A divisional kör két fordított mérkőzést hozott, az esélyesebbnek ítélt gárda az előbbin nyerni tudott, utóbbin viszont vereséget szenvedett. Közös volt azonban, hogy mindkét találkozón a végül diadalmaskodó együttes be tudott vinni 1-2 megsemmisítő csapást az ellenfélnek.
Minnesota Vikings @ San Francisco 49ers
Az otthon játszó, esélyesebb csapatok közül egyedül a San Francisco 49ers volt az, amely az első pillanattól kezdve uralta a mérkőzését és végül könnyedén jutott tovább a Minnesota Vikings ellen. Ezt főleg kőkemény védelmének és Shanahan mester változatos futósémáinak köszönhette, de amikor kellett, elővették a passzjátékot is.
Ilyen volt az első pontszerző drive is, ahol a kegyelemdöfés végül egy passzolt TD volt Kendrick Bourne kezébe. Bourne nem a legszexibb név a 49ers rosterén, de az alapszakaszban is láthattuk, hogy mennyire veszélyes fegyver ebben a rendszerben. Shanahan a red zone-ban amúgy is szereti a nagyobb testű célpontokat, Bourne az összes touchdownját itt szerezte és egy a szombatihoz hasonló figurát láthattunk az alapszakaszban is.
[gap height=”10″]
Először is érdemes azzal kezdeni, hogy az egész drive alatt puhították a Vikings védelmét futásokkal, rengeteget mozogtak snap előtt, így lehetetlen volt a Vikingsnak nem erre készülni. Itt is van egy motion a játék indítása előtt (egyébként az idei évben a 49ers mutatta be a legtöbb snap előtti mozgást), ezzel pedig elérik, hogy a pálya felső része kicsit üresebben maradjon, két támadó marad a két védőjével.
A második mozgás már szinte a labda elindításával párhuzamosan történik, a keresztbemozgó ember pedig azt eredményezi, hogy a védőfal mögött felálló összes védő feljebb húzódik, a pálya közepe teljesen üresen marad. A linebackerek és safetyk egyrészt a keresztbemozgó játékost, illetve a futót figyelik, így Bourne teljesen egyedül marad az emberével.
Ez az ember balszerencséjükre Xavier Rhodes, aki egész szezonban gyengébb volt és itt sem tudja egy-az-egyben őrizni emberét. Bourne-t azért szereti kimondottan a 49ers ezeknél a játékoknál, mert masszívabb testfelépítése ellenére nagyon gyorslábú, így jól futja ezeket a slanteket, itt is hiba nélkül játssza üresre magát és szerzi meg a TD-t.
A 49ers fölénye ellenére a harmadik negyed közepéig szoros volt a mérkőzés, ekkor viszont jött egy Cousins interception, majd egy olyan drive ebből, ahol csak futtatta a labdát a Frisco és TD lett a vége.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Ennek a drive-nak azt egyik legszebb play-e a TD előtti játék.
[gap height=”10″]
Coleman és Juszczyk is Garoppolo mellett áll fel, a támadók pedig eléggé tight formationben vannak, mindössze Deebo Samuel áll a szélen. Az ő oldalán hátul is marad a safety, nem akarta a Vikings megadni az esélyt egy újabb könnyű passzolt TD-re. Harrison Smith ellenben feljebb húzódva a linebackerek mellett áll fel, de az egész LB sor el van csúszva az erős oldalra.
A snap után Mike Person, a jobb oldali guard rögtön húz át a másik oldalra, valamint Juszczyk is mellette blokkol, pont Smith irányába tart, de őt Sanders már előtte megblokkolja. Így a támadófal bal oldalán erőfölénybe kerülnek, a két erős oldalon elhelyezkedő linebacker szinte üres térben marad, illetve messziről kell érkezniük.
Itt igazából két lyuk is nyílik és mivel Sanders befele mozog, így Coleman előtt ott van a választási lehetőség, hogy melyik irányba fusson. Végül azért dönt úgy, hogy befele vált, mert Harrison Smith ki tud szabadulni Sanders szorításából és a pálya külső széle így kevésbé vonzó célpont Coleman számára. Juszczyk közben megérkezik a lyukba és felveszi az érkező linebackert, Person pedig a lyuk másik felét blokkolja. Ide robban be Coleman és szerez könnyed yardokat
Tennessee Titans @ Baltimore Ravens
Óriási meglepetésre a Titans meg tudta verni az alapszakasz legjobbját. Tökéletesen alakult a mérkőzés eleje a Tennesseenek, sikerült turnovert kiharcolni, TD-t szerezni, majd negyedikre megállítani a Ravenst. Egy játékkal ezután pedig jött a mérkőzés véleményem szerint legfontosabb játéka.
[gap height=”10″]
A Titans ugyebár elég erősen a futásra épít, ezt használta most ki a csapat és verte át ezzel a Ravenst. Konkrétan minden jel arra mutat, hogy itt bizony futójáték következik. Arthur Smith támadókoordinátor 13 personnelben küldte fel a pályára a srácokat, ami 3 tight endet jelent, így nehézsúlyú felállásnak tekinthető, amiből hagyományosan elsősorban futójáték szokott következni. Ráadásul nem is húzta szét a pályát a csapat, tehát tight formationt alkalmazott, azaz igyekezett beszorítani a pálya közepére a dolgokat, még az egy szem elkapó is jóval a “számokon” belül állt fel.
El is adja a futást a Titans, megy a zónablokkolás balra, Earl Thomas pedig fel is lép a futásra, benyelve az átverést. Henry viszont nem kapja a labdát, passzjáték jön!
A zseb tökéletes, a támadófalemberek kiválóan végzik a munkájukat, Tannehill teljesen nyugodtan állhat bele a passzba. Ez pedig fontos is, hiszen hosszan kell elindítania a dobást.
Ki kell emelni a draftolatlan elkapót, Kalif Raymondot, aki borzasztóan jól adta el, hogy kifelé fog menni a 30 yardos vonal körül. Csinált egy testcselt az oldalvonal irányába, ami arra késztette Marlon Humphrey-t (aki egy kiváló CB), hogy “kinyissa” a csípőjét, kifelé forduljon, ezzel pedig teljesen lemaradt a visszavágó Raymondról, aki így tök üresen kaphatta el a touchdownt.
Ezzel 14-0 lett a mérkőzés állása, ami a Ravenst arra késztette, hogy részben feladja saját játékát, jóval többet kellett passzolnia Lamar Jacksonnak, illetve a Hollók védelme sem tudta saját, sokat blitzelős játékát játszani az előnyben lévő, futásokkal operáló Titans ellen.
Szerettem volna emellé hozni valami olyan szembetűnő játékot, ami megmutatja, hogyan állította meg a Ravens támadósorát a Titans védelme, de séma kapcsán olyan nagy dolgokat nem tudtam felfedezni. Nem volt egy bonyolult rendszere/terve Dean Peasnek, semmi különlegeset nem talált ki igazából. Viszont a belső védőfal kihasználta, hogy a Ravens belső támadófala sebezhető (Yanda kivételével). Emellett az elkapók sem igazán ügyesek, emberezéssel szemben nem igazán tudtak elszakadni, így főleg erre épített a secondaryben. Persze segített a korai előny, de a két kulcsfontosságú negyedik és 1 szituációban például teljes mértékben a védőfalnak köszönhető a siker és a megállítás – egyszerűen megnyerték a matchupjaikat.
Úgyhogy második játéknak végül a Derrick Henry passzolt TD-t hoztam, amivel igazából kivégezte a Ravenst a Titans. A trükkös játékot úgyis mindenki szereti.
[gap height=”10″]
Már hamar látszott, hogy itt valami trükk lesz, hiszen Tannehill helyett Mariota ment fel a pályára. Azt persze senki sem tudta, hogy pontosan mi, és igazából lehetett volna csak egy sima erőfutás Henrytől, csak kicsit megfűszerezve Mariotával és az ő kimozgásával. Ezt is adta el a Titans.
Látható, hogy a bal oldali guard, Roger Saffold húz a jobb oldalra, ami passzjátékoknál nyilván nem túl bevett szokás, futásoknál annál inkább. A fenti képen látható, kinek ki a felelőssége, az alábbi képen pedig hogy a futójátéknak álcázott blokkolás hatására Josh Bynes (#57) teljesen felmozog a line of scrimmage-ig, Chuck Clark (#36) pedig hezitálva lépeget befelé, a középső lyukra figyelve.
Ezután pedig jön a passz Henrytől Corey Davishez. Itt azért kiemelném, hogy Mariota full üresen volt a pálya szélén, míg Davis triple coverage-ben volt, még ha ketten le is vannak maradva és elég esélytelenek, de ha kicsit rosszabb a passz, felsülhetett volna a játék. Nem hiszem, hogy benne volt az olvasásban Mariota egyébként, vagy hogy egyáltalán opció lett volna, de azért bőszen integet, és lehet egyszerűbb is lett volna arra megoldani a játékot.
Így utólag persze mindegy, ez a játék pedig igazából megpecsételte a Ravens sorsát, még ha kellett is a következő pár játék ehhez, ahol Lamar Jackson kezéből kiütötték a labdát, majd Tannehill futott meg egy újabb TD-t. Ott dőlt el végleg a mérkőzés, de igazából már ennél a Henry-Davis összjátéknál is elég egyértelművé vált a dolog.
[/ppp_patron_only]
(Earl Thomas olyan epic módon csinált magából csörgősipkás bohócot, hogy egyszerűen megunhatatlan)
