Élmény volt nézni a 49ers futójátékát vasárnap éjszaka – már amennyiben nem a Packers a kedvenc csapatunk. Kyle Shanahan elképesztően sokoldalú és hatékony playbookot rakott össze, ráadásul a passzjátékok részt elő sem kellett vennie a nagykönyvből, elég volt csak az első felét olvasgatnia vasárnap.
Ez csapda!
Mi a megszokott játék harmadik és 8-ra, főleg az ellenfél térfelén a 35 yardos vonal körül? Egyértelmű passzjáték. Az idei szezonban a pálya bármely részén 3rd&8 szituációban 92%-ban passzt hívtak a csapatok, így nyilván erre számított az alábbi játéknál a Packers is, és pontosan ezt használta ki a 49ers.
[gap height=”10″]
A Trap, azaz Csapda játékokról írtam már korábban, ez történik most is, de még jobban meg van fűszerezve a dolog, kiváló Shanahan hívása és play designja.
A támadók szempontjából bal oldali edge rushert, jelen esetben Preston Smitht teljesen blokkolatlanul engedi az irányítóra a 49ers tudva, hogy meg sem fordul a fejében a futójáték és gondolkodás nélkül fog rohanni az irányító felé túl széles és hosszú útvonalat választva, így saját magát veszi majd ki a játékból. Vele tehát nem kell törődni, Joe Staley, a left tackle így őt békén is hagyja, hadd menjen, ahová akar.
Sőt, az eggyel beljebb lévő védőt, Kyler Fackrellt is elengedi és egyből felmegy a második szintre blokkolni a linebackert (pontosabban a linebacker helyén felálló safetyt, Adrian Amost), aki emberezésben felelős a futóért, tehát jelen esetben kulcsfontosságú az ő kivétele a játékból.
Fackrell lesz “becsapdázva”, ami annyit tesz, hogy azt hiszi, mehet backfieldre szabadon, senki sem blokkolja meg szemből, aztán hirtelen megérkezik a túloldalról a jobb oldali guard, Mike Person és oldalról kiüti a játékból. Itt is ez történik, ráadásul Staley még kicsit be is segít, ahogy áthúzza magát Fackrellen, aki így el is esik.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Érdemes még kiemelni a jobb oldalon Mike McGlinchey-t, akinek kettős feladata van. Először is be kell mozognia a defensive tackle-re, Kenny Clarkra, hiszen a centernek (Ben Garland) elég nehéz feladat lenne kiérni rá. McGlinchey bebiztosítja ezt a blokkot, majd átadja a centernek, és megy ki az edge rushert blokkolni – mivel a másik irányba megy a játék, így ezt nem kell tökéletesen végrehajtani, elég, ha távol tudja tartani a futótól, ami könnyedén meg is történik.
Nézzük meg felülről is a játékot, berajzolva a védők emberezését is (cover 1) – ez utóbbi azért fontos, mert így még jobban ki vannak véve a defensive backek a játékból és még kevésbé van esélyük megcsinálni egy szerelést. Ismét kiemelném Amost, mint kulcsfigurát, akit Staley-nek meg kell blokkolnia a második szinten, nehogy odaérhessen a futóra.
Kockázzuk ki, hogyan is folyik le egy ilyen játék. A labda átadásának pillanatában látható, hogy Preston Smith most veszi csak észre, hogy ezt bizony elmérte és futás lesz a játékból, de már tehetetlen. Az eleső Fackrellt még jobban bedöngöli a földbe Person, McGlinchey már átadta a centernek Clarkot és lép ki biztosítani, Staley pedig már a második szinten van és készül kiütni a mit sem sejtő Amost.
Így néz ki ez felülről:
Még egy pillanattal később látható a nagy lyuk, amin a szélvészgyors Mosternek csak át kell robognia, a blokkolások tökéletesek mindenkitől.
TD pedig azért lesz a játékból, mert a hátsó free safety, az újonc Darnell Savage rossz szöget választ, Mostert pedig elrobog mellette. Ha jobban méri fel a helyzetet, akkor “csak” hosszú játék és first down lett volna belőle, az ő hibája viszont TD-hez vezetett.
A végén nézzétek meg újra lassítva a történetet, így még jobban átlátjátok, mi is történt a játék során.
[gap height=”10″]
Totális átverés
Voltak még kiváló Mostert futások a meccsen, a támadófal, Juszczyk és Kittle egészen parádés munkát végzett több nagy futásnál is, és óriási tereket nyitottak a szélvészgyors futónak. A következő játéknál viszont nem a running back, hanem egy elkapó, Deebo Samuel fog futni. Ráadásul azután, hogy pár játékkal korábban már futott egyet, csak akkor jobbról balra indult (ebbe az irányba elég sokat futtatták már Samuelt a szezonban, jobbra kevesebbet).
[gap height=”10″]
Az end around játékokról is írtunk már korábban, most is erről van szó. Elsőre úgy tűnik, hogy a 49ers balra fog futni Mosterttel, azonban ő nem kapja a labdát, helyette Deebo igen, aki az egész formációt megkerülve a jobb oldal irányába rohan el, előtte a blokkolók hadával.
Nézzük meg közelebbről a fal blokkolását. Azért hihető, hogy balra megy a futás, mert van egy húzó guard Mike Person személyében, illetve a fullback Juszczyk is elindul balra, mintha lead blokkolna. A jobb oldalon álló edge rushert, Preston Smitht elsőre blokkolatlanul hagyják, hiszen ha balra megy a futás, akkor minek is törődjenek vele… Utána viszont majd jön egy másik elkapó, Sanders, aki nem a legszebben, de azért kizárja őt a játékból.
Alább pedig azt láthatjátok, hogy milyen hatása van az egész “beetetésnek” a linebackerekre. A húzó guard és a lead blokkolni induló Juszczyk azt eredményezi, hogy Savage (#26), Martinez (#50) és BJ Goodson (#93) is elindul a támadók szempontjából balra, az ő szemszögükből jobbra.
Ez a mozgás még bőven folytatódik a fake handoff után…
… és csak akkor áll meg, illetve fordul a helyes irányba a Savage-Martinez duó, amikor már réges-rég Samuelnél a labda, aki robog a szélre. Szegény Kittle pedig munka nélkül marad, hiszen neki Martinezt kellett volna blokkolnia, de hát a linebacker a másik hashmarknál tétovázik.
Savage szintén elég messze, ráadásul érkezik Mike McGlinchey is, aki már bőven felért a második szintre, így blokkolja a safetyt, Samuel pedig jó sok yardot össze tud hozni, óriási lyuk tátong előtte. A kép bal oldalán kiemelném Juszczykot is, aki szintén tökéletesen hajtja végre feladatát és veszi ki a játékból Tramon Williamst (#38).
Kyle Shanahan borzasztóan jól keverte kártyáit a konferenciadöntőben, pedig egész meccsen csak futott… Ez a futójáték azonban nem hétköznapi, és most csak két példát mutattam a rengeteg koncepcióból, amit használ.
[/ppp_patron_only]
Szerintem Fackrell és Person találkozása tette lehetővé azt a játékot, ugyanis miattuk nem tudott megfelelően visszavágni Smith. Időben érzékelte a futást, jó irányba ment volna, csak helye nem volt hozzá. Ö szerintem nem választott széles útvonalat.
Az End around playnél érzésre #26 tétovázása nem ok nélküli, mert 1- nem láthatja, csak késve, hogy másik irányba megy a játék, 2- akkor még mindig ott van neki egy trükkös játék WR passzal középre- ha elindulna hamarabb kifelé, akkor a pálya közepét nyitná meg, hagyná üresen.