Connect with us

Beharangozó

A bosszú édes, csak el ne rontsák

A 2010-es éveket már magunk mögött tudhatjuk, ugyanakkor van olyan dolog, ami nem került lezárásra az elmúlt évtizedben. Sok csapat hagyott maga mögött rendezetlen számlát, de kevés volt ezekből olyan mértékű, mint a Packersé a Seahawks ellen. 

 

Rendezetlen számlák

  • Hat nap híján 5 éve történt talán minden idők (egyik) leghíresebb onside kickje a CenturyLink Fielden az NFC döntőben. Két perccel a mérkőzés vége előtt egy blokkolni felküldött TE, Brandon Bostic úgy érezte, be tudja biztosítani a győzelmet csapatának és bár nem az ő feladata lett volna, el akarta kapni az onside kicket. Fájó sebeket jobban feltépni szerintem kár, de a teljesség kedvéért: Bostic felugrott a labdáért Jordy Nelson elé, mepróbálta elkapni, de kicsúszott a kezei közül és összeszedte a Seattle. Az eset után gyorsan TD-t szerzett a hazai csapat és bár a Packers még hosszabbításra tudta menteni a mérkőzést, nyert a Seattle.

  • Bár a fenti eset a híresebb, nem egész három évet kell visszamennünk az időben egy másikhoz. 2012 szeptemberében ugyancsak Seattle-ben a csere bírói gárda a mérkőzés utolsó pillanatában egy Wilson hail mary után egyértelmű interception helyett TD-t ítélt Golden Tate-nek, és megnyerte a mérkőzést a Hawks.

Mivel lehet meggyőzni magukat, hogy nem “mumus” csapat a Seahawks? A 2015-ös eset óta négyszer találkoztak a Seattle-lel, ráadásul háromszor otthon. Ezen három meccs mindegyikét meg tudta nyerni a Packers, nagyrészüket ráadásul egészen könnyedén. A múlt viszont még senki helyett nem nyert meccseket az NFL-ben. Ráadásul abból a 2014-es keretből már csak 7 játékos van a Packers rosterén, és új sztárok jelentek meg a csapatnál.

Védelem

Ha már az új sztárok említésével fejeztem be az előző szekciót, illik azzal a csapatrésszel kezdeni, ahol leginkább megtalálhatóak ezek a játékosok. Egészen elképesztő, amit a első évükben a Smith-ek Green Bayben nyújtottak. Za’Darius a PFF szerint a legtöbb nyomást generálta az alapszakaszban 93-mal, de Prestonnak sem kell nagyon szégyenkeznie a 23. hellyel. Ez a duó a második legproduktívabb volt, egyedül csak a Hunter-Griffen kettős hozott több nyomásgenerálást náluk. Mindkét Smith messze karrierje legjobb szezonján van túl azután, hogy nagy elvárásokkal és kitömött zsebbel megérkeztek Wisconsinba.
Ez a duó pedig még kiegészül a liga egyik legjobb pass rusher DT-jével, Kenny Clarkkal, aki a 2. helyen van a belső védőfalemberek által generált nyomást tekintve Donald mögött.

Azonban nem teljesen igaz, hogy minden bizodalmat egyértelműen ebbe az erősségbe lehet fektetni. Bár Wilson előtt a támadófal jobb, mint karrierje átlagát nézve ,még mindig nem tartoznak a liga jobbik felébe. A 16. heti Vikings elleni meccsen láthattuk, hogy egy rossz támadófal ellen a brutális pass rush gyakorlatilag felzabálhatja az ellenfél támadójátékát.
Ugyanakkor a számok mögé nézve találunk pár érdekes dolgot.

Mivel a kezdő játékosok is elég tehetségesek, hogy odaérjenek az irányítóhoz, a Mike Pettine (védőkoordinátor) által vezetett Packers védelem csak a 28. a ligában a blitzeket tekintve. Tehát az esetek többségében csupán az alap négy emberrel próbálják meg siettetni az ellenfél irányítóját. Ezzel sokszor sikerül odaérniük és zavart okozniuk (a legtöbb ilyen statot vezető oldalon top 5 az egység), ugyanakkor átlagosan 2.76 másodpercet hagynak a QB-nak passzolni. Ami nem számít se túl jónak, se túl rossznak, de az ember három ilyen pass rusher után másra asszociálna.

Továbbá az ellenfél ezúttal az a Russell Wilson lesz, aki gyakorlatilag akkor érzi magát konfortosan, ha kimozgatták a zsebből. 131.5-ös irányítómutatója van idén, amikor a zseben kívülről dobhat. Blitz nélkül pedig lehet, hogy az átlagos irányítókat már hibára lehet késztetni egyszerű siettetéssel, de Wilson esetében meg kell ütni, levinni, hogy minél kevesebbszer tudjon előjönni belőle a “zseni faktor”.

Ha pedig Wilson passzolhat, elő is jöhet a védelem gyengesége. Továbbra se lehet a sok defensive back draft után kijelenti, hogy megnyugtató lenne a Packers secondaryje. A LB sorban Martinez hiába vezette a ligát a tackle statisztikában, gyakorlatilag minden elkapás, ami a zónájába megy. A corner duó, Alexander és King 7 interceptiont jegyeztek, ami nagyon szép teljesítmény lenne, ha nem párosulna mellé 8 engedett TD és összesen több, mint 1500 engedett yard.

A védelem amolyan “bend but not break” stílussal jellemezhető. A nagy területet könnyebben feladják, de a red zone-ban amikor beszűkül a terület, relatíve kevés pontot engednek. Emellé a liga élmezőnyébe tartoznak a szerzett labdák területén is. Bár ehhez sükséges az elit szintű pass rush.

Hol nyerheti meg a csatát ez a csapatrész? A playoffban valahogy az ember nem tudja azt mondani, hogy limitáljuk Russell Wilsont, mert a FHoF játékosok esetében ilyet kérni nem is nagyon lehet. Kell, hogy működjön a futás elleni védelem, főleg hogy az ellenfél a komplett futósorát nélkülözni kényszerül és a nyugdíjból hívták vissza kezdő futójukat. Azonban ha nem tudja úgy futattni a labdát a Seattle, ahogy szeretné, az még kevés. Hibára kell késztetni a támadófalembereket. Mehet a sok kereszt, stunt és meg kell próbálni odaérni Wilsonhoz. Így is fog dobni lehetetlen passzokat, de talán belecsúszik pár olyan hiba is, amiből labdát lehet szerezni.

Kulcs párharcok:

  • Germain Ifedi & Joey Hunt vs (bárki). Bár Za’Darius bárhol feltűnhet a pályán ő főleg a LT Fant ellen állhat fel a legtöbbször, aki nem jó játékos, de Ifedi kétszer annyi(!) siettetést engedett, mint bal oldali társa. Míg Huntnak Clarkkal kell farkasszemet néznie majd.
  • Tyler Lockett vs Jaire Alexander. Lockett sebességével a secondaryben talán egyedül Alexander tudja felvenni a lépést, így sok játékra számítok amikor a másodéves CB-t küldik Lockettre. A másik ok, ami miatt eröltetném ezt a párharcot az az, hogy ne Alexendernek kelljen fognia Metcalfot. Alexander kifejezetten kis termetű corner, míg a másik kezdő King posztja egyik legmagasabbja, és bár fürgesége nem olyan elit, mint Metcalfé, magassági versenyben bőven felveszi vele a harcot. Egyszerűen logikátlan a kis termetű Alexandert az óriás Metcalfra küldeni, míg Lockett 10 yardon 3-at ver Kingre.

Támadósor

Hiába telnek az évek, vannak dolgok, amik sose változnak. A Packers támadósora továbbra is leginkább Aaron játékán áll vagy bukik. 2019-ben azonban ez az Aaron már nem Rodgers, hanem Jones. Holtversenyben a legtöbb totál TD (McCaffrey), holtversenyben a legtöbb futott TD (Henry) és az egyetlen egész évben megbízható pont a Packers támadósorában. Jól mutatja Jones komplexitását, hogy a már sokszor megénekelt elkapóhiány miatt nemegyszer állt fel szélső elkapóként (Jamaal Williams cserefutó esetében is volt rá példa) és futtattak vele útvonalat.

Jones a játék minden elemében a támadósor egyik legfontosabb szereplője. Rodgers ráadásul talán Adams után a legjobban benne bízik a passzjátékok esetén is. Ezen a kettő játékosok kívül pedig igazán nincs megbízható ember a Green Bay elkapószekcióban (Allen Lazard mutatott fellángolásokat). Pedig Rodgers szentimentálisan támaszkodik a közös kémiára. Néha talán már túlságosan is. Wilson esetében is meg lehet említeni, hogy szereti meghosszabbítani a játékot, de Rodgers sokszor a ló túloldalára esik át és nem dob meg könnyű, pár yardos passzokat a 15-20+os játékokat keresve. Emiatt érződik sokszor döcögősnek a támadógépezet.

A támadófal még mindig erős, a tackle duó egészségesen elit és Jenkins (LG) érkezésével a belső hármas minősége is sokat javult. De hiába az átlagosnál több idő, 3-4+ mp-ig egy támadófal se tudja tartani az ellenfél védőit. Bár ez a matchup erősen a Packersnek kedvez, a Seahawks védelme erőszakolta ki százalékosan a legkevesebb sietettést idén. Most pedig egy top5-ös támadófallal találkoznak ebben a tekintetben.

Rodgersnek tehát vélhetően lesz ideje, de ez kétélűen is elsülhet. Még tovább tartogathatja a labdát várva a nagy játékot, vagy ha 2-3 mp után nem jön össze, akkor “beletörődve” kiosztja a környéken álló TE-nek vagy dob egy checkdownt Jonesnak.

Kulcsfontosságú a futás. Matt LaFleur újonc vezetőedző már kinevezésekor kijelentette, hogy építeni fog a futójátékra. Persze akkor nem is olyan nehéz, ha olyan remek duód van, mint a szerintem nagyon alulértékelt Jones – Williams páros. Ha tud a földön is haladni a Green Bay, azzal akár a meccset is el tudja dönteni. 2019 már nem a Rodgers rekordoktól volt hangos. Bár még mindig van meccsenként 2 olyan passza, amit nem hisz el az ember, a folyamatos 400+ yardos, 3-4 TD-s meccsek már el-el maradnak.

Sokan találgatják, hogy kell-e egyáltalán még ennek a Packersnek az MVP Rodgers, hisz vele se sikerült SB-ba menni (2010-es szezonban még nem volt az Rodgers). Esetleg LaFleur rendszere korlátozza le ennyire? Vagy csak egyelőre nem volt szükséges többet mutatni? Elég ha vigyáznak a labdára és a fejlődő védelem majd besegít?

Nehéz dolga lesz, a Seattle +12-es a Green Bay pedig +11-es turnover mutatóval rendelkezik. A Packers konkrétan a második legkevesebb eladott labdával büszkélkedhet, interceptionök tekintetében pedig konkrétan no 1.

Kulcs párharcok:

  • D. Adams vs Griffin: Jól tudja Carroll is, hogy Adamst limitálni kell. Kevés szó esett eddig róla, de az egyetlen igazán veszélyes valóban elkapásra szakosodott Green Bay-i játékos Adams. Nem lennék meglepve, ha akár Griffin, akár bárki más állna fel vele szemben, feltűnne sokszor a safety segítség is.
  • Jones vs Wagner&Wright: Wagner kicsit talán visszaesett idén coverage téren, de futás ellen még mindig egy elit játékos. Wright is inkább a játék ezen elemében jeleskedik. De a Hawks védelme se passz, se futás ellen nem volt túl előkelő helyen idén. Azonban meg kell próbálniuk limitálni a Packers támadósort abban, amit elsődlegesen szeretnének: Jones kezébe juttatni a labdát.
  • Rodgers vs Carroll: Nagyon érdekes lesz látni, hogy a kissé megkopott Rodgers ellen milyen taktikát választ Pete Carroll. Tudja, hogy nincs erős pass rusher egysége és az ellenfél támadófala se rossz. Ha túl aggresszívan fog blitzelni annak érdekében, hogy nyomást helyezzen Aaronra, akkor sok lehetőséget ad a nagy játéka. Azonban, ha visszaáll 7 emberrel zónázni hagyja ugyan a Packerst passzolni, de elveszi tőlük a területet, amit erős elkapószemélyzet híján a Packers nem biztos, hogy fel tud törni.

Persze senkinek sem tanácsoljuk, hogy felálljon majd a mérkőzés elől, főleg mert -6 celsius fok körüli hőmérsékletet jósolnak a találkozóra és havazás sem teljesen elképzelhetetlen (bár nem valószínű), tehát igazi futball idő lesz. Érdekes lesz megfigyelni az állást a nagyszünetben. Rodgers ugyanis 62-1-1 mérleggel bír a Lambeu Fielden karrierje során ha a félidőben vezet.

De mint már láttuk a múlt évtizedben kétszer is, a Seattle ellen nem lehet lefutottnak tekinteni a találkozót még akkor sem, ha már 00.00-t mutat az óra a negyedik negyedben.

[quote]Új olvasóink kedvéért mondjuk, hogy sokéves hagyomány az FK!-nál, hogy minden rájátszás-meccs elé mindkét oldalról írunk beharangozót, így ha ez a cikk túl egyoldalúra sikerült, akkor az nem véletlen.

Van egy párja is, azt pedig ERRE A LINKRE kattintva találjátok. Vagy keressétek fel a KIEMELT cikkünket, ahol minden mai meccshez találtok beharangozót, illetve a bold predictionjeinket is ott találjátok, ráadásul a meccsek alatt a kibeszélő is ott lesz.[/quote]

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások