Connect with us

Minden ami NFL

Dream Team – NFC West

Az NFC West az egyik, ha nem a legerősebb divízió a ligában jelenleg, hiszen itt van az utóbbi két év konferenciagyőztese a 49ers és a Rams személyében, a Seahawks Wilsonnal nem tud negatív mérleget elérni, a Cardinals pedig fiatalos lendülettel tör a kihívók táborába. Nem csoda, hogy egészen pazar álomcsapatot lehetett összeállítani a négy gárda játékosaiból. 

Most kezdődő sorozatunkban végigmegyünk a csoportokon és mindegyikből kialakítunk egy álomcsapatot, ráadásul nem csak kezdőkről lesz szó, hanem egy teljes 53 fős keretetet hozunk össze, illetve főedzőt és koordinátorokat is kinevezünk. Vágjunk is bele az egyik legütősebb álomcsapatba! 

Irányító (2): Russell Wilson (SEA)

Csere: Kyler Murray (ARI)

Nem gondolom, hogy lenne bárki, aki nem Wilsonnak adná a kezdő posztot a csoportban, és jó eséllyel egy kivétellel az összes divízióban őt nevezném ki a csapatom élére. Varázslatos dolgokra képes, élmény nézni a játékát, kiváló vezér, minden megvan benne, ami kell. Örökös MVP-jelölt is lehetne, ennek ellenére még egyetlen egyszer sem kapott voksot ezen a szavazáson – de képzeljük el, milyen számokat tudna produkálni egy passzorientált csapatban és egy jó támadófal mögött.

A csereposzt már sokkal nagyobb fejtörést okozott, lehetne érvelni Goff és Garoppolo mellett is, de én a fiatal Murray-nek adom meg a lehetőséget. Újonc éve nem volt kifejezetten fényes, de megmutatta tehetségét és egyértelműen felfelé vezet az út számára, a potenciálja pedig jóval magasabban van, mint Goffé és Garoppolóé, akiknek azért erősen látjuk a limitáltságait. Ráadásul Murray hasonlít a legjobban Wilsonra is, így a támadósoron sem kellene igazán változtatni és mindenkinek egyszerűbb lenne az átállás.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Futó (4): Kenyan Drake (ARI)

Csere: Chris Carson (SEA), Raheem Mostert (SF), Kyle Juszczyk (SF)*

Nincs tele igazi sztárfutókkal a divízió, de ez nem is akkora probléma, hiszen mind tudjuk, hogy a running backek könnyen helyettesíthetők. Drake rendesen berobbant tavaly Kingsbury kezei alatt és mivel egy elsősorban sebességre épülő támadósora lesz a csapatomnak, így kiválóan fog illeszkedni a rendszerbe, ezért lett ő a kezdőm. No meg azért, mert Carson ugyan egy jó kis RB, de a fumble-problémái nem hagynak aludni éjszaka. A rosterre pedig még Mostertet tettem fel, Shanahan rendszerében ő is óriásit ment – lehetne itt akár Coleman is, igazából mindegy. Nem futó, de ha már Shanahan lesz a támadógurum, akkor elkél egy jó fullback is, Juszczyk pedig a legjobb a ligában, szóval ez is pipa.

Elkapók (7): DeAndre Hopkins (ARI), Tyler Lockett (SEA), Larry Fitzgerald (ARI)

Cserék: Robert Woods (LAR), DK Metcalf (SEA), Deebo Samuel (SF), Cooper Kupp (LAR)

Elég pazar a felhozatal a csoportban elkapóposzton, lesz kinek dolgálnia Wilsonnak. Kezdetnek itt a liga egyik legjobbja Hopkins személyében, a túloldalra pedig az ultrahatékony Lockettet választottam, a kémia már úgyis megvan az irányítóval. Ha felépítést nézünk, Hopkins helyettese lehetne Metcalf, Locketté pedig Woods, de azért Nuk skill setjét igazából egyikük sem tudja hozni, így akkor kicsit változtatni kellene a stíluson.

A slotba három elég jó jelöltem van, akiket nagyon jól lehetne rotálni. Mindenki kedvenc Larry Fitzgeraldja kapta meg a kezdőt, már csak tiszteletből is, személyisége miatt mindenképp a rosteren akartam tudni, még ha esetleg már vesztett is egy-két lépést fiatalabb társaival szemben. Samuel és Kupp szintén remekül alkalmazhatók a pálya közepén, prémium minőséget képviselnek ők is, így a hét személyes elkapószekcióm bivalyerős lett.

Tight end (3): George Kittle (SF)

Csere: Tyler Higbee (LAR), Maxx Williams (ARI)

Sok kétség nem férhet Kittle helyéhez a kezdőben, hiszen a legjobb tight endnek gondolom a ligában. Igazán domináns játékos a futball minden elemében. A cserepadra Greg Olsen nem fért be, mert már öreg (35+ évesen 500 yardot is csak öt tight end kapott el valaha) és sérülékeny is, helyette Higbee kapja meg a bizalmat, aki tavaly robbant be és nyújtott kiváló teljesítményt. És mivel szeretem a két tight endes felállásokat, kelleni fog egy harmadik TE is, aki Maxx Williams lesz – elég jó blokkoló és elkapásban sem teljesen használhatatlan, bár erre sokat nem kérném.

Offensive tackles (4): Trent Williams (SF), Mike McGlinchey (SF)

Cserék: Duane Brown (SEA), Andrew Whitworth (LAR)

Trent Williams LT-posztjához kétség sem fért a szememben, még ha ki is hagyott egy teljes évet – mikor legutóbb láttuk, még mindig a legjobb tackle-ök közt volt a ligában. Ugyan nem ő a második legjobb tackle a csoportban, a jobb oldalra mégis McGlinchey került, mégpedig azért, mert ahol lehet, szerettem volna megtartani az eredeti posztjukon a játékosokat, az pedig vitán felüli, hogy RT-ben McGlinchey a legjobb a csoportban – oké, nagy kihívói nem is voltak. Ő futásblokkolásban egyébként erősebb, mint pass protectionben.

Cserében már nem igazán tudtam, illetve nem is annyira akartam megtartani az LT-RT posztokat, két egyértelmű, prototípus bal oldali tackle-t hoztam Brown és Whitworth személyében, annyira kiemelkedtek a maradék mezőnyből és mindketten nagyon magas kategóriát is képviselnek. Nem mai csirkék már, Brown 34, Whitworth 38 éves, de még mindig kiválóan védik irányítóik vakoldalát.

Belső támadófalemberek (5): Justin Pugh (ARI), Weston Richburg (SF), Laken Tomlinson (SF)

Cserék: Ben Garland (SF), Mike Iupati (SEA)

Ez az offense leggyengébb pontja. Az egész csoportban nincs egyetlen top20-as guard sem, de hát abból kell főzni, amink van. Nagy szerencse, hogy a belső támadófal a legkevésbé fontos poszt az offense-ben olyan szempontból, hogy ha már megvagy átlagos játékosokkal, akkor nagy baj nem lesz. Nyilván nem ártanak a top centerek és guardok, de ha megütnek egy korrekt szintet, akkor rendben leszünk, erre pedig azért Pugh és Tomlinson is képesek, és hasonló igaz Richburgre is középen, aki Shanahan rendszerében azért jól érzi magát. A padra még egy 49ers-játékos került Garland személyében, aki centerben és guardban is bevethető, illetve a veterán Iupati segíti még tapasztalatával az egységet, még ha már meg is kopott a játéka.

Belső védőfalemberek (6): Aaron Donald (LAR), Michael Brockers (LAR)

Cserék: Poona Ford (SEA), DJ Jones (SF), Javon Kinlaw (SF), Jarran Reed (SEA)

Talán kicsit sok ez a 6 játékos, de itt éreztem talán a legrosszabbnak a cseresort, így inkább több mélységet biztosítottam az egységnek, hogy rotációból meg lehessen oldani a dolgokat. Persze prémium játékos is található a csoportban, és ezzel a szóval minden bizonnyal megsértettem Aaron Donaldot, aki messze a legjobb belső védőfalember az egész ligában, teljes mértékben megállíthatatlan. Mellé csapattársát, Michael Brockerst szánom, aki azért előreláthatólag a dream teamek nagyobb részébe nem férne bele, de itt nem volt akkora a minőségbeli felhozatal.

A padra felfért két Seahawks- és két 49ers-játékos, Kinlaw ráadásul újoncként, mert ha kijön belőle a potenciálja, akkor simán ki is szoríthatja Brockerst az év közepére. DJ Jones, Poona Ford és Jarran Reed adják még itt a mélységet, mindannyian korrekt, de nem kiemelkedő játékosok. Egyébként Arik Armsteadet a pass rusherek közül be lehet mozgatni passzszituációkban középre, ami minőségbeli pluszt hozna ilyen helyzetekben.

Edge rusherek (4): Nick Bosa (SF), Chandler Jones (ARI)

Cserék: Arik Armstead (SF), Dee Ford (SF)

Durva, hogy a csoport négy legjobb passzsiettetője közül három a 49ersnél játszik, ráadásul megkérdőjelezni sem nagyon lehet a helyüket (oké, ebben részben közrejátszik a Seahawks és a Rams pocsék edge helyzete is). A kicsi Bosa újoncként berobbant és a liga legjobbai közt emlegethettük a nevét, Armstead is végre megmutatta, miért draftolták őt olyan magasan (meg is jutalmazták egy szép szerződéssel) és Ford ugyan sérülésekkel küzdött az év során, de egyrészt a chiefses korszakában, másrészt tavaly is láttuk tőle, hogy helye van itt a dream teamben.

Bosa túloldalán a kezdőben pedig nem más, mint az utóbbi évek legalulértékeltebb zsenije, Chandler Jones fog rohamozni. Ketten együtt 155 nyomást helyeztek tavaly az ellenfél irányítóira 1106 snap alatt, mindketten top10-ben voltak ebben a mutatóban. Egyébként ha már Dee Ford, tegyük hozzá, hogy snapekre vetített passzsiettetései hatékonysága neki volt a harmadik legjobb a ligában.

A Seahawks és a Rams passzsiettetőiről pedig jobb nem is szót ejteni, mikor a két csapat közt a legjobb edge rusher a bustként elkönyvelt Leonard Floyd.

Linebackerek (5): Bobby Wagner (SEA), Fred Warner (SF)

Cserék: Jordan Hicks (ARI), Kwon Alexander (SF), Isaiah Simmons (ARI)*

Ugyan Wagnernek gyengébb éve volt tavaly, én még egyáltalán nem írnám le és továbbra is a legjobb linebackerek közt emlegetem a nevét. Mivel nickelben fogok játszani nagyrészt, így csak egy kezdő poszt maradt Wagner mellett, ezt pedig a fiatal Fred Warner kapja meg, aki elsősorban coverage-ben emelkedik ki.

A cseresorban is főleg a passz megállításra lehet helyezni a hangsúlyt, Jordan Hicks már Philadelphiában is megcsillogtatta ebbéli tudását és ugyan összességében talán neki is gyengébb éve volt a 2019-es, a bizalom megvan. Alexandernek vannak hibái a futás ellen, de az kétségtelen, hogy nagy playmaker és coverage-ben ő is erős. Jolly jokernek pedig az újonc Isaiah Simmons fér még fel a rosterre, aki jóval nagyobb szerepet kaphat, mint az 5. linebacker, ugyanis Saleh sémájában akár játszhatja a strong safety szerepet is, és mivel erre a feladatra a keretben kevesen alkalmasak, így sok játékidőre számíthat.

Cornerbackek (6): Richard Sherman (SF), Jalen Ramsey (LAR), K’Waun Williams (SF)

Cserék: Patrick Peterson (ARI), Shaquill Griffin (SEA), Quinton Dunbar (SEA)

Elég durva lehet az a csoport cornerbackek terén, ahol egy Patrick Peterson csak a padra szorul… Oké, nem volt egyszerű eldöntenem, hogy a Sherman-Ramsey-Peterson trióból ki maradjon ki, de mivel egyikük sem túl tapasztalt a slotban (hárman együtt az utóbbi három évben 451 snapet töltöttek bent, ami egy fél szezonra elég), így egyiküknek a padra kellett szorulnia. Nálam ez most Peterson, de majd az edzőtáborban lemeccselik egymással. Cserében pedig PP mellett a két seahawksos jómadár, Shaquill Griffin és Quinton Dunbar kapott helyet.

A slotba így K’Waun Williams került, akinek csak tavaly volt 663 snapje belül és jól is teljesített összességében. Reméljük fenntartja ezt a formáját, már csak azért is, mert nem áll jól slot CB-kből a csoport, a Seahawksnál annyira nem, hogy kis túlzással nem is használtak ilyet és maradtak base formációban, a Ramsnél Nickell Robey-Coleman távozott, a Cardinalsnál pedig Byron Murphy volt belül a legtöbbet, de ő gyengén is játszott újoncként, és egyébként is kívül van a helye. Szóval a slotban csereként esetleg Budda Baker játszhatna, vagy talán Isaiah Simmons. Williams esetleges sérülése mindenesetre szép fejtörést okozna a stábnak.

Safetyk (4): Jimmie Ward (SF), Quandre Diggs (SEA)

Cserék: Budda Baker (ARI), John Johnson III (LAR)

Nem ez a legerősebb egysége a csapatomnak, sőt, talán a védelem leggyengébb pontja a safety-sor lenne. Ward és Diggs is inkább a jó kategóriát képviseli, mint a kiemelkedőt, de alapvetően megbízható játékosok. Egy two-high safety rendszerben ők képeznék a kezdő párosomat és mindketten leginkább hátul tevékenykednének, viszont ha Isaiah Simmonsról úgy látja a stáb, hogy egyből magas szinten bevethető (könnyen elképzelhető), akkor szerintem Saleh cover3-as rendszerében Ward mellett inkább az újonc játszana a legtöbbet egy ilyen hibrid szerepben, már csak azért is, mert őt elég jól lehet a boxba mozgatni, míg Diggs és Ward inkább hátul érzik jól magukat. Nagyon izgalmas lehetőségnek gondolom ezt a verziót. A padra pedig a sokoldalú Budda Baker és a tavaly gyengén szereplő, de előtte jobb formát mutat Josh Johnson került.

Special Teams (3): Zane Gonzalez (ARI), Johnny Hekker (LAR), Mike McQuaide (LAR)

Robbie Gouldnak tavaly már meg-megremegett a lába, így inkább egy “frissebb húsra” bízom a kicker feladatokat Gonzalez személyében, punterként pedig ugyan nagyon bírom Michael Dicksont, Hekker azért még egy jobb szintet képvisel. Long snappereknél őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs, ki jobb, ki rosszabb, így a nálam okosabbakra hagyatkozva McQuaide-t tettem be a csapatba.

Edzők: Pete Carroll (SEA), Kyle Shanahan (SF), Robert Saleh (SF)

Itt kicsit trükközök a beosztásokkal és úgy alakítom ki az edzői stábomat, hogy Pete Carroll lesz a főedzőm, azonban neki leginkább a játékosokkal való kapcsolat, a motiválás, a csapat egyben tartása lesz a feladata, a támadók és védők irányításába viszont nem szólhat bele – ezen a téren a felfogása és filozófiái már nem működnek a mai NFL-ben, egyéb kvalitásai miatt viszont nagyon is hasznos lehet a csapatomnak. Shanahant top3 támadóstratégának gondolom a ligában (egyértelműen jobbnak, mint McVayt), imádom a kreativitását, pazar lenne ez az offense az irányítása alatt. Védőoldalon nem volt akkora a felhozatal, de Saleh elég sokat lerakott tavaly az asztalra ahhoz, hogy őt nevezzen ki a defense élére.

[/ppp_patron_only]

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!