Akármennyire is fáj beismerni, a San Francisco 49ers jelenleg az NFL legjobb csapata. Az NFL legjobb csapatát pedig csak tökéletes játékkal lehet megverni. Na, ez az, amit nagyon nehéz lesz összehoznia az idei Packersnek, de egy meccsen bármi megtörténhet. És meg is fog!
Több ismerősömtől is megkaptam már, hogy hogy lehetek ennyire pesszimista a kedvenc csapatomat illetően, mikor épp egy lépésnyire vannak a Super Bowltól. Szimplán nem bízom bennük, ennyi a történet, így most magamat is meg kell győznöm arról, hogy összejöhet a csoda. Minden önbizalom kurzus azzal kezdődik, hogy először saját magadat tedd rendbe, a saját hibáidat próbáld kijavítani, így a Packers kapcsán is ezzel kezdek.
Bulagának meg kell gyógyulnia
A novemberi mészárlás során nem lépett pályára a Packers RT-je, ami meg is látszott a támadófal teljesítményén. Robert Saleh nem volt rest oda pakolni Nick Bosát, a csapat legjobb passzsiettetőjét, aki szét is tudta így szedni a falat, egyben hozzásegített Rodgers karrierjének leggyatrább teljesítményéhez. Betegség miatt kihagyta a Seahawks elleni találkozót, de a hírek szerint a konferenciadöntőre már tudja vállalni a játékot. Hatalmas szükség lenne rá, és még így sem lenne teljesen bevédve Rodgers segge.
Nem engedhető meg a drop
Aaron Rodgers az előző körben már végre úgy játszott, mint Aaron Rodgers, de elkapó teljesítmény nélkül nem ér semmit, ha jó helyre passzol. A Packers ugyanis nem engedheti meg magának azt, amit a Chiefs csinált múlt héten, mert ez a Green Bay a büdös életben nem fog feltenni 51 pontot nem hogy a 49ers, de senki ellen. Nem férnek bele a hibák, márpedig azt az elkapók bőven szállítottak idén.
Csökkenteni kell a YAC-eket
Hiú ábránd azt gondolni, hogy teljesen leszedik Garoppolo célpontjait a Packers DB-i – nem fogják, valaki biztos tiszta célpontot fog nyújtani. Azt viszont el lehet kerülni, hogy a passzok után ne tegyenek még hozzá 10-20 yardokat, amikkel általában tökön lövi magát a védelem. Deebo Samuel ebben nagy mester, jó enne, ha Alexander és King nem a missed tackle-öket gyűjtené.
Úgy gondolom, hogy ha ezeket sikerül kisöpörni a saját porta körül, az megnöveli a csapat győzelmi esélyeit – persze ehhez még nagyon sok dolognak teljesülnie kell, de ha ezeket sem hozzák, akkor fölösleges lejátszani a meccset. A továbbiakban pár meccsszituációra fogok kitérni, amikkel szintén a saját malmára hajthatja a vizet Matt LaFleur.
Egyén vs rendszer
A szezon elején LaFleur kitette a falloszt az asztalra, és lenyomta Rodgers torkán – a Packers ugyanis nem egyénekben, hanem rendszerben gondolkodott. Ez sem neki, sem Davante Adams számainak nem kedvezett annyira, ellenben a csapat nyert vele. Akkoriban még jöttek a váratlan játékok, ahol a fullback kaphatott egy 45 yardos passzt, vagy egy Adams-MVS-Graham-Tonyan négyesből utóbbi kapta meg a labdát, és működött. Mostanra ez eltűnt, a Packers offense pedig három legjobb játékosa zsenijéből kénytelen megélni, ami nem egészséges. Három embert Robert Saleh simán eltüntet a pályáról, onnantól pedig vége a dalnak.
A novemberi bemelegítés során Rodgersre nem lehet azt mondani, hogy végig terrorban játszott. A dropbackjei harmadán nyomás alatt volt, ami nem szép, de nem is drasztikus adat (16 irányítón nagyobb volt a nyomás abban a fordulóban), viszont az, hogy a 14 nyomás alatti snapből 5 sackkel ért véget, az tarthatatlan. Az a meccs azért volt borzasztó a Packers 12-ese számára, mert tiszta zsebből is tehetetlen volt, mindössze 84 yardot passzolt 26 passzkísérletből. Ebből a 84-ből 43-at Adams hozott, azt is hét(!) elkapásból.
Idén az Aaron név hallatán sokkal inkább Jones után érezhettünk bizsergést, rá volt a legnagyobb hatással LaFleur és Hackett érkezése, bár a 49ers ellen belőle sem láttunk sokat. Ha pedig hozzávesszük, hogy Dalvin Cookot (aki nagyon sok dologban hasonlítható Joneshoz) játszi könnyedséggel vették ki mind a passz, mind a futójátékból múlt héten, nem leszek nyugodt. Márpedig nem sok lehetősége marad majd Rodgersnek, amikor a félelmetes védőfal elkezdi szétszedni előtte a pufikat, és neki csak annyi marad opciónak, hogy megdobja a checkdownt Jonesnak. Ugyanezt láthattuk a Vikings ellen, és annak is egy sima hazai győzelem lett a vége.
[quote]
Éppen ezért lesz nálam a meccs kérdése az, hogy LaFleur mennyire mer kockáztatni[/quote]
Mennyire fogja vajon bevonni a játékba a “kisebb” neveket? Vagy úgy is kérdezhetem, mennyire lesz Kyle Shanahan, aki Kendrick Bourne-nal verette meg a Vikingst? Passzjátéknál egyértelmű, hogy a Sherman-szigetre küldi valamelyik gyengébb elkapóját (Rodgers amúgy is legendásan utál a 25-ös felé dobni passzokat), és Adams lesz többet Witherspoon oldalán, de milyen százalékban? Mennyire fogja variálni a personelleket? Muszáj lesz meglepnie a 49erst és váratlanokat húzni, máskülönben nem lesz esély az előrehaladásra. Persze meglepetés és meglepetés között is van különbség, nem kell O’Brienkedni egy fake punttal a saját térfeleden, vagy mondjuk Allisonra dobni a labdát ha Sherman fogja, de el kell kerülni, hogy csak Adams biztosítsa a láncok mozgatását.
A Packers számára fontos, hogy ne essen ki a komfort zónájából, erre pedig pont azt az ellenfelet kapta, amely a leginkább lehetetlenné teheti ezt. LaFleur taktikája ugyanis év eleje óta arra épül, hogy ha megvan a vezetés, azt nem engedik el. Három idei vereségükből kettő is úgy született, hogy a félideig nem szereztek pontot, és addigra az ellenfél pedig elhúzott, egyedül az Eagles ellen sikerült 10 pontos előnyből kikapni. Ez felveti azt a problémát is, hogy a Packers nem tud nagy hátrányból nyerni, de a fordítás is csak ritkán jött össze. 16 meccsükből mindössze három olyan volt, amelyen game winning drive-ot kellett vezetniük, a már említett Eagles elleni mellett a Lions elleni duplameccs volt, utóbbikat meg is nyerték. Így amint kikerül másfél labdabirtoklásnyira a Packers a meccsből, valószínűleg lefőtt a kávé.
Fussatok, bolondok
Kyle Shanahan elmondta a Vikings elleni mérkőzés után, hogy akár 40 alkalommal is futna egy meccsen, mert az azt jelenti, hogy vezetnek, és kontrollálják a találkozót. Drága Kyle-om, így teljesüljön minden kívánságod! Mike Pettine ugyanis jobban tenné, ha hagyná futni a 49erst, és inkább a passzokra figyelne. Hogy miért? Mert ezt a játékot pontokra játsszák, csak futással pedig nem fog tudni a 49ers annyi pontot feltenni, amennyit ne tudna űberelni a Packers. Legalábbis baromira remélem.
A dolgok persze ennél mélyebbek, hogy miért is hagyja a Packers futni az ellenfelét. Egyrészt Shanahan futórendszere borzalmasan hatékony, a Packers védői pedig nem képesek ezt a hatékonyságot minimálisra csökkenteni. Mondhatni elkerülhetetlen, hogy ne sz*passák taknyosra ezt a csapatot futójátékkal. Ez van, el kell fogadni, és inkább arra koncentrálni, amiben a védelem is erős, és a 49erst is meg lehet fogni. Ez pedig a műdigó megsemmisítése.
Shanahan nem orrba-szájba nyomatja a futást, hanem hatékonyan vált passzból futásra, és fordítva. Ehhez Jimmy Garoppolónak csak annyit kell tennie, hogy az üres elkapónak passzolja a labdát. Kétségtelen, hogy ezt remekül csinálja, ezért tart ott a 49ers ahol, de egymaga nem fog tudni meccset nyerni, a Packersnek pedig ezt kell kihasználnia, és erre kell kényszerítenie. Ha ugyanis ez megtörténik, akkor zavarba hozható, a pass rush pedig elég jó ahhoz, hogy a maradék önbizalmát is elvegyék. A támadófal és a rendszer lehetővé tette, hogy alig legyen nyomás alatt. Ligaszinten a kezdőirányítók közül csak öten játszottak kevesebbet nyomás alatt, mint Garoppolo (29,8%), de Breesen kívül (24,9%) minimális különbségek vannak csak. Lényeg a lényeg, Garoppolo egy kellemes állapotban játszhatott. A kulcs ott van, hogy bár a 6. legkevesebb nyomás volt rajta, ezeken mégis a harmadik legnagyobb arányban nyelt be sacket – és ezt kell megragadnia Pettine-nek.
Ennek a receptjét érdekes módon az a Seahawks mutatta meg, amely csapatnál nem olyan félelmetes a passzsiettetés. Garoppolo három vereségéből ez lehet a legfájóbb, hiszen nyomás alatt mindössze 15%-os passzpontosságot hozott össze, eladta a labdát, és ötször sackelték – és mégis csak hosszabbításban dőlt el a meccs. Ezen a csoportrangadón a dropbackjei 35%-án volt nyomás alatt, ennél többször csak a Cardinals ellen volt a 10. héten (45%) és a Rams ellen a 16. héten (41%), mindkettő egy nyögvenyelős győzelemre sikeredett. Vagyis a nagy nyomás nem jelent garantált sikert mint látjuk, de nagyban növelheti a győzelmi esélyeket.
Learatni a mákültetvényt
A 7,5 pontos spread árulkodik arról, hogy a Packersnek nem nagyon osztanak lapot a találkozón, így a szerencse minden bizonnyal nélkülözhetetlen faktora lenne a vendég győzelemnek. Nagyon remélem, hogy ezt nem a zebrák fogják majd nyújtani, és egy tiszta meccset láthatunk. Ellenben a 49ers képes arra, hogy tálcán kínálja a hibákat.
A szezon eleje arról szólt, hogy sorra jöttek a dropok, a fumble-ök, vagy éppen Garoppolo adta el a labdát. A legemlékezetesebb meccs alighanem a Steelers elleni találkozójuk, ahol zsinórban hozták a turnoveres drive-okat egyéni hibákból. Az alapszakasz során 23-szor adták el a labdát, illetve 28-szor dropoltak a játékosaik passzjátéknál, ami viszonylag soknak mondható ligaszinten, és remélhetőleg megtartják ezt a jó szokásukat vasárnap is.
Egy rossz napja meg bármelyik csapatnak lehet, láthattuk ezt múlt héten Baltimore-ban is, ahol semmi nem jött össze Lamar Jacksonéknak, a Titansnek meg minden klappolt. Persze nem lehet csak erre bízni a döntőbe jutást, de a Packers tud tenni azért, hogy hibára kényszerítse a 49erst.
Összegzés
Akárhogy nézem, ide tényleg egy tökéletes meccs kell, mert nem a vendégeknek áll a zászló – és ez csak a konferenciadöntő, a Super Bowlba még a tökéletesnél is tökéletesebb játék kellhet. A Packersnek mindenképp el kell kerülnie, hogy nagyon hamar hátrányba kerüljön, támadásban pedig a lehető leghatékonyabb módon kell kihasználniuk a lehetőségeket, és lehetőleg minél kreatívabban. És még ez sem mindenre elég, hiszen a Seahawks is vissza tudott jönni egy agyondominált meccsbe a Packersnek hála. Mondjuk ha ennek is Sajtfejű győzelem lenne a vége, ott egye meg a fene.
[quote]Új olvasóink kedvéért mondjuk, hogy sokéves hagyomány az FK!-nál, hogy minden rájátszás-meccs elé mindkét oldalról írunk beharangozót, így ha ez a cikk túl egyoldalúra sikerült, akkor az nem véletlen.
Van egy párja is, azt pedig ERRE A LINKRE kattintva találjátok. Vagy keressétek fel a KIEMELT cikkünket, ahol minden mai meccshez találtok beharangozót, illetve a bold predictionjeinket is ott találjátok, ráadásul a meccsek alatt a kibeszélő is ott lesz.[/quote]
Legfrissebb cikkeink
- FK! Coin Toss – A legjobb fogadások a 16. fordulóra
- Kezdődik a rájátszás! – Szombati beszámoló #13
- Túl rossz volt a Madden-értékelése, ezért nem cserélt a Jets Jerry Jeudyért
- Jim Harbaugh: A fair catch kick a “kedvenc szabályom”
- Rattler kezd a Saintsben, Kamara idényének valószínűleg vége
- Nagyon rég nem látott szabály is kellett hozzá, de a Chargers legyőzte a Broncost!
- George Pickens megint maródi, de TJ Watt ott lesz a Ravens ellen
- Jó esély van Patrick Mahomes játékára
- Visszatértek a vérrögök, így véget ért Christian Barmore szezonja
- FK! FIRST Craft Beer Fantasy League 2024 – Wild Card kör
- Mi lesz veled, Kirk Cousins?
- Lamar Jackson elérte a 6000 futott yardot, még idén rekorder lehet
- Teddy Bridgewater visszatérne az NFL-be!
- Ismét Drew Lock kezd a Giantsben
- Úgy néz ki Trent Williams idén már nem játszik
Legutóbbi hozzászólások
- bjeela on Jim Harbaugh: A fair catch kick a “kedvenc szabályom”
- atis123juve on Nagyon rég nem látott szabály is kellett hozzá, de a Chargers legyőzte a Broncost!
- katonadani on Jim Harbaugh: A fair catch kick a “kedvenc szabályom”
- Ragi on Túl rossz volt a Madden-értékelése, ezért nem cserélt a Jets Jerry Jeudyért
- atis123juve on Jim Harbaugh: A fair catch kick a “kedvenc szabályom”
- Zotya on Túl rossz volt a Madden-értékelése, ezért nem cserélt a Jets Jerry Jeudyért
- renningan on Mi lesz veled, Kirk Cousins?
- Kopi3.14 on Teddy Bridgewater visszatérne az NFL-be!
Witherspoonnal mellényúltál, hála Istennek nem ő fog kezdeni, hanem Moseley. Idén jó pár elit WR-t levett már a pályáról, bár Adams megégetheti párszor.
Általában tényleg “egyoldalúbbak” szoktak lenni a beharangozók. De GB szimpatizánsként én is osztom Chester reálisabb írását és értekelem is ezért. Másrészt emg azért mert így egy kicsit jobb szemmel tudom nézni a csapatrészek és a játékosok párharcait és a taktikákat.
Ha ez egy egy elvakult AROD csodavárással megfűszerezett szöveg lett volna, attól még nem megyek át irreálisba a várakozással, sztem más se.
Meg nem is tetszett volna az írás, hogy miért kell ennyire erőltetni.
Voltak korábban ilyenek egyes csapatoknál néhányben cikkben erősen arra gyúrva “úgy megcsapjuk őket hogy ihaj” és az nekem annyira nem jött be.
Persze értem hogy az is egy műfaji elem és van aki meg azon szórakozik.