stábja, Mike Vrabel és Arthur Smith támadókoordinátor is a szombati esti teljesítményéért, amivel megverte a címvédőt és utazhat a liga jelenlegi legjobb csapatához, a Baltimore Ravenshez.
(katonadani)
Buffalo Bills @ Houston Texans
Nem várt fordulatos és izgalmas mérkőzést hozott a Bills és a Texans összecsapása, ahol teljesen felemás félidőket kaptunk a felektől.
Az első játékrészt teljes egészében a Bills uralta, amely láthatólag meglepte a Texanst egy kreatív gameplan segítségével. Különösen kiemelkedett a legelső drive, amikor 3 perc alatt vittek egy tükörsima touchdownt Allenék. Természetesen a legkülönlegesebb játék Brown TD passza volt Allennek, de a kulcsjáték jóval korábban érkezett.
A mérkőzés második percében Allen az idény leghosszabb Bills futását mutatta be, egy nem is akármilyen játékból.
[gap height=”10″]
A play azzal kezdődik, hogy McKenzie keresztbemozog snap előtt a backfielden, ezzel a defensive line-t és a linebacker sort is elmozgatja a pálya alsó része felé. A Bills sokkal több snap előtti motiont mutatott egyébként a mérkőzésen, mint egész szezonban, látszik, hogy Brian Daboll próbálta meglepni ellenfelét.
A labdát végül nem az elkapó kapja, hanem Josh Allen megtartja és egy úgynevezett irányító sweepet láthatunk. Az egész támadófal jobbra blokkol, de a center és a jobb oldali tackle is húz, így extra blokkolóként jelennek meg a második vonalban. Érdemes megemlíteni, hogy a Texans egyik linebackere, Scarlett nagyon bealszik a playnél, a snap pillanatában még hátrafele nézeget és még Allen megindulásakor is csak próbálja felmérni, mi történik.
Mivel két falember és még a tight end, Dawson Knox is felér a második szintre, a Bills minden védőt szinte kiüt Allen útjából, aki így kényelmesen nyargal a Texans 20 yardos vonaláig.
Ez nem csak egy tökös, de egy jól kivitelezett hívás volt a Bills részéről, Dabollék már itt a mérkőzés elején nem voltak restek kihasználni Allen fürge lábait és a Texans zavarodottságát.
A második félidőre aztán váltott a Texans és két csodaszép drive-ot is összehozott. A sikerhez egyrészt az vezetett, hogy DeAndre Hopkinst a slotból visszamozgatták szélre. Ugyanis meglepetésre az első félidőben nulla elkapása volt a klasszis wide receivernek, de a második játékrészben, szélen többször is meg tudta verni Tre’Davious White-ot, általában a pályán keresztbemozgó crossing útvonalakkal, ahol White sokszor túlságosan off the ball, azaz távol állt fel emberétől és nem ért időben oda.
Így alapozták meg az első TD drive-jukat, ahol aztán a másik nagy fegyvert vették elő, méghozzá hogy nekik is veszélyes lábon az irányítójuk.
[gap height=”10″]
Elsőre hasonló játéknak tűnhetne, mint a Bills esetében, de teljesen másról van szó.
Itt Watson a képen “alsó” defensive end, az egyébként jól játszó Trent Murphy szemét olvassa, aki belép futás felé.
Így az irányító megtartja a labdát és elindul az ellenkező irányba. Segítségére van, hogy a fullback, Gillaspia is bent volt a játéknál és plusz blokkolóként megjelenik előtte.
A fullback tudja, hogy Murphy optimális esetben nem érhet oda a játékra, mert belépett a futásra, így őt blokkolatlanul hagyja és a mögötte érkező linebackert üti ki Watson elől.
Ez egy nagyon szépen felrajzolt játék volt, de ha Watson nem küzd hatalmasat, akkor egy 15 yardos futás TD nélkül, így azonban egy 20 yardos pontszerző akció lett.
(leonidasz)
[/ppp_patron_only]
