Connect with us

Draft

A harmadik nap sleeperei

Az első két napon még nem akkora kunszt kezdőjátékosokat találni – bár ennek ellenére egyes csapatoknak még onnan sem mindig sikerül – az igazán jó GM az, aki a harmadik napon is képes megtalálni a tehetségeket. Általában erre a napra már kevés figyelem jut, pedig olyan játékosok, mint Tom Brady, Richard Sherman, Antonio Brown, Stefon Diggs is itt keltek el. Ebben a cikkemben minden posztra kerestem olyan játékosokat, akiket a várható draftpozíciójukat túlszárnyalhatják.

Quarterback

Anthony Gordon, Washington State – Irányító poszton a tavalyi draft legnagyobb fogásának számított Gardner Minshew a 3. napon, Gordon pedig Minshew utódja volt tavaly a Cougarsben. Mint Mike Leach főedző irányítói általában rövid és középtávoli passzoknál ő is kifejezetten pontos, gyors döntéseket hoz. A statisztikái nagyon jók, de ezeken nagyot dobott Leach sémája, hiszen csomó passzolt yardot screen passzokból szerzett. Ami nála a fő hiányosság az a karerőssége, ahogy a nyomást kezeli, és az, hogy csak 14 meccsen játszott kezdőként az egyetemen. Ezek miatt nem merem állítani, hogy ő lesz a következő Minshew, de érdemes vele egy próbát tenni a harmadik napon.

James Morgan, Florida International – Morgan Green Bayben született és nőtt fel, ebből már nem meglepő, hogy a kedvence Brett Favre, és ez érezhető is a játékát tekintve. A fentebb említett Gordonnal ellentétben neki erős a karja, képes remek dobásokra, nem fél megdobni a hosszú passzt. Kemény játékosról beszélünk, aki végig térdsérüléssel játszott tavaly, ami persze rányomta bélyegét a teljesítményére, 2018-ban jobb szezonja volt. Ami nála a negatívum az a pontossága, a dobótechnikája fejlesztésre szorul, mert jelenleg az elkapóinak küzdenie kell, ha el akarják kapni a passzait (még néha a rövideket is). Ami miatt azt gondolom, hogy van benne a fantázia, az a Shrine Bowlon nyújtott jó teljesítménye. Ha a csapatomnak QB kell, Morgant bátran draftolnám a 4-5. kör valamelyikében.

+1 Cole McDonald, Hawaii – McDonaldot nem tudtam kihagyni, mert ő a legmenőbb QB az idei drafton. Egyrészt szőke rasztás hajú irányítót én még nem láttam (bár sajnos a Combine előtt megnyiratkozott), másrészt azért, mert Hawaii-on pallérozódott, és igazi YOLO-stílusban játszik. Ami azt jelenti, hogy néha csak úgy szórja a labdákat, amiből általában egy big play után egy interception következik. Ebből adódóan érhetően McDonalddal nem számolok komoly sleeperként, de még is van benne valami, mert jó atlétának számít a poszton, a karja sem gyenge, és a rövid és középtávoli passzokon viszonylag pontos volt. A döntéshozatala, dobótechnikája mindenképpen fejlesztése szorul, előfordult, hogy egy-egy csúnya interception után leültették tavaly. Érdekes karakter, akire érdemes lesz odafigyelni a drafton.

Running back

Eno Benjamin, Arizona State – Benjamin NFL átlag alatti méretű RB, ami miatt csak a harmadik napon kelhet el. Nagy küzdőszellemmel rendelkező játékosról van szó, akit annak ellenére, hogy nem nagy darab, nem igazából erős, nehéz a földre vinni. További pozitívuma, hogy jók a kezei, az elkapás neki természetesen megy. Passzblokkolásban is odateszi magát, ami miatt 3 down potenciállal bír.

Lamical Perine, Florida – Bár testfelépítésre jó, Perine 4,62 másodperces 40 yardja miatt nem fog hamar elkelni a drafton. Atletikusságbeli hiányosságait azzal kompenzálja, hogy jól lát a pályán. Jó kezei vannak, kevés passzt ejtett el az egyetemen, és blokkolás terén sincs elveszve. További pozitívum, hogy jó mentalitású, keményen dolgozó játékosról van szó, aki special teamben is hasznos lehet, így mindenképpen megér egy picket a harmadik napon.

Wide receiver

Ezen a poszton van a legtöbb sleeper az idei drafton, ezért nem egyenként sorolom fel őket, inkább próbálom egybevenni a hasonló stílusú játékosokat.

A speedsterek – Nem egyszerű olyan elkapót találni, aki nem csak, hogy szélvész, de még elkapni is tud. Nem véletlenül vitte el Henry Ruggs III-öt a Raiders 1/12-őn, mert ő pont ilyen. Van még pár kisebb, de szintén villámgyors elkapó az idei drafton, akik csak a sebességüknek köszönhetően fegyver lehetnek a támadóegységben, emiatt megérnek egy picket a harmadik napon. Quez Watkins (Southern Miss) például 4,35 másodperc alatt futotta a 40 yardot, tavaly fejlődött és visszahordóként is használható. NFL-potenciállal rendelkező cornerbackekkel ritkán találkozott, viszont amikor igen, azt nem tette zsebre, mert Trevon Diggs (Alabama) a fizikalitásával megette reggelire. Ami a fő probléma, hogy sokszor a testét is használja az elkapáshoz, nem elég természetes a poszton. Darnell Mooney (Tulane) 4,38-as időt repesztett a Combine-on, és ez a pályán is látszik nála. Viszonylag alacsony és nagyon vékony, de gyors, robbanékony játékosról van szó, akinek szintén nem elég jók a kezei… Atletikussága miatt azonban megérhet egy misét. John Hightower (Boise State) már csak 4,43-as időt produkált, de ugyanúgy veszélyes lehet, mert ő még jól is variálja a sebességét. Magasságával nincs gond (6’1), de 189 fonttal ő is a vékonyabb elkapók közé tartozik, ami probléma lehet a press coverage ellen. Ő is gyakran használja testét az elkapás során, ami egy elkapónál nagy negatívum, viszont visszahordani is tud. Nézzünk akkor egy olyan játékost is, aki nem csak gyors (4,45 mp), hanem még megfelelő méretű is (6’2, 198 font): ő Isaiah Coulter a másodosztályú Rhode Island Rams csapatából. Coulter nem csak a sebességéből él, egészen ruganyosan mozog, ami miatt képes lehet arra, hogy elszakadjon a cornerbackektől az NFL-ben is. Leírhatnánk azzal, hogy csak egy másodosztályú játékos, de a Virginia Tech elleni meccsen 9 elkapást és 152 yardot regisztrált, én tennék vele egy próbát a harmadik napon.

A possession receiverek – Itt olyan játékosokat fogok megemlíteni, akiknek van érzékük a poszthoz, de a sebesség / atletikusságuk NFL-átlag alatti. Quintez Cephus (Wisconsin) erre a legjobb példa, hiszen a 4,73-as idejével a leglassabb elkapó volt a Combine-on. Remek labdaérzékkel rendelkezik, és nagy küzdőszellem, aki fizikálisan játszik, és tudja, hogy mi az ellenszer a press coverage-re. Jeff Okudah és Damon Arnette is azt mondta róla, hogy ő volt a legnehezebb ellenfelük (utóbbit meg is verte párszor), ami nagy dicséretnek számít. Hasise Dubois (Virginia) még nagyobb sleepernek számít, hiszen meg sem hívták a Combine-ra. Vélhetően azért, mert hasonló 40 yardos időt produkált volna, mint Cephus. Mégis a draft egyik legbiztosabb kezű elkapójáról beszélünk, akit 100 alkalommal vettek célba tavaly, és egy labdát sem ejtett el, amivel egyedülálló volt a poszton a PFF szerint. Továbbá 1000 elkapott yard fölé ment, úgy, hogy az irányítója hagyott némi kívánnivalót maga után. Erős kezei vannak, és az útvonalakat sem futja rosszul. Isaiah Hodgins (Oregon State) szintén a legjobb labdaérzékkel rendelkező játékosok között van, három szezon alatt csak három passzt ejtett el. Magassága is pozitívum (6’4″) viszont a sebessége a pályán talán még rosszabb, mint ahogy azt a 4,61-es 40 yardos ideje mutatja, ami miatt erősen kérdéses, hogy mekkora sikere lehet a profik között. Antonio Gandy-Golden (Liberty) szintén ide sorolandó, egyik legnagyobb darab elkapó az idei drafton (6’4, 223 font), aki az elkapás után is tud yardokat szerezni, elhibázott szereléseket kikényszeríteni.

Tight end

Albert Okwuegbunam (Missouri) – Albert O. remek méretekkel, atletikussággal rendelkezik a poszton (6′ 5″, 258 font, hosszú karok, 4,49 másodperces 40 yard), ami miatt önmagában megérdemel egy esélyt. Emellett még a kezei, labdaérzéke sem rosszak. Ami nála a negatívum az az, ahogyan futja a route-okat, illetve ahogy blokkol. Nagy potenciállal rendelkezik, de eddig nem nagyon tette oda magát a pályán, kellene neki egy edzői stáb, vagy egy mentor a csapattársak közül, aki gatyába rázza.

Cheyenne O’Grady (Arkansas) – Ha O’Grady nem  hagyja ott csapatát a szezon közben, lehet, hogy már kiválasztották volna. Ilyen mentalitással azonban komoly kérdés, hogy megérdemli-e, hogy elkeljen a drafton. Cserébe még a Combine-on is gyengén teljesített (4,81 másodperces 40 yard), ennél a pályán atletikusabbnak tűnik. 12 elkapott touchdownjával a legeredményesebb tight end az Arkansas történetében, olyanokat előzött meg ezzel, mint Hunter Henry. Jó a labdaérzéke, fizikálisan játszik, remekül húzza le a számára feldobott labdákat, és az elkapás után is tud yardokat szerezni, ahogy az a belinkelt videóból is látszik. Ha nem kelne el a drafton, UDFA-ként megérhet egy próbát.

Offensive tackle

Jack Driscoll (Auburn) – Driscoll egy atletikus, technikás tackle, akinek a legnagyobb negatívuma az, hogy 306 fonttal túl kákabelű a poszthoz, ebből következően fizikailag nem elég erős. (Ráadásul a Shrine Bowlon 300 font alatt játszott.) Mindenképpen erősödnie kell a profik között, ha erre képes lesz, egy zónablokkolási sémát használó csapatban az agilitása miatt kaphat szerepet.

Alex Taylor (South Carolina State) – Taylor kosárlabdázóként kezdte, amit könnyű megérteni, mert amellett, hogy 6’8 magas, extra hosszú karokkal rendelkezik (36 1/8”), és még jól is mozog. Probléma az, hogy csak 308 font, ami azt jelenti, hogy neki is bőven kell még erősödnie a profik között, és a technikája is alapjaiban szorul korrekcióra.

Interior offensive linemen

Danny Pinter (Ball State) – Pinter tight endként érkezett a Ball State-hez, de az egyik télen sikerült 50 fontot híznia, ami után azonnal a támadófalban találta magát, mégpedig tackle lett belőle. Volt tight endként egyelőre nyers a poszton, a karjai is elég rövidek, de az atletikussága megvan ahhoz, hogy ZBS guard lehessen a profik között, ehhez erősödnie kell.

Kevin Dotson (Louisana-Lafayette) – Dotson kicsit elhalványult csapattársa, Robert Hunt mellett, a Combine-ra sem hívták meg, ám hiba lenne emiatt alulbecsülni. Nagydarab (6’4″, 321 font), megvan a testi ereje ahhoz, hogy használható futásblokkoló legyen belőle a profik között. Atletikussága csak átlag alatti, a lábmunkája hagy némi kívánnivalót maga után. Nagy kérdőjel, hogy mire lehet képes passzblokkolásban az NFL-ben. Nem fog minden sémába beleilleni, de egy power blocking sémát használó csapatnak megérhet egy misét.

Edge rusher

Alton Robinson (Syracuse) – Az edge rusher poszt nem a legerősebb az idei drafton, ennek ellenére a harmadik napon is találhatunk ígéretes játékost. Robinson volt nagyjából az egyetlen tehetség a Syracuse védelmében, nem csoda, hogy az ellenfelek rá fókuszáltak, és emiatt gyakran ki is tudták venni a játékból. A Senior Bowlon és a Combine-on azonban jó teljesítményt nyújtott, a 40 yardos ideje és a súlypontemelkedése top 3 volt posztján. Pass rush repertoárja egyelőre kezdetleges, mindenképpen kell képeznie magát a profik között, de a potenciálja miatt elkelhet a 4-5. körben.

Trevis Gipson (Tulane) – Gipson az igazi project a poszton, technikája nyers, és azzal sem segítettek neki, ahogy használták az egyetemen. Hosszú karjai, robbanékonysága és ruganyos mozgása miatt azonban van benne fantázia, amelyik csapat draftolja, annak számolnia kell azzal, hogy nem fog egyhamar a kezdőbe kerülni.

Interior defensive lineman

Khalil Davis (Nebraska) – A Davis-ikrek közül (Khalil ikertestvére Carlos, aki szintén a Nebraska volt defensive tackle-je) ő a jobb játékos. 308 fontos játékostól ritka robbanékonysággal tör előre a snap pillanatában, az agilitása is megvan ahhoz, hogy pass rush terén legyen benne potenciál az NFL-ben. Shrine Bowlon remek teljesítményt nyújtott. Alacsonysága (6’1″) és rövid karjai behatárolja használhatóságát a profik közé, nem fog illeni minden sémába, de 3 tech DT-ként van benne lehetőség.

Bravvion Roy (Baylor) – Royt nem hívták meg a Combine-ra, pedig produktív volt az egyetemen, és annak ellenére, hogy 332 fontos játékosról beszélünk, ritka jól mozog, állítólag egy tavalyi felmérőn 4,9 másodperc alatt futotta a 40 yardot. A negatívumai nagyjából ugyanazok, mint Khalil Davisnek, de ha a megfelelő sémába kerül, kijöhet az erőssége a profik között.

Linebacker

Akeem Davis-Gaither (Appalachian State) – Davis-Gaither meglepetésemre nem kelt el a 2. napon, így hát itt a remek alkalom, hogy bemutassam. Remek atléta, aki ezt sajnos a Combine-on nem tudta megmutatni, mert lábműtéte volt. Miniatűrnek számít a posztján (6’1″, 224 font), felépítésre inkább egy strong safetyhez hasonlít, de ez a játékán annyira nem látszik. Playmakerről van szó, aki jó ösztönökkel rendelkezik, a pass rushba is be tud segíteni, és hasznos játékos lehet 4-3-as WLB-ként.

Markus Bailey (Purdue) – Bailey amíg a pályán volt, az egyik legproduktívabb linebacker volt az idei drafton résztvevők közül. A probléma az, hogy másodjára szakadt el az ACL-je tavaly szeptemberben… Ezért nagy kérdőjel, hogy egyáltalán elkel-e az idei drafton. Atletikussága nem kiemelkedő, de agresszíven és intelligensen játszó linebackerről van szó, aki futás ellen és coverage-ben is jó teljesítményt nyújtott, és még blitzelőként is használható.

Cornerback

Amik Robertson (Louisiana Tech) – Robertsont elég sokan ismerik szerintem, és jó páran is kedvelik, nem véletlenül. Remek labdaérzéke, ösztönei vannak, jól is szerel. Ami miatt nem kelt még el az amiatt van, mert 5’8 magas és 180 font. De ez a játékán nem annyira látszik, nem riad vissza a magas elkapóktól sem. Ha a csapatomnak kell egy slot cornerback, nem gondolkodnék sokat azon, hogy Robertsont behúzzam a 4. körben.

Parnell Motley (Oklahoma) – Motley annak ellenére sleeper, hogy az Oklahomában játszott, a Combine-ra ugyanis nem hívták meg. Nem a legjobb atléta a poszton, nem is a legnagyobb darab, volt, hogy korábban csúnyán megégették, de a legutóbbi szezonra fejlődött, és olyan elkapókat vett ki a játékból, mint Denzel Mims és Jalen Reagor. Még Ja’Marr Chase ellen is megállta a helyét a play-offban, bár ezzel akkor nem sokan foglalkoztak, mert Justin Jefferson a másik oldalon szétégette a Soonerst.

Safety

Kenny Robinson Jr. (XFL) – Robinson amíg a West Virginiában játszott, az egyik legjobb safetynek számított az egyetemen, aztán tavaly kirúgták tanulmányi okokból. Kapóra jött neki az XFL, ahol el is kelt a drafton, és bár ez a liga hamar csődbe ment, azon az 5 meccsen, amelyeken játszott, jó teljesítményt nyújtott. Két interceptiont is szerzett, megmutatta, hogy képes nagy játékokra. Cornerback poszton is van tapasztalata, és nagy ütőnek számít. Számomra ő a legjobb safety a bent maradók közül, és idén másodszorra kelhet el drafton.

Kamren Curl (Arkansas) – Curl cornerbackként kezdte az egyetemen, így van érzéke a coverage-hez, azonban CB-nek lassúnak bizonyult, így váltott safety posztra, ahol a sebessége nem jelent akkora problémát, a mérete is megvan a poszthoz (6’1, 206 font), és még szerelni is tud. Ami miatt látok benne fantáziát az az, ahogyan játszott az LSU ellen tavaly. Az ottani teljesítményét konzisztenssé kellene tenni, és akkor van helye a profik között is.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások